"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Készülődés és elmebaj..

Sziasztok!

Nagyon el voltam foglalva, ne haragudjatok! Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánunk Mindenkinek!!
Mivel már a hitel elindult elkezdtük intézni a CSOK-ot is. Nem vállalunk gyermeket papíron, csak Manó után vesszük fel.
Elintéztük hozzá a rengeteg igazolást, az erkölcsi bizonyítványt is megvártuk és amikor minden papíron volt, bementünk a Takarékba, ott igényeljük. Mire bejutottunk, olyan rendeletet hoztak, hogy értékbecslésről is kell papír. Oké, ezt is megszerveztük, a Fundamentától nagy nehezen megszereztük a szükséges papírt és kiderült, hogy nem fogadja el a Takarék ugyanis nem tartalmazza a hasznos alapterületet. Így most megint értékbecsültetnünk kell, méghozzá egy olyan becslővel, aki kapcsolatban van a Takarékkal.. Megint plusz pénz és idő, reménykedhetünk, hogy addig nem jár le egy igazolás sem.. Ugyanis az igazolások amiket kérnek 30 napig érvényesek.... Elmegy a hajam, mire elhúz a Banya az is biztos..

Vele napról napra nehezebb...
Az utóbbi húzásai, mert sajnos több is van:
- Bejön este fél kilenckor, hogy Másik Felem nézze meg mikor kezdődik a Barátok Közt, mert ő nem tudja megnézni a TV-n.....Tudja, hogy a gyerek már rég alszik, mi meg kettesben vagyunk Másik Felemmel, de  ugyebár kit érdekel?!
- Van egy ruha, amit még Manónak vett a keresztelőre, de nem ment rá a gyerekre. Erről a ruháról beszéltünk, amikor azt mondta majd rá adja a macijára. Mondta neki Másik Felem, hogy majd jó lesz a következő gyereknek, mert lehet, hogy lesz. Erre Anyós: "Az nem biztos, inkább rá adom a macimra!" Ez már igen kérem! Inkább a macira, mint a következő unokára! Köszönöm, nem is kellett volna meglepődnöm...Hát nem cukipofa??
- Csináltam képviselő fánkot, nem volt itthon csak a kész tejszínhab, amit csak ki kell fújni. Anyós azt mondta fújjam ki egy tálba, majd tegyek bele habfixálót, mert különben össze esik. Meg ne csináljátok!Miután "felvertem", szétfolyt mint állat, a WC-ben kötött ki. Az volt a szerencsém, hogy volt még itthon két dl habtejszín, meg még egy flakon, így elhasználtam mind a kettőt, a flakonosat, úgy ahogy van rányomtam oszt cső. Itt inkább én voltam a gyökér, hogy hallgattam rá..
- Készítettem egy asztaldíszt, amibe virágot is ültettem. Ma reggel arra ébredtem, hogy ébresztőórát játszik a lelkem és pakol a fagyasztóban. De olyan csörgéssel volt, hogy konkrétan még egy süket is felébredt volna állítom! Hát amikor felkeltem közölte velem, hogy sikerült beleborítania az asztaldíszemet a fagyasztóba!!! Ne is kérdezzétek, hogy csinálta, mert fogalmam sincs, hogy ezt hogy hozta össze.. Újra kellett ültetnem a virágaim, amiből nem sikerült mindet megmenteni és takaríthatjuk ki a fagyasztót...

Ha ez így folytatódik, kitépem a saját hajam esküszöm!

Elköszönök Tőletek, vége a szabadfoglalkozásnak, felébredt a Cseppem!!
Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!

Régi kedvencemmel búcsúzom, ez legalább feldob és kicsit fel is pörget!







Nosztalgia és erotika..

Üdv Mindenkinek!

