"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Csak történne már valami..

Üdv Mindenkinek!

Úgy adódott, hogy találkozhattam egy régi barátommal, aki Pesten lakik, de most le tudott ugrani vidékre, így utaztam én is ismét Szülővároskámba, hogy össze tudjunk futni.
Emiatt mentünk be Manóval újra Édesanyáékhoz.
De szerencse is, hogy elmentünk, mert közvetlenül indulásunk előtt megint összebalhézott Másik Felem a Banyával.
Teljesen abban a hitben voltam, hogy amiatt, hogy megint elmegyek a gyerekkel, de mint később kiderült, most éppen az volt a Banya problémája, hogy hogy beszél vele a fia. Aztán közölte idézem szó szerint: "Röhögjetek csak a markotokba, úgyis bevonultok állandóan a szobába!"
A számon volt, hogy közlöm vele, hogy jöjjön már be gyertyát tartani legközelebb, de inkább semmit nem mondtam, felkaptam a gyereket és kimentünk a kocsihoz, hogy a Kicsi ne hallja a veszekedést. Egy élmény volt már megint úgy elindulni itthonról, hogy megint a veszekedés ment, amiatt, mert néha van pofám együtt tölteni egy kis időt a Férjemmel és a gyerekemmel..... -.-"
Az ideg majd szét vetett.Eddig is úgy gondoltam, hogy ez az asszony nem normális, de most már teljesen biztos vagyok benne..
De volt ebben jó dolog is. Amíg beértünk a városba, az út alatt végig Anyósomról beszélgettünk Másik Felemmel és elég hasonló a felfogásunk még annak ellenére is, hogy Másik Felem ugye a saját anyjáról beszélt. Mondta, hogy így nem lehet együtt élni, mert annyira bele akar mászni az életünkbe, hogy az már tűrhetetlen. Elmondtam a véleményemet, persze próbáltam úgy fogalmazni, hogy a legkevésbe fájjon neki, de a végén hozzá tettem, hogy csak egy picit gondoljon bele az én helyzetembe. Amikor együtt van itthon az anyjával egy hétvégén, a két nap alatt képesek összeveszni, akkor én mit mondjak, aki minden nap Anyukával van? Látszott, hogy elgondolkozott rajta és remélem kicsit megértőbb lesz.

A Szülővárosomban töltött napok gyorsan elmentek és nagyon kellettek.
Jó volt találkozni a régi baráttal, Ricsivel is.
Egy osztályba jártunk általánosba, mind a nyolc évet együtt húztuk le és mindig is jóban voltunk. Azt tudni kell, hogy Ricsi mozgássérült. Kerekesszékkel közlekedik. Így született. Az izmai nem úgy működnek ahogy kellene és emiatt egyáltalán nem tudja használni a lábát még a rengeteg műtét ellenére sem, amit elvégeztek rajta. De ettől függetlenül egy végtelenül erős,életvidám személyiség, akit mindig is tiszteltem a kitartása miatt.
Kicsit sikerült erőt adnia, már azzal is, hogy beszélgettünk. Ugyan, nem mondtam, milyen állapotban vagyok, nem akartam panaszkodni, de így is segített a találkozás. Jó volt látni, hogy boldog, jól érzi magát a bőrében és élvezi az életet.

