Üdv Mindenkinek!

A héten beadtuk a Takarékba a két hiányzó igazolást is. Azt mondta az ügyintéző,hogy legkésőbb a pénteki nap folyamán lekéri a KHR listát, hogy rajta vagyok-e még és ha tényleg levettek, akkor jövő héten elbírálják a hitelkérelmünket. A jó hír az, hogy nem hívott, hogy rajta vagyok. Hétfőn felhívom a biztonság kedvéért, hogy tényleg nincs-e semmi gond, de azt is el kell mondanom, hogy valamiért jó érzésem van. Mintha mozgásba lendültek volna a dolgok..

Majdnem egy hete, Vasárnap éjszaka eltűnt szeretett kutyusunk, Csibész. (Volt még egy pár neve!)
Éjszaka mindig el volt engedve, de rendszeresen kiszökött. Nem tudtunk vele mit csinálni, akár mit csináltunk a kapuval, akárhogy is magasítottuk, mindig átmászott rajta, így egy idő után feladtuk. Ezért csak éjszaka volt elengedve. Ugyanis amióta megszületett Manó, azóta kijött a kutyánál a védő ösztön és minden kutyának nekimegy, ha a közelben vagyunk. Ha nem, akkor nem bántja, de ha valamelyikőnk vele van, eldurran az agya..
Továbbá a kocsikat is kergeti, próbálja kiharapni a kereket..
Így már érthető a helyzet remélem.
Nagyon félt a dörgéstől, tüzijátéktól, minden ilyen hangos robajtól. És Hétfő hajnalban jött egy elég durva vihar.. Azóta nincs meg a kutya.
Én biciglivel, Másik Felem motorral jártuk az erdőt, de a kutyát nem találtuk meg. Végig jártam az egész üdülősort, hátha meglátom, nem-e akadt valami kerítésbe, de semmi. Már a netre is tettem fel róla képeket, hátha látta valaki, de egész idáig egy lélek sem jelezte, hogy látta volna. Már a remény is kezd elhagyni bennünket, hogy valaha viszont láthatjuk azt a kis csupa szív, örömében ugrálós, nagyon hűséges kutyust. Hiányozni fogsz Lelenc! :( :'(

Ismét bejöttünk Szülővárosomba egy pár napra. Intéznünk kellett ugye a Takarékot, meg Másik Felem ma elment horgászni, de egész napra, én meg mondtam, hogy akkor hagy jöjjünk be egy pár napra. Ráadásul Édesanyának is kicsit segíteni szerettem volna, mert eléggé össze van zuhanva a rengeteg tartozás miatt és azért, mert nem lát ki belőle, úgy érzi, sehova nem halad. De erre még visszatérek! Plusz mondta Édesanya, hogy Csütörtökön délelőtt vár egy kis meglepetés, így mindenképp legyünk bent náluk. El nem tudtam képzelni, hogy mi lehet az.
Eljött a Csütörtök. Nagyon izgultam, hogy vajon mi lehet az a bizonyos meglepetés és vajon mikor kapom már meg. Épp szopizott Manó, amikor egyszer csak csörög a kaputelefon. Úú, jön valaki. Édesanya be sem jött a szobába, így már agyaltam rendesen, hogy esetleg személy lesz a meglepim?? Egyszer csak női hangokat hallok. Csak lesek. A következő pillanatban megjelent Keresztanyum és kisebb unokahúgim az ajtóban. Már nekik is borzasztóan örültem, épp mondtam nekik, hogy miért nem szóltak, hogy meglátogatnak minket, amikor jött a valódi meglepetés. Nagyobb unokahúgim, akit ugye a húgomnak tekintek és kint dolgozik Londonban. Hazajött és nem tudtam róla. Megállt az ajtóban fülig érő szájjal. Köszönt, én a szám elé kaptam a kezem és már folytak is a könnyeim. Alig tudtam köszönni, már öleltem is meg. Hihetetlen boldog voltam, hogy együtt lehettem velük. Nem tudtak betelni Manóval. Rengeteget beszélgettünk. Főleg arról, hogy hogy érzi magát odakint. Hát eddig is hallottam érdekes dolgokat az angolokról, de az, hogy jó ha 2-3 naponta megfürdenek és fogat is csak hébe-hóba mosnak,  az már durva. És nagyon lenézik a többi nemzetiséget, hiszen ők angolok!! Voltak még cifrább dolgok is, de nem feltétlen kéne mindent leírnom! :D Jót tett ez a kis kikapcs. Kis együtt lét a családdal. Hoztuk a formánkat, ökörködtünk egy csomót! :D
A délelőtt vége felé mamám is megérkezett, így már csak Másik Felem és Keresztapumék hiányoztak, hogy teljes legyen a csapat. De így is nagyon jól éreztük magunkat.
A mozgásban lévő dolgok miatt, valahogy olyan érzésem van, hogy ez volt az utolsó pár nap amit itt töltöttünk Édesanyáéknál egy huzamban. Nagyon kellett ez a pár ilyen nap, főleg ebben az utolsó két hónapban, mert máshogy nem bírtam volna elviselni Anyósomat. Fel kellett töltődnöm ahhoz, hogy elviseljem az Öregasszony hülyeségeit, hogy le tudjam nyelni és el tudjam engedni a sok sz@rságot, amivel pesztrál a Banya. Nagyon remélem, hogy kb. 2-3 hét múlva már arról írhatok Nektek, hogy pakol össze a Drágaság.. ;)

Említettem Édesanyát, most kicsit bővebben kifejtem, mi a pálya.
Szerdán, amikor beértünk, konkrétan rákérdeztem nála, hogy mennyi a tartozás, amit ki kellene neki fizetni. Amikor kiderült, hogy meghaladja a több milliós nagyságrendet leszakadt az arcom. Ugyanis jelzáloghitel van a lakáson, plusz még van neki és Apámnak sok kicsi tartozás hitelekből, amit még ki kell fizetni. És mivel már jó ideje ki kell fizetni, halmozódik. 3 éve dolgozik masszőrként, de úgy érzi, mintha sehova nem haladt volna ebben az időszakban, ugyanis nem csökkenek az adósságok, pedig több, mint 200 000 Ft-ot fizet ki havonta. Összeroppantja ez a rengeteg adósság. Az Öregem meg elvan, mint hal a vízben és amikor néha-néha eljut dolgozni, akkor sem azon van, hogy segítsen Anyumnak. Ez így nagyon nem lesz jó.
Egyenlőre azt a megoldást találtuk ki, hogy megpróbálunk beszélni Apámmal, hogy próbálják meg eladni a lakást, elég jó környéken van, hátha megveszi valaki. Aztán ha el tudják adni, kifizetik a tartozás nagy részét és vesznek egy házat vagy a város környékén vagy a mi környékünkön. Édesanya vagy bejár a városba dolgozni, vagy csinálunk neki a házban egy maszatót, ahol tud dolgozni. Ez a terv, aztán majd meglátjuk, hogy alakul és mire jutunk.. De még belegondolni is rossz abba, hogy Anyumnak mekkora teher nyomja a vállát.. Próbálok neki minden módon segíteni, ahogy csak tudok és remélem sikerül majd megoldanunk ezt is! 



Zárom soraim, köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!!