"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Láthatatlan...

Üdv Mindenkinek!

A hétvége folyamán megtudtuk, hogy végre az ügyvéd elküldte a levelet a ház másik tulajdonosainak is,így ha ők aláírják a papírt akkor mi is megkapjuk és végre elindíthatjuk a hitelt.
Alig várom, hogy végre eljöjjön az a pillanat.

Anyós már nem tud annyira felidegesíteni, ugyanis mint ígértem, elkattant az agyam és mindig reagálok,amikor beszól valamit. Már olyan szintre jutottam, hogy nem gondolkozok, hanem kapásból ütöm le a labdát,amit esetlegesen feldob, és csak utána jut el az agyamig, hogy hopp ezt is kimondtam. Nem is bánom, hiszen úgy veszem észre, hogy amióta ezt teszem sokkal könnyebb a lelki világom, hiszen megkönnyebbülök és nem tartogatom magamnak a beszólásai súlyát, hanem vissza is adom neki, amit nekem szán.
Viszont le kell írnom valamit vele kapcsolatban, amit én is nagyon furcsáltam és Anyukám is, amikor beavattam.A következő a sztori:
Kint ülünk a konyhában, a gyerek a hordozójában. Jön Anyós babusgatja Manócskát. Beszélget neki, semmi extra. Egyszer csak, minden átmenet nélkül a Kicsinek elvörösödik a feje majd elkezd ordítani torka szakadtából. Gyorsan kikaptam a hordozóból, simogattam a hátát, csitítottam, abba is hagyta.
Na most ugye azt tudjuk, hogy Anyós rettenetesen negatív személyiség. Mindenben a rosszat látja, csak magával és a millió betegségével van elfoglalva. Azt is tudjuk, hogy a babák, a kutyák és a macskák látják azokat a dolgokat, amiket mi esetleg már nem látunk. Velünk született képességünk, hogy nyitva van a harmadik szemünk, aminek segítségével látjuk a negyedik dimenziót.A babák végtelenül tiszta emberek, ők még nem tudják mi a jó és mi a rossz és ennek köszönhetően látnak.
A harmadik szem az emberek többségénél később becsukódik, hiszen negatív élmény éri, vagy kinevelik belőle, mert amikor közli az Édesanyjával, hogy az elhunyt nagyszülőt látta bemenni a szobába,közli vele Anyuci, hogy ez hülyeség. Pedig nem az. Ha hiszünk benne, ha nem, létezik. A világ is kinevelheti belőlünk ezt a képességet, hiszen még mindig csak nagyon kevesen fogadják el a szellemek, démonok, tündérek és egyéb teremtmények létezését. És néha jobb is, ha csukva van ez a szem, hiszen láthatunk olyan dolgokat is, amik esetleg nem tennének jót. Na mindegy,ebbe most jobban nem mennék bele.

Nem egyszer érzékeltem már Manónál, hogy fókuszál egy pontra. Egy adott pontot néz és sajnos ilyen, hogy elkezdett minden átmenet nélkül ordítani, már előfordult egyszer. Másik Felem vette észre, ami nekem fel sem tűnt, hogy a Kicsi minden fürdetésnél Másik Felem mellé tekint és hosszan néz. Mintha lenne mellette valaki. De én a bal oldalán állok, a Kicsi pedig a jobb oldala felé tekint. Mintha nem csak ketten fürdetnénk a Kicsit..
Másik Felem is szkeptikus ezzel kapcsolatban. Ő sem hitt ezekben a dolgokban. De érdekes módon, amióta észrevette ezt a Kicsinél Ő is nyitottabb erre plusz nem csak én mondtam neki ezt, hogy a babák látnak. Így egyre jobban áll ezekhez a dolgokhoz, aminek örülök.

