"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Elengedés..

Üdv Mindenkinek!!

Mivel tudjátok, hogy kissé elszakadt a cérna ismét bejöttem Szülővárosomba, feltöltődni, összeszedni magamat.
Eleve megint idegesen jöttem el, mert amikor már pakoltam össze és öltöztettem Manót, hogy indulunk, hallottam, amikor azt mondta Anyósom a gyereknek, hogy ne menjen sehova, és ha majd nagyobb lesz, itt marad vele. Előző este pedig azt mondta, amikor fürdettük a Kicsit, hogy ilyen nincsen, hogy már megint megyünk, mikor most voltak itt hétvégén a Szüleim... Persze bepipultam, hogy mit magyaráz ez a gyereknek, de mivel sietnünk kellett, mert oltásra mentünk, nem szóltam neki.
Amikor Másik Felem hazaért, Anyósom kiverte a balhét, hogy miért jöttünk el.. Felhúzta a hülyeségeivel elég rendesen, csak akkor lett csend, amikor közölte vele a fia, hogy abban a házban, csak akkor lesz béke, ha elköltözik. Azóta elvileg kenyérre lehet kenni, de még mindig ki vagyok bukva amiatt, hogy már most befolyásolni akarja a gyereket és abba is beleszól, hogy mikor és hova megyek..
Itt Anyuméknál persze sokkal nyugodtabb vagyok. Jár az agyam állandóan. Másik Felem nagyon hiányzik, de egyébként egyáltalán nem vágyom haza. Először úgy volt, hogy ma megyünk vissza, de a rossz útviszonyok miatt nem merjük bevállalni. Gyerekkel nem akarok neki vágni az útnak, meg már akkor is enném az ideget, ha tudnám, hogy Másik Felem útnak indulna. Az oké, hogy Ő nagyon ügyesen vezet, de nem hiányzik, hogy valaki neki csússzon, és balesete legyen, vagy amikor megyünk haza, történjen valami baj. Így majd hazakeveredünk, ha jobb lesz az út, annyira nem sietek amúgy sem, nagyon jó helyen vagyok a Kicsivel itthon. Jól megy, két otthonom is van! :D Örülök is neki, az már szent!

Olvastam ma egy cikket, a mai teliholdról. Azt írták, hogy a mai telihold segítségével elengedhetünk olyan dolgokat, amik hátráltatnak bennünket, hogy befogadjuk az új dolgokat. Így a cikk alapján összeírom, ráhangolódom, majd elengedem azokat a dolgokat, amik úgy érzem hátráltatnak. Valamiért úgy érzem, hogy most menni fog. Szurkoljatok!

Ja és még a költözésről: Azon gondolkoztam, az járt a fejemben, hogy ha végképp úgy van, hogy nem bírom tovább, majd átmegyek abba a házba, amit meg akarunk venni, kifizetem az albérletet és ott leszek Manóval meg ugye Másik Felemmel. Ha pedig sikerül a hitel és majd megvesszük a házat, helyet cserélünk a Banyával. Elmondtam Másik Felemnek, aki mondta, hogy ez mind szép és jó, de rá fog menni a gatyánk is a gázszámlára, mert ott csak azzal lehet fűteni és a gyereknek kell a meleg. Jobb lenne, ha az anyja menne. Az addig oké de én nem küldhetem el, meg az tényleg milyen lenne már, ha Másik Felem mondaná neki, hogy ugyan költözz már el. Még azok után is, amiket csinál, ez szerintem meredek lenne.. Pedig lehet, tényleg ezt kéne.. Persze, a hitellel kapcsolatban továbbra is semmi sincs.. Hát nem tudom mi lesz..

Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!

Egy kis felvidító, nagyon szeretem, mostanában sokat hallgatom:

A kulcs..

Sziasztok!

