A szeptember is gyorsan elrepült, észre se vettük és már vége volt a heteknek.

Visszaolvasva az előző bejegyzéseimet, észrevettem, hogy rosszul írtam a munkaidőnket. Tehát 8 órára járunk dolgozni és fél ötig van nyitva a múzeum. Csak a pontosítás végett.

Azon kevés emberek közé tartozom, akik a munkahelyükre járnak feltöltődni. A lovak és a természet közelsége csodát tesz velem. Meg a stresszmentesség persze. Amikor egyedül vagyok, sok dolgot át tudok gondolni és rendet rakok a buksimban. Amikor pedig a kolléganővel, akkor általában beszélgetünk, de ha egyedül is akarok lenni, bevonulok a múzeumba és meg is találom a harmóniát.

Újra, amikor csak tudok olvasok és folyamatosan épülök lelkileg. Például szépen lassan megtanulom értékelni a csendet. Van benne valami szép. Megtanulom értékelni a természetet. Még annak is tudok örülni, ha esik az eső, mert olyan jó tiszta lesz a levegő, az eső illata pedig amúgy is megnyugtat. Ha pedig süt a nap, már eleve minden csodás. Örülök annak, hogy élek. Hogy hallok, látok, érzek. Gyakrabban állok meg egy pillanatra és nézek szét, majd csodálkozom rá, mennyi csoda vesz minket körül minden egyes nap de én is simán elmentem mellettük. Eddig.. Plusz előre tekintek, nem le a földre. És kihúzott háttal megyek végig mindenütt. Mert miért ne?

Szerdán lesz 3 hete, hogy letettem a cigit. Hogy miért? Magamért..
Elszívtam az utolsó szálat, ami a dobozban volt, kidobtam a dobozt, majd közöltem, hogy többet nem dohányzom. Úgy döntöttem, hogy szeretem és tisztelem a testem annyira, hogy nem mérgezem meg. Plusz nem kevés pénzt is spórolok. Két doboz cigi árából már egy könyvet veszek. Azért nem mindegy... Az olvasás sokkal egészségebb és hasznosabb időtöltés, mint a dohányzás.
A furcsa, hogy nem kattogtam és nem voltam idegbeteg a leszokás miatt. Sokkal jobban érzem viszont a körülöttem dohányzókon a cigiszagot és szívemből mondom, nagyon büdös. És nem akarok a rabja lenni egy füstölgő, büdös és nagyon drága nikotinrúdnak. Nem akarom hogy befolyásolja a hangulatom, hogy például ideges legyek attól, ha nincs cigim. Ezért inkább lemondtam róla.
Aminek rabja akarok lenni az a boldogság, a szerelem és a szenvedély. :D De ezek az érzések nem rabosítanak...

Apukám továbbra sem került elő, de kaptunk egy információt, ami után utánajárunk és majd ha lesz eredménye, akkor írom le ide, mert addig felesleges, míg nem biztos a dolog. De nem adtam fel a reményt, hogy megtaláljam. Mindig azt gondoltam róla, hogy kitart és képes életben maradni nehéz körülmények között is. Remélem, hogy tényleg így van.

Manó tündéri és egyre jobban elvan az óvodában. Sokat tanul, folyamatosan fejlődik. Lassan ott tartunk, hogy kultúráltabb, mint a saját apja, mert megigazítja a szőnyeget, ha fel van hajtva és a mosogatóba teszi a tányérját, miután evett.
Újabban Anyucikámnak hív, pedig nem is mondtam neki semmi ilyesmit, hogy így hívjon, de az fix, hogy totál elolvadok tőle. Sok időt töltünk együtt, mert már nem járunk Apával a kocsmába egyáltalán, azt az időt, ami régebben erre volt fordítva, most játékkal töltjük és együtt vagyunk. Plusz a háztartás sem úszik el nagyon mert esténként megcsinálgatok minden teendőt. Mire Apuka hazaér este fél kilenckor, a gyerek már megvacsorázva és lefürödve fekszik az ágyban.

Férjemet a múlt hét folyamán nem nagyon láttam, mert folyamatosan dolgozott. Vagy a munkahelye, vagy maszek. Estig. Minden nap. Állandóan Anyósomhoz kellett mennem a gyerekért, mert oda vitte át, hogy el tudjon menni. Amikor pedig hazajött sem foglalkozott különösen sem a gyerekkel, sem velem. Viszont a Hétfő estét kiemelném. Visszakanyarodnék a múlthoz, hiszen így lesz érthető, amit most mondani fogok.
Mielőtt elköltöztem, a Férjem hírbe került egy lánnyal, hogy megcsal engem. A részletekhez hozzátartozik, hogy ez a lány mindenkinek megvolt a faluban, Férjem pedig szintén nem a hűségéről híres. Az előző párja mellett, aki előttem volt az életében, három nőhöz járt el, ezt ő maga mesélte el nekem. Kutyából nem lesz szalonna ugyebár. Majd pont mellettem változna már meg.
Ennek a lánynak jelenleg élettársa van, de többször látták már ezzel-azzal, csak általában mindent tagad. Amikor Szülővárosomba költöztem nyomozott utánam, de azóta már az is kiderült, hogy nem csak utánam szaglászik Sherlock, hanem vagyunk még ezzel így egy páran. Férjem állítólagos legjobb barátjával minden nap taliznak például. Biztos kártyáznak, vagy állandóan beszélgetnek az élet nagy dolgairól. Csak kár, hogy ezek ketten olyan sötétek, mint az éjszaka, tehát ezt már ezzel a lendülettel, nyugodtan ki is zárhatjuk. Na lényeg a lényegben, hogy ez a lány hozta haza Férjemet Hétfő este. Pont Manót öltöztettem, mikor kinéztem az ablakon és láttam a jelenetet. Őszinte leszek, azt hittem szívinfarktust kapok. Már a mosott ruhát teregettem, mire Férjem bejutott. Persze rögtön mondtam neki, hogy nagyon remélem, hogy rosszul láttam, amit láttam. Annyi információm volt, hogy Sherlock élettársának valami rokonához mentek, maszek miatt, megnézni, mire lesz szükség a munkához. Persze végighallgattam a mesét, hogy Sherlock párjának a kocsija ott van hagyva a kocsmánál,és hogy Sherlocknak kellett őket hazahozni, meg megbüntették a rendőrök meg blabla. A mesében három dolog sántít, de ezeket most nem fejtem ki. A lényeg, hogy úgy érzem, hogy valami itt rohadtul bűzlik és most már a végére fogok járni, hogy mi folyik itt és mi köze van mindenhez Férjemnek. Aztán meglátjuk... Jelenleg az én kezemben van az irányítás és ezt nem fogom kiadni senkinek sem. De már ki akarom deríteni, hogy hogy futnak a szálak... Bár nem biztos, hogy tudnom kéne.. xD

De most ideje bebújni a fiam mellé az ágyba, zenét hallgatni és kikapcsolni. A jó ötleteim mindig ilyenkor születnek.. ;)