Úgy jártunk, az erkölcsi bizonyítvánnyal, hogy Másik Felemnek megjött Hétfőn, de az enyém csak Szerdán. Ezért Csütörtökig maradtunk Városkámban, és aznap délelőtt mentünk a Takarékba a papírokkal. Megvolt már az igazolás is, minden oké. Legalábbis azt hittük.
A papírok átnézése után közölte az ügyintéző csaj, hogy hát még kéne munkáltatói igazolás is,mert lejárt, meg számlakivonat is, ja és a családi pótlékos szelvény is, mert a májusi nincs meg nekik. Megkérdeztem a csajt, hogy ezt miért nem lehetett Szerdán közölni, amikor betelefonáltam, hogy be fogunk menni, de mivel normális választ nem kaptam, hoppon maradtam. Na mindegy, a hiányzó papírokat beszkenneltettük, majd elküldettük az egyik önkormányzatban dolgozó csajszival, így még aznap délután megkapták a Takarékban.
Tegnap ismét betelefonáltam, amikor azt mondta az ügyintéző, hogy nem hiányzik már más papír, minden oké. Megígértettem vele, hogy kérje le a KHR listát és ha valami gáz van, ha még mindig nem vagyok passzív, akkor hívjon fel. De ha nem hív, akkor tudni fogom, hogy semmi baj és jövő héten elbírálás.
És most jön a jó hír: Nem hívott a csaj!!
Ez azt jelenti, hogy végre eljutottunk az elbírálásig, ami elvileg nem fog sokáig tartani, pár nap csak. Utána be kell mennünk aláírni a szerződést, majd utalják a pénzt.
Azt halkan megjegyzem, hogy a héten az eladó beszélt Másik Felemmel és azt mondta, hogy Anyósom már most költözhet felőlük, mert már mindent kipakoltak, ami nekik kellett.
Természetesen az Öregasszony időhúzás céljából szerintem, de azzal védekezett, hogy addig nem akar átmenni, míg nem utalják a pénzt. Hurrá..

Kisfiam nem tudom mit érez, de amióta hazajöttünk Anyuméktól egyszerűen nem lehet vele bírni. Semmi nem jó neki. Olyan hisztiket levág, hogy csak pislogok. Ilyeneket még sosem csinált. Újabban nekem is jön, ha felhúzza magát, rendszeresen harap és megcsikar, de olyanra is volt már példa, hogy szabály szerűen megtépett... Rosszul esik, nem is kicsit. Újabban nem hogy kétszer, de háromszor is kelünk éjszaka, ma is hajnali fél öttől ébren van, de keltünk éjfélkor és fél háromkor is. Hulla fáradt vagyok és nem tudom mire vélni ezeket a kirohanásokat. Anyum szerint érzi az itthon kialakult feszültséget, amit ugye Anyósom szít és azért viselkedik így Manó. Ebben azért lehet valami, mert amíg Anyuméknál voltunk nem csinált ilyeneket. Nem hisztizett, ha netán mégis, akkor kezelhető volt, egyszer sem harapott vagy támadott meg. Aggódom.. És remélem hogy a Banya minél hamarabb elköltözik és megnyugszunk. Mindannyian.

Köszönöm szépen, hogy itt jártatok, befejezem, mert Anyóssal van a gyerek és rendesen idegesít, hogy együtt vannak! :S

Mostani egyik kedvenc zenémmel búcsúzom!
Sziasztok!

Összeomlás 2.

Sziasztok!

Még mindig nem tudok jó hírekkel szolgálni, sőőt..

