Már megint meló sajnos, csak végre van időm.
A héten Hétfőn kezdtem a munkát, akkor jöttem nappalra. Azóta éjszakázom minden nap, ez már a negyedik. A durva, hogy már nem vagyok fáradt, szerintem hozzászokhattam. Ebben csak az a poén hogy Vasárnap már nappalra jövök tehát nem tudom hogy fogok aludni holnap éjszaka, de nagyon valószínű hogy sehogy.
Igaz, mikor ma is felébredtem azt sem tudtam milyen napszak vagy milyen nap van, de szépen lassan összeraktam a képet, csak órákig gondolkozni sem tudtam, mert nem jutott el az agyamig az információ.
Az ok, amiért ilyen szinten brutális hetem van, az az, hogy hárman mentek el egyszerre szabadságra, plusz még egy ember lebetegedett, tehát ketten maradtunk, akik dolgozunk. A másik munkatársamnak is van gyerkőc otthon, így pont azok szívták meg a legjobban, akiknek nem kellett volna.
A héten felmondtam.

Kedden kocsiba ültem és levezettem röpke 60 km-t, elmentem egy nagyon fontos találkozóra. Az istálló, ahol dolgoztam állami kézbe került, ezért egyeztettem az ügyvezető igazgatóval és elmentem, az önéletrajzommal, hogyismondjam.. szerencsét próbálni.
Már az épülettől leszakadt az arcom, mert gyönyörű volt. Mindenhol lovas festmények, lovas bélyeg a székekbe faragva, azt hittem, hogy a mennyországban járok.
Nagyon kedves emberekkel találkoztam és miután bejutottam az igazgatóhoz és elkezdtünk beszélgetni, pár perc múlva azon kaptam magam, hogy már az adataimat egyeztetem a felvételhez.
Egyelőre jegypénztáros és tárlatvezető leszek. 7 órát dolgozunk egy nap, délelőtt 10 órától, este ötig. Közalkalmazotti jogviszony, a fizetést már le sem írom, de többet kapok, mint itt, az éjszakázással és a 12 órázással együtt, ami szerintem abszolút vicc kategóriába sorolható.
A héten hárman mondtunk fel a kastélyban. Egy ember a konyháról, egy műszakos és én. Na nem mintha a pincérek fele nem ugyanezen agyalna meg az összes recis, csak mondom. Nyilván ennek oka van, de a vezetőség mégis úgy elvan, mint a befőtt.
Majd lesz pislogás, ha egymás után kisétálnak az emberek és nem lesz, aki dolgozik. Szerintem köszönhetik maguknak. Sokkal emberibben és családbarátibban lehetne megoldani ezt a dolgot, ha akarnák, de nekem abszolút az a tapasztalatom, hogy nagy ívben szarnak a dolgozóikra, pedig bőven benne vagyunk abban, hogy ez a kastély így működik. A vendégek 90 %a jelzi valamelyik portálon, hogy milyen nagyon meg volt elégedve a személyzettel, mert mindenki nagyon kedves és felkészült, ehhez képest a szalmonellás eset után is egy finomka "elnézést" sem kaptunk, nemhogy kárpótlást.
Szerintem ez teljesen undorító.
Azon is gondolkoztam, hogy a hónapot még végig csinálom, már csak az emberi viselkedés végett is, pedig 23.-a környékén kezdenék a másik munkahelyem.
Ez a négy éjszaka meggyőzött arról, hogy baszom majd végig csinálni, mivel most is, hogy bevállaltuk ezt a hetet, annyit nem mondott senki, hogy "köszönjük szépen"!
Ez rádöbbentett arra, hogy nem szabad emberségesnek lenni, ha más sem az velünk. Sajnos ez ilyen. Nem ér annyit semmi, hogy tönkretegyük magunkat és pont.

A múlt héten megünnepeltük Manó harmadik születésnapját,otthon.
Iszonyat bulit csaptunk, voltunk 11-en. Ment a pálinka, meg a zene és mikor rájöttem, hogy ha vízzel kísérem a pálinkát semmi bajom nincs, úgy éreztem megállíthatatlan vagyok. Ebből az lett, hogy hajnal egykor már táncoltunk az udvaron.
Hajnal háromkor dőlt dugába a buli, amikor az egyik barátnőnk párja túlitta magát és elkezdett kötözködni egy haverral, amiből majdnem verekedés lett. Ekkor jobbnak látta mindenki, hogy nyugovóra térjünk. Manó sok ajándékot kapott és rengeteget játszott a barátaink gyerekeivel, a négy gyereket órákig az UAZból ki sem lehetett szedni. Este 10 órától vízibombával zaklatták egymást meg minket, de annak örültem, hogy szabályokat betartva játszottak, tehát a házon belül nem volt vizeskedés. Persze kidőltek sorban, mint a kisangyal. Mondjuk hajnal három után már mindenki így volt vele.

Hiányoznak a lovak és a pihenés, de remélem, ha letelik ez a két hét valahogy visszatalálok majd önmagamhoz.