Tartozom egy bocsánatkéréssel minden olvasómtól, amiért el is tűntem és a blog is szüneteltetve volt. Kérlek, ne haragudjatok!
Nagyon gyorsan fordult az életem és nem jutottam el odáig, hogy írjak, a szüneteltetés oka pedig az volt, hogy olyan emberek is információhoz jutottak a bloggal kapcsolatosan, akiket én nem akartam, így el kellett tűnnöm egy kis időre. Szóval, mindenkinek aki itt maradt, aki az olvasóm maradt, nagyon hálás vagyok és nagyon szépen köszönöm!!!

Azon is gondolkoztam, hogy egyszerűen törlöm ezt a blogot is, mint az előző kettőt, de ez valahogy túlságosan is a szívemhez nőtt. Négy év az négy év és emlékeztet arra mennyi olyan dolog történt, ami rossz volt, mégis talpon tudtam maradni és milyen sokat fejlődtem.
A jó dolgokról nem is beszélve.

Azt se tudom hirtelen hol kezdjem, annyi minden történt ez alatt a pár hónap alatt, lehet egy bejegyzés nem is lesz elég, hogy mindent elmeséljek Nektek. De belekezdek.

Ott tartottunk, hogy a harmincadik órámnál jártam a vezetésben. Örömmel tudatom Veletek, hogy szeptember 11-én, elsőre levizsgáztam gyakorlatból is, 40 óra után és megszereztem a jogosítványt. Pár nappal a születésnapom után. Ez volt magamnak az ajándékom. ;) Nagyon boldog voltam, hogy sikerült.
A jogosítvány megszerezése után 10 nappal költöztem be Szülővárosomba, Édesanyámékhoz. Előtte kb egy héttel közöltem a Férjemmel, hogy ez így nem megy tovább, összeszedem a cuccainkat és léptem. Ment a depi meg a lázadás, de látta rajtam, hogy hajthatatlan vagyok és így nem próbálkozott sokat. Ő költöztetett be a céges teherautóval, ennyi emberség azért volt benne.

Őszinte leszek Veletek, a blogból látható, hogy már régen megromlott köztünk a kapcsolat Férjemmel és az is várható volt, hogy lépni fogok. De az is közrejátszott, hogy berobbant valaki az életembe. Még nem említettem róla, mert hirtelen kerültünk közel egymáshoz. De még az előző lakhelyünkön. Ismertük egymást már pár hónapja de nem kerültünk közel sosem. Aztán egyszer csak történt valami. Egy hétvége fordított a kapcsolatunkon, és ebben gyerekek is nagyon közre játszottak. A továbbiakban Szerelem néven említem.

A szomszédom volt. Két házzal lakott arrébb. Télen költözött a faluba és beszéltek róla mindent összevissza. Hogy verte az asszonyt és el kellett tőle menekülni, meg egyebek. De azt furcsálltam, hogy akármikor találkoztam vele, mosolyogva köszönt és ha a kocsmában is összefutottunk, nagyon normálisnak tűnt. Egyszerűen nem tudtam elhinni azt, amit róla beszéltek. Egy ideig még tartott a "biztos valami csendes őrült" gondolat, de szerte foszlott, minél többet találkoztam vele, vagy láttam együtt a gyerekeivel. Amúgy is ugyebár olyan ember vagyok, aki nem hisz a pletykáknak, a saját tapasztalatom dönt az emberekkel kapcsolatban. Ha valakit bunkónak mondanak, de nem az velem szemben, akkor nem könyvelem el mások elmondása alapján. Szerintem igazságtalan valakit így megbélyegezni az emberek szóbeszédére hagyatkozva, főleg egy faluban, ahol köztudott, hogy mindenki ferdít valamivel a dolgon.

Apró szívességeket kértünk egymástól a hónapok alatt. Pl engem kért meg, hogy engedjem be a t-home-os emberkét bekötni neki a tv-t és a netet. Emlékszem átmentem hozzá egyik este, mert szólt a kocsmáros barátnőm, hogy erről lenne szó és beszélni kéne vele. Így hát átmentem és pár szóban elmondta ezt, hogy erre szeretne kérni, ha nem gond, ha nem teher, meg tudnám-e oldani. Bemutatkozáskor határozott és mégis nagyon gyengéd,meleg kézfogása volt. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt szimpatikus. Akármikor elment a ház előtt a kutyáját sétáltatva, mindig megnéztem, de szigorúan csak a függöny mögül, nehogy észrevegyen, mert hát az milyen már. És egyre csak motoszkált bennem a gondolat, hogy egyszerűen nem lehet olyan, amilyennek mondják.