Újra beleköpött a sors a levesbe, de már kimondhatatlanul unom.
Pénteken gondoltam, odacsörgök a Takarékos ügyintézőnek, hogy minden rendben van-e. Megéreztem, ugyanis nagyon nem volt minden rendben.
Még mindig rajta vagyok a KHR listán. Nincs elmaradott tartozásom, sőt a törlesztéssel pluszban is vagyok, nem kevés pénzzel. És eszük ágában nem volt az aktív státuszból kivenni.
Az idegtől remegve tárcsáztam az ominózus hitelintézet telefonszámát, hogy megkérdezzem, hogy ez meg mi a jó büdös franc.
Halál nyugalommal közölte velem a kis csaj a vonal túlsó végén, hogy akkor leszek passzív státuszban, ha az egész hitelt kifizetem, nem csak azt, amivel felkerültem a KHR listára. Konkrétan úgy ordítottam vele, hogy azt hittem, lejön a garázsba az Öregasszony, hogy mi bajom van.. Mondom ezt mégis hogy képzelik?? Feltesznek a KHR-re úgy, hogy fogalmam sincs róla, majd mikor kifizetem először a nagy részét, nem vesznek le. Pedig azt mondták, hogy ha a nagy része ki van fizetve, passzív státuszba kerülök. Aztán kiderül,hogy akkor lesz passzív státusz, ha az egész hátralékot kifizetem. Oké,megtörtént ez is. Telnek a napok, az idő megy, közben már az adás-vételit is meg kellett ugye újítani. Erre most közlik, hogy az egészet fizessem ki kompletten. Megkérdeztem mennyi pontosan az összeg, még az a szerencse, hogy nem egy olyan hatalmas összeg, közben már ezt is rendeztük. De még ezek után magyaráz nekem a kis csaj, hogy vegyek fel tőlük hitelt. Mondom Hölgyem, én majd akkor fogok még egyszer maguktól hitelt felvenni, ha az agyam elmegy az is biztos. Már akkor a hideg futkos a hátamon, mikor a tv-ben meglátom a reklámot. Örülök, ha egyszer az életben megszabadulok tőlök, nemhogy még egyszer hozzájuk forduljak. Még ilyen ökröt. Megköszöntem a segítségét, majd ráb@sztam a telefont. Édesanyádat!! Meg az egész cégnek az Édesanyját azt!! Hát mindent megtehetnek?? Legalább világosítanák fel az embert, hogy mit csináljon, hogy kihúzza magát a sz@rból, de fosnak ezek az egészre. Egész nap olyan ideges voltam, hogy enni alig tudtam, olyan hányingerem volt.
Ja és akkor még ne legyen lelkiismeret furdalásom, meg ne essen le az önbecsülésem a béka feneke alá, mert megint miattam kell kivenni a családi kasszából, ami nem mellesleg rohadtul fogy. K**va jó..
Ez az egész hóbelebanc, Anyósom, Anyumék tömérdek hitele, Apám hülyeségei, a sok sz@rakodás és a bezártság megtette a hatását.
Lelkileg olyan szinten lent vagyok, hogy nagyon régen volt ilyenre példa. Kész. Eddig tartott az idegrendszerem. Belefáradtam. Elegem van.

Oké, innen nem lehet már menni, csak felfelé, de ennyi elkeseredett próbálkozás után, hogy mindig a pofon jön, ez már tényleg nagyon nem vicces.
Emberből vagyok én is, nem vagyok tökéletes, valakin csattania kellett ennek az egésznek. Legjobban a Csöppségemen, kicsi fiamon és Férjemen.
Borzasztó türelmetlen lettem. És megint jöttek azok a tök hirtelen kiakadások, dühkitörések, mint amikor beteg lettem a pajzsmiriggyel. Mondjuk ezek után nem tudom mit csodálkozok, hogy hullik a hajam.. Aztán meg emiatt is a lelkiismeret furdalás, hogy miért őket bántom és miért vagyok velük bunkó, mikor nem ők tehetnek erről az egészről, sőt ők állnak mellettem meg Anyum a legjobban. Jelenleg a sz@rkupacot sokkal többre nézem magamnál..

Lassan egy éve húzódik ez az egész. Annyi pénzt kifizettünk már, hogy nem is tudom pontosan az összeget. Már nincs a pofámon bőr, mert az összes leégett, komolyan mondom.
Azt mondják innen szép felállni. Hát tényleg az lesz, ha sikerül.
Két igazolás kell még az új CSOK-hoz, amit elintézünk holnap. Megérkeznek majd postán, addigra remélhetőleg tényleg nem szerepelek már aktív adósként a KHR listán. Igyekeznünk kell, ugyanis az adás-vételi megint lejár július 15-el és már nagyon nincs 40.000 Ft-unk újabb adás-vételire. Ez már így is a második.. És most már nagyon remélem, hogy nem kell se több papír, se több kifizetés és végre el lesz bírálva a hitelkérelem.

Próbálom összeszedni magam. Valahol érzem, hogy menni fog. Idővel.
Imádom a gyerekem és a Férjem is, türelmesebbnek kell velük lennem és a bennem lakozó haragot valahogy át kell vennie a szeretetnek, amit érzek irántuk. Nagyon nem lesz egyszerű dolgom, de minden erőmmel azon vagyok, hogy ne rajtuk csattanjon az ostor. Kitartanak mellettem és számítanak rám, szükségük van rám és csak ez a lényeg.
Minden más meg le van sz@rva nagy ívből.
Csak addig kell kibírnom, míg elmegy a Banya. Aztán már alakulóban lesznek a dolgok és szépen lassan vissza fogom nyerni önmagam.

