Sziasztok!!

Sajnos jó hírrel még mindig nem tudok szolgálni, ugyanis semmivel nem jutottunk előrébb, sőőt, hogy még sz@rabb legyen, csak annyi derült ki, hogy még mindig nem vettek le a BAR listról. Az ok, hogy nem az egész hátralékot fizettem ki, csak a nagy részét. És addig nem kerülök le róla, míg az egész ki nincs fizetve. Elvileg Édesanya tudta rendezni az egészet és mától kezdődik az öt nap, míg levesznek. Hát kíváncsi leszek rá.. Így két héttel megint minden tolódik.. :(

Manó még mindig elég érdekesen alszik és továbbra is csak arra tudok gondolni, hogy szorong...
A tendencia javulni látszik, mert már csak egyszer ébred, és ha kap hamit, vissza is alszik. Voltunk Szülővároskámban a hétvégén és ott találtuk ki Édesanyával, hogy beteszünk mellé a kiságyba egy nagy mackót, -  ami az enyém volt, de már el is feledkeztem róla - hátha úgy olyan érzés lenne neki, mintha lenne mellette valaki és hátha jobban alszik. Úgy tűnik a terv sikerült. Ha a maci mellette van tényleg jobban alszik.
A tegnapi nap nagyon nyűgös volt. Semmi nem volt jó neki, csak sírt és hisztizett meg egész nap rajtam csüngött volna. Sétálni sem tudtam elvinni, mert nem akart maradni a babakocsiban sem. Estére borzasztóan lefárasztott. Plusz egyik hisztije alkalmával, mikor meg akarta rágni a fülhallgatómat és elvettem tőle, olyan szinten lefejelt, hogy eleredt az orrom vége. És nem véletlen volt, mert az ágyon ült én meg vele szemben könyököltem. Hát nem csak a fájdalom esett rosszul, hanem lelkileg is. Remélem ilyen nem fog sokat előfordulni. :S

Pénteken Másik Felemmel Charlie koncertre mentünk.
Az összejövetelünk óta nagyon szeretnénk elmenni, de még nem volt rá lehetőség, így örültünk neki nagyon,hogy végre sikerült.
Charlie egyedül volt, így nem tartott olyan sokáig a koncert, mint vártuk, de így is nagyon jól éreztük magunkat, mert csupa olyan zenét játszott, amit szeretünk. Plusz megfogadtuk, hogy mindenképpen elmegyünk egy nagykoncertre is. :)
Nehezen sikerült feloldódnom és élveznem a koncertet.
Mielőtt elkezdődött, beültünk egy nem messzi kocsmába, de szerintem elég alja hely így eléggé feszélyezve éreztem magam. Nem sikerült elfogyasztanom az egész üveg söröm, mikor már hallottam, hogy megy a zene. Basszus, siessünk, elkezdődött a koncert. Sikerült előre kerülnünk a tömegben, hogy valamit még lássunk is.
Kb. két zene után sikerült kicsit kikapcsolnom és onnan már énekelgettem is. Van egy közös zenénk Másik Felemmel, egy emlék is köthető hozzá. Azon az estén, amikor kiköltöztem hozzá, a kocsiban, amikor hozott haza a buszmegállóból,hallgattunk egy számot Charlietól. A szöveg igencsak oda illett a költözéshez, így azóta is, amikor meghalljuk ezt a számot, az életünk összekötése jut eszünkbe. :) Az irományom végén található az a bizonyos muzsika! :) Összebújva, kósza csókok és puszik közepette énekelgettünk és táncoltunk a zenére. Romantikus és nagyon jó volt! :)
Másik Felem be szeretett volna mutatni Charlienak, mert van egy közös barátjuk, egy dobos srác, de mondtam neki, hogy hagyjuk, úgy se emlékszik már arra Charlie, hiszen vagy 4-5 éve, mikor ők együtt sörözgettek. Látszott Charlie-n, hogy fáradt volt nagyon, így nem is zavartuk, hanem elindultunk hazafelé. Útközben beültünk még egy helyre, az is kocsma, de ez már kúltúráltabb és nem messze van onnan, ahol Anyumék laknak. Beszélgettünk egy jót, megittunk még egy sört és mentünk haza. 22 óra volt, mikor hazaértünk. Jót tett mind a kettőnknek és a kapcsolatunknak is egy kis együtt töltött idő. Kicsit feltöltött.

A múlt héten sikerült eljutnom lovagolni is. De kb két alkalommal ezelőtt sikerült ráéreznem. Kikapcsoltam a ló hátán és elengedtem magam. Ez kellett. Azóta már sokkal gyorsabban és jobban haladok a tanulással, biztosabban ülök a lovon és a hajtás is jobban megy. Borzasztóan élvezem. :) Ha minden igaz következő alkalommal terepre megyünk, már alig várom! :)

Zsó barátnőm kölcsön adott egy könyvet. Hát gyerekek...
Az elmúlt időszakban rengeteg könyvet olvastam el. De ez mindent visz.
Egy fiatal srác, Lakatos Levente az író. Az első gondolatom az volt róla, lehet, hogy pont a kora miatt, hogy tuti nem lehet valami nagy szám, hiszen tapasztalata nem sok lehet, de a kíváncsiság meg furdalt, vajon hogy ír.
Zsó nagyon dicsérte, mondta, hogy neki nagyon tetszett. Még kíváncsibb lettem és egyik beszélgetésünk alkalmával megbeszéltük, hogy elhozza nekem a könyvet. Így is lett.
A címe, Aktus.
Tavaly meg akartuk venni unokahúgomnak születésnapjára, de könyv formában nem találtuk sehol, csak e-book-ban. Így nem ezt a kötetet kapta, hanem egy másikat.
Elkezdtem a könyvet. Már az első fejezetnél feltűnt, hogy mennyire alapos stílusban ír. Megválogatja a szavakat, ha kell, odamondja gátlástalanul a frankót is. Nem rohan ajtóstul a házba, szépen lassan rávezet a lényegre, de közben fenn tartja az izgalmat, az érdeklődést. Borzasztóan tetszik. Pikáns fejezeteivel és több szálon futó történeteivel abszolút a LETEHETETLEN kategóriába sorolnám. Megfogadtam, az összes könyvet meg fogom venni, ami Lakatos Levente tollából származik.
Kicsit több, mint egy hete tartozkódik a szobában a könyv, a 890 oldalból elolvastam 640-et.. Ha csak öt percem van akkor is olvasom, mert annyira érdekel. :)
Már beszereztem egy saját kötetet is tőle, a Szigort. Arra is nagyon kíváncsi leszek. Most nagyon jót tesz a lelki világomnak, hogy tudok olvasni, ráadásul egy ennyire jó erotikus thrillert, így akkor is a könyvön agyalok, amikor nem is olvasom. :D
Köszönöm Zsó, nem is tudod milyen sokat segítettél most ezzel!!! Pusszantás!!

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!!