Vegyes hírekkel érkezem, a nagy semmi után megindultak az események..
Kezdem a hét elejével, Hétfővel. A mi kis falunkban általában semmi egetrengető nem történik, hát ez most megváltozott. Említettem már Nektek két embert, nem tudom, emlékeztek-e még. Mindketten rendszeres kocsmalátogatók, apa és fia, nevezzük őket Kis Morginak és Morginak. Hosszú történet lenne most elmesélni mi adott indokot ezekre a becenevekre, majd esetleg legközelebb! :D Tehát ezek ketten alkottak. Mivel itthon voltunk csak a szirénát hallottam, de annyival letudtam a dolgot, hogy biztosan csak haluztam. Másnap derült ki, hogy rendőrautót hallottam. Ugyanis a nagy Morgi nekiment a fiának. Nem kicsit. A kocsmában. Konkrétan egy fa széket szétvert a saját gyerekén, de olyan szinten, hogy Kis Morgit a mentő autóban újra kellett éleszteni, mivel a koponyája berepedt.. A lába - a mai napig nem tudni hogyan- kicsavarodott és eltört. Nyolc csavar van benne. Kérdem én: Ezt hogy? Hogy borulhat el annyira valakinek az agya, hogy a saját fiát majdhogynem megölje? Majd totál nyugodtan mászkál a faluban, mintha mi sem történt volna és meg van arról győződve, hogy ő az ég világon semmi rosszat nem tett.. Ezek emberek? Ez számomra annyira abszurd, hogy egyszerűen nem is írom tovább a véleményemet, mert teljesen kiakadtam.. Az állat nem hagyja a kölykét...

Tegnap kocsmában jártunk. Koncerten. A volt Főnököm hazalátogatott Angliából és egyik barátjával gitároztak, énekeltek. Jó volt nagyon, a családjuk is ott volt, amitől a hangulat is családiassá és meghitté vált. Jó volt, kicsit megnyugodni, azok után, hogy cirkusz volt itthon, mielőtt lementünk volna a kocsmába.
Na ugyan ki balhézott megint? Hát Anyós pajti, eszem azt a kis tündérkét.

Azt tudni kell, hogy mostanában - tehát az elmúlt két, max. három napban- nem igazán kommunikáltam vele. Ha kérdezett válaszoltam és ennyi. De kivittem hozzá a gyereket, meg minden, csak egyszerűen nincs már türelmem a hülyeséget meg a rinyát hallgatni és úgy voltam vele, hogy inkább nem szólok hozzá, mert megint megbántom..
Délután Másik Felem szintén volt a kocsmában, de se Anyósom, se én nem éreztük jól magunkat, ezért kissé sz@rul érintett, hogy Másik Felem megint itt hagyott a gyerekkel, mint eb a sz@rát, magyarul megmondva. Na mindegy, amikor hazajött, tudattam is vele, hogy ez nem volt valami szép. Megfürdettük a gyereket, én már előtte fürödtem, hogy ne utána kelljen, mert akkor soha nem leszek kész a koncetre.. Na mikor Manó elaludt kimentem vacsorázni, Másik Felem is lefürdött. Kint kajálok, amikor egyszer csak nagy sunggal buddog befele az Öregasszony a szobába. Nekem egy szólt nem szólt, abban a hitben voltam, hogy biztos megnézi a gyereket, oszt jóccaka. Visszabuddog, majd hallom, hogy szipog. Na gondoltam, addig álljál fél lábon, míg megkérdem mi bajod van, miért sírsz.. Hát tényleg nem kérdeztem meg. Megkajáltam, bejöttem. Még mindig haragudtam kicsit Másik Felemre, de indulatom átváltott szenvedéllyé, amint beléptem és megláttam Másik Felemet egy szál gatyában az ágyon. Lassan csuktam be az ajtót, majd lefeküdtem mellé, csókolgatni kezdtem a nyakát. Vagy ötször kérdezte meg mi van, majd elmondta, hogy letámadta az anyja, hogy miért nem kajál. Tehát ezért volt bent a Banya. Kellő képpen sikerült elterelnem a gondolatait, úgyhogy gyorsan ki is békültünk! :D 