Egy jó dolog azért történt, ugyebár mindig van öröm az ürömben.
Kaptam egy kis munkát. Az egyik itteni nyaralós barátunk, a volt színház igazgató megbízott, hogy legyek a gondnoka lényegében. Cserépkályhát szeretne venni, a kerítést javítani, termeszvárat kiírtani, ilyen dolgokat kell elintéznem. Örülök neki nagyon, mondtam is neki, hogy halvány fogalma sincs, mennyit jelent ez most nekem, mert legalább kicsit lefoglal, hasznossá tudom tenni magam és még egy kis pénzt is hozok a házhoz. Nagyon kellett ez most.
Ja és még annyit, hogy megkerült a kutyánk is, Szombaton hazahoztuk. Majdnem átment a szomszédos megyébe, alaphangon, 40 km-re volt az otthonától.. Befogadták és így szerencsére, nem esett baja, így tudtuk hazahozni. Sokan segítettek benne. Örülünk, hogy újra velünk van.

Zárom soraim, köszönöm, hogy itt jártatok!
Szurkoljatok,hogy most már haladjunk valamerre tényleg!

Sziasztok!

 

Közel a cél?

Üdv Mindenkinek!

A héten beadtuk a Takarékba a két hiányzó igazolást is. Azt mondta az ügyintéző,hogy legkésőbb a pénteki nap folyamán lekéri a KHR listát, hogy rajta vagyok-e még és ha tényleg levettek, akkor jövő héten elbírálják a hitelkérelmünket. A jó hír az, hogy nem hívott, hogy rajta vagyok. Hétfőn felhívom a biztonság kedvéért, hogy tényleg nincs-e semmi gond, de azt is el kell mondanom, hogy valamiért jó érzésem van. Mintha mozgásba lendültek volna a dolgok..

Majdnem egy hete, Vasárnap éjszaka eltűnt szeretett kutyusunk, Csibész. (Volt még egy pár neve!)
Éjszaka mindig el volt engedve, de rendszeresen kiszökött. Nem tudtunk vele mit csinálni, akár mit csináltunk a kapuval, akárhogy is magasítottuk, mindig átmászott rajta, így egy idő után feladtuk. Ezért csak éjszaka volt elengedve. Ugyanis amióta megszületett Manó, azóta kijött a kutyánál a védő ösztön és minden kutyának nekimegy, ha a közelben vagyunk. Ha nem, akkor nem bántja, de ha valamelyikőnk vele van, eldurran az agya..
Továbbá a kocsikat is kergeti, próbálja kiharapni a kereket..
Így már érthető a helyzet remélem.
Nagyon félt a dörgéstől, tüzijátéktól, minden ilyen hangos robajtól. És Hétfő hajnalban jött egy elég durva vihar.. Azóta nincs meg a kutya.
Én biciglivel, Másik Felem motorral jártuk az erdőt, de a kutyát nem találtuk meg. Végig jártam az egész üdülősort, hátha meglátom, nem-e akadt valami kerítésbe, de semmi. Már a netre is tettem fel róla képeket, hátha látta valaki, de egész idáig egy lélek sem jelezte, hogy látta volna. Már a remény is kezd elhagyni bennünket, hogy valaha viszont láthatjuk azt a kis csupa szív, örömében ugrálós, nagyon hűséges kutyust. Hiányozni fogsz Lelenc! :( :'(

Ismét bejöttünk Szülővárosomba egy pár napra. Intéznünk kellett ugye a Takarékot, meg Másik Felem ma elment horgászni, de egész napra, én meg mondtam, hogy akkor hagy jöjjünk be egy pár napra. Ráadásul Édesanyának is kicsit segíteni szerettem volna, mert eléggé össze van zuhanva a rengeteg tartozás miatt és azért, mert nem lát ki belőle, úgy érzi, sehova nem halad. De erre még visszatérek! Plusz mondta Édesanya, hogy Csütörtökön délelőtt vár egy kis meglepetés, így mindenképp legyünk bent náluk. El nem tudtam képzelni, hogy mi lehet az.
Eljött a Csütörtök. Nagyon izgultam, hogy vajon mi lehet az a bizonyos meglepetés és vajon mikor kapom már meg. Épp szopizott Manó, amikor egyszer csak csörög a kaputelefon. Úú, jön valaki. Édesanya be sem jött a szobába, így már agyaltam rendesen, hogy esetleg személy lesz a meglepim?? Egyszer csak női hangokat hallok. Csak lesek. A következő pillanatban megjelent Keresztanyum és kisebb unokahúgim az ajtóban. Már nekik is borzasztóan örültem, épp mondtam nekik, hogy miért nem szóltak, hogy meglátogatnak minket, amikor jött a valódi meglepetés. Nagyobb unokahúgim, akit ugye a húgomnak tekintek és kint dolgozik Londonban. Hazajött és nem tudtam róla. Megállt az ajtóban fülig érő szájjal. Köszönt, én a szám elé kaptam a kezem és már folytak is a könnyeim. Alig tudtam köszönni, már öleltem is meg. Hihetetlen boldog voltam, hogy együtt lehettem velük. Nem tudtak betelni Manóval. Rengeteget beszélgettünk. Főleg arról, hogy hogy érzi magát odakint. Hát eddig is hallottam érdekes dolgokat az angolokról, de az, hogy jó ha 2-3 naponta megfürdenek és fogat is csak hébe-hóba mosnak,  az már durva. És nagyon lenézik a többi nemzetiséget, hiszen ők angolok!! Voltak még cifrább dolgok is, de nem feltétlen kéne mindent leírnom! :D Jót tett ez a kis kikapcs. Kis együtt lét a családdal. Hoztuk a formánkat, ökörködtünk egy csomót! :D
A délelőtt vége felé mamám is megérkezett, így már csak Másik Felem és Keresztapumék hiányoztak, hogy teljes legyen a csapat. De így is nagyon jól éreztük magunkat.
A mozgásban lévő dolgok miatt, valahogy olyan érzésem van, hogy ez volt az utolsó pár nap amit itt töltöttünk Édesanyáéknál egy huzamban. Nagyon kellett ez a pár ilyen nap, főleg ebben az utolsó két hónapban, mert máshogy nem bírtam volna elviselni Anyósomat. Fel kellett töltődnöm ahhoz, hogy elviseljem az Öregasszony hülyeségeit, hogy le tudjam nyelni és el tudjam engedni a sok sz@rságot, amivel pesztrál a Banya. Nagyon remélem, hogy kb. 2-3 hét múlva már arról írhatok Nektek, hogy pakol össze a Drágaság.. ;)

Említettem Édesanyát, most kicsit bővebben kifejtem, mi a pálya.
Szerdán, amikor beértünk, konkrétan rákérdeztem nála, hogy mennyi a tartozás, amit ki kellene neki fizetni. Amikor kiderült, hogy meghaladja a több milliós nagyságrendet leszakadt az arcom. Ugyanis jelzáloghitel van a lakáson, plusz még van neki és Apámnak sok kicsi tartozás hitelekből, amit még ki kell fizetni. És mivel már jó ideje ki kell fizetni, halmozódik. 3 éve dolgozik masszőrként, de úgy érzi, mintha sehova nem haladt volna ebben az időszakban, ugyanis nem csökkenek az adósságok, pedig több, mint 200 000 Ft-ot fizet ki havonta. Összeroppantja ez a rengeteg adósság. Az Öregem meg elvan, mint hal a vízben és amikor néha-néha eljut dolgozni, akkor sem azon van, hogy segítsen Anyumnak. Ez így nagyon nem lesz jó.
Egyenlőre azt a megoldást találtuk ki, hogy megpróbálunk beszélni Apámmal, hogy próbálják meg eladni a lakást, elég jó környéken van, hátha megveszi valaki. Aztán ha el tudják adni, kifizetik a tartozás nagy részét és vesznek egy házat vagy a város környékén vagy a mi környékünkön. Édesanya vagy bejár a városba dolgozni, vagy csinálunk neki a házban egy maszatót, ahol tud dolgozni. Ez a terv, aztán majd meglátjuk, hogy alakul és mire jutunk.. De még belegondolni is rossz abba, hogy Anyumnak mekkora teher nyomja a vállát.. Próbálok neki minden módon segíteni, ahogy csak tudok és remélem sikerül majd megoldanunk ezt is! 



Zárom soraim, köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!!