"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Akadozó...

Sziasztok!!

Sajnos jó hírrel még mindig nem tudok szolgálni, ugyanis semmivel nem jutottunk előrébb, sőőt, hogy még sz@rabb legyen, csak annyi derült ki, hogy még mindig nem vettek le a BAR listról. Az ok, hogy nem az egész hátralékot fizettem ki, csak a nagy részét. És addig nem kerülök le róla, míg az egész ki nincs fizetve. Elvileg Édesanya tudta rendezni az egészet és mától kezdődik az öt nap, míg levesznek. Hát kíváncsi leszek rá.. Így két héttel megint minden tolódik.. :(

Manó még mindig elég érdekesen alszik és továbbra is csak arra tudok gondolni, hogy szorong...
A tendencia javulni látszik, mert már csak egyszer ébred, és ha kap hamit, vissza is alszik. Voltunk Szülővároskámban a hétvégén és ott találtuk ki Édesanyával, hogy beteszünk mellé a kiságyba egy nagy mackót, -  ami az enyém volt, de már el is feledkeztem róla - hátha úgy olyan érzés lenne neki, mintha lenne mellette valaki és hátha jobban alszik. Úgy tűnik a terv sikerült. Ha a maci mellette van tényleg jobban alszik.
A tegnapi nap nagyon nyűgös volt. Semmi nem volt jó neki, csak sírt és hisztizett meg egész nap rajtam csüngött volna. Sétálni sem tudtam elvinni, mert nem akart maradni a babakocsiban sem. Estére borzasztóan lefárasztott. Plusz egyik hisztije alkalmával, mikor meg akarta rágni a fülhallgatómat és elvettem tőle, olyan szinten lefejelt, hogy eleredt az orrom vége. És nem véletlen volt, mert az ágyon ült én meg vele szemben könyököltem. Hát nem csak a fájdalom esett rosszul, hanem lelkileg is. Remélem ilyen nem fog sokat előfordulni. :S

Pénteken Másik Felemmel Charlie koncertre mentünk.
Az összejövetelünk óta nagyon szeretnénk elmenni, de még nem volt rá lehetőség, így örültünk neki nagyon,hogy végre sikerült.
Charlie egyedül volt, így nem tartott olyan sokáig a koncert, mint vártuk, de így is nagyon jól éreztük magunkat, mert csupa olyan zenét játszott, amit szeretünk. Plusz megfogadtuk, hogy mindenképpen elmegyünk egy nagykoncertre is. :)
Nehezen sikerült feloldódnom és élveznem a koncertet.
Mielőtt elkezdődött, beültünk egy nem messzi kocsmába, de szerintem elég alja hely így eléggé feszélyezve éreztem magam. Nem sikerült elfogyasztanom az egész üveg söröm, mikor már hallottam, hogy megy a zene. Basszus, siessünk, elkezdődött a koncert. Sikerült előre kerülnünk a tömegben, hogy valamit még lássunk is.
Kb. két zene után sikerült kicsit kikapcsolnom és onnan már énekelgettem is. Van egy közös zenénk Másik Felemmel, egy emlék is köthető hozzá. Azon az estén, amikor kiköltöztem hozzá, a kocsiban, amikor hozott haza a buszmegállóból,hallgattunk egy számot Charlietól. A szöveg igencsak oda illett a költözéshez, így azóta is, amikor meghalljuk ezt a számot, az életünk összekötése jut eszünkbe. :) Az irományom végén található az a bizonyos muzsika! :) Összebújva, kósza csókok és puszik közepette énekelgettünk és táncoltunk a zenére. Romantikus és nagyon jó volt! :)
Másik Felem be szeretett volna mutatni Charlienak, mert van egy közös barátjuk, egy dobos srác, de mondtam neki, hogy hagyjuk, úgy se emlékszik már arra Charlie, hiszen vagy 4-5 éve, mikor ők együtt sörözgettek. Látszott Charlie-n, hogy fáradt volt nagyon, így nem is zavartuk, hanem elindultunk hazafelé. Útközben beültünk még egy helyre, az is kocsma, de ez már kúltúráltabb és nem messze van onnan, ahol Anyumék laknak. Beszélgettünk egy jót, megittunk még egy sört és mentünk haza. 22 óra volt, mikor hazaértünk. Jót tett mind a kettőnknek és a kapcsolatunknak is egy kis együtt töltött idő. Kicsit feltöltött.

