"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Happy...

Sziasztok!

Nagyon eltűntem, tudom! Rengeteg dolgom volt meg még lesz is.

Az Öregasszony múlt hét Csütörtökön aludt először az Anyós-lakban. Kicsit körülményes volt, mert ha rajta és Másik Felemen múlt volna, akkor tuti még most is itt lenne, de beleköptem a levesbe, mert kihívtam Édesanyámat a hétvégére, hogy segítsen nekem. És mivel Anyós és Édesanya nem jönnek ki túl jól így inkább szedte a sátorfát a Banya.

Rengeteg dolog történt ez alatt a majdnem egy hét alatt, amióta magunk vagyunk.
Azt tudni kell, hogy az utóbbi időben elég sokat veszekedtünk Másik Felemmel. Konkrétan az elmúlt két hónap alatt többet "ugrottunk egymásnak" mint a három év alatt, mióta együtt vagyunk.. Kicsit sem voltunk feszültek és idegesek...
Mára a veszekedések megszűntek. Egy hangos szó sincs köztünk.
Minden nap csillogó szemmel ér haza a Férjem, boldogan ölel át és puszilja meg a Fiunkat. Ha el is megy dolgozni, mindig mondja, hogy siet haza. Ha kérek valamit, próbálja azonnal megcsinálni. Imádnivaló.. :)
Az első napokban még feszült volt. Lelkiismeret furdalása volt az anyja miatt és ki nem szállt a hátsójából magyarul megmondva. De érthető. 50 év után leválni Anyuciról nem egyszerű. Csak ennek már régen meg kellett volna történnie, de nem tudunk vele mit csinálni, ha nem úgy hozta az élet. Édesanya is azt tanácsolta és én is úgy döntöttem, hogy türelmesnek kell lennem, nem szabad siettetnem, hogy elengedje az anyját lélekben. Majd leválik kis idővel. De ezt magában kell lejátszania.
Nem ment túl nehezen a dolog. Tegnap és ma már közel sem érzem azt a feszültséget rajta és már nem rohan Anyukához minden sz@rért.
Öröm ezt látni.. :) Olyan mintha, minden kezdődne előlröl. A kapcsolatunk, a szerelmünk.. Csodálatos! :D <3 Folyt. köv. kicsit lejjebb!

Manó is nyugodtabbnak tűnik. Játszunk, sokat vagyunk a kertben, rendszeresen annyira összekeni magát, hogy a szomszédok nem győznek szőrnyülködni, hogy hogy néz ki a gyerek, de én csak legyintek. Most fedezi fel a világot és ha tetszik, ha nem, igenis bele fogom engedni a legkisebb pocsolyába is, hiszen pont az a dolga, hogy játszon, tapasztaljon, tanuljon, érezzen.. Nem fogom meggátolni ebben a fontos folyamatban csak azért, mert piszkos lesz a lába vagy épp a ruhája. Víz van, megfürdetni meg tudom akármikor, a ruhából pedig ki lehet mosni a foltot.. De azok a szemek, az a mosolygós arc, amikor látom, hogy a gyerekem boldog, mert épp belenyúlt egy pici pocsolyába, vagy megfogott egy virágot, mindent megér. Mások véleményére meg nagy ívből teszek! :D
Olyan érzésem van vele kapcsolatban, mintha közelebb kerülnénk egymáshoz. Így, hogy sokkal többet van velem, a meghitt pillanatokba nem rondít bele az Öregasszony és nem vagyok feszült, olyan, mintha elmélyült volna az Anya-Fia kapcsolat. Többet bújik, megszeret, és volt már olyan, hogy egy sorozaton elsírtam magam, a zsepivel próbálta letörölni a könnyeimet és hozzámbújt. Leírhatatlan érzés. Érzem, hogy szeret.

