"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Összeomlás..

Üdv Mindenkinek!

Sajnos arról kell beszámolnom, hogy ugrott az egész hitelesdi.
Bele lett köpve a levesbe. És akkor még finoman fejeztem ki magam..

Kiderült, hogy szerencsésen fent vagyok a KHR listán. A volt BAR listán. Hűű de jó..
Történt ugyanis a múltban, körülbelül két-három évvel ezelőtt, hogy Anyumék hatalmas kakiban voltak. Nagyon kellett a pénz, ezért vettünk fel hitelt. Mivel Anyumnak nem adtak már, így az én nevemre. Anyumnak semmi más segítsége nem lett volna, így szívesen segítettem nekik. Ő fizeti a hitelt. Igenám, csak ugye ott is voltak gondok az elmúlt évek alatt, így kicsit hiányosan, de volt fizetve a hitel. Felhalmozódott egy összeg, és ennek köszönhetően, két hónappal ezelőtt felraktak a listára.
Ezért sehol nem adnak nekem hitelt.
Ez a múlt héten derült ki, de azóta is nincs olyan perc, hogy ne azon gondolkozzam, hogy ebből a sz@rból hogy a rákba fogunk kimászni.
Három lehetőség van:
A) Hagyjuk az egészet és így élünk tovább Anyóskám társaságában. Ez eleve kizárandó, hacsak nem akarok a pszichiátrián kikötni..
B) Kifizetjük a tartozásomat, amivel ugyan nem kerülök le a listáról, de passzív státuszt kapok, ami még egy évig fennáll, de így van egy-két olyan hitelintézet, ahol erre már adnak hitelt. (Valószínűleg ezt fogjuk választani!)
C) Új hitelcsomagot kérünk a Fundamentánál engem kihagyva. De akkor a CSOK is ugrik, mert akkor Anyósom tudná felvenni a hitelt, úgy, hogy Másik Felem az adóstárs. És mivel csak házastársak vagy élettársak tudják igényelni a CSOK-ot , így annak annyi. Így megnő a hitelösszeg, amit fel kell venni, plusz megint új értékbecslés, tulajdoni lap, újrakezdődik az egész három havi intézkedés...

Jelenleg az után nyomozunk, hogy milyen hitelintézet ad passzív státuszra hitelt. És ha minden igaz, a héten kifizetjük a tartozásomat.

Normális esetben már összeomlottam volna megmondom az őszintét.
Viszont el kell mondanom, hogy olyan szerencsés vagyok, hogy olyan a családom, amilyen, hogy azt el nem tudom mondani. Édesanyám a maximális mértékig kiáll mellettem és velünk együtt, karöltve próbálja megoldani a helyzetet. Szegénynek brutális lelkiiismeret furdalása volt, saját magát hibáztatta a történtekért. Bennem ez egy percig sem fordult meg. Hiszen tudom, hogy fordított helyzetben, ott és akkor ő is ugyanúgy segített volna nekem, mint én neki és az sem az ő hibája, hogy felraktak a listára. Fizette ahogy tudta a hitelt, mindent megtett. Csak sajnos ilyen ez a mai világ. (Ismerősöm azt mondta, ma már egy közmű tartozással is simán fel lehet kerülni a BAR listára... ) Arról sem ő tehet, hogy ilyen rohadt sokáig elhúzódott a ház átírása, mert ha tavaly meg tudjuk venni a házat, akkor ez az egész nem is érdekel. Ez csakis két ember hibája. Azé a barom állat ügyvédé, akinek már most elvenném a szakmáját, a másik a drága Anyóskám, mert ő ragaszkodott foggal körömmel ehhez a házhoz. Ha vettünk volna máshol, lehet már régen elköltözött volna.
Tehát Édesanya! Tudom, hogy úgyis olvasol, úgyhogy üzenek! Nem a Te hibád! Csak összejátszott egy-két dolog! Nagyon szeretlek! És tudnod kell, hogy akármikor, akárhol, akkor is segíteni fogok, ha tudok, mert ez a minimum amit tehetek Érted! Felneveltél, MINDIG mellettem voltál, egy biztos pont vagy az életemben. Örökké hálás leszek Neked és a sorsnak, hogy az Anyukám vagy!! Mert nagyon szerencsés vagyok!! Úgyhogy fel a fejjel, tudod, megoldjuk! És még egy mondat: "Ami nem öl meg, az megerősít!!" ;)