Visszakanyarodva a témához, érdekes, hogy a Kicsi pont Anyósom babusgatása alatt ijedt meg valamitől. Szerintem is és Édesanyám szerint is láthatott valamit a Csepp, ami Anyósom mellett van és a frászt hozta rá. És mivel én nem vagyok teljesen oké lelkileg, ezért sajnálatos módon nem tudom levédeni a fiamat. Édesanyámmal megbeszéltük, hogy ha elköltözik a Boszorka, kitisztíttatjuk az egész házat. Anyukámnak van egy ismerőse, aki cseppet spéci ezekben a dolgokban és ő tud majd nekünk segíteni ebben. Az is segítene, ha nem lenne ennyit Anyóssal a Kicsi, de ezzel sajnos nem tudok mit tenni, főleg, addig nem, amíg itt lakunk egy fedél alatt. Amióta megtörtént ez a dolog, azóta a Kicsi ijedezik. Hirtelen hangra összerezzen. Szinte az összes hirtelen hangra, legyen az egy ártatlan zacskócsörgés vagy kopogás az ajtón. Eddig nem volt ennyire kiélezve. Remélem idővel ez is elmúlik nála és nem alakul ki tartós félelem...

Elmondhatom magamról, hogy ritka szerencsés Anyuka vagyok, hiszen a 8 hetes kicsi fiam, mára virradóra átaludta az éjszakát. Este kilenckor elaludt, majd 5 órakor ébredt legközelebb, szóval hajnalban táncot jártam. :) Amikor Másik Felem az ölembe rakta a Kicsit, hogy szopizzon, akkor pedig teli vigyorral rám mosolygott, amitől be is könnyeztem. Így indult a nap. Boldogság van! :)

Napról napra jobban vagyok, már közeledek a régi énemhez. Türelmesebb, nyugodtabb vagyok. Közeledünk ahhoz, hogy normális és nyugodt életet éljünk, Anyósom beleszólása nélkül, ami nem kicsit feldob. Már tervezgetem, hogy fogom átrendezni a szobákat, hogy fogom feldobni a konyhát stb.. Lesz dolog bőven, de már alig várom.


Egyik mostani kedvencemmel búcsúzom Tőletek, nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!Sziasztok!!!







Értelmetlen érzések..

Sziasztok!

A címet a bennem lévő érzésekről írtam, hiszen teljesen értelmetlennek láttam a helyzetet. Valahol még most is annak látom.
Anyósomról lesz szó ismét, gondolom már az agyatokra megyek ezzel.. De muszáj kiírnom magamból, különben tényleg megbolondulok..

Ugye írtam azt a bizonyos vasárnapi napot, ami persze kiakasztó volt, de azt gondoltam, hogy túl léptünk rajta. Hát nagyon nem.
A tegnapi délelőtt ugyanúgy alakult, mint ahogy szokott. Felébredtünk a Kicsivel, evett, majd kivittem a konyhába és kiültettem a hordozóba, hogy tudjak rá figyelni, amíg lefőzöm a kávémat és megreggelizek. Anyós egyből a gyerek mellé ült, semmi gond, legalább figyel rá.
Meglátogatott minket Másik Felem egyik unokatesója. Beszélgettek a konyhában, de mivel én még reggeliztem,ott ültem, így mindent hallottam. És elkezdődött az érdekes téma.

