Telnek a napok, legtöbbször feszt munkával, aminek nyilván az az eredménye, hogy most jutottam el arra a pontra, hogy nagyon fáradt vagyok.
Úgy testileg, mint lelkileg és már megint dolgozom.
Szabadnapjaimon általában a háztartást teszem rendbe, mert ha dolgozom, semmire nincs időm.
Így vasalok, főzök és mosok, de odafigyelek a pihenésre is, legalább a szabadnapomon megadom magamnak azt a röpke egy-két órát, azt gondolom ennyi már igazán jár..

Bejutottam a héten a Szülővárosomba, mert kevesebb nap telt el most melóval.
Rengeteg elintézendő dolgom volt, mindenre jutott is időm, csak épp magamra nem nagyon. Nem jutottam ki lovagolni ugyanis...
Barátnőzés, vásárlás, kis kávécska és beszélgetés megvolt, de már ennek is örülök, mert már erre is nagy szükségem volt.
Vittem magammal Kicsikémet is, aki nagyon örült a Nagyijának, régen találkoztak már, több hete.
Megnéztük Édesanya új albérletét, ahol most már dolgozik is, de nekem is tetszett a lakás, felújított, tágas, teljesen rendben van. Amióta eljött Apámtól, a hangja is sokkal nyugodtabb, látszik rajta, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb, mint volt. És azt is elmesélte, hogy már nem köhög annyit. Ugyanis ebben a lakásban nincs odabent dohányzás, ennek is nagyon örülök.

Tegnap délután jöttünk haza, csatlakozott Édesapám is, csóri meccset se tud nézni, szóval kihívtuk magunkhoz.
Kattog Ő is rendesen. Látszik rajta, tiszta ideg. De akkor sem tudom olyan nagyon sajnálni, mert akkor is azt gondolom, hogy igenis, ha egy kicsit megerőltette volna magát, akkor nem történt volna ez, ami történt.

Vajon miért van ez?
Miért hagynak az emberek, miért hagyunk ellaposodni egy kapcsolatot? Miért nem teszünk ellene, miért nem harcolunk a másikért? Miért gondoljuk azt, hogy áhh, úgyis itt marad velem? Emberek, hát miért maradna?! Ha nem látja, hogy úgy igazán, szívből akarod őt és harcolsz, hogy Veled maradjon, akkor nem fog maradni.. De akkor sem, ha mindig csak a szennyet kapja és bántod..
Akkor elindul keresni a saját kis boldogságát, hiszen mindenki azt keresi..
Azt az egyet, aki átöleli éjszaka (ezzel olyan nyugalmat adva, hogy arra nincsenek szavak) és elmondja mennyire szereti..
Azt az egyet, aki mellett biztonságban érzi magát..
Akire lehet számítani, akkor is, mikor életed legnagyobb kakájában csücsülsz éppen nyakig...
Azt az egyet, akivel ugyanúgy el lehet játszani, mint nagyon komoly dolgokról beszélgetni..
Azt az egyet, akinek a csókjától elhiszi, ha csak pár percre is, hogy létezik varázslat..
Azt az egyet, akinek szeme csillogásától az összes baj elszáll...

Miért nem harcolunk, miért nem állunk ki magunkért?
Az idő telik..
Teljesen mindegy,hogy jól érzed magad, vagy sem. Az idő akkor is elmegy. A napok, az órák, a percek eltelnek és SOHA nem jönnek vissza..
A Te döntésed.. Hogy jól érzed-e magad az életed során.. vagy csak hagyod elmenni az időt..