"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Élet...

Üdv Mindenkinek!

Hát a szokásos hétköznapok telnek, sok dolog nem történik..
Itthon vagyok Anyós pajtással, hol elvagyunk, hol csinál valamit, vagy beszól valamit, amitől a vérnyomásom a plafonon lesz, de már hozzászokhattam volna.
Másik Felem már elindította a hitelkérelmünket, hát kíváncsi leszek, hogy mi lesz belőle, de nagyon reménykedünk benne, hogy sikerülni fog. Nem lesz nagyon messze a Boszorka, de reménykedem, hogy nem fogom ennyit látni, mint most.
Arra meg már rájöhetett magától is, hogy engem nem érdekel annyira a mondókája, engem nem tud befolyásolni, így hát sokat velem nem ér. Bár még mindig bejátssza néha, hogy ha mond valamit Másik Felemnek, Másik Felem meg nem törődik vele, akkor mondja nekem, hátha elkezdem mondani a fiának és majd rám hallgat. Eszébe nem jutna, hogy mindenben a fia mellett állok, nem mellette, de nem baj, egyszer majd rádöbben! :D

A hétvégén viszont volt két akciója is, amivel megint sikerült nagyon felidegelnie. Kezdjük az elején a sztorit! Átjöttek Zsóék, mert Zsó barátja Totó, segített Másik Felemnek motort szerelni, mert Másik Felem hetek óta nem jut vele egyről a kettőre. Sajnos ketten is csak arra jutottak, hogy alkatrészt kellett hozzá rendelni, de Zsó megoldotta, szerencsénkre. Na tehát átjöttek, de hozták Zsombit is, Zsó tesójának 4 éves kisfiát.  Zsombi elkezdte kérdezgetni mi van a fagyasztóban, Zsónak meg nekem le is esett, hogy jégkrémet akar, amikor Anyós már ott is termett a fagyasztó mellett. Akkor már Zsó elmondta, hogy ne adjon a gyereknek, mert folyik az orra, beteg, nem hiányzik neki a jégkrém. Hát akkor már azt mondta Anyóska, hogy nincsen jégkrém, de tudjuk, hogy a gyerekeket szinte lehetetlenség átverni, Zsombi már ki is szúrta a jégkrémes zacsit. Megint mondtuk, hogy ne adjon neki, de csak adott, aminek az lett az eredménye, hogy Zsó hazavitte Zsombit, de lettünk olyan idegesek, hogy miért kell ilyet csinálni, hogy megkéri az ember szépen, hogy ne adjon a gyereknek, nem viccből, meg nem azért meg mérgező, hanem, hogy ne legyen még betegebb, erre csak azért is ad neki. Eszem megáll.

Na de utána lent voltunk a garázsban, amikor Zsó észrevette, hogy káposzta van a nyulam, Mia előtt. Azt tudni kell, hogy diétára vannak fogva a tengerimalaccal együtt, mert Miának megy a hasa, ami azt eredményezi, hogy beleragad a cucc a szőrébe, már elég csúnya szegénynek. Másik Felemmel áztatjuk folyamatosan és vágjuk neki, de várnunk is kell, hogy nőjjön a szőre a nyuszinak. Elmondtam Anyósnak, hogy semmi mást nem kaphatnak, csak a szénát meg a rágcsájukat. Káposztát főleg ne, mert felpuffad és megy tovább a hasa, eltemetni nagyon nem akarom! Ha nem szól Zsó, nem veszem észre, nem is figyeltem, de amikor kiszúrtam a káposztát, robbantam rögtön. Ennek az lett az eredménye, hogy Másik Felemmel ordítottam a garázsban Zsó és Totó füle hallatára, amit azóta is bánok, hiszen nem előttük kellett volna. Ebédnél Anyóska nagy ártatlan fejjel megkérdezte, hogy haragszok-e, mondom én?? Dehogy! De ennyit kértem összvissz, hogy ne kapjon káposztát a nyúl és ennyit nem lehet megtenni, de nem baj, majd eltemetjük, oszt jól van! Már egy hete nem kaptak mást, kezdett helyrejönni az emésztése, erre most kezdhetjük előlről az egészet. Ezt így szó szerint közöltem Anyóskával, csak lesett. (Nem magán a káposztán húztam fel magam ennyire, hanem azon, hogy megkértem valamire és csak azért is az ellenkezőjét csinálja, bezzeg, amikor ő kér valamit én ugrok rögtön..)