Azt mondta a rokon,hogy maradjon itt Anyós télire, még akkor is ha összejön a ház, hiszen akkor nem kell a fűtésre költenie. Közölte a Banya, hogy akkor is megy, úgy sem fázós, és nem lesz neki sok a gáz számla. Valahogy Másik Felemre terelődött a szó, amikor nagy felháborodva elkezdte mondani, a vasárnapi szitut, de úgy, hogy ő csak aggódott, azért hívott és azt nem mesélte el, hogy rendesen el lettünk számoltatva, hogy hol vagyunk. Másik Felem szerinte, úgy beszélt vele, mint a kutyával, nem is érti ezt, hiszen ő az anyja. Abban csalódott a legnagyobbat, akit a legjobban szeret. Ő olyan érzékeny,nem is érti ezt. Bementem a kamrába egy pillanatra, amikor elkezdett sugdolózni, és rögtön abbahagyta, amikor kimentem. Ó igen, még mindig engem hibáztat. Hiszen szerinte én uszítom ellene a fiát, és én mondom neki, hogy beszéljen így az anyjával és ugye ez az állapot, hogy neki vissza van beszélve, szintén miattam van. Ennek az egyik nagy összeveszéskor hangot is adott már, tehát ezeket nem a kisujjamból szoptam ki sajnos.
Természetes.. Soha nem mondanám Másik Felemnek, hogy menjen szembe az anyjával. Nem is mondtam neki soha. Ezt a tegnapi napot sem mondtam el neki, pedig rögtön levette, amikor hazajött, hogy valami baj van, pedig próbáltam leplezni a dolgot.
Annyiszor agyaltam már azon, hogy hogy kellene viselkednem,hogy jó legyen. De egyszerűen nem értem, hogy mennyire nem látja be, hogy igenis ő is hibás ebben a dologban, mert nem kéne ennyire rátelepednie a saját fiára és ennyire beleszólni az életébe.Akkor esetleg nem lenne leordítva. De a poén, hogy úgy tűnik, ő úgy gondolja, hogy mindent jól csinál és teljesen jogosak a tettei, én vagyok a rossz amiért szerinte uszítom a fiát. Továbbá az sem esik le neki, hogy a fia, csak engem véd, mert fáj neki, ha engem bánt.. De hát sokkal könnyebb a másikat hibáztatni, és nem belátni, hogy esetleg bennünk is lehet hiba...

Szerencsére túl jutottam rajta gyorsan, hiszen délután ismét lóra ülhettem, ami el is felejtette velem egy időre a Boszorkát. Még mindig nagyon görcsös vagyok a lovon, nem tudok feloldódni, ami baj, de szerintem idővel sikerül ezt legyőznöm, csak ahhoz tovább kellene jutnom a Boszorka hülyeségein is. De amúgy nagyon jó volt megint lovazni, csak nagyon fájt a hátam, valamit nagyon meghúzhattam az előző alkalommal. Most még rosszabb, tegnap a gyereket is alig tudtam felemelni.. Tornáztam a lovon, az is nagyon jó volt, jól esett. Lépésben már elengedetten ülök a lovon, ügetésben sem lenne rossz, csak gyorsan elvesztem a ritmust és onnantól bukik az egész.. Gyakorlással remélem majd egyre jobb lesz.

Ma és tegnap délután a Boszorka olyan volt, mintha mi sem történt volna. Csak én a tegnapi nap folyamán megfogadtam, hogy részemről ennyi volt. Ki fogom mondani, amit gondolok és ha ez kell, akkor bunkó paraszt leszek és nem fog érdekelni, ha megbántom. Ő se foglalkozik másokkal én sem fogok vele...
Ezt ma már el is kezdtem. Délelőtt megint panaszkodik nekem, hogy nem ette meg Másik Felem a megmaradt tarhonyát, megint ki kell önteni a libáknak. Reakcióm: Nem kell annyit főzni. Csak les.. Azt mondja, nem tud keveset főzni. Mondom akkor nem kell csodálkozni, hogy megy ki a libának.. Erre már nem jött reakció.
De engem kellemes elégtétel érzés töltött el. Úgyhogy folyt. köv. és meglátjuk mi lesz. Szembe megyek vele. Nem érdekel. Nem fogom Másik Felemet ezzel terhelni.
Ma már vitte be Másik Felem boltba és haza is hozza. Ilyenkor már jó a fia. De csak jöjjenek haza. El ne ejtsem Másik Felemnek, hogy mi van most már jó vagy? Tegnap még nem ez volt! ;)
Ha harc hát legyen harc!

Köszönöm szépen, hogy itt jártatok!!! 

Mélyről a magasba..

