"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Még mindig a szokásos...

Sziasztok!

Nem mondanám, hogy a házasságunk óta gyökeres változáson mentünk volna keresztül, de mindenképp jó hatással volt ránk, hiszen ismét olyan szerelmesek vagyunk egymásba Másik Felemmel, mintha most hozott volna össze bennünket a sors.
Ismét nehéz napok elé nézünk, hiszen elkezdtük a mi szobánk felújítását is. Ugyanúgy hajópadló felszedés, betonozás, festés és laminált padló lerakás,mint Anyósomnál, hogy mire megszületik kis Manócskám, minden rendben legyen, rendezett és tiszta szoba várja az érkezését.

A pakolás megvolt, a tegnapi napon minden kikerült a szobából. Dadi (egyik közös barátunk, meséltem már róla, nagyon dolgos, kicsit dadog, olyan kis butácska szegény) és Másik Felem elkezdték felszedni a hajópadlót. Amikor kb. a felénél tartottak, jött egy srác, Másik Felemet kereste, nem láttam még sosem. Kiderült, hogy weekend-es, jött segítséget kérni, hiszen feljöttek Pünkösdre a családdal kicsit pihenni, de kilyukadt valami bojler, nincs vizük és itt van velük a két kis gyermekük is. A munka kellős közepén Másik Felem elment megcsinálni nekik a vizet, hiszen a gyerekeket nem hagyhatjuk víz nélkül. Próbáltam segíteni Dadinak, amikor felfeszegette a padlókat, dobáltam ki az ablakon, hiszen egy padlónak alig van súlya. Nem telt el sok idő, amikor Másik Felem visszatért, már egy másik család is kereste, hogy szétfagyott a vezeték, ott sincs víz. Őket már kedvesen elküldte Másik Felem, mondván, hogy így nem tud haladni a saját munkájával, de megadott nekik egy telefonszámot, a mellettünk lévő faluban lakó vízvezeték- szerelőjét, hogy forduljanak hozzá, biztos fog tudni segíteni. Mégsem tud kétfelé szakadni…
Felszedték a padlót, kihordták a földet, amennyit kellett, majdnem este 7 óra volt, mire végeztek, de muszáj volt megcsinálni, mert ma délelőtt már megy a kőműves betonozni, amíg mi dolgozunk.
A nagy munka után jót beszélgettünk a kocsmában, fél 9 tájban már csörgött Anyós pajtás, hogy menjünk már haza, mert neki még mindig nem jó a TV…~ Óóó nehogy már eltöltsünk egy nyugodt kis estét anélkül, hogy neked ne lenne valami problémád, Gonosz Boszorka.~
El is ment a hangulatom…

Este úgy éreztem magam, mint a Való Világ celebjei, hogy minden mozdulatuk figyelve volt. Vacsorázok, ott fekszik mellettem az ágyon a boszorka. Megyek fürdeni, szintén ott van. Megyek be a szobába, belátnak az ablakon, de még azt is, hogy mit nézünk a TV-ben. Na tudjátok mikor!!!
Elhúztam a függönyt, a sötétítőnket áthoztam a mi szobánkból az ajtóra, és igeeen, mindjárt jobban éreztem magam. Így legalább hozzábújhattam a férjemhez anélkül, hogy akárki is láthatta volna….

Minden órában felébredtem éjszaka. Hol a macska közlekedett az ablakon, hol a lábam fájására ébredtem, hol szomjas lettem, szóval minden bajom volt.
Reggel a Boszorkának már sírt a szája, hiszen álmában a macska összemarta a kezét, de nem is akárhogy. A macska is aludt, meg ő is, el nem tudom képzelni, hogy csinálták. De amikor nagy keservesen közölte, hogy neki hogy vérzett a keze, az volt az első mondat, ami az eszembe jutott, hogy „Isten nem ver bottal!”.
Megkapta Másik Felem, hogy amikor hajnalban beengedte a macskát az ablakon, akkor ki kellett volna nyitni az ajtót is, hiszen Anyóska el nem tudta képzelni, hogy mi zörög, aztán már rájött, hogy a macska nem tud kijönni a szobából, kiengedte, de nem tudja, miért kellett hajnalban is kilincsre zárni az ajtónkat, hiszen ő egyáltalán nem nézte hangosan a TV-t.
Úgy ránéztem korán reggel, hogy rögtön csendben maradt, közben a következő gondolatok forogtak a buksimban:
~A) Te Édes, sose nézed hangosan a TV-t, mivel olyan süket vagy, akár a tök és ami neked nem hangos, attól mi nem tudunk elaludni…
B) Én kérek elnézést, hogy kilincsre zártuk az ajtót, az intim szféra pirinyó fenntartása végett, hogy ne mindig azon kelljen agyalni, hogy mikor lesel befele az ajtón..
C) Korán reggel, mikor még azt sem tudom, hol vagyok, másra sem vágyom, minthogy a te sületlenségeidet hallgassam, hogy a görcs húzzon össze. ~