A másik ember, akinek életem végéig hálával és köszönettel tartozom, az a Férjem, Másik Felem. Azokban a napokban amikor lelkileg a béka hátsója alá kerültem Ő tartotta bennem a lelket. Ő volt az, aki felajánlotta, hogy a félre tett pénzünkből fizessük ki a tartozásomat, majd Anyum visszaadja, de az se baj, ha nem. Ő volt az, aki belenézett a szemembe és azt mondta: "Mindent megoldunk együtt!". Neki mondtam igent, Isten színe előtt és eddig is biztos voltam abban, hogy ez volt életem legjobb döntése, de most már a végtelenségig biztos vagyok benne. Ilyen egyenes, talpig Férfival még nem találkoztam, és borzasztóan hálás vagyok a Sorsnak, hogy utamba sodorta. Amikor sírva mondtam neki, hogy én ehhez nem vagyok hozzászokva, hogy valaki ilyen mértékben segítsen és hogy tisztára mossa a nevem anélkül, hogy kértem volna, továbbá, hogy ezt soha nem bocsátom meg magamnak, az volt a válasza:" A feleségem vagy!". Úgy érzem nem kell többet mondanom. Ritka kincsre leltem.. Köszönöm, hogy vagy Szívem! Nagyon szeretlek!! Büszke vagyok rá, hogy Neked szülhettem gyermeket!

Lezárva a dolgot, igaz, hogy most kaptunk az élettől egy nagy büdös pofont és egyenlőre még fogalmam sincs, hogy ezt hogy fogjuk megoldani, abban biztos vagyok, hogy felállunk és új erővel fogjuk folytatni ott,ahol abbahagytuk, mert vagyunk olyan erősek, hogy ezt is megoldjuk!

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!

Teli pohár..

Sziasztok!

A házzal kapcsolatban ott tartunk, hogy a Fundamenta kiküldte a tájékoztatót a hitelről, minden információval, amit vissza kellett küldenünk. Ezután 15 napon belül válaszolnak, hogy milyen a hitel elbírálás, és ha pozitív, akkor csak ezután utalnak. Csak már ott tartanánk..

A múlt hét folyamán sikerült teleraknia Anyóskámnak azt a bizonyos poharat, ami azt eredményezte, hogy cseppet beolvastam neki. De sikerült a drága exét is, Bertát is megbántanom, (ő az a bizonyos beszélni nem tudó sz@rházi) ami miatt meg is kaptam, hogy mindenkit elzavarok ebből a házból. Elmesélem az egészet, hogy értsétek.

Tehát az egész sztori ott kezdődik hogy itt volt Csütörtökön délután Berta. Vártam hogy elmenjen de csak nem ment, így kénytelen voltam kimenni a konyhába. Leültettem a gyereket az etetőszékbe én meg hozzáfogtam enni. Egyszer csak hallom hogy Anyós rászól Bertára, hogy "ne tedd a fejére a kalapot!". Hát ez a barom állat Berta majdnem rátette a gyerek fejére a kalapját,ami olyan retkes, hogy az eszméletlen. Rögtön mondtam neki hogy ne mondasson velem csúnyát! Kérdezi hogy miért?? Mondom tudja azt maga nagyon jól. Erre felállt és kiment, persze Anyósom a nyomában. Amikor a bejárati ajtóban állt Anyós hallom hogy mondja hogy "semmi". Feltételezem Berta megkérdezte hogy mi bajom van. Erre kiordítottam a konyhából hogy "esetleg van valami probléma??" persze erre nem szólt egyik se. Na aztán még egy darabig szidtam itt Bertát. Ez azt eredményezte hogy Anyósom egész délután nem szólt hozzám meg ment mindenfelé csak ne kelljen itthon lenni.. Hozzáteszem nagyon élveztem hogy nincs állandóan a pofámba, nyugodtan lehettem a gyerekkel.
Na ez volt ugye Csütörtökön.