Üdv Mindenkinek!
Most hosszú időre sikerült eltűnnöm, ne haragudjatok érte, nem voltam olyan állapotban, hogy írni tudtam volna Nektek.
Ugyanis engem is elkapott egy alattomos állapot, egy kis depresszió.
Ha engem kérdeztek, szerintem benne van Anyósom keze is, de kezdem az elejéről.

Tehát a múlt héten nagyon elkapott a rosszkedv,a szomorúság állapota. Haszontalannak, értéktelennek éreztem magam, türelmetlen és ideges voltam. Elsárkányosodtam, Másik Felemmel is úgy viselkedtem, ahogy soha nem tettem volna. Számonkértem és ha nem úgy beszélt velem, mint valami hímes tojással, akkor egyből megsértődtem. Sokat sírtam, türelmetlenné váltam a Kicsivel szemben is. Amikor már teljesen magam alatt voltam történt valami.
Jöttek hozzánk babalátogatóba Másik Felem unokatesójáék. Velük még csak egyszer találkoztam, azon a bizonyos disznóvágáson, ahol megismerkedtem Másik Felem családjával, ahol fel lettem vállalva a család előtt is. Már akkor is nagyon szimpatikusak voltak, hiszen az unokatesó, Éva hasonló gondolkodású mint én, a férjének, Józsinak a felfogása pedig nagyon tetszik és nagyon őszinte. Akkor is bele mondja az arcodba a véleményét, ha az Neked nem feltétlenül fog tetszeni. Mind a ketten rögtön elfogadtak,ami nagyon jól esett.
Józsi nagy hatással volt rám. Elmondta mennyire tiszteli a nőket, amiért életet adnak egy embernek. Azt mondta, ne hagyjuk senkinek, hogy beleszóljon az életünkbe- utalva ezzel Anyósra,aki rögtön közölte, hogy ő ugyan nem szól bele- és ne törődjünk semmivel, csak legyünk boldogok, szeressük egymást és foglalkozzunk a Kicsivel. Rájöttem, hogy maximálisan igaza van.
Olyan lelki löketet adott, amivel olyan érzésem támadt, mintha kirántott volna a mélységből, amiben benne voltam. Mintha a tengerfenéken lettem volna és megláttam volna egy kötelet, amelyet megfogva, rögtön a felszínen találtam volna magam. Jól esett ez a löket. Mintha megvilágosodtam volna. Mintha átláttam volna Anyósomon is és a saját lelkemen is. Mintha hirtelen valaki azt mondta volna: Te ökör! Minek foglalkozol egy ilyen emberrel? Miért hagyod, hogy ekkora nyomot hagyjon a lelkeden, az életeden? Miért hagyod magad bántani, bírálni? Miért engeded ezt? Miért nem vagy magadra büszke hiszen Anyuka vagy? Miért bántod a Férjed, akit olyannyira szeretsz és aki bizonyított azzal, hogy Téged vett el feleségül? Teljesen elment az eszed?
És ekkor gondolkoztam el, hogy változtatnom kell, mert ennek így nagyon nem lesz jó vége. A kapcsolatom is rá mehet, a saját lelkem is, ezáltal ártok a fiamnak is. Eldöntöttem, hogy befejezem ezt a viselkedést és nem sajnáltatom tovább magam, hanem a sarkamra állok és megpróbálok pozitívan gondolkodni,az élet napos oldalát látni. Elmondtam Másik Felemnek is, hogy mit érzek, hogy mostanában nem nagyon kommunikált velem, nemhogy még együtt legyünk és, hogy változtassunk ezen. Pár napig nem nagyon történt semmi, de látta, hogy tényleg nem vagyok valami jól és Ő is elkezdett változtatni a helyzeten. Mára ugyanúgy és ugyanannyit beszélgetünk, mint a kapcsolatunk elején és mindig szavakkal és tettekkel biztosítjuk a másikat arról, hogy nagyon szeretjük! Édesanyám is segített, meglátogatott, beszélgettünk és folyamatosan adta a lelki löketeket telefonon amivel nem is gondolja mennyit segített!
Eldöntöttem, hogy visszatérek a lovagláshoz, már kértem is segítséget és visszamehetek a volt munkahelyemre lovagolni, aminek kimondhatatlanul örülök, hiszen borzasztó nagy szükségem van a kikapcsolódásra, a lovakra, a nyugalomra.