Hogy én hogy érzem magam?
Őszinte leszek Veletek, nem fogtam még fel. Csütörtöktől máig, egész nap, (hajnal 5 órától, kb este 9-10 óráig) max szoptatni és enni álltam meg. Annyira fáradt voltam már, hogy tegnap előtt este, már szédültem.
De megérte a fáradtságos munka. Olyan mértékű retekből szedtem ki a házat, amit nem is gondoltam volna. A pakolászás még tart, de a takarítással készen vagyok. És őszintén bevallva, büszke is vagyok magamra, hogy ilyen gyorsan sikerült. Ehhez nagy mértékben hozzájárult Édesanya segítsége, hiszen a hétvégén ő volt Manóval, míg én sikáltam, ablakot pucoltam, súroltam, rendet raktam, főztem, mostam, vasaltam és még sorolhatnánk.. De boldogsággal tölt el az eredmény. Kezd kialakulni a lakás. A mi képünkre formálva. Több hellyel, nagyobb renddel és tisztasággal. Nyugalommal és boldogsággal.
Az elmúlt napok elrohantak és csak tettem a dolgom, meg sem álltam. De érzem, hogy közeledik, az a pillanat, amikor majd megállok, végignézek a lakáson, a gyerekemen, magamon, és talán majd el is sírom magam a boldogságtól, hogy végre szabad ember és Anya lettem. Majd akkor fogom fel. Akkor aratom le lélekben a munka gyümölcsét és veregetem vállon magam, hogy igen, kibírtad az elmúlt nagyon gyötrelmes két évet. Végig csináltad! Végig csináltam!

Másik Felemmel jelenleg nem alszunk együtt. Én Manó szobájában alszom, hogy ha a Kicsi felébred éjszaka, ott teremjek. Plusz, úgy horkol Apuka, ahogy csak akar, nem zavar. Plusz van egy francia ágyam, amin végig nyúlhatok. :D Apuka is elfér, senki nem keltegeti éjszaka, mindenki jól járt. Persze át-átmegyek éjszaka, ha úgy van, de egyenlőre mindenkinek így a kényelmes.
Tegnap este egy szál köntösben libbentem be hozzá a szobába, miután sikerült elaltatnom Manót. Megcsillant a szeme, tudtam, hogy elnyertem a kegyeit.
Elhúztam a függönyt, majd szépen lassan hámoztam le magamról a köntöst. Pőre testemet látván Másik Felem elejtett egy morgás szerű hangot, amiből tudtam tetszik neki, amit lát. A keze el is indult, maga mellé húzott. Hosszan ölelt, simogatott és csókolt, elvesztem az ölelésében. Szenvedélyes és vad volt. Akart. Minden porcikámat. Elengedte magát és beleadott mindent. Végre nem kellett azon izgulni, hogy Anyós hallja-e a játékunkat. Manónál az ajtó csukva volt, így teljesen felengedtünk. Kb. fél óra után estünk egymás mellé ziháltan, csatakosan és fújtatva. Szerelmesen.
Teljesen más volt, mint az eddigi szerelmeskedéseink. Mintha új oldaláról fedeztük volna fel az együtt létünket. Elengedettebb és szabadabb oldaláról. Arról nem is beszélve, hogy az eddigi heti egy helyett, már kettő a minimum..

Összegzés: Egy család lettünk és nagyon úgy tűnik, mindenkinek jót tett, hogy a kedves Anyósom nem tartózkodik velünk egy háztartásban! Véééégre.. :D

Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!

Új fejezet..

Üdv Mindenkinek!

Nagyon boldogan jelentem be Nektek, hogy most már száz százalék, hogy megkapjuk a hitelt!
Szerdán csörögtek rám telefonon, hogy megtörtént az elbírálás, tuti megkapjuk! Csak pár nappal később utalnak.. De annyi baj legyen, ez már a legkisebb probléma, a lényeg, hogy sikerült.
Ráadásul kettőnk nevére Másik Felemmel, így nem kellett bevonni az Öregasszonyt, sem senkit kezesnek, így nem rángattunk bele senkit sem, a mi sarunk és kész! :)

