"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Darabok..

Elég sok dolog történt az elmúlt időszakban és sajnos nem pozitív töltöttségű dolgok voltak.
Először is kitérnék Édesapámmal kapcsolatban, hogy kaptunk egy olyan információt, hogy látták egy faluban, de nem volt benne biztos az informátor, hogy őt látta. Ennek utána jártunk, de kiderült, hogy nem ő volt az az illető, úgyhogy ebben a dologban egy lépést sem jutottunk előre.


Október 14-én  Vasárnap éppen bent dolgoztam, egyedül voltam. Szeretem ezeket az alkalmakat önmagam fejlesztésére szánni és kihasználni az egyedül töltött időt.
Kaptam egy üzenetet, aminek nem örültem. Angolul érkezett, így kis időmbe telt lefordítani, de segítséget kértem egy nagyon jó barátomtól, hogy biztosan az áll-e az üzenetben, amit én értelmeztem. Bátyám francia barátja írt nekem, hogy nem tudja hallottam-e az új híreket, de van egy nagyon rossz híre. Eleve aggasztott a dolog, mert soha nem beszéltünk ezzel a sráccal, csak tudtuk egymásról kik vagyunk. Leírta, hogy Bátyám elment. Könnyes szemmel írtam neki vissza, hisz már tudtam, hogy ez mit jelent, de azért rákérdeztem.
Az a testvérem, akihez a legjobban ragaszkodtam, aki számomra a legerősebb és legbátrabb férfi volt a földön..Elment..Elvesztettem őt..
Nem volt olyan nap, hogy el ne képzeltem volna, ahogy sírógörcsöt kapok, amikor hazajön és magamhoz ölelem.. Annyi embernek be akartam mutatni, annyi mindent el szerettem volna mesélni neki.. Közös tetoválást akartunk.. Annyi tervünk volt még. Mindig azt mondta lesz egy kis lovardánk szürke lovakkal.. Nem adatott meg.
Nem tudom hogyan csináltam végig a munkahelyemen azt a Vasárnapot. Nem akartam illetve nem akarok beletemetkezni a fájdalomba, mert ha megteszem, nem tudom, hogyan állok fel. A gyerekemnek Anya kell és dolgoznom kell, az idő nem áll meg. Az az igazság, hogy amúgy sem fogtam fel szerintem még ezt a dolgot. A rádöbbenés súlyos lesz.
Így is fáj. Temetni a saját vérünk soha nem egyszerű. Főleg, ha olyan szinten közel állt hozzánk, mint ahogy mi voltunk a tesómmal. Egy részem vele halt.. Mindig volt egy fajta biztonságérzetem, mert hiába volt ezer kilométerre tőlem, még akkor is tudtam, hogy van egy védőangyalom. Már nincs biztonságérzetem.. Már nem véd meg. Vagy ki tudja, lehet talán mégis.. Csak már nem fizikailag..
A történtek ellenére mérhetetlen hálát érzek, amiért én lehettem a húga. Megtudtam mit jelent az igazi testvéri szeretet, az egyik olyan férfi volt az életemben, akiben a legjobban megbíztam. Nagyon szerencsésnek tartom magam a családomért is, akik mindenben támogatnak és mellettem állnak.
Akadályok vannak, nem kevés. Kicsit sem egyszerű valakit Franciaországból hazahozatni. Temetkezési vállalat bevonása nélkül kivitelezhetetlen, ha nem tud az ember franciául pedig sajnos mi nem tudunk. Pedig már volt egy olyan fogadalmam, hogy megtanulok franciául és ezt a célomat is el fogom érni. Kértem különböző árajánlatokat, az elmúlt napjaim csak az ügyintézés körül forogtak, lelkileg és testileg is fáradt vagyok. Néha úgy éreztem ezer felé szakadok.

Férjem sajnos nem támogat. Először volt egy olyan megjegyzése, hogy ne hozassam haza tesómat, hanem hagyjam kint és temetessem el ott, majd aztán hazahozzuk, ha lesz pénzünk. Nem is értem, hogy lehet egyáltalán ilyet mondani, mivel ez elvi kérdés. Magyar ember magyar földön nyugodjon, teljesen mindegy hol élt. Mivel a Testvérem haza akart jönni, itthon akart családot alapítani, így végképp nincs min gondolkodni.
De hogy ez ne legyen elég, nem állt meg itt a dolog. Ezen a héten lesz egy megemlékezés Franciaországban. A francia barátok emlékeznek meg Tesómról, egy este. Ez nekem nagyon jól esett, hogy egyáltalán megemlékeznek róla, ezt könnyes szemmel meghatottan meséltem Férjemnek. Reakció: „Pénzt is szednek?”
Ez már az a kategória, amire én sem tudok mit mondani.
Egy olyan mondata volt, hogy túl kell ezen lépni és kész. Ennyivel letudta. A rengeteg teendőm mellé annyi nem jut eszébe, hogy hébe-hóba elmosogasson, ennyivel is segítve nekem. A lényeg, hogy neki rengeteg dolga van és nagyon fáradt.