Anyós:
Még mindig rá szoktam bízni a Kicsit, el kell mondanom, nagy segítség, amikor rajtam csüng a Csepp és ezáltal nem tudok se reggelizni, se fürdeni, se semmi és az Öregasszony megfogja, lefoglalja egy kicsit, hogy a szükségleteimet el tudjam látni. Szerencsére nincs ez minden nap, de ha nyűgös a Kicsi, akkor ki kell mondani, szükség van  Anyósom segítségére. Elég nehezen élem ezt meg, hiszen az is eléggé zavar, hogy mindent megcsinál helyettem a háztartásban is, hiszen ettől az az érzésem támad, hogy nekem nincsen semmi hasznom, és bennem van az a bizonyos félsz, hogy ugyan mikor kapom ezt vissza, hogy Azt is én csináltam meg, meg amazt is!! Illetve bennem volt ez a félsz. Mára sikerült ebből levetkőznöm egy jó adagot, és úgy vagyok vele, hogy ha ezt akarja, akkor legyen boldog! Viszont volt ismét egy kis féltékenységi rohama, ami ismét durvára sikeredett.
Említettem, hogy Édesanyám meglátogatott minket, ez Vasárnap volt. Semmi extra dolog nem volt délután, így megkérdezte Másik Felem, hogy bevigyük-e Szülővárosomba és akkor nem kell buszozni. Anyukám azt válaszolta, hogy ha van kedvünk, akkor okés. Így hát bevittük. Tök jó volt, nálunk tisztába tettük a Kicsit, utána szopizott is így elment az idő. Úton hazafelé megbeszéltük, hogy elugrunk még az Irodába, megiszunk egy sört. Anyósom már hívta Másik Felemet telefonon, de mivel ő vezetett, így én vettem fel a telefont. Nagy felháborodva: "Hol vagytok már azzal a csepp gyerekkel? Már rég itthon kellene lennetek!" Közöltem, hogy evett a gyerek és elment az idő, de úton vagyunk. Másik Felem nem gyengén felhúzta magát ezen, hogy miért kell már megint hívogatni. Lesunnyogtunk az Irodába, lent voltunk kb. 20 percig, elindultunk haza, de Anyós megint csörgött. Másik Felemnek ekkora lemerült a telefonja, így engem hívott, de nekem valami el van rontva a beállításoknál, így ha három csörgés után nem veszem fel, azt jelzi, hogy kinyomtam a telefont. Láttam, hogy hív, de nem vettem fel. Amikor hazaértünk hatalmas veszekedés támadt, hiszen Másik Felem már begőzölt teljesen, hogy megint miért van elszámoltatva felnőtt ember léttére, mikor amúgy is egy szabad szellem, de ez akkor is abszurd. Ismét ordítozás, veszekedés, Anyós közölte, hogy begyógyszerezi magát, tehát csak a szokásos.. Másnap ki se jött a szobából, egész nap feküdt, eljátszotta, hogy tiszta depi, így nem sokat kommunikáltam vele aznap. Elmosogattam, vasaltam és mostam is, jó napja volt a gyereknek és magához képest elég sokat aludt napközben így meg tudtam csinálni ezeket a dolgokat, örültem is neki, hogy valamivel sikerült hozzájárulnom a háztartáshoz. De azért ez megint csak durva volt. Csak a féltékenység számlájára tudom írni, hiszen b@szta a csőrét a Banyának, hogy Anyummal vagyunk és nem vele foglalkozunk. Ennyi. De várom már, hogy haladjunk azzal a hitellel és lelépjen.. Ez a dolog egy helyben áll, mert még mindig nem kaptuk meg a szükséges papírt a hitel elindításához.. Így még mindig várakozó álláspont.