Ebéd után ismét kibuktam, sírás közepette mondtam el Másik Felemnek, hogy megint totál tele van a hócipőm a Boszorkával és be fogok menni Szülővárosomba, mert különben összeveszés lesz, érzem. Holnap megyek is, majd csak Vasárnap jövök haza. Másik Felemet sajnálom itt hagyni, minden nap mondja, hogy sajnálja, hogy elmegyek, de tudja, hogy az anyja miatt és a békesség miatt, ezért megérti, csak sajnálja, hogy így kell csinálni a dolgokat, mert így viselkedik az anyja. Neki a legrosszabb. Őt is idegesíti ez az egész szitu, hogy mindig fesztiválozunk Anyóskával, látom rajta, de most mit csináljon? Így is összetehetem a két kezem, hogy mellettem áll, mindenben.

Na de azt is hozzá kell tenni, hogy érszrevettem, hogy ha Anyós felidegel, már másnap vissza is kapja valahogy! Az égiek intézkednek! ;)
Az utolsó két eset: Még a mostani eset előtt idegelt fel nagyon valamivel, de már meg nem mondom, épp melyik akciója volt az, hát másnap ez volt olyan rosszul, hogy félelmetes. Valamivel elrontotta a gyomrát, nem tudta, hogy elölről vagy hátulról támadja az illemhelységet, nekem meg nagy kötsög módjára csak az jutott az eszembe, hogy na, "Isten nem ver bottal!"
Ez az eset, amit most olvastatok,a Zsombis és a nyulas, Vasárnap volt. Hétfőn a lelkem ment orvoshoz, Másik Felem vitte,intézi magának azt a motoros kocsit, amivel az öregek előszeretettel szaladgálnak, tudjátok. 10:50-re volt időpontja, ezért elment már 10-kor itthonról. Hát egyszer csak felhív Másik Felem, olyan fél 12 magasságában, hogy Anyós megszívta, mert rossz időpontot adtak neki, ugyanis az az orvos, csak délután rendel,fél 3-tól, de marad a kórházban, mert 1 órától már adják a sorszámot. Már ezen röhögtem egy jót, mikor leraktuk Másik Felemmel a telefont, átjött Zsó is, aztán lefeküdtem aludni. Fél kettőkor hazahozta Anyóst Másik Felem, meg is lepődtem, hogy miért, hát utána mondja itt Bertának, hogy még jobban megszívta, mert nem is fél 3-tól van a doki, hanem fél 5-től!! Már szakadtam a szobában a röhögéstől, komolyan. Így délután még egyszer vissza kellett neki menni. Tiszta ideg volt. Nem csodálom, így megszívni. De még mindig tartom magam ahhoz, hogy "Isten nem ver bottal!!" Kellett neked felidegesíteni, Szivikém! :D :D :D

Zsóval többet tudunk találkozni, azáltal, hogy mind a ketten itthon vagyunk. Mesél ő is dolgokat, ott is totál tele a hócipő, nem is csodálom. Elég nehéz lenne nyugodtnak lenni, mikor az egyik tesódat kihasználja a csaja, (miközben olyan dolgokat csinál a kis csaj, hogy legszívesebben már én ütöttem volna ki a divatból) és amikor Te ennek hangot adsz még Te vagy hülyének nézve. A másik tesód, aki még a fát is eladja otthonról, közli Veled, hogy majd akkor beszélgessél ha letettél valamit az asztalra, de akkor csudi jó vagy, mikor bevásárolsz, vagy valami hivatalos ügyet el kell intézni. A saját anyád úgy beszél Veled, hogy ilyet még a világ nem hallott, másnap meg úgy csinál, mintha mi sem történt volna és közli, hogy ő kézben tart mindent, a vízkorlátozásról meg jön a papír. Ennyi rossz dolog után, csodálkoznak, hogy rámegy az egészsége. Huszonévesen, minden nap idegbetegen, hogyne menne rá? Az a csoda, hogy még nem őrült meg, vagy nem vert meg olyan istenesen valakit, komolyan.Ma is találkoztunk, de olyan dolgokat mesélt, hogy ezt még meghallgatni is kriminális volt, nem még átélni!!
Úgyhogy én még nagy ívben kussolgatok, mert nálunk csak Anyós a hülye, de hányan vannak úgy, hogy szó szerint hülyékkel vannak körül véve.. Amivel nekem még nagy szerencsém van, az az ,hogy Másik Felem ilyen, továbbá, hogy nekem van egy ments váram. A szülővárosom, az Anyukám. Szóval, pofa lapos.
Zsónak csak a barátnői vannak, de hozzájuk sem tud elmenni napokra megnyugodni kicsit.. Annyira szeretnék neki segíteni, de egyenlőre sajnos fogalmam sincs, hogy hogyan. De ez még nem jelenti azt, hogy nem fogok kitalálni valamit!