A múlt héten sikerült eljutnom lovagolni is. De kb két alkalommal ezelőtt sikerült ráéreznem. Kikapcsoltam a ló hátán és elengedtem magam. Ez kellett. Azóta már sokkal gyorsabban és jobban haladok a tanulással, biztosabban ülök a lovon és a hajtás is jobban megy. Borzasztóan élvezem. :) Ha minden igaz következő alkalommal terepre megyünk, már alig várom! :)

Zsó barátnőm kölcsön adott egy könyvet. Hát gyerekek...
Az elmúlt időszakban rengeteg könyvet olvastam el. De ez mindent visz.
Egy fiatal srác, Lakatos Levente az író. Az első gondolatom az volt róla, lehet, hogy pont a kora miatt, hogy tuti nem lehet valami nagy szám, hiszen tapasztalata nem sok lehet, de a kíváncsiság meg furdalt, vajon hogy ír.
Zsó nagyon dicsérte, mondta, hogy neki nagyon tetszett. Még kíváncsibb lettem és egyik beszélgetésünk alkalmával megbeszéltük, hogy elhozza nekem a könyvet. Így is lett.
A címe, Aktus.
Tavaly meg akartuk venni unokahúgomnak születésnapjára, de könyv formában nem találtuk sehol, csak e-book-ban. Így nem ezt a kötetet kapta, hanem egy másikat.
Elkezdtem a könyvet. Már az első fejezetnél feltűnt, hogy mennyire alapos stílusban ír. Megválogatja a szavakat, ha kell, odamondja gátlástalanul a frankót is. Nem rohan ajtóstul a házba, szépen lassan rávezet a lényegre, de közben fenn tartja az izgalmat, az érdeklődést. Borzasztóan tetszik. Pikáns fejezeteivel és több szálon futó történeteivel abszolút a LETEHETETLEN kategóriába sorolnám. Megfogadtam, az összes könyvet meg fogom venni, ami Lakatos Levente tollából származik.
Kicsit több, mint egy hete tartozkódik a szobában a könyv, a 890 oldalból elolvastam 640-et.. Ha csak öt percem van akkor is olvasom, mert annyira érdekel. :)
Már beszereztem egy saját kötetet is tőle, a Szigort. Arra is nagyon kíváncsi leszek. Most nagyon jót tesz a lelki világomnak, hogy tudok olvasni, ráadásul egy ennyire jó erotikus thrillert, így akkor is a könyvön agyalok, amikor nem is olvasom. :D
Köszönöm Zsó, nem is tudod milyen sokat segítettél most ezzel!!! Pusszantás!!

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!!

Talán megoldódik?

Üdv Mindenkinek!

Csak annyi jó hírrel tudok szolgálni, hogy Kedden megyünk a Takarékhoz aláírni a papírokat. Volt egy kis kavarás, mert plusz papírokat akartak kérni, de úgy néz ki, megoldódik. Nagyon remélem, hogy most már végre meg fogjuk kapni azt az átkozott hitelt, mert ennyit még ember nem sz@rakodott egy dologgal, mint mi, komolyan mondom.

Manóval nehéz napjaink voltak.
Ott kezdődött, hogy három hete volt egy kis alvászavarom. Egy hétig felébredtem 6x 7x éjszaka és nagyon nehezen aludtam csak vissza. Gondolhatjátok mennyire voltam friss.. Aztán amikor már tudtam volna aludni Manó kezdte el.
Olvastam egy úgynevezett szeparációs szorongásról. A lényege, hogy a Kicsi borzasztóan igényli a szülők, az Anya társaságát. Többet szopizik, ha nem látja Anyát, ordít, egyfolytában a szülőkön csüng, nem akar aludni egyedül, hasonlók.
Na Manó dettó ugyanezt csinálja. A kiságyban csak akkor alszik, ha előtte elalszik Másik Felem és köztem. Igenám, de félek, hogy közénk fog szokni. Azt tudni kell, hogy próbáltunk odafigyelni arra, hogy ne szoktassuk közénk, mert igenis szükségünk van az intimitásra, a kettesben létre éjszaka. Ennek érdekében éjszaka is, ha felébred, nem teszem magam mellé, ébren vagyok vele, ülve szoptatom, hogy ne aludjak el vele és vissza kerüljön a kiságyba. Ha a több hónapos munkámnak annyi nem tudom mit csinálok.. :(
Egyenlőre még nem tudom, hogy ezt majd hogy fogjuk tudni megoldani. Mára virradóra valamilyen csoda folytán csak egyszer ébredt fel, eddig volt, hogy két óránként keltünk, aminek az lett a következménye, hogy szó szerint alig állok a lábamon, annyira fáradt vagyok. Remélem, hogy nem tart sokáig, mert jelenleg a WC-re alig tudok elmenni Manó nélkül, mert feszt a sarkamban van. :D