Ma megyünk vissza a szülészhez a hat hetes kontroll miatt. Várom már nagyon. Egyrészt kimozdulunk, másrészt ezt a kontrollt, mint vízválasztót élem meg, hiszen nagyon remélem, hogy ezután már sportolhatok és jobban terhelhetem magam, tehát visszatérhetek a régi kerékvágásba. Sőőt, ismét összebújhatunk Másik Felemmel nyugodtan, szóval csupa jót hoz ez a vizsgálat.. Már ha mindent rendben találnak. De miért is ne találnának?

Szóval így állunk most. Kezdem már összeszedni magam, próbálom lekötni a gondolataim, hogy ne menjek rossz irányba. Zenét hallgatok, olvasok és ha visszaülhetek a ló hátára, valszeg teljesen megtalálom önmagam. Alig várom!

Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!!

Másik Felemnek Nagyon-nagyon Boldog Születésnapot szeretnék Kívánni, és ezúton is köszönöm, hogy a rossz időkben is kitartott mellettem és a társam, illetve, hogy minden körülmény ellenére számíthatok rá! Nagyon szeretlek Kincsem!!!



Hullámok..

Sziasztok!

Kicsit hosszú napok után sikerült visszatérnem!

A héten egészen Szerdáig nagyon nyűgös napjai voltak a Kicsimnek. Alig aludt napközben, maximum másfél órát és ez azt eredményezte, hogy egész nap rajtam csüngött. Ezzel nem is lett volna semmi gond, de így én nem tudtam semmi mást csinálni,eléggé elmaradtam pár dologgal, pluszban borzasztóan elfáradtam, mert volt olyan éjszakánk, amikor fél óránként, majd óránként kérte a Kicsi a tejcsit. Ez eléggé megzavart, a világomat nem tudtam napokon keresztül és lelkileg is megviselt.
A szerencsém az volt, hogy már beszéltük Édesanyámmal, hogy bejövünk Szülővárosomba egy pár napra, hogy tudjak én is kicsit pihenni és kimozduljak otthonról. Ez bejött. Még visszatérünk.

A Kicsivel kapcsolatban még annyit, hogy voltunk a múlt héten gyermekorvosnál. Megkérdezték, hogy hogy megy nálunk a szoptatás, mondtam, hogy igény szerint. A következő kérdés az volt, hogy hasfájós-e. Mondtam, hogy kicsit igen, de nem vészes. Közölték velem-a gyermekorvos és a védőnő-hogy miattam fáj a gyereknek a hasa, mert mivel igény szerint kapja a tejcsit, ezért meg van erőltetve a gyomra és emiatt fáj neki. Olyan lelkiismeret-furdalásom lett, hogy elképesztő. Másnap tartottam magam a tanácshoz, és kihúztunk két órát két evés között. Senkinek nem kívánom. Nagyon megviselt lelkileg, mikor ordít (szó szerint) a gyerek a ciciért, és hallom, tudom, tisztában vagyok vele, hogy csak adnom kéne neki, és abbahagyná, megnyugodna, de nem lehet, mert azt tanácsolta az orvos. Egészen délutánig bírtam és másnap totálisan visszaálltunk az igény szerinti szopira. Két okból: Az egyik, hogy nem fogom kínozni a saját gyerekem azzal, hogy nem adok neki cicit, amikor szeretné, nyilván okkal vannak olyan napjai,amikor többet lóg rajtam. A másik, hogy amikor betartottuk a két órát, a gyerek minden szopi után ordított, görcs miatt. Nem is értettem, hiszen ilyen eddig nem fordult elő. Persze, begörcsölgetett, de nem állandóan. Amúgy is úgy vagyok vele, hogy az én gyerekem, én hordtam a szívem alatt, egy hónap alatt, már ki tudtam valamilyen szinten tapasztalni, hogy mikor miért sír, akkor miért nem lehet rám bízni, hogy mikor etetem, vagy teszem cicire?? Milyen alapon kellene kibírnia a gyereknek órákat, ki szabja ezt meg? Az emésztésével semmi gond nincsen, teljesen megemészti a tejcsit a széklete alapján, akkor miért terhelem meg a gyomrát?? Nem értem, de nem fogom ezt csinálni az biztos.
Azóta meglátogatott minket már egyszer a védőnő, persze azt mondtam, hogy két óránként kap, de mikor elment, és sírt a kicsi, közben kapta be az öklét, alap, hogy adtam neki a cicit, hiába másfél órával azelőtt evett.. Nem fogom hagyni, hogy meghatározzák ezt. Szerintem senkinek nincs joga ebbe beleszólni. Hiszen én vagyok az Édesanyja.