Kétszer vitt haza vezetésről, egyszer szétázott miattam, mert szakadt az eső és az autó letiltotta az ablakot, nem lehetett felhúzni, így a fél oldala megázott, míg hazaértünk. Sokat beszélgettünk de még akkor sem gondoltam semmi többre. Össze-össze futottunk a kocsmában, és elkezdtem kedvelni. Lassacskán. Aztán jött az a hétvége.

Pár információ róla, amit elég fontosnak tartok leírni, még átláthatóbbá téve ezzel a dolgot. Ebben az évben májusban tölti a negyvenet. Egy fejjel magasabb nálam, nagyon vonzó és sármos. Tipikus jóképű, elvarázsoló,mosolygó nézéssel. Barna a szeme. De nem annyira sötétbarna mint az enyém, hanem világos. Picit zöldes beütéssel. Zala megyéből költözött ide, tehát nagyon messziről. Szerette volna rendbe hozni a házasságát (ők azóta már elváltak hivatalosan is) és látni akarta a gyerekeit. Ezért feladta az egész életét. A saját cégét, albérletet, családot, mindent, amit el lehet képzelni. Teljesen egyedül. Új munkát és albérletet keresett és sokat küzdött, hogy rendbe jöjjön a házassága, de közben az exneje bepasizott. Szerelem legjobb barátja volt az ex új kiszemeltje... Ekkor már csak a gyerekekért harcolt, illetve harcol is a mai napig, hogy láthassa őket, hogy velük lehessen. Négy gyermeke van, a második házassága ment tönkre. A két kicsivel rendszeresen kapcsolatban van, mert telefonon tartja velük a kapcsolatot és minden második hétvégét nálunk töltenek, akkor három gyerkőcünk van. Imádnivalóak és már úgy hozzám nőttek, hogy olyan érzés, mintha tényleg három gyemekem lenne. Szegényeket nagyon megviseli az apjuk hiánya, nagyon látható rajtuk. Az anyjuk nem nagyon törődik velük, ezért amikor itt vannak, próbálom úgy csinálni a dolgokat, hogy érezzék, hogy szeretjük őket és fontosak nekünk. A két naggyal tartjuk a kapcsolatot neten és telefonon, ők Zala megyében vannak. A két kicsi 4 és 6 éves, egy kisfiú és egy kislány. A két nagy szintén egy fiú és egy lány, 17 és 15 évesek. A nagylányával már találkoztam személyesen is, szinte nincs olyan nap, hogy ne beszéljünk a neten.

Olyan mint egy ékszeresdoboz. Nagyon kell rá vigyázni. Sok sebet ejtett rajta az élet, az emberek. Mit sokat, rengeteget. Fél. Nagyon szeretethiányos. Rengeteg szeretet van benne és legtöbbször ki is tudja mutatni. Nagyon erős lelkileg. Szigorú, mindenkivel szemben, de leginkább magával szemben. Tud bánni az emberekkel. Nagyon okos, penge éles esze van, intelligens. Vannak démonai, amiket le kell még küzdenie, de jó úton halad. I lyenek a féltékenység, a félelem, a bosszúvágy, a harag. Ezek visszatartják és leláncolják de minden erőmmel azon vagyok, hogy elszagggassam ezeket a láncokat. Legtöbbször makacs, de lehet rá hatni, ha Ő is akarja. Tiszteletreméltó. Romantikus.Kifinomult. Kiszámíthatatlan. Ha valamit a fejébe vesz, meg is csinálja, eléri a céljait. Legyőzhetetlen. Nem fél az újtól, mer kockáztatni. Nagyon szenvedélyes. Vonzó. Jó a humora. Istenien csókol és varázslatos az érintése. Figyelmes. Odaadó. Könyörtelen is tud lenni, de azt az oldalát csak ritkán mutatja meg. Büszke és önbizalomhiányos egyszerre. Tűzbe menne azokért, akiket szeret. Akaratos. Hirtelen dühbe jön és olyankor hisztizik is. De gyorsan le is higgad. Bújós. Őszinte. Türelmetlen, néha kicsit szétszórt is. Van, mikor határozatlan. Hiú és nagyon odafigyel a megjelenésére. Csinos. Nagyon gyengéd de mégis nagyon férfias. Együtt működő. Gyűlöli a hazugságot . Túlságosan ragaszkodik még a múltjához. Kíváncsi. Széles látókörű, független és titokzatos. Kiismerhetetlen, mindig tartogat valami újat. Lehengerlő. Házias és segítőkész. Energikus. Játékos és rafinált. Nagyon lehet szeretni...