A lovaglási lehetőségem is megszűnik, mert a volt munkahelyemen eladják az iskolalovakat és elmennek a lovasoktatók. Még nem tudom hova fogok járni lovagolni.
Olyan érzésem van, mintha szépen minden széthullana, darabjaira esne körülöttem. De nem akarok ebbe belenyugodni. Keresni fogok másik lehetőséget. Ahol egy ajtó bezárul, ott nyílik a másik, így biztos vagyok abban, hogy ezek a dolgok is okkal történnek és jön az új lehetőség. Ami egy jobb élet felé visz. Rohadtul nem könnyű kitartani ebben a hatalmas viharban, ami jelenleg ide-oda lökdös. De ugyebár.. Ami nem öl meg, az megerősít.

Tegnap volt egy hete, hogy örökbe fogadtunk egy kiscicát. Nővéreméknél született három kiscica és az egyikbe nagyon szerelmes lettem. A Kleopátra nevet kapta, de csak Kleónak becézzük. Egy külön egyéniség, ha kicsit belegondolok, hasonlít egy kicsit rám. :D Nem hagyja magát, nem egy félős kismacska. Már most szobatiszta és már akkor dorombol, ha meglát. Minden este úgy alszom el, hogy a mellkasomon dorombol. Szükségem is van most rá, nagyon megnyugtat. Egy kicsit ő is tartja bennem a lelket.
Manó rengeteg erőt ad nekem. Ha el is kezdek sírni, mindig meg tud nyugtatni. Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy ő van nekem. A családom támogatására is nagy szükségem van most, nélkülük már összeomlottam volna. Remélem a sok rossz után lassan érkezik a jó is…

Ősz..

A szeptember is gyorsan elrepült, észre se vettük és már vége volt a heteknek.

Visszaolvasva az előző bejegyzéseimet, észrevettem, hogy rosszul írtam a munkaidőnket. Tehát 8 órára járunk dolgozni és fél ötig van nyitva a múzeum. Csak a pontosítás végett.

Azon kevés emberek közé tartozom, akik a munkahelyükre járnak feltöltődni. A lovak és a természet közelsége csodát tesz velem. Meg a stresszmentesség persze. Amikor egyedül vagyok, sok dolgot át tudok gondolni és rendet rakok a buksimban. Amikor pedig a kolléganővel, akkor általában beszélgetünk, de ha egyedül is akarok lenni, bevonulok a múzeumba és meg is találom a harmóniát.

Újra, amikor csak tudok olvasok és folyamatosan épülök lelkileg. Például szépen lassan megtanulom értékelni a csendet. Van benne valami szép. Megtanulom értékelni a természetet. Még annak is tudok örülni, ha esik az eső, mert olyan jó tiszta lesz a levegő, az eső illata pedig amúgy is megnyugtat. Ha pedig süt a nap, már eleve minden csodás. Örülök annak, hogy élek. Hogy hallok, látok, érzek. Gyakrabban állok meg egy pillanatra és nézek szét, majd csodálkozom rá, mennyi csoda vesz minket körül minden egyes nap de én is simán elmentem mellettük. Eddig.. Plusz előre tekintek, nem le a földre. És kihúzott háttal megyek végig mindenütt. Mert miért ne?

Szerdán lesz 3 hete, hogy letettem a cigit. Hogy miért? Magamért..
Elszívtam az utolsó szálat, ami a dobozban volt, kidobtam a dobozt, majd közöltem, hogy többet nem dohányzom. Úgy döntöttem, hogy szeretem és tisztelem a testem annyira, hogy nem mérgezem meg. Plusz nem kevés pénzt is spórolok. Két doboz cigi árából már egy könyvet veszek. Azért nem mindegy... Az olvasás sokkal egészségebb és hasznosabb időtöltés, mint a dohányzás.
A furcsa, hogy nem kattogtam és nem voltam idegbeteg a leszokás miatt. Sokkal jobban érzem viszont a körülöttem dohányzókon a cigiszagot és szívemből mondom, nagyon büdös. És nem akarok a rabja lenni egy füstölgő, büdös és nagyon drága nikotinrúdnak. Nem akarom hogy befolyásolja a hangulatom, hogy például ideges legyek attól, ha nincs cigim. Ezért inkább lemondtam róla.
Aminek rabja akarok lenni az a boldogság, a szerelem és a szenvedély. :D De ezek az érzések nem rabosítanak...