Ma történt egy dolog, ami nyomot hagyott bennem, le kell írnom.
Jöttek rokonok a Dunántúlról. Életemben se találkoztam velük, kiderült, hogy Másik Felem unokatesója és a férje. Eleve bemutatkoztunk, de kézen fogáson kívül semmi extra nem történt. Úgy értem, se puszi, se semmi, pedig valahogy vártam, hiszen akkor egy családba tartozunk. Elvileg.
Bejönnek, dumcsizgatnak Anyósommal, fényképeket nézegetnek, stb. Ott ülök a gyerekkel az ölemben, hozzám egy mondatot nem szóltak, a gyerekhez is max kettőt. Csak ültem és lestem, totál úgy éreztem, mint akinek nincs helye, mint akiről semmi tudomás nincs véve.
Nem maradtak sokáig, amikor épp távozni készültek, mondta Anyós, hogy vigyem át ezt a nőt, nevén szólítva Marikát, a házba megmutatni, hogy hol van, hogy néz ki. Amelyiket meg akarjuk venni.
Át is mentünk, de esküszöm ,hogy az idegenek különbül elbeszélgetnek egymással és volt egy mondata amin fent akadtam. Közölte, hogy neki a családból már csak Anyósom van itt. Hát Másik Felemmel mi van?? Vagy esetleg Másik Felem családjával??
Utána mondta, hogy Másik Felem öccsének ő volt a keresztanyja. Na szép, akkor végképp nem értem, hogy miért nem azt mondta, hogy mi vagyunk itt csak. Nem csak Anyósom, hanem mi. Vagy ne is mondja ezt, csak annyit, hogy Anyós meg Másik Felem. De Párocskámról se mondott semmit. Mindenesetre érdekes.. Nem lesznek a szívem csücske az biztos..
Szarul esett mit ne mondjak. Az én családom elfogadta Másik Felemet és szeretik. Ez a család meg.. Ezek a Dunántúliak nem hogy nem fogadtak el, de konkrétan le se sz@rnak. Az okát nem tudom miért szeretnek ennyire, de nem esett túl jól a lelki világomnak, annyi szent..

Remélem legközelebbi írásom alkalmával már több jóval szolgálhatok.
Komolyan mondom úgy érzem,hogy elegem van. Bezárva itt a négy fal közt, nincs akivel beszélgessek, Anyósomat hallgatni egész nap.. Tele a tököm.. De nagyon durván..

Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!!

Cérna szakadás..

Sziasztok!

Annyi jó hírt tudok közölni, hogy úgy néz ki, a Takaréktól kapunk hitelt.
A múlt héten kifizettem a tartozásomat, így már elvileg nem leszek adós, csak passzív státuszt kapok a listán. De azzal azt mondták a Takaréknál, hogy már van esély, sőt odaadták a hitelhez szükséges igénylő lapokat is.
Így azokat kell kitölteni, át kell íratni az ügyvéddel az adás-vételi szerződést, kell még egy-két irat, aztán mehet a hitelkérelem. Manó jól van, szerencsére. Már nagyon ügyesen mászik és hét fog boldog tulajdonosa. Boldog és tündéri kisbaba. 

Már nagyon várom, hogy történjen valami, mert már nem bírom elviselni Anyósomat.
A héten már kétszer sikerült vele összevesznem.
A Drága megint pusmogott a ház előtt rólam, a többi nénikének. Kimegyek akkor megy a susmus mikor meg meglát, nagy hangosan: "Olyan későn jött ma a postás nem????"
Totálisan hülyének néz, komolyan mondom..

Elmentek az öregasszonyok, mikor közöltem vele,hogy be lehet fejezni a susmust a hátam mögött. Ő nem mondott semmit sem. Mondom nem,annyira feltűnő volt,hogy kész.. De mondom,ha most nem is beszélt ki, akkor beszélhetünk még arról a kismillió alkalomról amikor épp a telefonba vagy a rokonoknak hallottam hogy sutyorog. Mire közli velem, hogy ő mostanában nem bántott! Szemöldök felhúzás volt a reakcióm.. 
Mondtam neki, ha van velem, valami porblémája, akkor tessék belemondani az arcomba, mert akkor esetleg tudok rajta változtatni, meg így nem tudom megvédeni magam, mert az én verziómra senki nem kíváncsi, nem is az igazságot tudják, csak Anyósom szemszögéből a dolgokat.