Olyan, mintha egy régen dédelgetett álom válna valóra! Annyira boldog vagyok!
Mikor Hétfőn megláttam, hogy Anyuka pakol, meg kellett csípnem magam, hogy meggyőződjek róla, hogy nem csak álmodok! El sem hiszem..
Azóta már sok cuccot összeszedett és pakolt odaát a házában is. Ma intéztük el neki a vezetékes telefon és a TV bekötését, minek örömére közölte, hogy akkor Hétfőn vagy Kedden valószínűleg át is megy. Úgyhogy holnap kipakolok a szekrénysorból, ami itt van nálunk a szobában, mert az is övé és viszi magával. De nem bánom, a lényeg, hogy már itt tartunk!
Komolyan mondom nem térek magamhoz.
Végre azt csinálhatom majd, amit szeretnék.. Végre Anya lehetek teljes mértékben..

Zárom is soraim, mert Manó hisztizik, csak a jó hírt szerettem volna gyorsan közölni. Ha lesz egy kis időm, mindenképp írok!
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!



Türelem..

Sziasztok!

A bírálással kapcsolatban még mindig nincs semmi hír. Ma is telefonáltam a Takarékhoz, hogy mi a helyzet, de annyival letudott az ügyintéző, hogy a héten lesz elbírálás, de még nem tud mit mondani.. Most nagyon idegölő várni.. Főleg, hogy már a céltól egy kisujjnyira vagyunk, és még mindig nem érjük el..

Kicsi Fiamnak hol ilyen, hol olyan napjai vannak, de már nagyon odafigyelek arra, hogy ne legyek vele türelmetlen. Többet vagyok vele, igyekszem akkor csinálni a házimunkámat, amikor alszik, hogy amikor ébren van, tudjunk játszani, együtt lenni. Éjszaka még mindig 2-3x ébred, már megint hulla vagyok emiatt. Főleg, hogy mellé még Másik Felem is olyan szinten horkol, hogy nem lehet mellette megmaradni. Ugye a másik szobába még nem tudok átmenni, mivel ott van Anyós, így tegnap este is altatót vettem be, hogy egyáltalán valamennyit tudjak aludni. De kisfiam ébredt fél egykor is, hajnali négykor is, akkor ébren volt hatig. Annyira álmos voltam, hogy szabály szerűen hányingerem volt, nagyon rosszul voltam. Visszafeküdtem és próbáltam pihenni, de nem tudtam elaludni, a Kincsem pedig már hétkor kukorékolt. Most 3/4 10-től alszik,de le se feküdtem, mert Anyós olyan hanggal van, mintha hárman lennének a konyhában, így inkább elmentem dolgozgattam kicsit a volt színházigazgatónál.
Nagyon fáradt vagyok.
És nem csak fizikailag.
Lelkileg talán még jobban.
Hiányzik az élet.
Most ez tudom,hogy elég hülyén hangzik,de nem tudom jobban megfogalmazni. Élni szeretném a saját kis életem. Azt szeretném tenni,amit akarok,nem azt,amit hagynak.. Boldog családanya akarok lenni.. Beszélgetni másokkal, kikapcsolni, nyugodtan programokat tervezgetni, kirucanni a családommal, finomakat főzni..