Miután kivégeztük egymást, kimentünk és indult a buli. Nem Másik Felem kezdte, hanem Anyós, a szokásos szöveggel. Neki nem köszönt Másik Felem, amikor hazajött a kocsmából, mert csak azt mondta, hogy "Szia!" ennyire éreztetjük vele, hogy ő milyen felesleges, továbbá nem beszélgetek vele. Éltem a lehetőséggel, kimentem és megkérdeztem, hogy esetleg van-e valami probléma. Belőlem is kijött, amikor megkérdezte Másik Felem tőle, hogy tulajdonképpen mi baja van, hogy az a baj, hogy elvett feleségül és nem ketten vannak. Válasz nem is érkezett a szobából. Azt is megmondtam, hogy elköltözöm nagyon szívesen, mert tudom, hogy azóta vannak gondok, amióta itt lakom.
Azt is mondtam, hogy délután azért nem jöttem ki nagyon a szobából, mert hányingerem volt, nem éreztem jól magam, erre Anyós, hogy miért nem mondtam. Mire beordítottam- szó szerint- a szobába, hogy minek rinyáljak?? Mondom ez most ugyanaz, mint mikor nem szóltam, hogy vajúdok, csak a kedves férjemnek....
Mondtam még pár dolgot, de megmondom Nektek őszintén, nem is emlékszem, kissé ideges voltam. Már megint a nagy büdös semmin ment a balhé, azért mert k**vára nem azzal voltam elfoglalva, hogy a drága Anyósom hogy érzi magát. Megmondtam, belefáradtam. Sem idegzetem, sem kedvem nincs már ehhez a megjátszáshoz, a vetítéshez, hogy minden oké. Nagyon nem oké minden. Tele a tököm. Totálisan tele. A pohárka megtelt. Egyetlen csepp hiányzik, hogy boruljon minden. Egyetlen csepp választ el attól, hogy ne küldjem el olyan melegebb éghajlatokra az Öregasszonyt, hogy a büdös életbe többet hozzám ne szóljon. Egyetlen csepp, amellyel talán az összes haragomat és dühömet kiadhatnám magamból. Egyetlen egy csepp..
Viszont ott a kulcs. Rájöttem, mivel akaszthatom ki. Ezzel, ha nem szólok hozzá. Hiába vagyok flegma, esetleg köcsög, esetleg bunkó. Semmit nem érek el vele. Ez az érzékeny pontja, ha nem foglalkozom vele, ha le se sz@rom. ;) Azt is megmondtam, hogy a tavalyi évben ki lettem készítve kellő képpen. Elég volt abból, hogy egy senkinek érezzem magam, egy kihasznált, mindennek elmondott kis semminek. Elég volt. Könyörögni fogsz édesem, hogy hagy húzz el innen! Már most is utálsz, de még majd hogy fogsz, cicukám! ;)

Érzem, hogy valamit csinálnom kell, így jelenelg költözésen gondolkozom. Majd kifejtem, ha lesz valami történés..

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!


A nagy semmi....

Üdv Mindenkinek!

Pár napos üzemzavar után visszatért a blogom! Örülök neki nagyon, mert nagyon sajnáltam volna, ha 3 év emléke és munkája veszik oda. Tanulság: Le kell menteni nem csak a képeket, hanem az írásokat is! :D

Mostanában, az elmúlt pár napban szó szerint semmi nem történt.. Végeztem a házi munkát, takarítás, mosás, főzés.. Semmi más... Kétszer mozdultam ki a lakásból, egyszer, mert vérvételre kellett menni, másodszor pedig szombat este lejutottunk a kocsmába. Ott sem történt semmi. Oké, persze elbeszélgettünk, de azt se nagyon, mert kártyáztak a fiúk. Kicsit kezd elnyomni ez a semmi.. Az idő is elég depi.. Anyós is egész nap csak a negatív sz@rságait hajtja, meg szokás szerint meg akar halni.. Másik Felem sincs a toppon, mert kezd beteg lenni, most fog beleesni a náthába.. Kuka.. Mindenki kuka.. Történhetne valami mert lassan elásom magam! :D
Úgy néz ki, a héten már eljutunk lovagolni, de ez is az idő függvénye, mert ha továbbra is ennyire jegesek maradnak az utak, gyalog sem megyek sehova, nemhogy lóval..
Várom a csodát..

Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!

Új év, új én..

Sziasztok!

Igencsak közhelyes ez a cím, de majd megértitek..

Remélem, hogy mindenkinek élménydús, békés és boldog éve lesz!
Annyit már lehet tudni, hogy Harcos évünk lesz, legalábbis az asztrológia szerint. Ugyanis a Mars éve van, amit Árész, a háború istene ural. Azt mondták még az asztrológusok, hogy az első negyedévben sok lesz a konfliktus, amit ha jól kezelünk, akkor az év további része a siker felé visz bennünket. Persze, ez csak nagy általánosság, mindenkinek nem egyezhet.. Mindenesetre meglátjuk..

Eltelt a szilveszter, végül is otthon maradtunk, mert rávettem Anyósomat meg Másik Felemet, hogy vigyük be a kutyát a lakásba, mert szegény nagyon félt a durrogásoktól odakint a kennelben. Így rá is kellett vigyázni, Manócska is csak kilenc órakor aludt el. Mindegy, nem is nagyon vágytam sehova, bulizni most nem lehet úgysem, akkor meg minek menjünk..