Vissza a múltba tehát...

Férjem természetesen Szombaton is és Vasárnap is dolgozott. Így otthon voltam Manóval. De Szerelemnél is ott volt a két gyerkőce. Ebből az lett, hogy a három gyerkőc mind a két nap együtt játszott, sétáltunk és visszatekintve pontosan olyanok voltunk, mint egy család. Az erdei sétából hazafelé jövet megkérdezte, hogy tolja-e Manót a kislánya biciklijén. Én toltam, de segített, átvette. Jól esett. Amikor átvette hozzáért a kezemhez. Megsimogatott. A keze forró volt és nagyon gyengéd volt az érintése. Ott változott meg bennem egy csapásra minden. Akkor döntöttem el, hogy változtatok és magam sem tudom megmagyarázni miért, hiszen ez totál esztelen egy döntés, mert még nem is ismertem, de már akkor vele akartam élni. Ezért elköltöztem.

Egy este bejött hozzám. A várnál álltunk meg az autóval. Romantikusabb helyet el sem tudtam képzelni. Órákon keresztül beszélgettünk. Megértett. Muszáj volt hozzá érnem, ezért odabújtam. Amikor felnéztem, megcsókolt. Összeolvadtunk, a szívem majd kiszakadt a mellkasomból és szerelembe estem.
Egy hónapig laktunk Édesanyáéknál, közben folyamatosan nézegettük az albérleteket, mert ugye hosszú távon ez senkinek nem lett volna jó. Nem találtuk meg a megfelelőt, többet közvetlen az orrunk elől vitték el. Szinte nem volt olyan nap, hogy ne jött volna be hozzám. Gyűlöltem az érzést, amikor el kellett engednem. Kiszakadt a szívem minden alkalommal, ahogy láttam a fájdalmat az arcán. Nem akartam mást, csak végre vele lenni, minden nap mellette akartam aludni. Hétvégente mindig próbáltunk együtt lenni. Közeli apartmanokban és panziókban töltöttük közösen az időt, minden ilyen alkalmat imádtam. Egyik nap haza kellett mennie hivatalos ügyben. Igen, Zalába. Természetesen vele mentem. Akkor kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Egész nap együtt voltunk, rengeteget beszélgettünk, élveztem minden percet, hogy vele lehetek. Látványosságokat mutatott, engem teljesen elvarázsolt Zala megye szépsége, még sosem jártam arrafelé. A dunántúlon sem nagyon, nemhogy Zala megye. Találkozhattam az anyukájával, aki mai napig Cicámnak vagy Drágámnak hív, és már első alkalommal azt mondta, hogy sokkal jobb vagyok, mint a többi csaj volt. Nem kicsit voltam büszke magamra emiatt, hagy mondjam! :D Ekkor találkozhattam a lányával is. Éreztem Apa és a lánya között egy szakadékot, de ez annak is betutható, hogy a lánykának már van egy pici babája, és ennek Apa nem nagyon örült, hogy ennyire fiatalon vállal gyermeket, mert félti. Jogosan. A lányka hajthatatlan maradt, innentől már csak azt tehetjük, hogy mindenben támogatjuk, amiben tudjuk. Aranyos volt és szimpatikus, jól kijöttünk és azóta is rendszeresen beszélünk.
Sok élményt köszönhetek Szerelemnek. Lett egy helyünk, a mostani munkahelyemnél egy dombon. Oda jártunk táncolni. Kinyitottuk a kocsi ajtót és bömbölt valami latin muzsika, amire táncoltunk. Imádtam az ilyen pillanatokat, mert ilyenkor mindig úgy éreztem, hogy élek. Szó szerint pezsgett a vérem. Amióta vele vagyok szebbnek érzem és látom magam. Több az önbizalmam. Már nincs az az érzésem, hogy mások többet nálam és ha valaki rám is néz, vissza merek rá tekinteni. Eddig inkább a földet néztem, ha sétáltam, ma már felemelem a fejem és kihúzom magam. Számomra is megdöbbentő, de értékesnek érzem magam. Voltak harcaink. Szerintem még lesznek is,mert én sem vagyok könnyű természet. De szerintem ezeknek a vitáknak le is kellett menni, hogy átlássuk az alapokat. Nem bánok semmit , sőt, örülök, hogy mertem lépni, mert érdemes volt. Rettentően vonz magához, mint egy mágnes, folyamatosan. Nem tudom megmagyarázni. Imádom. Okozott már fájdalmat az tény. Mert általában az ennyire forró szerelmek annyira lángolnak, hogy meg is égetik egyik-másik, vagy mind a két felet. De ezzel együtt is akarom, mert olyan érzéseket vált ki belőlem, amiket más nem tudott. Szükségem van rá. Nagyon szeretem..

Amikor megtaláltuk a megfelelő lakást rögtön lecsaptunk rá és pár nap leforgása alatt költöztünk is. Szeretünk itt lakni. Két szoba, jó állapotú kis lakás, a főbérlőnk pedig másik városban lakik, így még nem is zaklat, elég normális. A szomszédokkal is jól kijövünk. Az egyetlen dolog, ami zavaró, hogy negyedik emelet. Jobban mondva elvileg három de magas földszint van. De legalább már felettünk nem laknak. :D Ha legközelebb hazamegyünk Zalába tervbe van véve, hogy elhozzuk Szerelem kiskutyáját is, aki jelenleg az Anyukájánál van, de a kutyust is engedte a főbérlő, szóval tényleg nagyon oké. Nem rossz a környék sem. Már rendesen megnyugtat hajnalban amikor hallom a vonat kattogását, ahogy megy a síneken, mert még alszik a város és lehet hallani. És azt is imádom, hogy kilépek a lépcsőházból és átmegyek az úton, rögtön ott egy bolt, így nem kell messzire menni, ha elfelejtettem valamit. Ráadásul egy nagyon szuper kis pékség is van a közelben, szuper termékekkel és nagyon olcsó árakkal. Úgyhogy szuper helyen vagyunk és tényleg szeretjük.

Két héttel az albiba költözés után elkezdtem beszokatni Manót egy bölcsibe, ahol már jeleztem, hogy vinném a Kicsit. Két hét leforgása alatt szokott be, szépen apránként, de egyébként szereti. Így nekem is sokkal jobb, mert tudok dolgozni, Manó is társaságban van és le tudja kötni magát, sok dolgot tanul. A dajkái extra jó fejek, segítőkészek és megértőek, egy pillanatra nem fordult meg a fejemben, hogy nem bíznám rájuk a gyermekemet. Ha gyalog megyünk (Manó a tanulóbiciklijén) akkor negyed óra, 20 perc míg odaérünk, kocsival ha meg is fog a lámpa 5 perc.
Elég sokat betegeskedik Manó, de ez a bölcsibe kerülés után várható volt. Majd túl leszünk ezen is. Eleinte nagyon féltékeny volt Szerelemre és sokat hisztizett de már kezdi megszokni a helyzetet. Csak furcsa volt neki, hogy van aki szereti Anyát, mert az apja mint tudjuk, nem nagyon vitte túlzásba a szeretet kimutatását. Szerelem sokat segít Manó nevelésében, nagy segítség. Rá hallgat Manó akkor is, amikor velem dacol, mert nem mer ellent mondani, van egy tekintélye a gyermek előtt, amit saját maga harcolt ki. Ezért is nagyon hálás vagyok neki. Hogy segít, támogat és elfogadott gyerekkel együtt.

Mikor Manó beszokott a bölcsibe, akkor kezdtem dolgozni, azon a tanyán, ahol mindig is akartam. Már régen izgatta a fantáziámat az a tanya, nagyon szép és nagy, rengeteg ló van. Így hát szerencsét próbáltam, és beadtam az önéletrajzom, következő héten már kezdtem. Beugrós lovászként. Eleinte három napot mentem, most már négyet. Reggel héttől este ötig. A hónapok alatt mára már beleszoktam a melóba, ráálltam a munkarendre és hozzászoktam mit, mikor és hogyan csinálnak. 50 lovunk van összesen. Lovagolni tanulok továbbra is, egy munkatársam oktat. Most vettek egy új lovat, amivel majd én és a munkatársam fogunk foglalkozni, futószáron fogjuk oktatni és lovagolunk rajta. Nagyobb a felelősség és több a munka, mint az előző munkahelyemen volt, de nagyon szeretem csinálni. Fizikailag elég megterhelő, de bírom a strapát. Újabban okoskarkötővel, lépésszámlálóval számolom mennyit megyek egy melós napon. 20 000 és 25 000 között szokott lenni a lépéseim száma, ami olyan 10-15 km. Szerintem ezzel mindent elmondtam! ;)

Búcsút veszek, mert már hazaért Szerelem, és lassan vacsora. Köszönöm, hogy elolvastátok!