Üdv Mindenkinek!

Úgy adódott, hogy találkozhattam egy régi barátommal, aki Pesten lakik, de most le tudott ugrani vidékre, így utaztam én is ismét Szülővároskámba, hogy össze tudjunk futni.
Emiatt mentünk be Manóval újra Édesanyáékhoz.
De szerencse is, hogy elmentünk, mert közvetlenül indulásunk előtt megint összebalhézott Másik Felem a Banyával.
Teljesen abban a hitben voltam, hogy amiatt, hogy megint elmegyek a gyerekkel, de mint később kiderült, most éppen az volt a Banya problémája, hogy hogy beszél vele a fia. Aztán közölte idézem szó szerint: "Röhögjetek csak a markotokba, úgyis bevonultok állandóan a szobába!"
A számon volt, hogy közlöm vele, hogy jöjjön már be gyertyát tartani legközelebb, de inkább semmit nem mondtam, felkaptam a gyereket és kimentünk a kocsihoz, hogy a Kicsi ne hallja a veszekedést. Egy élmény volt már megint úgy elindulni itthonról, hogy megint a veszekedés ment, amiatt, mert néha van pofám együtt tölteni egy kis időt a Férjemmel és a gyerekemmel..... -.-"
Az ideg majd szét vetett.Eddig is úgy gondoltam, hogy ez az asszony nem normális, de most már teljesen biztos vagyok benne..
De volt ebben jó dolog is. Amíg beértünk a városba, az út alatt végig Anyósomról beszélgettünk Másik Felemmel és elég hasonló a felfogásunk még annak ellenére is, hogy Másik Felem ugye a saját anyjáról beszélt. Mondta, hogy így nem lehet együtt élni, mert annyira bele akar mászni az életünkbe, hogy az már tűrhetetlen. Elmondtam a véleményemet, persze próbáltam úgy fogalmazni, hogy a legkevésbe fájjon neki, de a végén hozzá tettem, hogy csak egy picit gondoljon bele az én helyzetembe. Amikor együtt van itthon az anyjával egy hétvégén, a két nap alatt képesek összeveszni, akkor én mit mondjak, aki minden nap Anyukával van? Látszott, hogy elgondolkozott rajta és remélem kicsit megértőbb lesz.

A Szülővárosomban töltött napok gyorsan elmentek és nagyon kellettek.
Jó volt találkozni a régi baráttal, Ricsivel is.
Egy osztályba jártunk általánosba, mind a nyolc évet együtt húztuk le és mindig is jóban voltunk. Azt tudni kell, hogy Ricsi mozgássérült. Kerekesszékkel közlekedik. Így született. Az izmai nem úgy működnek ahogy kellene és emiatt egyáltalán nem tudja használni a lábát még a rengeteg műtét ellenére sem, amit elvégeztek rajta. De ettől függetlenül egy végtelenül erős,életvidám személyiség, akit mindig is tiszteltem a kitartása miatt.
Kicsit sikerült erőt adnia, már azzal is, hogy beszélgettünk. Ugyan, nem mondtam, milyen állapotban vagyok, nem akartam panaszkodni, de így is segített a találkozás. Jó volt látni, hogy boldog, jól érzi magát a bőrében és élvezi az életet.

Úgy jártunk, az erkölcsi bizonyítvánnyal, hogy Másik Felemnek megjött Hétfőn, de az enyém csak Szerdán. Ezért Csütörtökig maradtunk Városkámban, és aznap délelőtt mentünk a Takarékba a papírokkal. Megvolt már az igazolás is, minden oké. Legalábbis azt hittük.
A papírok átnézése után közölte az ügyintéző csaj, hogy hát még kéne munkáltatói igazolás is,mert lejárt, meg számlakivonat is, ja és a családi pótlékos szelvény is, mert a májusi nincs meg nekik. Megkérdeztem a csajt, hogy ezt miért nem lehetett Szerdán közölni, amikor betelefonáltam, hogy be fogunk menni, de mivel normális választ nem kaptam, hoppon maradtam. Na mindegy, a hiányzó papírokat beszkenneltettük, majd elküldettük az egyik önkormányzatban dolgozó csajszival, így még aznap délután megkapták a Takarékban.
Tegnap ismét betelefonáltam, amikor azt mondta az ügyintéző, hogy nem hiányzik már más papír, minden oké. Megígértettem vele, hogy kérje le a KHR listát és ha valami gáz van, ha még mindig nem vagyok passzív, akkor hívjon fel. De ha nem hív, akkor tudni fogom, hogy semmi baj és jövő héten elbírálás.
És most jön a jó hír: Nem hívott a csaj!!
Ez azt jelenti, hogy végre eljutottunk az elbírálásig, ami elvileg nem fog sokáig tartani, pár nap csak. Utána be kell mennünk aláírni a szerződést, majd utalják a pénzt.
Azt halkan megjegyzem, hogy a héten az eladó beszélt Másik Felemmel és azt mondta, hogy Anyósom már most költözhet felőlük, mert már mindent kipakoltak, ami nekik kellett.
Természetesen az Öregasszony időhúzás céljából szerintem, de azzal védekezett, hogy addig nem akar átmenni, míg nem utalják a pénzt. Hurrá..

Kisfiam nem tudom mit érez, de amióta hazajöttünk Anyuméktól egyszerűen nem lehet vele bírni. Semmi nem jó neki. Olyan hisztiket levág, hogy csak pislogok. Ilyeneket még sosem csinált. Újabban nekem is jön, ha felhúzza magát, rendszeresen harap és megcsikar, de olyanra is volt már példa, hogy szabály szerűen megtépett... Rosszul esik, nem is kicsit. Újabban nem hogy kétszer, de háromszor is kelünk éjszaka, ma is hajnali fél öttől ébren van, de keltünk éjfélkor és fél háromkor is. Hulla fáradt vagyok és nem tudom mire vélni ezeket a kirohanásokat. Anyum szerint érzi az itthon kialakult feszültséget, amit ugye Anyósom szít és azért viselkedik így Manó. Ebben azért lehet valami, mert amíg Anyuméknál voltunk nem csinált ilyeneket. Nem hisztizett, ha netán mégis, akkor kezelhető volt, egyszer sem harapott vagy támadott meg. Aggódom.. És remélem hogy a Banya minél hamarabb elköltözik és megnyugszunk. Mindannyian.

Köszönöm szépen, hogy itt jártatok, befejezem, mert Anyóssal van a gyerek és rendesen idegesít, hogy együtt vannak! :S

Mostani egyik kedvenc zenémmel búcsúzom!
Sziasztok!