Pénteken reggel ugye szokás szerint kimegyek a konyhába, viszem a gyereket is. Jön velem szembe az Öregasszony,amikor megkérdem tőle, hogy mi baja volt előző nap. Közben bemegyek a fürdőbe tenni a dolgom.Megszólal, hogy "van illem is a világon". Mondom tessék? Miért Berta annyira híres az illemről?? Azt mondja akkor se kell így beszélni. Mondom hogy? Mondtam egyetlen csúnya szót is? Mondtam rosszat? Hát nem de akkor is.
Már elkezdte a sírást. Csak mondtam a magamét, nem is nagyon emlékszem már rá, hogy mit pontosan. Na megint elkezdi nekem magyarázni hogy az anya csak addig jó, amíg felneveli a gyereket. Meg vele néha úgy beszél Másik Felem, mint a kutyával. Mondom nem tudom ez most hogy jön ide,mikor épp azt beszéljük, hogy miért utálom Bertát. Ez a dolog rám nem tartozik, beszélje meg a fiával, a másik meg az hogy néha velem is úgy beszél, el kell fogadni, néha kijön belőle a bunkó.
Mindegy visszatértem Bertához, hogy ide jár napi kétszer, olyan büdös mint egy hetes hulla, lopkod, meg neki áll feljebb,ha nem találja nyitva a kaput, hát menjen ahova gondolom. Válaszként azt kaptam,hogy a felesége tehet róla hogy ilyen renyhe.
Reagáltam, hogy az asszony tehet róla, hogy nem képes beállni a zuhany alá??? Az érdekes..
Megint mondja, akkor se kell így beszélni, mert szereti a gyereket Berta, ő személy szerint minden jött-mentnek megengedte,hogy megfogják a gyerekek kezét, letörölte és kész. Mondom eddig én se szóltam egy büdös szót se de nem gondolja komolyan hogy majd hagyom hogy a retkes kalapját a gyerekre tegye. Ő meg inkább kibeszéli a másikat a háta mögött de nem mondana ilyeneket. Na azt tudjuk, de mondom jobban fáj az embernek ha úgy tudja meg hogy mi folyik a háta mögött, minthogy megmondják a szemébe. Ha tetszik, ha nem, megmondom, mert így legalább ha akar tud rajta változtatni az illető, meg nem kell megjátszanom magam, mert tudja mit gondolok. Jó akkor ő is őszinte lesz, ő se bírja Zsót. Eldurrant az agyam egy hangyányit, Zsó, egy hónapban egyszer jön kb, nem ül itt minden nap kétszer, meg mondom ennyit sajnál tőlem, hogy egyetlen barátnőm néha napján meglátogasson? A másik meg hogy ne magyarázza már meg nekem hogy ki jöjjön hozzám meg ki nem csak mert nem bírja.
Erre már csak pislogott. Mondtam neki azt is, hogy ne gondolja azt, hogy én uszítom Másik Felemet ellene, mert elmondom, hogy nem így van. Azt mondja nem mond ő már semmit se meg nem gondol semmit, majd elment itthonról.
Még délután megmondta neki a véleményét Másik Felem is, amikor elvittem Manót sétálni. Hogy ő se örült annak hogy ennyit itt volt Berta, meg hogy az se érdekli ha nem jön többet, nekem van igazam meg ha annyira hiányzik az öregasszonynak akkor menjen le hozzá. Persze Anyóskám besértődött, nem kicsit, én meg csak lestem, hogy mit össze pukkad, mikor hazaértünk. Mondjuk túlságosan nem érdekelt, mert gondoltam, hogy Másik Felem igazította el. De kibeszélt megint a sétálópartnereimnek is a Banya, de ők meg elmondták, hogy mit mondott. Ők az egyetlenek, az itteni öregasszonyok közül, akik rendesek és el lehet velük beszélgetni anélkül hogy kiadnák amit mondok. De mondták, hogy elmondták neki, hogy ilyenek a fiatalok, hogy megmondják a szemedbe, ha valami bajuk van, meg ez a normális, hogy mellém áll Másik Felem, mivel az én férjem, velem alapított családot. Ez az élet rendje. Persze ennek a csökött agyúnak hiába beszél akárki.