Ment a folytátás, neki nincsen semmi baja velem. De majd legközelebb odahív a telefonhoz, hogy halljam mit beszél. Na mondom még maga flegmázik velem?? Azt mondja,az az egy alkalom volt,mikor kibeszélt,amikor ugye rajta kaptam,egy éve februárban,mikor elhordott mindennek, egy fél órás monológban, de azt mondja, az se azért volt,mert bántani akart.

Mondom,ne mondja,ahhoz képest minden voltam csak épp jó nem. És akkor az ég világon semmit nem tettem maga ellen. (Hozzáteszem azóta se.(
Aztán közöltem, hogy szégyelheti magát mert az is nagyon szép húzás volt, így elhordani minden sz@rnak,mikor már három hónapos terhes voltam az unokájával...
Na erre már nem tudott mit mondani. Ezután ért haza Másik Felem, úgyhogy be is fejeztük. Mindenesetre a végén mondtam Anyósnak, hogy ha most tényleg nem rólam beszélt, akkor bocsánatot kérek!!!

Amikor tegnap jöttünk be Szülővárosomba, a helyzet tovább fokozódott.
Azt tudni kell,hogy Hétfőn lesz az első évfordulónk Másik Felemmel és megbeszéltük,hogy kettesben el fogunk menni vacsorázni. (Hozzáteszem az évfordulónkra főzni akar az öregasszony!! De hogy minek, miért nem lehet ezt is meghagyni kettőnknek azt nem tudom!)
És,mondta hogy szerinte hova menjünk,mire kiakadt az öregasszony,hogy akkor ő miért főz. Másik Felem lekiabálta, hogy be lehet fejezni a hülyeséget,mert akkor is velem fog ünnepelni kettesben,ha Anyósomnak épp nem tetszik,mivel ez a mi kettőnk kis Ünnepe, senki másé..
Jól van, Anyóska puffogott tovább, aztán egyszer csak mondja,hogy ő már nem mer elmenni sétálni se,mert akkor az van hogy ő pletykál!
Na mondom ácsi bácsi ne bassza meg a jó ku**a atya úristen!! Mondom ilyet nem mondtam egy kib@szott szóval se,de ha mondtam volna se hazudtam volna, különben meg én tőlem azt csinál amit akar.
Ezt így szó szerint. Csak pislogott az Anyós ülésen..
Utána el se búcsúzott,amikor kitettük, hogy menjen a dolgára, de én se törtem magam..

Annyira utálom hogy tudom hogy ugat a hátam mögött, mert vissza is mondják nekem meg hallom is, és még van a pofáján bőr letagadni..
Ott élünk egy fedél alatt és áskálódik ellenem állandóan. Hát milyen ember az ilyen?? Mikor tényleg nem tettem ellene semmit, soha nem hordtam el a háta mögött, ha valami bajom volt akkor megmondtam neki hogy tudja, tudjon rajta változtatni ha akar. Nem tettem semmi rosszat. Csak szeretem a fiát és vele építek családot.... Elvettem a helyét...

Azt is hozzá kell tenni, hogy a héten volt a születésnapja a Drágának.. Én ökör állat, csináltam neki tortát. Tejszínes citromosat, hiszen elvileg az a kedvence.
A tortám két napig állt a hűtőben úgy, hogy senki nem nyúlt hozzá.
Harmadik nap én kezdtem meg, mert mentem lovagolni, és vittem a tanáromnak. Akkor evett belőle egy kicsit Anyóska.
Na meg is fogadtam, hogy a büdös életbe többet, nem hogy tortát, de semmit nem fogok neki csinálni.

Egyszerűen már nem tudok mit hozzáfűzni.. Nagyon nem lesz egyszerű, ez az időszak, addig, amíg el nem költözik. Már látni sem bírom, nem hogy vele élni. :(
Alvászavar alakult ki nálam ,egy hete minden éjjel, hatszor vagy hétszer ébren vagyok. Már vettem rá gyógynövényes kapszulát mert lassan ott tartok, hogy eldőlök, olyan fáradt vagyok.
Szurkoljatok kérlek, hogy kibírjam, mert néha tényleg úgy érzem, hogy elszakad a cérna..

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!!