"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

...

A múlt hétvégét megint otthon töltöttük..
Egyrészt már az nagyon fárasztó volt, hogy a Kresz után még utazzunk is haza. Az úton már civakodtunk. Kérdezgette Férjem, hogy mi bajom van, mondogattam neki, hogy ne most beszéljük meg, mert ugye vezetett. De csak nem hagyott békén, sőt be is szólt, hogy nem tehet róla, hogy el van választva a gyerektől. Ezzel egy pillanat alatt belémhozta az ideget, így nem pakolgattam tovább a dolgokat hanem csak mondtam és mondtam mi bajom van, egészen hazáig.
Többek között olyanokat, hogy elegem van már az állandó harcokból az anyjával, hogy nem egyszer szakadt meg bennem valami, mikor pl közölte velem, hogy nem tud többet a gyerekkel lenni és hogy belemenekül a munkába. Persze megint csak én voltam a hülye, a szokásos.. Ő nem menekül a munkába és "Valakinek dolgozni is kell!". Még Vasárnap is ment a folytatás. Megkaptam, hogy mindent elmondok anyumnak, bezzeg ő senkinek se mond semmit velünk kapcsolatban. Pedig kérdezik! Mondom bocsáss meg, hogy jóban vagyok Anyummal.. Magamra költöttem a pénzt, mikor megcsináltattam az utolsó tetoválásom.. Az nem is nyom semmit alapba, hogy két napig sikáltam egy egész házat azért a pénzért és csak a fele ment rá a tetoválásra. Persze volt erre is reakcióm, mint mindenre. Megmondtam neki, hogy azon gondolkozzon el, hogy ő mennyi pénzt költ el saját magára, mikor iszik, cigizik és majdnem minden héten horgászik. Lehet számolgatni.
Hiába mondtam valamire, hogy ne adja oda a gyereknek, nyugodtan jártathattam volna a pofám a falnak is, mert ugyanúgy odaadta a gyereknek, mintha mi se történt volna. Szombaton pl három pudingot evett meg a gyerek, amitől konkrétan a hajam égnek állt. "Hát de kérte!". Mondom, én meg kérek egy új Ford Focust, akkor én is megkapom, vagy mi lesz?? Eszem megáll.. Így nem lehet gyereket nevelni, főleg egy olyan erős karaktert, mint amilyen Manócska is. Én már állítottam fel nála határokat, amiket kezd is megszokni, de az apjánál nincsenek határok. Ez azt hozza magával, hogy mikor visszajövünk Szülővárosomba, két napig nem bírunk a gyerekkel, olyan hisztis.. Utána már semmi baj, mert megszokja a határokat, amiket felállítok neki Édesanya segítségével. De ez így nagyon nem jó, mert szegény gyerek össze van zavarodva, arról nem is beszélve, hogy mi is esszük az ideget rendesen, mikor egész nap hisztizik és semmi nem jó neki.
Abba már bele se kezdek, hogy az öregasszony is kellőképpen hozta a formáját, mert megint a semmin iegesítette fel magát, szokás szerint meg akart halni, plusz megint nála volt a gyerek egyik délelőtt és úgy hozta vissza, hogy a gyerek orra ki volt csikarva, de szokás szerint csak sunnyog és nem mondja, hogy mi történt. A szerencséje, hogy utána már nem találkoztam vele, pedig az arcát is leszaggattam volna, amilyen jó kis hangulatban voltam egész hétvégén.
Férjem akárhány labdát is dobott fel, mindenre volt reakcióm és már az se érdekelt, ha megbántom vele. Túlmentek nálam minden határon és nem tudom ezt tovább folytatni. Nem lehet így élni. Nem akarom így nevelni a gyerekem, hogy szegény azt se tudja mi van, mert az apja nem törődik vele és nincsenek határai, plusz a szülei abszolút nem tudnak együtt működni. Milyen jövő vár így ránk? Örökké a bizonytalanság, a veszekedés és a harcok. Nem csinálom ezt! Férfit akarok nevelni a fiamból, aki megállja majd a helyét a világban és megvan a maga kis élete, mert kialakítja, kiharcolja saját magának. Persze terelgetem majd, de azt, hogy mit csináljon nem mondom meg. Tanácsokkal fogom ellátni, de dirigálni nem fogok. Az Ő élete.
De ha ez tovább folytatódik, hogy fog felnőni, milyen ember válik majd belőle?

Sürgősen változtatnom kell. A gyerekem miatt is és magam miatt is. Minél hamarabb.


Tanulás és gondolkodás..

Sikeresen vizsgáztam elsősegélyből, így múlt héten Csütörtökön már a KRESZ-t kezdtük el tanulni. Le is zsibbadtam rendesen a temérdek új információtól, de feldob, hogy tanulhatok és, hogy egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy végre vezethessek.

Pénteken hazamentünk. Hétfőn jöttünk vissza Szülővárosomba, de a hétvége finoman szólva is kriminális volt.

Kezdjük ott, hogy nem látszódtam ki a házimunkából, mivel a kedves Férjem, annyira nem volt képes, hogy az elvirágzott aranyesőt kidobja, amit még Húsvétra szedtem és csináltam meg asztaldísznek... Akkor gondolhatjátok milyen állapotok uralkodtak...

Szombaton este Férjem levitte a gyereket a kocsmába, mert ugye a kocsma az elmaradhatatlan... Tanultam, de fél óra múlva haza is hozta a gyereket, mert hogy tisztába kell tenni. De ő visszamegy még a kocsmába, mert van még söre. Egyedül fürdettem meg és altattam el a Kicsit, majd tök egyedül megvacsoráztam.. És csodálkozott hogy annyit mondtam, hogy "Ez igen! Másfél hétig nem is láttál, erre most is kocsma." Persze jött a szokásos kifogásokkal..

A Vasárnap sem maradhatott ki, hogy ne történjen valami. Most kivételesen Anyóskám.. Ebéd után lefeküdtem Manóval aludni, mert nagyon fáradtnak éreztem magam. Még az a szerencse, hogy betakaróztam, mert le voltam vetkőzve.. Manó felébredt, akkor jött a Banya. Bejött, ott állt az ajtóban percekig. Az volt a szerencsém,hogy a Kicsi kiment hozzá az előszobába, így az ágy végében, bújdosva fel tudtam öltözni.. Na igen.. A szokásos.

Már nem is tudom melyik nap, de akkor meg Férjemnek volt olyan megnyilvánulása, hogy csak lestem. Mentünk haza épp, amikor megláttunk egy ismerős nőt. Bunkócskának hívom, mert eleinte nagyon bunkó volt velem, Férjem exének a nagy barátnője, együtt is szoktak dolgozni. Be is szóltam, Férjemnek, de poénnak szántam, hogy úgy álljon meg az autóval udvarolni, hogy mások is elférjenek. Mikor megbeszélték a dolgokat, elindultunk. Útközben közölte velem, de ezt így: Azért álltam meg Bunkócskának, hogy lássa a gyereket és majd mondja exemnek, hogy milyen aranyos a gyerek. A pofám leszakadt. Mikor bementünk a házba, megkérdeztem tőle, hogy elengedte-e már az exét, mire úgy nekem támadt, hogy megint csak lestem. Mert ő leszarja, nem érdekli, csak bosszút akar állni az exén. Mégis mit gondolok én hogy ilyeneket kérdezek?

Összegezve: Itt fejeztem be.