Úgy adódott, hogy ismét bementünk pár napra Manóval Anyumékhoz. A szokásos feltöltődés és pihenés mellett történt két dolog, amit most kiemelek, mert azóta is az elmúlt évek járnak a fejemben, még most kezdek magamhoz térni... :D

Hétfőn este találkoztam egy volt osztálytársammal, mondhatjuk, hogy régen legjobb barátok voltunk, rengeteget buliztunk együtt, becenevén Galinak hívjuk az illetőt.
Legalább négy éve nem találkoztunk, elsodort minket egymástól az élet, ahogy ez általában lenni szokott.
Rengeteget beszélgettünk, aztán elkezdtünk képeket nézegetni a gépen. 5-6 éves képekről van szó.. Az összes emlék felelevenedett, mintha tegnap lett volna. A bulizásaink, a hülyülések a suliban, a kialakult románcok, a kirándulásaink, minden..
Gali, semmit nem változott, vagy dolgozik vagy bulizik. De érett lett. Felnőtt. Ő is, ahogy én is.
A képek és a régi barát hatására jár az agyam még mindig a múltban. A jól ismert közösségi oldalon böngésztem a régi osztálytársak között, képeket nézegettem, jó érzés töltött el a régi emlékek hatására. Megtaláltam az első nagy szerelmemet, Petit is. Már nem vagyok neki letiltva, pedig sokáig le voltam. Féltékeny volt rám a csajszija. Azóta már házasok.Olyan boldognak tűnnek a képen és örülök neki.
Mindegyikőnk dolgozik, családot alapítottunk, felnőttünk. Gyorsan elszaladtak az évek...
Azért, hogy őszinte legyek kicsit hiányoznak az őrült fiatal idők. Nem bánok semmit és örülök, hogy ilyen barátaim vannak és voltak. Mosolyogva gondolok vissza a középiskolás éveinkre. :)

A másik dolog: Álmodtam. Erotikus tartalom következik, szólok előre!! Azt is mondom, hogy NAGYON ritkán álmodom ilyeneket, ennyire erotikus pedig szerintem még sosem volt!! :D

Fekszik az asztalon én meg lassan végighúzom a boxert az egyik lábán majd kicsit beleharapok a combtövébe mire felnyög. Ugyanezt eljátszom a másik lábával is, már alig bír magával. Vadul játszom vele, mire majdnem a csúcsra jut. Megfog, az asztalra teper, majd kutya pózban a magáévá tesz. Rámszakad az állatias vágy, de még alig kapok levegőt amikor megint megfog és felültet az asztalra. Borzasztóan szenvedélyes, vad és mohó... Mindent akar.. Engem akar...Az ujját veti be, mire újból nem tudok parancsolni magamnak és rámszakad a plafon.. Lassan felemel, befektet az ágyba és lefekszik mellém, átölel. Hozzám bújik és azt mondja: " Soha ne hagyj el!" A válaszom már csukott szemmel, mosolyogva: "Soha!!"

Kb én is így pislogtam ébredéskor, mint most Ti, de a szereplő még érdekesebb. A bizonyos első szerelmem volt a partnerem.
Nem kavart fel különösebben a dolog, csak meglepett.

Mivel napok alatt sem tudtam lenyugodni, tegnap éjszaka behajtottam Másik Felemen az izgalmamat. Érezte, hogy ez most nem az a szokásos rituálé lesz mint szokott és teljesen beindult. Átvette a szenvedélyemet. A nyelvét is bevetette, amit annyira imádok. Na de nem megyek jobban bele, a lényeg, hogy kicsit lehiggadtam. :D

Jó volt egy kicsit időzni a múltban, de boldog vagyok a mostani életemben. Családom, szerető férjem, gyönyörű fiam van. Megvalósítottam egy álmom, hogy lovász leszek, ott dolgoztam, ahol mindig is szerettem volna. Hálás lehetek a sorsnak. Mindenért, ami történt. A pofonokkal együtt. Kellettek a fejlődésemhez. Van még hova tanulni de úgy érzem, hogy a saját utamon járok. ;) Ráadásul nemsokára normális család leszünk, kell ennél több? ;)

Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!






Fejlemények..

Sziasztok!