Anyósomra már rá sem bírok nézni.
Tegnap felmentünk nyársalni egy jó barátunkhoz, itt van a családdal, neki is van itt nyaralója. Jól elbeszélgettünk, készültünk a kajáláshoz, amikor egyszer csak megjelent Anyósom. A kedvemnek lőttek..
Ahogy nyájasan és hízelgően duruzsolt ott nekik, majd elhánytam magam. Bevett három szelet csurgatott kenyeret, aztán azon problémázott, hogy neki majd ezután hogy fel fog menni a cukra.
Akárhányszor csak a gyerekről kérdeztek, mindig válaszolt helyettem, engem szabály szerűen szóhoz sem hagyott jutni. Ránéztem..
Ahogy evett, még közben is beszélt, a három darab foga között pedig repkedtek ki a kenyér darabok. Alig tudtam megállni, hogy ne szóljak, hogy előbb nyelje már le,de inkább szót se szóltam. És akkor jöttem rá: Undorodom tőle..
Egyszerűen már nem tudok a közelében megmaradni.. Annyira taszít, hogy komolyan mondom, ennyire embert még nem utáltam... Úgy döntöttem össze fogom írni, hogy mi fog változni ha elmegy.
Azokat a gondolatokat, hogy senki szájszaga nem csap meg reggeli közben, VAGY senki nem jön be sipítozva a szobába, mikor a gyereket altatom VAGY senki nem szól rám, hogy mikor ebédeljek.. Ja és ha kiteregetem a mosott ruhát, akkor senki nem pakolja és teregeti át, úgy, hogy a ruha konkrétan gyűröttebb, mintha a kutya szájából szedtem volna ki...
Totálisan kiégtem.
Megint különösebb indok nélkül el szokott kapni a bőgőgörcs és bedepizek. Borzasztóan és pillanatok alatt képes vagyok berágni, olyan dolgokért, hogy nem segít nekem annyit Másik Felem, mint szeretném és ha szóvá teszem, halál nyugalommal közli, hogy "Miért nem szólsz?".. Annyira de annyira unom, hogy állandóan mindenért könyörögni kell.. Hogy ugyan vegye már ki a kezemből a gyereket, amikor már fél órája tartom (szó szerint fél órája!) vagy ne hagyjon ott, mint eb a sz@rát, amikor kivettük a gyereket a fürdővízből. Nem tudom miért nem természetes a segítség, miért kell kérni..
Na de Anyósra vissza kanyarodva, megemlítenék két dolgot, csak hogy milyen kis csupaszív..
Sütött túrós batyut a hétvégén, a saját elmondása szerint azért, mert a szomszédasszony mondta neki, hogy ő már úgy enne.. Süti, de közben pusmog, hogy milyen meleg van a konyhában, idézem: Ő majd megdöglik.. Aztán délután amikor az asszonyok sétáltak, kiment a sarokra hozzájuk és nagy bájosan kínálgatta mindenkinek a sütit.. Hát nem aranyos? Nyalni azt tudni kell kérem. Így kell egy embernek eladni magát, amikor az illető amúgy velejéig romlott. De legalább másoknak nem esik le olyan könnyen..
A másik dolog: Választás volt nemrég a falunkban, mert zűrök voltak az önkormányzatnál és így alakult. Ezt most nem fejteném ki jobban, mert abból oldalas írások lennének és megmondom őszintén, a politikába itt nem nagyon szeretném belemenni, nem ezért írom a blogot.. Tehát választás.. Másik Felem exe elindult képviselőnek.
Az Öregasszony a választás napján nagyon hangoztatta, hogy ő két emberre szavazott a képviselők közül, de furcsa is volt, hogy azt nem mondta, hogy kikre. Ne értsétek félre, annyira nem érdekelt, de amikor még azt is elecseteli, hogy ma épp milyet alkotott a WC-n akkor furcsa volt, hogy ezt nem köti az orromra. Aztán rájöttem miért. Vaj volt a füle mögött, titkolózott.
Este beszélgetett egyik nagy barátnőjével telefonon, amikor elindultam kifelé a fürdőszobába. Mikor a konyhában jártam, hallottam, amikor mondta, hogy az egyik választottja a rokonunk volt, egy fiatal lány, Másik Felem unokatesójának a lánya. Megálltam. És akkor kimondta azt, amire gondoltam. A másik választottja Másik Felem exe volt..
Cseppet rosszul esett. Megint mintha hátba támadt volna. Hát milyen dolog ez? Hol van az erkölcs? Újfent csalódtam.. Ezeket a dolgokat soha nem fogja tudni már helyre hozni semmivel.. Egy életre elásta magát előttem..

Végigolvasva ezt a fejezetet, úgy jöhet le, hogy haragszom a világra.
De valójában nem így van. Csak belefáradtam az örökös nyelésbe. Az elnyomásba. A hátba támadásba. A harcba. A sz@rkavarásba. A megfelelésbe..

Mennem kell, Kicsim felébredt. Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!