Üdv Mindenkinek!

Sajnos rám jár a rúd mostanában. Ott kezdődött, hogy a telefonom bemondta a kék halált. Szervíz, szerencsémre jó lett,mert amúgy sehonnan nem tudnék írni Nektek, ugyanis a laptopom is csődöt mondott. De az totálisan. Kuka. Úgy néz ki szerencsém lesz és a 160 gigányi adatomat sikerül lementeni. Telefonról igencsak kacifántos írni de azért megpróbálkozom vele.

Zajlik az élet. Szokás szerint.

Mini Manó növekszik, napról napra egyre ügyesebb. Mindenfelé sétál, már csak a lépcsőn közlekedik mászásban. Szegénykémet nagyon összecsipkedte valami az elmúlt napokban. Nem tudtuk elképzelni hogy mi lehet, főleg hogy reggelre jöttek ki mindig az új csípések. Egyik reggel nagyon sok csípés jelent meg a nyaka alatt egy sorban. Szóltam az apjának, irány az orvos. Onnan be a városba a kórházba, bőrgyógyászatra, mert a doki se tudta hirtelen, hogy mi lehet ez. Viszonylag gyorsan fogadtak, azt mondták két lehetőség van. Vagy ágyi poloska vagy szárnyas hangya. Írtak fel ecsetelőt. Amikor hazajöttünk giga takarítást csináltam. Végigmentem az ágyon takarítógéppel, befújtam kárpit fertőtlenítővel, még vasalóval forró gőzt is nyomattam rá. A falat végig szórtam sütőporral.. Ma reggelre nem jelent meg új csípés. Reménykedem hogy ez így is marad. Sajnos nem csak ez a gond. Mostanában nagyon agresszív. Egyre többet megüt, tépi a hajam, megharap. Ma olyan erővel karmolt belém, hogy felszakadt a szám. Plusz a távirányítóval odasújtott a szemem melletti érzékeny részre, hát egy pillanatra csillagokat láttam. Rosszul esik a lelkemnek, hogy bánt. Nem tudom mire vélni. Olyan tanácsot kaptam  hogy mutassam meg neki, hogy ne bántson, hanem amikor bántani akar, akkor simogassam meg a kis kezével az arcom, hogy lássa mit tegyen ütés helyett. Remélem beválik,mert eléggé megvisel ez a dolog.

Nehéz volt a múlt hét. Másik Felem reggeltől estig dolgozott minden nap. Szó szerint. Vasárnap volt az egyetlen olyan nap, amikor  nem kellett mennie. Erre elment horgászni. A szerencsém az volt, hogy kihívtam Édeanyáékat így nem voltam egyedül. De akkor is összevesztünk emiatt Másik Felemmel. Megértem,hogy dolgozik, de az, hogy egész héten sz@rik ránk, azért egy kicsit sok volt. Mind a kettőnk véleményében van igazság. Ő azt hajtja, hogy kell a pénz,hiszen miből élünk meg és próbál félre is tenni, hogy ha ne adj isten történik valami legyen mihez nyúlni . Én meg azt, hogy oké hogy kell, de nem minden áron. Hozzon haza inkább egy kicsit kevesebb lóvét de a gyerekem Apával nőjjön fel. Egyenlőre nem jutottunk dűlőre. Az én szemszögemből nézve engem az is zavar, hogy ő szinte soha nem akar kompromisszumot kötni. Makacs és önfejű és nagyon nehezen látja be, ha hibázott vagy, ha valamit nem úgy csinál, ahogy kéne. Ma is volt egy kis összezörrenés a másik szokásos probléma miatt: Anyósom. Új nevet kapott: Művésznő. Mert előadni magát, azt nagyon tudja. Na azt tudni kell, hogy Művésznőnek még mindig van kulcsa ehhez a házhoz, a kapuhoz, de még a garázshoz is. Vártam, vártam de már több, mint egy hónap telt el, a költözése óta, gondoltam felhozakodok a témával, hogy miért van még mindig kulcsa. Másik Felem reakció: Hagy legyen,be tud jönni, ha kell valami. Ja és még azt mondta, hogy nekem minden bajom van. Közöltem,  hogy akkor kizárom ha altatom a gyereket, hogy ne jöjjön be,  ne keltse fel. Erre meg azt mondta Másik Felem hogy nem jön annyit, hogy ki kéne zárni. Persze, mert amióta összevesztünk a Művésznővel azóta általában a délelőtti átjövetel elmarad és csak délután jön. Nekem nem is ezzel van a bajom. Hanem azzal hogy úgy jön be, hogy észre se veszem. És zavar. Na most azt tudni kell, hogy ennek konkrét előzménye van. Ma mesélte el délután Másik Felem, hogy mesélte neki a Művésznő, hogy tegnap éjszaka nem tudott elaludni, mert eszébe jutott hogy lehet, hogy olyan receptet hozott át, gyújtósnak , ami kellett volna neki. Átjött hozzánk a garázsba este 11 órakor! De sajnos a receptet nem találta. Egész éjszaka nem aludt emiatt. Erre ma megtalálta otthon.. Na most kérdem én. Ez normális dolog? És akkor én vagyok a hülye, hogy nem találom értelmes dolognak hogy Anyuka elkötözik, de kulcsa még mindig van. Most őszintén! Én vagyok túl akaratos? Be kéne érnem ennyivel, hogy elkötözik, a kulcsot már hagyjam hagy legyen nála, hogy jöjjön mikor kedve szottyan? Ennyire gyökér lennék, mert nem szabadna azt elvárnom, hogy a Művésznőnél ne legyen kulcs? Nem tudom, mitévő legyek.. Ezt is nyeljem le? Ha kiállok az igazamért, abból csak a veszekedés van.. De akkor is zavar, nem is kicsit, hogy úgy jár-kel itt az öregasszony még mindig, mintha itt lakna. Már szóvá lett az is téve, hogy zárom a kaput. Hogyne zárnám. Itthon vagyok egyedül a gyerekkel, sose lehet tudni milyen emberek tévednek erre. De nem tud bejönni a postás. Pont lesz@rom. Kiabáljon vagy csengessen. Ha nem szoptatok kimegyek és beengedem. Ha meg nem akkor így járt.. De nem hiányzik hogy idegenek jöjjenek be a kapun, el se tudom zavarni itt egyedül.. Hát nem tudom mi lesz ennek is a vége.. Nincs valami egyszerű dolgom mostanában annyi szent.

Holnap töltöm be a 25.életévemet.. Remélem legalább jó napom lesz.

Zárom soraim mert megvakulok lassan :D

Köszönöm, hogy itt jártatok! Amint tudok írok. Remélem legközelebb gépről. Úgy kicsit jobb. :)

Sziasztok!