Apukám továbbra sem került elő, de kaptunk egy információt, ami után utánajárunk és majd ha lesz eredménye, akkor írom le ide, mert addig felesleges, míg nem biztos a dolog. De nem adtam fel a reményt, hogy megtaláljam. Mindig azt gondoltam róla, hogy kitart és képes életben maradni nehéz körülmények között is. Remélem, hogy tényleg így van.

Manó tündéri és egyre jobban elvan az óvodában. Sokat tanul, folyamatosan fejlődik. Lassan ott tartunk, hogy kultúráltabb, mint a saját apja, mert megigazítja a szőnyeget, ha fel van hajtva és a mosogatóba teszi a tányérját, miután evett.
Újabban Anyucikámnak hív, pedig nem is mondtam neki semmi ilyesmit, hogy így hívjon, de az fix, hogy totál elolvadok tőle. Sok időt töltünk együtt, mert már nem járunk Apával a kocsmába egyáltalán, azt az időt, ami régebben erre volt fordítva, most játékkal töltjük és együtt vagyunk. Plusz a háztartás sem úszik el nagyon mert esténként megcsinálgatok minden teendőt. Mire Apuka hazaér este fél kilenckor, a gyerek már megvacsorázva és lefürödve fekszik az ágyban.

Férjemet a múlt hét folyamán nem nagyon láttam, mert folyamatosan dolgozott. Vagy a munkahelye, vagy maszek. Estig. Minden nap. Állandóan Anyósomhoz kellett mennem a gyerekért, mert oda vitte át, hogy el tudjon menni. Amikor pedig hazajött sem foglalkozott különösen sem a gyerekkel, sem velem. Viszont a Hétfő estét kiemelném. Visszakanyarodnék a múlthoz, hiszen így lesz érthető, amit most mondani fogok.
Mielőtt elköltöztem, a Férjem hírbe került egy lánnyal, hogy megcsal engem. A részletekhez hozzátartozik, hogy ez a lány mindenkinek megvolt a faluban, Férjem pedig szintén nem a hűségéről híres. Az előző párja mellett, aki előttem volt az életében, három nőhöz járt el, ezt ő maga mesélte el nekem. Kutyából nem lesz szalonna ugyebár. Majd pont mellettem változna már meg.
Ennek a lánynak jelenleg élettársa van, de többször látták már ezzel-azzal, csak általában mindent tagad. Amikor Szülővárosomba költöztem nyomozott utánam, de azóta már az is kiderült, hogy nem csak utánam szaglászik Sherlock, hanem vagyunk még ezzel így egy páran. Férjem állítólagos legjobb barátjával minden nap taliznak például. Biztos kártyáznak, vagy állandóan beszélgetnek az élet nagy dolgairól. Csak kár, hogy ezek ketten olyan sötétek, mint az éjszaka, tehát ezt már ezzel a lendülettel, nyugodtan ki is zárhatjuk. Na lényeg a lényegben, hogy ez a lány hozta haza Férjemet Hétfő este. Pont Manót öltöztettem, mikor kinéztem az ablakon és láttam a jelenetet. Őszinte leszek, azt hittem szívinfarktust kapok. Már a mosott ruhát teregettem, mire Férjem bejutott. Persze rögtön mondtam neki, hogy nagyon remélem, hogy rosszul láttam, amit láttam. Annyi információm volt, hogy Sherlock élettársának valami rokonához mentek, maszek miatt, megnézni, mire lesz szükség a munkához. Persze végighallgattam a mesét, hogy Sherlock párjának a kocsija ott van hagyva a kocsmánál,és hogy Sherlocknak kellett őket hazahozni, meg megbüntették a rendőrök meg blabla. A mesében három dolog sántít, de ezeket most nem fejtem ki. A lényeg, hogy úgy érzem, hogy valami itt rohadtul bűzlik és most már a végére fogok járni, hogy mi folyik itt és mi köze van mindenhez Férjemnek. Aztán meglátjuk... Jelenleg az én kezemben van az irányítás és ezt nem fogom kiadni senkinek sem. De már ki akarom deríteni, hogy hogy futnak a szálak... Bár nem biztos, hogy tudnom kéne.. xD

De most ideje bebújni a fiam mellé az ágyba, zenét hallgatni és kikapcsolni. A jó ötleteim mindig ilyenkor születnek.. ;)