Annyira elegem van már ebből az egészből, hogy el sem tudom mondani! :(

Hétvégén lementünk a Tisza parta, Mamám ott lakik, egy faluban. Annyira jó volt. Lejöttek Édesanyáék is, busszal. Már korán reggel megérkeztünk, kipakoltunk, majd Édesapám és Másik Felem kimentek horgászni. Miénk volt a nap. Rengeteget beszélgettünk, kint ültünk az udvaron, napoztunk, ettünk, élveztük a helyzetet. Feltöltődtem egy kicsit általuk, nagyon szükségem volt már a családomra. Délután visszautaztunk Szülővárosomba, ott aludtunk Édesanyáéknál. Csak Vasárnap jöttünk haza. Nagyon jó volt, élveztem a helyzetet. Bárcsak többet tudnánk ilyet csinálni, együtt lenni, azokkal, akik annyira fontosak!

Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!





Eltájolt emberek..

Üdv Mindenkinek!

Az értékbecslő értette a dolgát, az értékbecslés már készen is van, az összes papír beküldve a Takarékhoz, elbírálás alatt van, valószínűleg jövő héten mehetünk szerződést aláírni.
A Fundamentától megkaptuk a tájékoztatót a hitelről, alá kell írnunk és utána már tényleg csak rajtuk múlik mikor látunk ebből pénzt..
Már borzasztóan várom, hogy valami történjen, mert már végképp agyamra megy a Banya. Egy ideig elvolt, de most hétvégén, két húzása is volt.

- Épp edzettem, Manó bent a járókában. Már kicsit nyüzsgött, akkor jött be az Öregasszony. Magyaráz a gyereknek, le se sz@rtam, edzettem tovább. Egyszer csak felsírt Manó, valószínűleg beüthette valamijét. Anyósom kivette a gyereket. Leállítottam a videót, és odamentem.Anyósom kezében a gyerek, mikor nyújtom a kezem Manóért, egyik kezében a Kicsi, a másikkal szabály szerűen elhesseget. A saját fiamtól.
A másodperc tört része alatt éreztem, ahogy borul el az agyam. Ezt mégis hogy képzeli?? Emelt hangon közöltem vele, hogy adja ide a gyereket, mert én vagyok az anyja és én fogom megvígasztalni. Odaadta, majd ki is ment a szobából. Manó rögtön megnyugodott. Ellenben én vérig sértve éreztem/érzem magam. Ez mégis mi az atya úristen?? Ez tényleg azt gondolja, hogy ő itt az Anya, Másik Felem meg a férje vagy mi a büdös franc?? Hát nehogymár.. Pedig ezer százelék, hogy ez van a fejében.

Beszélgettünk Asztival Anyós pajtásomról, és elmondta, hogy a sógora - aki pszichológus - azt mondta, hogy az Öregasszonyok nagy része azt gondolja, főleg, amikor egyedül maradnak, hogy ők a saját fiuk feleségei. Persze ezt tudat alatt értem. Úgy érzik kötelességiek vannak, és próbálják megcsinálni a menyük dolgát. Próbálják helyettesíteni a menyüket, a helyükben lenni. Lásd nálunk: Anyósom tudja, hol vannak a Férjem orvosi papírjai, az ő szobájában vannak a Férjem ruhái, megmagyarázza a fiának, mikor mit csináljon, és állandó jelleggel beleszól a létező összes dologba, ami a gyerekkel kapcsolatos. Totálisan mintha én nem lennék, vagy csak koloncnak tartana, és ő lenne az Anya. Rohadtul idegesítő...
Ezért is lesz jó, ha elmegy. Felvehetem a szerepem. Az ÉDESANYA szerepem. Ami megillet. Nem feltétlen lesz egyszerű, de a helyemen leszek. Ez a lényeg.

