Sziasztok!

Még mindig nem tudok jó hírekkel szolgálni, sőőt..

Újra beleköpött a sors a levesbe, de már kimondhatatlanul unom.
Pénteken gondoltam, odacsörgök a Takarékos ügyintézőnek, hogy minden rendben van-e. Megéreztem, ugyanis nagyon nem volt minden rendben.
Még mindig rajta vagyok a KHR listán. Nincs elmaradott tartozásom, sőt a törlesztéssel pluszban is vagyok, nem kevés pénzzel. És eszük ágában nem volt az aktív státuszból kivenni.
Az idegtől remegve tárcsáztam az ominózus hitelintézet telefonszámát, hogy megkérdezzem, hogy ez meg mi a jó büdös franc.
Halál nyugalommal közölte velem a kis csaj a vonal túlsó végén, hogy akkor leszek passzív státuszban, ha az egész hitelt kifizetem, nem csak azt, amivel felkerültem a KHR listára. Konkrétan úgy ordítottam vele, hogy azt hittem, lejön a garázsba az Öregasszony, hogy mi bajom van.. Mondom ezt mégis hogy képzelik?? Feltesznek a KHR-re úgy, hogy fogalmam sincs róla, majd mikor kifizetem először a nagy részét, nem vesznek le. Pedig azt mondták, hogy ha a nagy része ki van fizetve, passzív státuszba kerülök. Aztán kiderül,hogy akkor lesz passzív státusz, ha az egész hátralékot kifizetem. Oké,megtörtént ez is. Telnek a napok, az idő megy, közben már az adás-vételit is meg kellett ugye újítani. Erre most közlik, hogy az egészet fizessem ki kompletten. Megkérdeztem mennyi pontosan az összeg, még az a szerencse, hogy nem egy olyan hatalmas összeg, közben már ezt is rendeztük. De még ezek után magyaráz nekem a kis csaj, hogy vegyek fel tőlük hitelt. Mondom Hölgyem, én majd akkor fogok még egyszer maguktól hitelt felvenni, ha az agyam elmegy az is biztos. Már akkor a hideg futkos a hátamon, mikor a tv-ben meglátom a reklámot. Örülök, ha egyszer az életben megszabadulok tőlök, nemhogy még egyszer hozzájuk forduljak. Még ilyen ökröt. Megköszöntem a segítségét, majd ráb@sztam a telefont. Édesanyádat!! Meg az egész cégnek az Édesanyját azt!! Hát mindent megtehetnek?? Legalább világosítanák fel az embert, hogy mit csináljon, hogy kihúzza magát a sz@rból, de fosnak ezek az egészre. Egész nap olyan ideges voltam, hogy enni alig tudtam, olyan hányingerem volt.
Ja és akkor még ne legyen lelkiismeret furdalásom, meg ne essen le az önbecsülésem a béka feneke alá, mert megint miattam kell kivenni a családi kasszából, ami nem mellesleg rohadtul fogy. K**va jó..
Ez az egész hóbelebanc, Anyósom, Anyumék tömérdek hitele, Apám hülyeségei, a sok sz@rakodás és a bezártság megtette a hatását.
Lelkileg olyan szinten lent vagyok, hogy nagyon régen volt ilyenre példa. Kész. Eddig tartott az idegrendszerem. Belefáradtam. Elegem van.

Oké, innen nem lehet már menni, csak felfelé, de ennyi elkeseredett próbálkozás után, hogy mindig a pofon jön, ez már tényleg nagyon nem vicces.
Emberből vagyok én is, nem vagyok tökéletes, valakin csattania kellett ennek az egésznek. Legjobban a Csöppségemen, kicsi fiamon és Férjemen.
Borzasztó türelmetlen lettem. És megint jöttek azok a tök hirtelen kiakadások, dühkitörések, mint amikor beteg lettem a pajzsmiriggyel. Mondjuk ezek után nem tudom mit csodálkozok, hogy hullik a hajam.. Aztán meg emiatt is a lelkiismeret furdalás, hogy miért őket bántom és miért vagyok velük bunkó, mikor nem ők tehetnek erről az egészről, sőt ők állnak mellettem meg Anyum a legjobban. Jelenleg a sz@rkupacot sokkal többre nézem magamnál..

Lassan egy éve húzódik ez az egész. Annyi pénzt kifizettünk már, hogy nem is tudom pontosan az összeget. Már nincs a pofámon bőr, mert az összes leégett, komolyan mondom.
Azt mondják innen szép felállni. Hát tényleg az lesz, ha sikerül.
Két igazolás kell még az új CSOK-hoz, amit elintézünk holnap. Megérkeznek majd postán, addigra remélhetőleg tényleg nem szerepelek már aktív adósként a KHR listán. Igyekeznünk kell, ugyanis az adás-vételi megint lejár július 15-el és már nagyon nincs 40.000 Ft-unk újabb adás-vételire. Ez már így is a második.. És most már nagyon remélem, hogy nem kell se több papír, se több kifizetés és végre el lesz bírálva a hitelkérelem.

Próbálom összeszedni magam. Valahol érzem, hogy menni fog. Idővel.
Imádom a gyerekem és a Férjem is, türelmesebbnek kell velük lennem és a bennem lakozó haragot valahogy át kell vennie a szeretetnek, amit érzek irántuk. Nagyon nem lesz egyszerű dolgom, de minden erőmmel azon vagyok, hogy ne rajtuk csattanjon az ostor. Kitartanak mellettem és számítanak rám, szükségük van rám és csak ez a lényeg.
Minden más meg le van sz@rva nagy ívből.
Csak addig kell kibírnom, míg elmegy a Banya. Aztán már alakulóban lesznek a dolgok és szépen lassan vissza fogom nyerni önmagam.

Egy jó dolog azért történt, ugyebár mindig van öröm az ürömben.
Kaptam egy kis munkát. Az egyik itteni nyaralós barátunk, a volt színház igazgató megbízott, hogy legyek a gondnoka lényegében. Cserépkályhát szeretne venni, a kerítést javítani, termeszvárat kiírtani, ilyen dolgokat kell elintéznem. Örülök neki nagyon, mondtam is neki, hogy halvány fogalma sincs, mennyit jelent ez most nekem, mert legalább kicsit lefoglal, hasznossá tudom tenni magam és még egy kis pénzt is hozok a házhoz. Nagyon kellett ez most.
Ja és még annyit, hogy megkerült a kutyánk is, Szombaton hazahoztuk. Majdnem átment a szomszédos megyébe, alaphangon, 40 km-re volt az otthonától.. Befogadták és így szerencsére, nem esett baja, így tudtuk hazahozni. Sokan segítettek benne. Örülünk, hogy újra velünk van.

Zárom soraim, köszönöm, hogy itt jártatok!
Szurkoljatok,hogy most már haladjunk valamerre tényleg!

Sziasztok!