A lelkemnek az sem tett túl jót, hogy 17000 Ft érkezett a számlámra ebben a hónapban, mert az előző hónapban a munkáltatómnál valami gubanc volt, ami miatt, több fizetést kaptam, mint kellett volna, szóltak is róla, hogy majd vissza kell fizetni egy bizonyos összeget, nem csináltunk belőle gondot. Csak az az igazság, hogy most akkora összeget mondtak, amire nagyon nem számítottam és nem esett jól a lelki világomnak, hogy annyi pénzem nincs, hogy Anyósomnak odaadjam a szokásos havi 20000-et a rezsibe. Másik Felem egyből reagált, hogy megoldjuk majd együtt, ne aggódjak, így kicsit később le is nyugodtam.

A hitelből még a mai napig sincsen semmi, hiszen a földhivatal és az egyik önkormányzat nem viszi túlzásba a papírmunkát és még mindig nem jöttek meg azok a papírok, amikre nekünk feltétlen szükségünk van a hitel elindításához.

Visszatérünk a kirándulásra.
Tehát Szerdán fogtunk magunkat és Apukával meg a Kicsivel bejöttünk Szülővárosomba. Elintéztük Másik Felemmel az ellátásokat is, továbbá be is vásároltunk, így minden sikerült, amit szerettünk volna. Nagyon jól érzem magam itthon. Már most kipihentebb vagyok, mint voltam. Nagyon jól esik Édesanyám segítsége, plusz Édesapám is találkozhatott az unokájával.
Fel tudok töltődni és nem csak fizikailag, hanem főleg lelkileg. Már nagy szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, feltöltődésre. Kezdtem érezni, ahogy összecsapnak a fejem felett a hullámok, és ez nem volt túl jó, hiszen szerintem érezte a Kicsi is. Itthon nyugodtabb ő is, már többet alszik napközben, és az éjszakáink sem telnek rosszul, hiszen eszik és alszik. Így kezdem visszanyerni a régi önmagam..

Meg kellett látogatnom a fogorvost is a héten, mert fájt az egyik fogam, és azt hittem, hogy megint bújik kifelé az alsó bölcsességfogam is. Hát kiderült, hogy az a fogam, amire azt hittem fáj, már be van tömve és valószínű, hogy csak a begyulladt ínyem miatt van bedurranva. De a bölcsességfogamnak annyi, mert annyira ki van lyukadva, hogy ki kell húzni. Akkor rögtön nem húzattam ki, mert azt mondta a doki, várjunk még egy kicsit, hátha rendbe jön a másik fogam és kezeljem tovább az ínyem, de rám van bízva az időpont, hogy mikor megyek húzatni. Kicsit tartok tőle, mert még soha nem húztak nekem fogat, de úgy vagyok vele, hogy ha egy szülést végig csináltam, ahhoz képest a foghúzás gyerekjáték lesz! :D

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!