Már kezdek a karácsonyra hangolódni, bár túl vagyok egy kicsi depi időszakon is.

Ott kezdődött a történet,hogy Kisfiam Keresztapjának volt egy elég durva autóbalesete. Szerencsére nem lett komoly baja, megúszta zúzódással, de a kocsi majdhogynem ripityára tört. Egy hídról beszállt a patakmederbe.. Nagyon megviselte az egész családot.. Hétvégén fogtuk magunkat és felkerekedtünk, hogy be tudjunk menni hozzá a kórházba, mert nagyon szerettem volna látni a saját szememmel is, hogy minden oké és nincs komoly baja. Egy nap kétszer is voltunk nála, utána már sikerült megnyugtatnom magam, hogy minden rendben van.
Aztán bent maradtunk Szülővároskámban mert pár nap múlva úgyis jött be Másik Felem mivel hozta Művésznőt orvoshoz. Ekkor meg Apám hozta a formáját. Egyik nap elment Édesanya dolgozni, de mivel nagyon fájt a dereka, valószínűleg a sérve miatt, így nem erőltette meg magát. Na Apám meg tipikusan úgy viselkedett, mint azokban az években amikor szabály szerűen megkeserítette az életem. Ugyanúgy be volt b@szva, ugyanúgy minden hülye voltam és semmi nem volt jó, ugyanúgy kötözködött. Az járt a fejemben, hogy nem szeretném, hogy az unokája ilyennek lássa. Plusz felevenedtek bennem azok a régi érzések, amelyeket sikerült már valamilyen szinten eltemetnem és felülemelkednem rajtuk. Az iránta érzet utálatra és csalódottságra célzok. Na ez nagyon is felevendett. De nem csak bennem, hanem Édesanyában is. Ugyanis az Öregnek volt mostanság egy-két meredek húzása, amit szerintem senki nem tűrne el. Most pl. hogy a nyugdíjasok étkezési utalványt kapnak, közölte Anyummal, hogy váltsa át neki pénzre, mert neki kell lottóra meg cigire. Meg tuti megint hitelre ivott és azért veri magát ennyire. De az meg se fordul abban az üres agyában, hogy nyakunkon a karácsony és esetleg az utalványból kaját lehetne venni... Édesanya is nem gyengén kiakadt, meg én is. Hogy a francba lehet valaki ennyire önző? Anyum oldja meg minden hónapban a rezsit, a tartozásokat is fizesse és még kaja is legyen az asztalon, ez meg semmi.. Még akkor se ad anyumnak pénzt, ha dolgozik, az egészet elissza meg magára költi. Hát milyen ember az ilyen? Huszonakárhányéve eltartja magát és akkor még veri is a nyálát... Na ilyen az én apám.. Büszke lehetek rá...

Miután hazajöttünk és kezdtem volna összeszedni magam egy elmebeteg barom az utcánkban végigszáguldva egy szürke terepjáróval, elütötte a kiskutyánkat, Rockyt. A kutya meghalt. 5 hónapos volt. És nagyon hiányzik. Annyi mindent szerettem volna még megtanítani neki, annyit szerettem volna még játszani vele meg sétálni.. Családtag volt, szerettük nagyon. Még ma is volt olyan, hogy vártam, hogy kijöjjön a házából...Ez beadta a kaput.

Szerencsémre a hétvégét nálunk töltötte Édesanya, így egy kicsit a gyereket is levette a vállamról, továbbá meg tudtam csinálni a nagytakarítást, amire készültem. Kicsit együtt tudtunk lenni és beszélgetni. Ez jót tett nagyon.
Vasárnap Ágicával kerekedtünk fel és elmentünk kirándulni. A szomszédos falu felett van egy volt bánya. Ércet bányásztak főleg, ha jól tudom, de nekünk nem ez volt a fontos. A bánya területén mindenfelé kövek hevernek. A kövek között hegyikristály is található. Na minket ez érdekel. Megpakoltuk a táskát, mint állat, a beszélgetésről, jó hangulatról és a természet közelségéről nem is beszélve. Feltöltődtem egy kicsit és élveztem a helyzetet. Ez térített vissza a mindennapokba.

Úgyhogy ma már feldíszítettem a lakást, én belül, Másik Felem már megcsinálta kívül.A menün agyalok, amit főzni fogok karácsonykor és minden este lefekvés előtt hálát adok, hogy élhetek, van családom és mindenem megvan. Köszönöm!