Kedden beutaztunk Szülővárosomba, hogy végre intézzük a hitellel és a házvétellel kapcsolatos dolgokat. Miután megjártuk a Takarékot és megvettük Édesanya születésnapi ajándékát, meg virágot, letettük Manót Édesanyáéknál, ők voltak vele amíg mi ide-oda szaladgáltunk Másik Felemmel.
Először a TB-hez mentünk, igazolást kérni. Először az én nevemre akartunk, de kiderült, hogy mivel passzív jövedelemnek számít a GYED, így ilyen igazolás az én nevemre nem állítható ki. Hűű de jó. Azt hittem agyvérzést kapok, már lejátszódott a fejemben, hogy nem kapunk CSOK-ot, át kell íratni az ügyvéddel az adás-vételit meg több hitelt kell felvenni. Olyan ideges lettem, hogy el nem lehet mondani. Szerencsémre Másik Felem észnél volt és mondta, hogy akkor próbáljunk meg kérni az ő nevére. Ez így már sikerült szerencsére, másfél óra elteltével már készen is voltunk, majd jön postán.. Elmentünk a NAV-hoz, de mivel már 10 perccel elmúlt dél, már nem fogadtak minket. Na király, akkor menjünk tovább. A Kormányhivatal következett a sorban. Majdnem eltévedtünk az épületben, de végül megtaláltuk az irodát, ahova kellett mennünk a következő igazolásért, hogy még nem vettünk igénybe CSOK-ot. Oké, az is jön majd postán. A Földhivatal kimaradt, mivel Kedden nincs ügyfélfogadás. Mentünk vissza Édesanyáékhoz, Manó addigra már elaludt. Megkajáltunk gyorsan, aztán már mehettünk is az ügyvédhez. Több, mint egy óra alatt írtuk alá az összes papírt, amit kellett. Közben jót beszélgettünk. Amikor ezzel is megvoltunk mehettünk tovább a Fundamentához. Másfél óra aláírogatás, jegyzetelgetés és megbeszélés után hagytuk el az irodát.
Az elmúlt napokban még mindig a papírok kitöltésével voltam főleg elfoglalva és a hiányzó adatok pótlásával. Zsong az agyam, de nem kicsit. Valamivel ki kellene kapcsolnom, mert lassan megőrülök.. :S De annak nagyon örülök, hogy már ilyen sokat haladtunk.
Szombaton jön az értékbecslő. Holnap szkennelve elküldünk még e-mailben egy számlát és jövő héten Szerdán indítják a hitelt. Véégre, véégre.

Bennem van már egy kis izgalom. Vajon minden sikerül majd a házzal kapcsolatban, amit szeretnék, ha Anyóska elmegy? Festés, lakberendésre gondolok. Vajon milyen lesz? Jaj, alig várom,hogy azt csináljak, amit akarok, akkor amikor akarok.

Volt egy kis harcom az elmúlt héten, ugyanis történt egy olyan dolog, hogy elvették Másik Felemtől az Étkezési Utalványát. Persze berágtam, nem is kicsit. A Hivatalban, a képviselőtestületben van egy emberke, akit eddig sem bírtam, mert kekeckedett már nem egyszer Másik Felemmel, pedig nem is ismerjük. Amúgy sem normális, voltak már érdekes húzásai, többek között olyanok, hogy állítólag pedofíliával is elkapták már. Írtam neki egy szép kis levelet a közösségi oldalon. Persze másnap már az egész falu azt beszélte, hogy leépítettem. Odáig fajult a történet, hogy az újságban és a neten is megjelent az én levelem is, továbbá ennek az illetőnek a reakciója is, mert rácuppant a sajtó. Az olvasott levele még egy irományt eredményezett tőlem, de most már még keményebb hangnemben. Ami nem csak neki szól hanem a pártfogóinak is, mert van egy fórumuk, ahol olyan hangnemet engednek meg maguknak, ami finoman szólva is undorító. Ezeknek senki és semmi nem jó, csakis saját maguk. Lesz még ennek böjtje, mert még tartogatunk nekik meglepetéseket, a hónap végén, ugyanis nem csak én rágtam be. Hát kíváncsi leszek mi lesz ennek a vége..