Elsején bejöttünk Szülővárosomba. Ma este megyünk haza, és most van egy kis időm írni, mert Manóka alszik. Nagyon nyűgös volt, mert ma még nem volt kaki, biztos viszket az ínye is, mert egész nap a kezét rágja, meg álmos is volt, de nehezen aludt el.
Hozzátenném, hogy a Kicsi másodikán volt 5 hónapos, kettő fogacska meglátta a napvilágot, alul! Nagyon örültünk neki, még most jön majd a java.. Nem baj, örülök neki így is, mert 8 hét kellett, hogy kibújjanak, igencsak ideje volt.

Na és akkor kanyarodjunk vissza arra, hogy miért ezt a címet kapta most a bejegyzés..
Egyik este beszélgettünk Édesanyámmal, amikor Anyósomra terelődött a szó. Azzal kezdtük, hogy elmeséltem neki, hogy tényleg lehet, hogy a Banya direkt húzza az időt a költözéssel kapcsolatban, mert hallottam, hogy azt mondta valakinek a telefonba, hogy ő röstelli, hogy Másik Felemnek szól, hogy masszírozza meg, de ha elmegy, akkor olyan se lesz, aki majd megnyomkodja.. Ilyen utalások már voltak párszor és beszéltük már Édesanyával, hogy lehet hogy a hátunk mögött húzza az időt, mert ez így neki teljesen jó. Ott van a fiával, az unokáját is látja minden nap, anyagilag is jobb így, azt csinál, amit akar, mi kell még?!
És ki tudja, lehet, hogy mondta már az eladónak, hogy jaj ne legyen olyan erőszakos az ügyvéddel, aki nem halad, vagy valami. Mert belőle simán kinézek ilyen húzásokat is, amilyen csupaszív a lelkem..
Na a lényeg, hogy arra jutottunk, hogy csúnyán kihasználja Másik Felemet. Tovább, hogy azok közé az emberek közé tartozik, akik szeretik sajnáltatni magukat azért, hogy ezzel a környezetük sajnálatát kivívják, ezáltal magukhoz láncolva embereket. Ezt is alá tudom támasztani, méghozzá azzal, hogy Anyósnak rendszeresen vannak olyan mondatai, hogy: "Fáj a kezem, nem hiszitek el, hogy fáj??" vagy "Fáj a bokám és alig bírok menni, nem hiszitek el, hogy hogy fáj??" Na értitek.. Ezzel lelkiismeretfurdalást lehet előidézni, mert még Te érzed magad szarul, hogy kételkedtél abban, hogy milyen fájdalmai vannak, miközben még az is elképzelhető, hogy nagyítva vannak a dolgok.. Őszinte leszek.. Ettől a belem kifordul.. Hogy lehet valaki ennyire aljas, önző és undorító?? És éljek vele egy fedél alatt... Hallgassam minden nap.. Te jó isten..
A lényeg, hogy rá kellett döbbenem, hogy a kis drága, ugyanúgy kibeszél a hátam mögött és ugyanúgy áskálódik, mint eddig, hiába próbáltam menteni a helyzetet és békülni vele, meg a jót keresni benne. Na már most, mivel a jópofizással és a kis mértékű bunkózással nem mentem semmire, majd most beindulok. Rá kellett jönnöm, hogy SENKI nem teheti meg azt, hogy ennyiszer megalázzon, földbe döngöljön, ráadásul úgy,hogy semmit nem tettem ellene.. Nem vagyok hajlandó további megaláztatást, kihasználást elviselni, csak a béke kedvéért. Elég volt bőven. Senki nem tűrné el, tovább én sem fogom. Befejeztem a békülgetést, a mosolygást, a sok beszólás lenyelését, a flegmázás elviselését.. 2015-ben hülye voltam, mert hagytam, hogy azt tegyen amit akar, csak azért, mert szerettem volna jóban lenni vele. De nem fogom hagyni, hogy egy nem normális Öregasszony miatt tönkremenjen a kapcsolatom, a házasságom, a lelkem. Most én jövök! 2016-ban nem fogom hagyni magam! Kösd fel a gatyád, Édesem, megismerkedhetsz a köcsög menyeddel még jobban! ;)

Zárom a sorokat, köszönöm szépen, hogy itt jártatok!
Sziasztok!