"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Nyugalom..

Végre egy kis nyugalom..

Nincs veszekedés, se civakodás, még számomra is furcsa leírni, de minden rendben.

Férjem tényleg változtatott.. Még az én kritikus nézetemmel tekintve is. Látni, hogy próbál sokat a Kicsivel lenni és volt már, hogy dacosan reagáltam egy megjegyzésére, és nyugodtan, higgadtan elmagyarázza mi a stájsz, nem szedi le a fejem rögtön. Én is próbálok minnél higadtabb, türelmesebb lenni, de szerencsére mostanában nem történt olyan dolog, ami miatt nagyon berághattam volna és ez olyan jó!

Cseppem tündéri kisfiú, egyre többet beszél, szinte minden szavunkat utánozza. Már megkérdezi, hogy "Ez mi?" és ha elmondjuk neki, utána mondja Ő is. Folyamatosan tanul. Próbálkozunk a bilizéssel is, bár még sikerélmény nem volt, de rá ül hébe-hóba és már ez is jó, nem akarom nagyon erőltetni sem. A jó időben amikor csak tudom, viszem magammal és egyre többet megfordulunk az istállóban is. Egyre jobban szereti a lovakat, aminek nagyon örülök. Ha meglátja őket a karámban már kiabál, hogy "Pacikák" én meg majd elolvadok. Nincs olyan nap, hogy ne mondjuk egymásnak, hogy szeretlek és leírhatatlan érzés, mikor átölel a kis kezeivel és magától mondja, hogy "Szejetjek!". Hát kész.. Ennél gyönyörűbb és meghatóbb dolog nincs!

A vezetéssel lassan ugyan, de haladok. Már túl vagyok a tizedik órámon, több, mint 200 km-en, és nagyon élvezem. Már egyre jobban érzem, mikor váltsak és egyre ügyesebb vagyok. Még szoktam izgulni, mielőtt beülök a kocsiba, de amint elindulok kicsit kikapcsol az agyam és csak a vezetésre koncentrálok. Meg az oktatóm ökörködésére, mert ma is majdnem besírtam a röhögéstől, olyan sztorikat sütött el. Nagyon imádom, hogy nem monoton és nem követelőzik meg nem ordibál. Azt hittem, hogy majd beszállok mellé és rögtön elkezdi hogy na már pedig ezt így csináljuk, de nem. Így lazább. Oldottabb. És jobb hangulatúbb.
Általában egy nap csak egy órát vezetek, mert sok volt a tanuló, de most sokan levizsgáztak és amíg nem jönnek a friss Kreszesek lesz időm kicsit belehúzni. Aztán remélem, hogy nyár végére már jogsim lesz! ;)


Majdnem vége..

Eljutottunk oda, hogy már majdnem szakítottunk. Két napig teljes mértékben állt a bál. Minden voltam csak jó nem. Nem is kezdem el írni miket kaptam, mert szeretnék rajta túl lépni. Tegnap még agyaltam délelőtt, hogy mi legyen, mert előző nap este kért Férjem még egy esélyt. Már ezen meglepődtem hiszen alapjáraton nagyon büszke. Ezzel elgondolkodtatott. És úgy döntöttem egy kis mérlegelés után, hogy adok még egy utolsó utáni, utáni esélyt. Akkor nem lesz lelkiismeret furdalásom ha ne adj isten vége lesz. Mert tudni fogom, hogy tényleg mindent megtettem ezért a kapcsolatért. Persze az is dolgozik, hogy a gyereknek Apa kell és imádják egymást, Manót is nagyon megviselné a helyzet. És azt tényleg meg kell hagyni, hogy úgy kb egy hónapja látom Férjemen, hogy változtat. Elhalasztott munkákat, nem ment horgászni, hogy velünk legyen. Sokat volt Manóval is mostanában. Lehetett rajta látni nagyon, hogy dolgozik a helyzeten és próbál többet velünk lenni és segíteni.

Amúgy az az érzésem, hogy jól döntöttem. De akkor sem fogunk együtt maradni. Mélyen legbelül érzem. Már előre félek, mikor kapom a következő lelki pofont. De ne legyen igazam és találjuk meg újra a boldogságot!!