Szurkoljatok, hogy most már minden rendben menjen! Zárom is soraim, mert Kicsi Fiam elég nyűgös hangulatban van.

Köszönöm szépen, hogy itt jártatok!
Sziasztok!

Mostani kedvencemmel búcsúzom, nem győzöm hallgatni. Már belegondolni is észveszelytő, hogy fog ez szólni a házimozin, ha elhozom Anyuméktól.  :D :D





Pihenés és tervezés..

Üdv Mindenkinek!

Jelentem, készen van a tulajdoni lap! Igaz, hogy csak a tegnapi nap folyamán készült el, de a lényeg az, hogy végre készen van! Holnap Édesanya bemegy a földhivatalba érte, és viszi az ügyvédhez. Ha minden rendben megy, jövő héten Kedden mehetünk az adás-vételi szerződésért és a hitelt intézni. Jaj, már alig várom. ;)

A múlt héten ismét hazalátogattunk Szülővárosomba. Egyrészt azért, mert már megint kissé elegem lett hőn szeretett Anyóskámból, másrészt pedig úgy voltam vele, hogy addig megyek, míg mehetek, hiszen majd ha elköltözik a Banya az egyetlen hátrány az lesz, hogy nem tudok majd annyit Szülővárosomba menni. De a dolgot kompenzálja, hogy így majd Anyumék jönnek ki többször, háháá. :D
Nagyon jót tett a lelkemnek ez a pár nap. Édesanyával sokat tudtunk együtt lenni és még Jolánkámékkal is találkozhattam. Kétszer is feljöttek hozzánk, ami nagyon jól esett, hiszen a másik barátnőm, volt olyan cukipofa, hogy le se kakált napokig, pedig tudta, hogy ott vagyunk a városban, ráadásul egy utcában és mégsem volt ránk kíváncsi. Na mindegy. A lényeg, hogy Jolánkáék jöttek. De az még semmi! Ajándékot is hoztak!! Aztapaszta!
Manó kapott két nagyon szép felsőt, az egyikre az van írva, hogy "olyan király vagyok, mint apa!" , kikészültem tőle :D Kaptunk brutál finom csokit, képeslapot, kerámia szobrocskát, az alján kávés cukrokkal, úgyhogy minden földi jót. Eszméletlen jól esett. Beszélgettünk, ökörködtünk, annyira jó volt. Nosztalgikus hangulatom volt, és szívmelengető érzés volt látni a barátaimat! *.*
Zsó is hiányzik. De van szegénykémnek elég baja. Családi zűrök plusz rengeteget dolgozik.. Kicsit hosszú lenne leírnom, de remélem minél hamarabb megoldódik. Nem jár haza olyan sokat, ami érthető, hiszen ha haza is jön, egy kedves szava nincs hozzá az egész családnak, szóval a helyében én sem jönnék sűrűbben.. De akkor is hiányzik. A napok, amikor taliztunk, dumcsiztunk, kávéztunk. Eszméletlen jó volt. Régi szép idők..