- Tegnap ebéd után Manó elaludt, így lefeküdtem én is sziesztázni egy kicsit meg Másik Felem is. Egy óra pihi után arra ébredek, hogy jön be Anyóska. Fújtat, mint aki most futott öt kört egy stadionban. Felébreszti Másik Felemet, majd közli, hogy ő borzasztó rosszul van. Kinyitom a szemem, Manó is emeli a fejét. Kiderül, hogy valamit elrontott a szúrókán, amivel megszúrja az ujját, mikor meg akarja mérni a cukrát. Reszket, mint a nyárfalevél. Kimennek a szobából Másik Felemmel. Én halálos nyugalommal megetetem Manót, majd tisztába teszem. A karomban a csemetémmel kiballagok a konyhába, majd amikor kérdés nélkül közli Anyós, hogy ő borzasztó rosszul érzi magát, mondom, hogy akkor menjenek le az ügyeletre. Ő nem megy sehova. Mondom akkor erről ennyit. Sarkon fordultam és bejöttem Manóval a szobába. Játszottunk nagyban, amikor kb egy óra múlva megint jön az Öregasszony. Már kínomban, de megkérdem, jobban van-e már. Hát még mindig nem az igazi. Ehhez képest ma már reggel hatkor harci díszben iszogatta a kávéját, várva, hogy a kisfia levigye a szomszéd faluba vásárolni. Szerintem jogosan húztam fel az egyik szemöldököm.. Szerintem ha tényleg olyan eszméletlen módon rosszul lett volna, akkor megengedi, hogy Másik Felem levigye orvoshoz.. Baromja..

Ne tudjátok meg mennyire idegörlő tud lenni egy ilyen helyzet. Mikor Otthon lennél, hiszen családod van, Férjed és gyereked de nem vagy Otthon, mert egy öreg, büdös, tapló öregasszony megkeseríti az életed. Úgy érzed, nincs helyed, néha még azt is gondolod, hogy semmi értelme annak, hogy a világon vagy. Semmi nem jó, amit csinálsz, soha nem felelsz meg. A hátad mögött beszél ki, amikor csak tud, két perc múlva meg már a konyhában mosolyog Rád, mikor Te tudván tudod, hogy most alázott porig. A gyomrom is felfordul. Kénytelen vagy egész nap a hülyeségeit hallgatni, még azt is, hogy ma épp hányszor és milyet alkotott a WC-n, vagy hogy vattát alkalmaz a vizeletcsöpögése ellen, (BAZZZZEG, TÉNYLEG AZT HISZI, HOGY EZ ÉRDEKEL AKÁRKIT IS??) és lesheted a többi Öregasszonyt ahogy a konyhában tárgyalják ki, hogy a három házzal lejjebb lakó szomszéd ma épp mit csinált. A húgyszagú, beszélni sem tudó, lopkodó sz@rháziról ne is beszéljünk, aki minden nap KÉTSZER Anyósodhoz jön, dumcsizni, mert az exe. Úgy, hogy ennek a f@*znak, felesége van.. Akkor mégis hogy jártak???? És hat nap múlva lesz két éve, hogy itt lakom.....
Hát ezek után kérdem én, csoda-e hogy kezd helyreállni a pajzsmirigyem, de a hajam még mindig hullik? Szó szerint elmegy a hajam a Banyától..
Ha ezt túlélem, semmi sem fog megölni, az is biztos!!

Zárom soraim, jön a következő edzésem.
Minden nap, minimum 20 perc. Megerősít. Jobb az állóképességem, nagyobb az önbizalmam, erőt ad. Mivel lovagolni nem tudok menni annyit, amennyit szeretnék, ebbe menekülök.

Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!