Manócskám egyre nagyobb, már nem olyan virgonc, hiszen nem nagyon fér el. Érzésem szerint már be van fordulva, de lehet, hogy csak halucinálok. Folyamatosan, legalább naponta kétszer-háromszor idegre vagy valamire ráfekszik, aminek az a következménye, hogy néha olyan fájdalmaim vannak, hogy a sírás kerülget. Már iszom a málnalevél teát, olvastam, hogy könnyíti a szülést, és még nagyon jó méregtelenítő hatása is van, ártani biztos, hogy nem árt. Már utálom az éjszakákat, egyre nehezebben megy az alvás, ugyanis felkelni valami borzasztó a nagy pocak miatt, megterhelő a felállás vízszintes helyzetből. És ez a folyamatosan pisilni szaladgálás. Hát ezzel jár. Ez a terhesség, komolyan, ez az utolsó 1-1.5 hónap. Ez a legnehezebb. De kibírjuk, mert Manócskáért mindent!!! Inkább én szenvedjek hetekig, mint ő akár egy pillanatig is. Már most imádom... :)

Zárom soraim, köszönöm szépen, hogy itt jártatok!!
Sziasztok!!

Egész jó.. 2

Sziasztok!

Visszatértem!
Tehát ott tartottunk,hogy ballagás megvolt.
Tegnap el kellett mennem a védőnőhöz, egy kis oktatásra. Azt tudni kell, hogy már megnéztem egy filmet a szülésről végig, így már valami fogalmam van a dolgokról, ezért új dolgot nem hallottam, csak annyit, hogy most abban variálnak, hogy nem kell hintőporozni a Cseppnek a köldökcsonkját. Jó érzés volt, hogy mindent tudtam már, amit a védőnő elmondott nekem és másik kettő kismama társamnak. Nem ismertük még egymást, de nagyon kedvesek és aranyosak voltak mind a ketten. Miután megbeszéltük, hogy hogy zajlik a szülés és mit készítsünk bele a táskába, amit majd a kórházba viszünk, következett a fürdetés és az öltöztetés próba babán.
Mind a hárman megcsináltuk, ahhoz képest, hogy szinte fogalmunk nem volt a dologról ügyesek voltunk mindannyian. Szó szerint az egész délelőtt elment, hiszen elbeszélgettünk és videókat is néztünk, de legalább jól éreztük magunkat.

Kicsit megint kezdek besokkalni Anyóska miatt, hiszen azért minden nap itthon vele kicsit sem egyszerű. Állandóan panaszkodik, nincs egy jó szava sem. Meg feszt a fiát szidja, hogy szana- szét hagyja a zokniját, meg ezt se pakolta össze, meg most ezt mondta, meg ilyenek, amitől nekem szó szerint kiég az agyam. Senki nem tökéletes, ráadásul az ő nevelése, nem is értem mit kell állandóan pattogni. Valamelyik nap megint összebalhéztak Másik Felemmel, mert Anyós felhívta nagy felháborodva, hogy ő milyen rosszul van, mert be akarta terelni a libákat, de nem sikerül neki. Másik Felem nagyon felhúzta magát, amúgy is feszült volt az elmúlt napokban, ez csak tetőzött. Anyóska le lett ordítva, hogy ennyi esze van, ha nem bír csinálni valamit, akkor ne akarja megcsinálni, hanem hagyja a pi**ába, ha meg segít, akkor utána ne sírjon a szája, hogy ő mindjárt meghal. Ezt hallgattam még másnap délelőtt is, hogy ő csak segíteni akar, blabla. Jónak mondod, aki pont nagy ívben lesz@rja! xD
Aztán egyik barátosnőjével (életébe nem szült az az asszony gyereket!) előadták nekem valamelyik délelőtt, hogy ki kell kötözni a gyereket az ágyhoz, ha bilire akarod szoktatni. Közöltem velük, hogy ez nálam igencsak felejtős, hogy akárhova is kikössem a gyerekem, mire csak pislogtak.
Olyan szinten le vagyok már fáradva, hogy az nem is emberi, komolyan mondom. Tudom én, hogy állandó jelleggel le kéne sz@rnom, dehát minden nap azért mégsem megy. Vagy csak nekem nem megy? Nem is értem, komolyan. Mindenesetre kissé unom...

De még mindig él a remény, hogy elköltözzön. Igaz, azt mondják, hogy olyan messzire kell költözni az anyóstól, hogy ne tudjon átmenni papucsban, nálunk meg sajnos nem így lesz, de akkor is elhúzhatna igazán, mindjárt könnyebb lenne.
Másik Felemnek is az agyára megy, de akkor is szerencsésnek mondhatom magam, hiszen Másik Felem mellettem áll. Ami azért valljuk be, igencsak ritka, hogy a fiú ne az anyját pártolja, hanem a párját. Respect Neked, Szerelmem!!!

Na de összedugtuk a fejünket Édesanyámmal, amikor bent voltam Náluk és mondott egy nagyon jó dolgot, amiben maximálisan igazat adok neki. Ugyanis azt mondta, hogy szerinte Anyósom nem engem utál, hanem magát a helyzetet nem bírja. Tehát lehetne akárki Másik Felem felesége, azzal is ezt csinálná, mert neki nem magával az illetővel van gondja, hanem azzal, hogy megszokta, hogy a kisfia körül ugrálja, most pedig egyre lejjebb kerül a ranglétrán, és ez nagyon zavarja. Aztán van amikor jobb kedve van, akkor egész jól elvan, van amikor meg ilyeneket csinál, hogy kibeszél a hátam mögött. Mondjuk most egy szavam nem lehet ezzel kapcsolatban, mert egy hónapja nem hallottam semmi visszhangot, hogy járna a szája. Attól függetlenül tisztában vagyok a ténnyel, hogy el vagyok hordva, csak nem tudom. ;)
Mindenesetre elég idegörlő maga ez a helyzet. Reménykedek a mihamarabbi változásban!!

A szülés ideje egyre jobban közeledik és már kezdek izgulni. Még egyenlőre jó értelemben, hiszen hajt a kíváncsiság. Manócskámnak már készen van a kiságya, és folyamatosan készülnek a rajzfilm figurák a falra a dekorgumiból. Egyre jobban vizesedik a lábam és megváltás, amikor ebéd után lefeküdhetek egy-két órát pihenni. Manócska egyre erősebb, néha olyan erővel rúg vagy bokszol egyet, hogy szabályszerűen fáj. De érzem, ahogy folyamatosan fáradok. Éjszaka lábgörcsre, vagy lábfájdalomra ébredek.
A vége a terhességnek kicsit sem egyszerű, sőt úgy fogalmazok, hogy szerintem ez a legnehezebb szakasz. De megéri. Minden egyes fájdalom, görcs, álmatlan vagy fáradt pillanat megéri.
Elmesélnék Nektek valamit és szerintem be is fejezzük.
Van egy nézetem: Hiszek a lélekvándorlásban is és az újjászületésben is. Hiszek abban, hogy oka van annak, hogy az a kis lélek kerül a pocakba, aki kerül. Fejlődnie kell és ő igenis kiválaszott minket szüleinek. Okkal fogant meg akkor, amikor fogant és okkal kellünk neki mi. Ha belegondolok beleborzongok. Lehet azt mondjátok hülyeség, de komolyan hiszek ebben. Szerintem okkal kerültem én is a szüleimhez, hiszen Anyum által rengeteget tudott fejlődni a személyiségem. Oka van annak, hogy ő nevelt. ( Most az Öregemet nem nézzük, hiszen ő kimaradt nagyon sok dologból, fontosabb volt a pia. )
Tehát visszakanyarodva Anyukámra. Nem csak én fejlődtem az ő nevelése által, hanem Ő is! És ez is lényeg ám, nagyon is! Emlékszem rá milyen kis érzékeny volt. Évek teltek el, én is elkerültem a családi fészekből, de közben egy erős, határozott nő lett belőle aki tudja mit akar. Ezáltal belőlem is. Húzzuk és húzni is fogjuk egymást, fel a lejtőn, a fejlődésünk érdekében.
Tehát okkal van ez a kis ember a pocakomban. Okkal kisfiú. Okkal fog akkor születni, amikor fog. Okkal leszek én az Édesanyja és okkal lesz Másik Felem az édesapja.
A fejlődése miatt. A fejlődésünk miatt. Köszönöm a sorsnak, hogy megérezhettem az anyaság érzését, hogy haladhatok a kis életemben egy olyan ember oldalán, akit szívemből szeretek. Úgyhogy kíváncsi leszek erre a kis fickóra, de megtiszteltetés, hogy engem választott ki Édesanyjának, annyi nő közül. Meg fogom neki hálálni! :) Ahogy nekem meghálálta Édesanyám. És ahogy én is próbálom neki a rengeteg törődést és fáradalmat. Csodálatos dolog ez. Szerintem tuti így van! Mindennek oka van! Minden okkal történik! Csak a miértekre kell rájönnünk. De néha ez sem szükséges! ;)

Köszönöm, hogy itt jártatok! Sziasztok!! :)

Egész jó..

Üdv Mindenkinek!

Idáig is eljutottam végre, hogy írjak Nektek!
Menjünk akkor szépen sorban!
Elmentünk ismét az orvoshoz, megvizsgált, azt mondta minden rendben van. Július másodikára adott időpontot, és mondta, hogy aznap menjünk el ultrahangra is, illetve az első NST-re,mert akkor már a 35. hétben leszünk és felpörögnek az események. Kicsit izgulok.
Ma kértem időpontot mind a két vizsgálatra, kaptunk is szerencsére.

Az orvos után találkoztunk Édesapámmal, kis beszélgetés és vásárlás után, elbúcsúztam Másik Felemtől és elindultam hazafelé Apukámmal. Sokat beszélgettünk az úton, mert lehet, hogy el fog tudni menni a Fater dolgozni, ráadásul egy lovastanyára, így elláttam pár tanáccsal, hogy viselkedjen a lovakkal és milyen praktikákat alkalmazzon. Látszott rajta, hogy be van zsongva, hiszen évek óta azon van, hogy legyen valami munkája, az pedig csak egy plusz, hogy állatokkal dolgozna, hiszen ő is nagyon szereti őket. Nagyon remélem, hogy minden sikerülni fog neki és végre lesz munkája.

Pénteken Édesanyámmal nyakunkba vettük a várost, hiszen sok dolgunk volt. Először is elmentünk az új személyi igazolványomért, majd elintéztük az adókártyát. Következett a belváros.A Rossmannban jó sokáig elidőztünk, hiszen itt vásároltunk be a Kicsinek a kozmetikai dolgokat, amire majd szükségünk lesz, pelenkázáshoz, fürdetéshez. Közben el voltunk alélva a sok babaillatú holmitól.
Már eléggé elfáradtunk, és éhes is voltam, kb. a negyedik helyre tudtunk beülni, mert a többi vendéglátóhely vagy tele volt, vagy még nem volt nyitva. Aztán turkálóban is voltunk, plusz a kínaiban is, hiszen muszáj volt vennem magamnak valami térdnadrágot nyárra, mert nem tudtam semmit felvenni és tiszta ciki voltam már. Az összes rövidnadrágom és térdnadrágom gombos, és már a pocakomon nem tudtam egyiket se begombolni. Vettünk egy hosszú lenge, szellős, virágos nadrágot, két térdnadrágot és egy szép hosszú sztreccses ruhát, ami nagyon jól nyúlik, így tökéletes a pocakomra is, még ha kicsit nagyobb is lesz. Hulla fáradtan és felpakolva értünk haza. Megebédeltünk, majd kicsi pihi, aztán este ismét elindultunk. A város másik végére mentünk, Anyukám egyik volt munkatársának vittünk csomagot, rákos beteg. Emlékeztem rá, párszor már találkoztam vele még régebben, nagyon sajnáltuk, hogy ennyire beteg és nagyon reménykedünk benne, hogy fel fog épülni!
Kifizettük a telefonszámlámat, majd bevásároltunk és ismét haza.

Unokahugim most nálunk lakik, aminek nagyon örülünk, hiszen a szobámban elfér és tudjuk, hogy biztonságban van. Nem beszélt az Apjával való összetűzésről, nem is firtattam, a nyomokat láttam rajta, elég is volt.

Szombaton megvolt a ballagás. Összejött a kis családom, boldog voltam. Szokás szerint ökörködtünk, beszélgettünk, jól bekajáltunk az étteremben, jól éreztük magunkat. A hazafelé úton rosszul lettem, valószínűleg a kanyargós út és a meleg együtt tette meg a hatását. Itthon egy kis görögdinnye után jobban lettem szerencsére.

Túl sok dolgot akarok még leírni, ezért
Folytatás Következik!

Vegyes hétköznapok..

Sziasztok!

Egy hete már, hogy itthon tengek-lengek, kiírtak táppénzre, hiszen szépen lassan ugyan, de itt lesz a szülés ideje és a hőséget sem bírom.
Eddig feltaláltam magam, minden nap csinálok valamit, hogy ne unatkozzak és ne agyaljak hülyeségeken, hogy úgy érezzem, hasznom van.

A szoba szépen halad, ma már a függönyünk is fel fog kerülni, hiszen a hétvégén az egyik közeli városkában beszereztünk két nagyon szép függönytartót mind két ablakunkra. Továbbá egy zöld, hosszú szálas szőnyeget is, amitől Másik Felemmel teljesen készen vagyunk! ;)
Eljutottunk a 4D-s ultrahangra.
Csodálatos volt. Olyan kis eleven volt a kicsi babám végig, ásítozott, takargatta magát gőzerővel, így forgatott a védőnő. Hol a jobb oldalamra, hol a balra kellett feküdnöm, ami hatott és pár percre el is vette a kis kezét az arca elől. Hát tündér. Kis pufi arcocska, pisze nózi és a többiek szerint olyan tipikus én szájacska. De amin nagyon nevettünk és még egy könnycsepp is kiszaladt a szememből: Ránk nyújtotta a nyelvét, majd elmosolyodott. Azt hittem megzabálom, nagyon meghatott, az a pár pillanat. Kis huncutom. ;)
Ma már elkezdtem kimosni a kis ruhácskáit, hogy azzal is haladjak, hiszen már a 32. hétben vagyunk, észre se veszem, hogy elmegy az idő, és majd csak annyit veszek észre, hogy megyünk szülni.

A héten hozzáfogok a szobácska díszítéséhez is, hiszen olyan üres a fal. Dekorgumival fogok rajfilm figurákat gyártani rá. A következő pár napban a sablonokat fogom csinálgatni, aztán majd úgyis megyek Szülővárosomba Csütörtök este, miután meglátogattuk a szülész dokinkat és majd ott szerzem be a többi hozzávalót, amúgy is menni akartuk Édesanyámmal vásárolni Manócskának is, meg nekem is.

Na akkor sajnos ennyit a jó dolgokról, nem hiába kapta ez az iromány a vegyes hétköznapok címet, történt rossz is.

Azzal már ne is foglalkozzunk, hogy Anyósom elkezdett háborogni a hétvégén, hogy a sok dobozt, amibe a rengeteg poharat és készletet raktam el, dobjuk ki. Nem akartuk kidobni természetesen, hiszen más cuccát nem dobom ki, de nem fogok ennyi sz@rt kitenni egy gyerek szobába, mert borzasztóan feleslegesnek érzem.
Beszólt, hogy "Eddig elfértünk!" amikor kiordítottam a szobából, hogy "Igen, csak eddig nem voltunk négyen!!!" Hát csendben maradt. -.-"
Tegnap előadta magát Másik Felem unokatesójának, hogy ő már milyen feleslegesnek érzi magát, meg hogy nem fog tudni gondoskodni az unokáról, ez őt mennyire bántja, mert ő milyen beteg blabla..
Hát a rokon is közölte vele, hogy eleve rosszul fogja fel a dolgot, örülnie kéne, hogy végre unokája születik, nem neki kell gondoskodni róla egyáltalán, azért vannak a szülei, hiszen nekünk is meg kell tanulni családot fenn tartani. Továbbá nem sajnáltatni kéne magát, hanem belátni, hogy a fiának családja lesz, nem arról van szó, hogy felesleges, hanem arról, hogy nekünk is el kell kezdeni egy külön kis életet, hiszen az életnek ez a rendje.
Nem tudom, mit fogott fel belőle a Boszorka, de örülök neki, hogy fel lett kicsit világosítva és nem csak mi gondoljuk így....

A másik dolog a mi családunkban történt, ugyanis unokahugimat, a hétvége folyamán megverte az apja. Nem ez volt az első eset, egyszer nagyon megverte Keresztanyámat is, akkor még nem voltak elválva.
Nem tudom pontosan mi történt, Édesanyám avatott be a részletekbe, valamin összevesztek és ez lett a vége. Ott volt unokahúgom bátyja is, egy szót sem szólt és a mamája is, az apjának az anyja, aki szabályosan uszította hugim ellen. A saját unokája ellen. Keresztanyám ki volt hangosítva, hiszen pont telefonáltak, végig hallgatta, ahogy a lánya sírva kiabál a telefonba, hogy "Apa, hagyd abba!". Ez több, mint meredek. Totál kiakadtam. Hugim kiszökött a házból, rendőrökkel ment vissza és elment látleletet vetetni, a nyaka kék-zöld és a hüvelykujja zúzódott. De nem akar feljelentést tenni. Természetesen rá akarjuk beszélni, de valamilyen szinten megértem, az apjáról van szó. Mondjuk nekem más, mert nem voltunk soha olyan hejj de jó kapcsolatban az Édesapámmal, ha ilyet csinálna zsigerből feljelenteném. Nem tudom mi lesz ennek a vége, az egész család (teljesen jogosan) ki van akadva. De aggódom Hugim miatt.
Szombaton ballagásra megyünk, ugyanis idősebb unokaöcsém ballag, akkor összeugrik megint a család, aminek nagyon örülök. Megpróbálunk tenni valamit annak érdekében, hogy ez a sz@rházi ne ússza meg szárazon. Remélem, minimum az élettől visszakapja. Semmibe nézem az ilyen embereket. Minek vannak az ilyenek a világon, azt nem értem. :(

Zárom soraim, a hétvége folyamán valószínűleg visszatérek, hiszen addig lemegy a doki, a ballagás és a bevásárlás, ha lesz időm és nem csinál ki a meleg addig, akkor írok Nektek!

Mindenkinek Szép Hetet és kitartást ebben a pokolban... ;)
Ettől a számtól mindig feldobódom és bepörgök, kötelező bömböltetni!! ;)




Szobafelújítás, babavárás, mindennapok

Üdv Mindenkinek!

Nagyon el voltam havazva, ne haragudjatok az eltűnésemért!
Amint olvastátok, benne voltunk nyakig a szobánk felújításában. A beton kiszáradása után Másik Felem kijavította a tapétát, aztán festés (eszméletlen jó színe lett!!!), laminált padló lerakás, majd szépen lassan bekerültek a bútorok is, igaz, még mindig nem az összes. De rekordot döntöttünk, hiszen egy hét alatt meg lett csinálva a szoba, mondjuk ki is vettük a részünket a melóból az biztos. De borzasztóan örülünk neki Másik Felemmel, hogy készen van. Most már csak a kis alakítások vannak, illetve a pelenkázó, a kiságy és a kis szekrény végleges helyének megvitatása, majd behelyezése.

Június elsejétől nem dolgozom. Múlt héten végig dolgoztam, Pénteken a múzeumunkban segítettem be. 9 csoportunk volt és rekord bevételt csináltunk. De jó kis nap volt, elment gyorsan végül is. Úgy volt, hogy mennem kell Szombaton is, de ez elmaradt, mert délelőtt rosszul lettem. Ügyelet lett belőle.
Már lassacskán indulnunk kellett volna, hiszen 10-re kellett volna mennem. Olyan 9 óra magasságában, éreztem, hogy le kell feküdnöm, mert szédülök, remegek, zsibbad a lábam, hányingerem van és semmi erőm sincsen. A lefekvés után sem lett jobb egy picit sem. Bejött Másik Felem, megmértük a vérnyomásom, tökéletes. Rábeszélt, hogy hagy vigyen le az ügyeletre. Addigra már fojtogató érzésem volt, mivel bepánikoltam, hogy ne legyen baja a babának.
Leértünk, jött a Doktornő. Megvizsgált, mondta, hogy nincsen semmi baj, valószínűleg az időjárás okozza. Már kicsit jobban is voltam, amikor eljöttünk.
Bementünk a munkahelyemre szólni, hogy ez most nem fog menni, szerencsére a pénztáros néni nem haragudott rám, pedig szégyelltem magam, amiért nem lehet rám számítani.

Hazajövetelünk után hatalmasat aludtam délig, egy kicsit ettem és pihiztem tovább. Délután már kicsit takarítgattam, hiszen felkerült a szekrényünk is a szobába, aminek nagyon örültem, hiszen el tudom foglalni magam a pakolással a jövő hét folyamán.
Még Vasárnap sem voltam teljesen képben, tegnap már jobban éreztem magam. Beszéltem kismamákkal és panaszkodtak sokan, hogy ilyen tüneteik voltak és, hogy nem voltak képben a hétvégén. Volt, akit be is fektettek a kórházba, szóval én még ne szóljak egy szót se.

Minden délelőtt pakolászok, már csak két doboz van, amit el kell rendeznem, de a fele holmit sem teszem vissza a szekrényekre, amit bedobozoltunk, hiszen kell a francnak ennyi pohár, dög nehéz hamus és kerámia figurák. Kicsit csajosítottam, babásítottam rajta, és máris jobban tetszik, pedig még kész sincs! ;)

Lekopogom, de egyenlőre egész jól elvagyok a Boszorkával, még magam is meglepődtem rajta. Ma elment vásárba, szóval a délelőtt nagy részét egyedül töltöttem itthon, ami jót tett a lelkemnek. Hozott haza Manócskának egy szettet, ami egy pólóból, kis nadrágból és zokniból áll. El is vártam, megmondom Nektek őszintén. Ugyanis még semmit nem vett az unokájának, az én Anyukám pedig már azt se tudja mit vegyen, olyan szinten bevásárolt, a zenélős forgócskán át a ruhácskákig mindent. Szóval Boszorka, ideje volt. Kaptunk még gyereknap alkalmából két szép, hosszú függönyt. Ezzel is betalált nálam, szóval meg vagyok nyugodva. Mostanában, ha valami olyat mond, ami nem tetszik, vagy hanglejtéssel vagy rá nézéssel tudatom vele, hogy ebbe vagy ne szóljon bele, vagy most fejezze be és akkor abba is hagyja. Csodálkozom is rajta, de még szerencse! Maradjon is így..

Már egyre jobban hangolódom a kicsi fiacskám érkezésére. Végig néztem egy egész filmet a szülésről, hát kemény volt. Jelenleg olyan filmecskét nézek, amiben a csecsemő gondozásáról beszélnek. Nagyon részletesen kitérnek mindenre, annyira tetszik. Kicsit izgulok. Vajon milyen lesz? Amikor megérzem az első fájást? Vagy amikor a kezembe adják? Az első fürdetés és etetés? Vajon tényleg ösztönből fog menni minden?
Nem tervezgetek, hiszen, ha eldöntök valamit és nem úgy lesz, akkor az befolyásolni fogja az egésznek a hangulatát bennem. Ezért nem ragaszkodom semmihez, próbálom magam tartani ahhoz, hogy majd jön magától minden, hiszen azt szeretném, hogy egy csodálatos élményként maradjon meg bennem a szülés.
A 31. hétben vagyunk, gyorsan növekszünk. És egyre nehezebb. Fájnak a lábaim, leszakad a derekam, úgy érzem magam néha, mint egy dömper, mikor az ágyról alig tudok felkelni, nem bírom a meleget és sűrűn kell leülnöm, mert hamar elfáradok. Alakulnak rajtam a striák is, aminek nagyon nem örülök, de sajnos ez ezzel jár. Be fogok szerezni rá egy krémet az tuti.
De egy a lényeg: Fejlődik bennem egy kis élet. Egy percig sem érdekel mennyit kell szenvedni érte ez alatt a 9 hónap alatt, egyedül az érdekel, hogy egészséges legyen a kicsi babám. Hogy ne érje semmi baj.
Imádom, mikor pihenés alkalmával, vagy mikor meghallja az apját, egyből jelzi, hogy ő igenis ébren van és mocorog. Hol óvatosan, hol erősen, hol a bordáimat próbálja áthelyezni, ami nagyon morbid és fájdalmas érzés. De már most imádom. Ő tényleg egy szerelem gyümölcs lesz.
Szombaton 4D-s ultrahang, hát kíváncsi leszek rá, mennyit nőttünk és híztunk, hiszen a múlt héten már majdnem 1 kilo 70 dekásak voltunk! ;)

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!!!