Visszakanyarodva a Szülővárosomban töltött napokra.
Még Manó megszületése előtt voltunk lovagolni a Városkám melletti faluban egy idősebb emberkénél. Na vele a mai napig tart a kapcsolat, ellátogattunk hozzá Szombaton.
Jelenleg hat lova van, az egyik a fiáé. Szerencsére ki tudtunk menni lovagolni, de a terepet nem vállaltam most be, mert Édesanya volt Manóval és szerintem totális lelkiismeret-furdalásom lett volna, ha elindulunk egy órás terepre. Nem voltunk kint, csak kb fél órát, de addig Manó el is aludt. Így csak a fia lován lovagoltam, azt is csak futószáron, hiszen nem ismerem a lovat, ráadásul a focipályára mentünk ki és rajtunk kívül volt még egy lovas, így nem akartam szabadon menni, nehogy legyen valami baj. De örültem, hogy kicsit lovazhattam, hiszen már 3 hete nem ültem lovon. Viszont nem éreztem olyan jól magam, mint vártam. Először is, kicsi, régi autója van és nem éreztem magam biztonságban amikor mentünk le hozzá, és amikor mentünk haza. Nagyon aggódtam, hogy nehogy történjen valami baj, főleg, hogy a gyerek ott ült mellettem a gyerekülésben. Másodszor, a körülmények. Megértem, hiszen idős férfiról van szó, főz, ellátja az anyját, ott vannak az állatok és még dolgozni is jár, tehát teljesen érthető, hogy nincs semmi ideje, rendet tartani, takarítani. De akkor is olyan renyheség van, hogy nem mertem lerakni az ágyára a gyerekem, csak a saját pokrócon... Ezek a dolgok beárnyékolták az iránta érzett eddigi tiszteletet és szeretet, és a nála vágyott lovaglást. Az biztos, hogy ha megyek is majd hozzá, a gyereket nem viszem magammal. De ez a közeljövőben tuti nem történik meg... Rosszul esett ez a lelki világomnak. Nyilván én is megváltoztam, mivel Anya lettem, a gyerek az első. De amikor Anyukám mondta, hogy meglepődött azon, hogy vinni akartam a gyereket is, totálisan leesett, hogy igaza van. Ilyen körülmények közé nem vihetsz gyereket. Úgyhogy inkább nem megyek le... :S A lovaglásom így is megvan oldva. Tanulhatok. Aztán majd meglátjuk mit hoz a jövő. De ahol a gyerekemnek nem jó, ott nekem sem!

Még egy téma: Második gyerek.
Arról beszélgettünk Anyukámmal, hogy szeretnék Manónak egy kis testvért. Ezzel nincs is semmi probléma, de utána olvastam kicsit a témának és gondolkoztam. Na most a harci helyzet a következő:
Nekem az volt az alapterv, hogy majd ha Manó elmegy óvodába, amikor 3 éves lesz, akkor jöhet a következő babóca. Ezzel 3 gond van:
1. A gyerekből féltékenységet válthat ki, hogy a kicsi otthon maradhat velem, de neki menni kell óvodába. Ez nagyon megviselheti, amit nem akarok.
2. Mivel tudjuk, hogy a kicsik első óvodai éve úgy telik, hogy két hét ovi, két hét betegség, nem feltétlen tenném ki a pici babát a sok bacinak.
3. Másik Felem már az 51. életévét taposná...
Ez a dolog, hogy 3 év legyen köztük ezeket a problémákat veti fel, ezt továbbgondolva pedig arra jutottam, hogy vagy lesz legkésőbb 3 éven belül kistesó, vagy nem is szülök.
A legjobb útnak az tűnik, ha a kicsik közt két év van.
- Így megerősödik a pici, mire Manó elmegy oviba és hazahozza a bacitengert.
- Manó nem lesz annyira féltékeny a kistesójára, mivel otthon lesz ő is egy évet.
- Másik Felem így is 50 lesz de akkor is kicsit jobban bevállalná szerintem a második gyereket, mint túl az 5x-en.
Tehát ha Manó betölti az egyet, vagy az egy és fél évet, "kreálni" kéne a kistesót!
Egy kérdés maradt: Be merem ezt vállalni? Két picivel nagyon nem egyszerű. De egyre hatalmasodik bennem az érzés, hogy nagyon nem akarom, hogy egyke legyen a gyerekem. Kettőt szeretnék. Hogy ott legyenek egymásnak.
Ezt még Másik Felemnek nem vázoltam így fel, de beszéltünk már a kistesó témáról és annak nagyon örülök, hogy nem határolódik már úgy el a témától, mint eddig. Úgyhogy megy tovább a gondolkozás...

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!

Mostani kedvenc muzsikámmal búcsúzom: