Továbbra is nagyon gyorsan telnek a napok.
Szerencsére már kicsit több idő jutott magamra, így eljutottam lovagolni is.
Ugyan nem jutottunk ki terepre, mert elromlott az idő, és esett az eső. De a fedett lovardában így is tudtunk lovagolni.
Életemben először felvezető voltam. Engem követtek a többiek, mindent csináltak utánam. Csak hárman voltunk ugyan, de így is izgultam kicsit.
Mindenféle feladatot csináltunk, alakzatokat. Sokat felejtettem, rám fért már egy kis gyakorlás. Az óra végén legnagyobb örömömre vágtázhattam is. Csak pár kört mentünk Vénusszal, de nagyon élveztem és neki is volt kedve, csak úgy ficánkolt alattam. Dolgozott a combom elég rendesen.
Jól esett már nagyon.

Itthon kicsit el van laposodva a hangulat.
Férjemmel kapcsolatban az az érzésem van, hogy valami bántja, de megint csak nem mondja el.
Az ominózus lány, aki anno annyira idegesített még most sem hagy nyugodni. Múlt héten két alkalommal is volt olyan, amikor Férjem a gyerekkel az Irodában ütötte el az időt és ez a lány mind a két nap ott volt velük, természetesen azután, miután én eljöttem munkába. Elég irritáló..
Elvileg még mindig játsza Sherlock Holmes-t, ugyanis régebben is nyomozott utánam. De a múlt hét folyamán megint lebukott, hogy követett. De nem csak engem, hanem Andi barátnőm hugát is rendszeresen figyeli. Hogy ez mire jó, nem értem, de nagyon zavaró. Egyrészt semmi köze ahhoz, hogy hova megyünk, másrészt nem is tudom mi értelme van ennek.
Viszont az okára elég kíváncsi lennék.
Egyre jobban izgatja a fantáziámat, hogyan tudnám valahogy elkapni, tetten érni. Bár nagy valószínűséggel majd az arcomba nevet, mert amilyen egyszerű és buta azt is meg fogja magyarázni, hogy hát ebben semmi különös nincsen, hogy ő követ bennünket.
Azt bírom a legjobban, mikor ott vagyunk együtt az Irodában és megérkezik az élettársával illetve a nemistudommineknevezzem dugópajtijával és elvigyorognak egymásra egy órán keresztül, majd elvonulnak haza. De esküszöm, ha csak egyszer is hozzám szól, tuti letépem a fejét. :D

Férjem már jó formán beteg a rengeteg munkától és megint elég kevés időt tölt Manóval, ha együtt is vannak, akkor is dolgozik,a gyerek meg szaladgál világba. Sokat gondolkozom ezen mostanában, hogy lehet hogy ebbe is bele van fáradva?! Mármint ebbe a családi életbe. Hogy a gyerek nem hagy úgy pihenni, vele foglalkozni kell, olvasni neki, játszani és néha úgy veszem észre Férjemen, hogy olyan, mintha nem lenne hozzá ereje vagy kedve, nem is tudom.
Csak akkor nem tudom miért vállalt gyermeket ennyi idősen, mikor elvileg ez volt minden vágya és álma.. Akkor amikor megadatik ez az álom, akkor miért nem használja ki az időt, amikor a gyerekkel lehet?
Miért fontosabb a munka feszt?
Lehet, hogy én látom rosszul a helyzetet és ez csak átmeneti állapot.
Remélem...

Manó tündéri. Akaratos persze, de aranyos nagyon. Egyre többet használja a "légyszíves" és a "köszönöm" szavakat. A szerény véleményem az, hogy teljesen jót tesz neki ez az ovi, mert látható rajta a fejlődés, aminek nagyon örülök.

A mai nap folyamán, délután hozom ki a fogadott gyerkőceimet hozzánk. Nagyon vártam már ezt a hétvégét, hogy végre kicsit együtt tudjunk lenni.
Róluk annyit kell tudni, hogy a tanyán voltak sokat, akkor, amikor én ott dolgoztam. Elhagyta őket az anyjuk, az apjuk neveli mind a hármukat. A legnagyobb lányka 12, a középső 10, a legkisebb kisfiú pedig 6 éves. Tündériek nagyon, rengeteget segítettek nekem a munkám ideje alatt is és pár hét alatt egymáshoz nőttünk. A pótanyjukká váltam. Szó szerint. Mióta eljöttem a tanyáról, szinte nincs olyan nap, hogy ne beszéljünk és ha sikerül kijutnom a tanyára akkor tuti, hogy találkozunk.
Hiányoznak már ők is.

Jelenleg dolgozom, szokásos éjszakai műszakomat töltöm, csak most nagyon hamar sikerült végeznem a munkával. Még fogalmam sincs mi a jó francot fogok csinálni reggel hétig, de remélem valahogy majd gyorsan eltelik ez a pár óra.