Tegnap este miután elaludt a Kicsi leültünk és megbeszéltük a dolgokat. Elmondtam neki mindent, ami bántott, csak Anyósomra nem tértem ki, de úgy éreztem hogy az most nem lett volna helyén való. Kezdtem azzal hogy beszéljük meg a problémákat. Folytattam hogy látom, hogy többet akar velünk lenni és ez maradjon is így. Működjünk együtt a gyereknevelés terén mert az nem járja, hogy én nemet mondok, Ő meg igent. Ezt mondta amúgy magától is. Elmondtam neki, hogy egyedül éreztem magam, nem éreztem hogy a társam és ezen is változtatni kéne. Kértem hogy menjen el orvoshoz a gyomrával és kezeltesse magát, hagy ne nézzem már végig ahogy megöli magát. Mégis mit csinálok ha lerobban és egyedül maradok? Továbbá arra kértem, hogy ne példálózzon nekem másokkal, hogy ez meg az így csinálta, mert nem érdekel. Nem az ő életüket élem, mindenki hordozza a saját keresztjét, nem is érdekel és nem is tartozik rám mit csinálnak meg hogy. Aztán kértem mondja el, Őt mi bántja. Azt mondta, hogy rosszul esett neki, mikor hazajött munka után fáradtan, én meg idegesen vártam haza és majd leszedtem a fejét. De valahol megérti, hogy nekem is sok volt néha a gyerek meg a háztartás, tehát az okát tudja. Azt rótta még fel, mikor megkérdezte mi bajom van és a válaszom semmi volt. Oké ezt így tényleg nem kellett volna. Belátom, persze, én is hibáztam sokat, tehettem volna máshogy is. Remélem ezek után, hogy mindketten beavattuk a másikat abba, hogy ni bánt, megoldódik a helyzet.

Manó tündéri nagy fiú már. Folyamatosan beszél, próbálok vele türelmesebb lenni és ezáltal nem is olyan hisztis. Sokat játszik, olvasunk, kutyázunk és szinte minden nap meglátogattuk a lovakat is. Nagyon büszke vagyok rá, mindenkinek köszön, mondja, hogy köszönöm, egészségedre és bocsánat. Mostmár Anya vagyok, nem Ajíí és nincs olyan nap hogy ne bújna oda hozzám és ne mondaná, hogy szeret. Én is nagyon odafigyelek a sok ölelésre, bújásra, puszira és hogy sokat mondjam neki milyen nagyon szeretem. Ő az életem..

Sikeres Kresz vizsgát tettem 31-én, nagyon örültem. Másnap már ültem autóba és vezettem. Eddig négy órát vezettem, hármat forgalomban. Nagyon jó fej az oktatóm, nagyon bírom. Halkan megy a zene és ha véletlenül el is rontok valamit nem ordít velem meg semmi ilyesmi hanem elmagyarázza mi volt a baj, miért ne csináljam így. Türelmes és sokat viccelődünk. Nagyon élvezem, hogy vezethetek és a sok kis sikerélmény nagyon feldob. Ez is kikapcsolódás számomra és örülök, hogy szép lassan eljutok egy álmom megvalósításáig és kezemben lesz a jogosítványom. Az a szerencsém, hogy Édesanya sokat van a Kicsivel és így el tudok menni vezetni. A múlt héten otthonról jártam be, mert már nem akartam Édesanyát terhelni, hiszen az egész május hónapban Ő volt a Kicsivel míg órán voltam. Így Anyósommal és Férjemmel volt a Kicsi míg vezettem Kedden és Csütörtökön. Férjem egész jól viseli a helyzetet, már elvitte vagy kétszer gombát szedni a Kicsit. Jót tesz az Apa-Fia kapcsolatnak az biztos. De Anyósom.. Hagyjuk is. Ugyebár mindig baj valami..

Ma bejöttünk Édesanyáékhoz. Holnap megyünk a Kicsinek ruhácskát venni mert alig van rövid nadrágja és pólója. Kedd, Szerda, Csütörtök vezetés, plusz Csütörtökön megyünk a kisebb unokahúgom ballagására. Pénteken megyünk haza és jövő héten megint otthonról jövök vezetni.

Mindenestre kíváncsi leszek mi sül ki ebből az egészből..