Ez a nap is jól indult..

A héten már felmerült a „hogyan oldjuk meg, hogy Anyóska el tudjon végre költözni” dolog is. A Boszorka hozta fel. Az ő verziója:
Felvesz hitelt, olyan 2-3 misi körül, hátha adnak neki. A többit majd mi kipótoljuk a szocpol-ból, illetve a támogatásokból, amiket én kapok szülés után, ami meg fenn maradna, az majd havonta törlesztve lesz a ház eladójának.
Több dolog sem tetszik ebben a verzióban és először nem is kicsit sikerült magam felhúznom, felvázolom Nektek, hogy miért:
A) Ismét nem kérdezett, hanem közölt, egy szavából sem lehetett kivenni, hogy esetleg jó lesz-e így, csak közölte a tényeket.
B) Nagyon könnyű a mi szocpol-unkból illetve az én támogatásaimból költekezni.
C) Egy szóval nem mondta, hogy majd esetleg segít a törlesztésben, akár a hitelről legyen szó, akár a havi törlesztésről az eladónak és tudom, hogy esze ágában sincs segíteni, hiszen mint tudjuk, a lagziba se szállt bele semmivel, mikor az is tény, hogy  100 ropi van neki félre rakva az elektromos kocsira, mert az neki kell….

Reakcióm erre:
Hát Anyukám, addig álljál fél lábon, míg egy forintot is látni fogsz a támogatásokból, amiket meg fogok kapni szülés után. Természetesen a gyerekemre fogom fordítani, és örülök, ha nem kell hozzányúlnom addig, míg két éves lesz, hiszen abban az egy évben, míg Ő be nem tölti a harmadik életévét, és nem megy óvodába, nagyon kevés pénzt fogok kapni havonta és valami tartalékot szeretnék addig felhalmozni. A támogatásokból gondoltam. Felejtős, hogy rád fogom költeni, Boszorka!
Hogy a francba lehet bírni hitelt is, meg a havi törlesztgetést is, ha átvesszük a házat, de nem fizetjük ki az árat, csak egy részét?? Ennyi eszed van, 68 éves felnőtt ember létedre, hát gratulálok! De meglátod, ráb@szol, mert nem fogom hagyni, hogy kihasználd a fiadat! Elég, hogy munkahelyen kihasználják a jó szívét!!!

Nem baj, Másik Felemmel összedugtuk a fejünket, és megszületett még egy elmélet.
A mi verziónk:
Felvetetünk a Boszorkával hitelt, amennyit adnak neki. A szocpol-t hozzá rakjuk, a fenn maradó összegre pedig annyit mondott Másik Felem, hogy majd ő kipótolja, ne foglalkozzak vele, hogy hogyan.
(Azt tudom, hogy van vmennyi pénze félre téve, de nem tudom az összeget. Nem is baj. Hiszen akkor kattognék. Nem is akarom tudni. Ossza be ő, az ő kis félre tett pénze, tudom, hogy az ő munkája van benne, arra fordítja, amire szeretné! Ha úgy látja, hogy most hozzá kell nyúlni, akkor kivesz belőle, ha nem akkor nem, akkor sem fogom hibáztatni. )
A ház ki lesz fizetve teljes egészében, egy felé kell törleszteni, nekem is lesz egy kis tartalékom és még a Boszorka is elhúz. Már mindjárt jobban tetszik! ;)

Látom az alagút végén a fényt. Emiatt, a fény miatt, egyre nehezebb eltűrnöm a Boszorkát. Még egyenlőre tartom magam, de nem tudom meddig fog sikerülni. Másik Felem ad erőt, hiszen ha tudnám, hogy nem bántom meg vele, már rég elküldtem volna Anyóskát melegebb éghajlatra. Csak
Ő lebeg a szemem előtt, amikor a Boszorka beszól valamit, hogy le tudjam nyelni a dolgot és lakatot tegyek a számra. Tudom, hogy fájna neki, ha mi ketten összevesznénk az öregasszonnyal. Nem is kicsit. Szándékosan pedig Másik Felemnek nem fogok, nem is akarok, és nem is tudnék fájdalmat okozni. Ezért még pakolom a beszólásokat, a cinikus hanglejtéseket, a lenézését, a kibeszélését.

De valahol mélyen érzem, hogy eljön még az én időm. Eljön az a perc, amikor megmondom neki, hogy velem a padlót nem fogja feltörölni. Eljön az a pillanat, amikor eligazítom, hogy ennyire ne másszon bele a fia életébe, hiszen felnőtt ember, mindent meg tud oldani, és most már családja van. Már nincs joga beleszólni a fia életébe és dolgaiba. Tanácsot adhat, de ne mondja meg, hogy mikor és mit csináljon a gyermeke.
Pontosan fele annyi idős vagyok, mint a fia, de nekem soha nem mondta meg Édesanyám, hogy mit csináljak, mindig arra törekedett, hogy érezzem, hogy mellettem áll, de meg tudjam oldani a problémáimat nélküle is. Már hat éve, hogy betöltöttem a 18-at, azóta egyszer sem hívott fel, ha kicsit később mentem haza, hiszen tudta, hogy felnőtt ember vagyok, elengedte a kezem. Pedig nő vagyok. A lányokat jobban szokták félteni.
Ide-s tova hatodik éve, hogy nem élek a szüleimmel, hogy elköltöztem otthonról. Azóta felnőttként vagyok kezelve. Saját magamra van bízva az életem és a dolgaim irányítása. Tudtam, hogy ha baj van, hazamehetek, hiszen számíthatok Anyukámra. Minden nap beszélünk legalább fél órát telefonon, a maximális mértékig kiáll mellettem, és minden nap úgy érzem, mellettem van, számíthatok rá, hiába nem találkozunk annyit, mint szeretnénk. Fontosak vagyunk egymásnak és senkinek nem fogjuk hagyni, hogy valamelyikünket bántsa, akárki is legyen az. Elképesztően szerencsés vagyok, hogy ilyen Édesanyával áldott meg a sors. Egy biztos pont az életemben. Szilárd, törhetetlen, megbízható pont. Egy megnyugvás.  Egy támasz.
Ugyanezt szeretném elérni a fiamnál. Hogy úgy érezze, mellette állok a végtelenségig, de tudja irányítani a saját kis életét, érje el a céljait, legyen belőle ember. Egy határozott, céltudatos, kitartó férfit szeretnék nevelni. Igazi családfőt. Mivel Oroszlán lesz a határozottság valószínűleg bőven benne lesz, egy kis büszkeséggel, de szeretném, ha nem anyuci kicsi fia lenne 20 év múlva. Hogy meg tudjon állni a saját lábán. Ahogy engem nevelt az Édesanyám.
Lehet így is csinálni. Lehet így is gyereket nevelni. Hogy érezze az a gyerek, hogy számíthat az anyjára, de nem szólunk bele az életébe. Pofonokat fog kapni, többször lesz padlón, de fel kell állnia.. A segítségünkkel. De magától kell felállnia. Nem kell helyette felállni. Csak a karjába kapaszkodni, és azt mondani, meg tudod csinálni, hiszen képes vagy rá. Erőt adni neki.
Ahogy nekem is adott mindig Édesanyám. Amit nem tudok meghálálni.
Ezért befejezőként, csak még egy mondatot írnék:
Szeretlek Édesanya! Köszönöm, hogy vagy!!!

Tehát Gonosz Boszorka, csinálhatod tovább nyugodtan a kis feszkóidat, de saját magad alatt vágod a fát, hiszen el fogod magad mellől marni a fiadat, azzal, ha engem bántasz, hiszen szeret. És pont ez böki a csőröd. Hogy én vagyok az első nem Te. Sajnos kis szívem, ez olyan dolog, hogy ilyen az élet.. De én fogom megszülni az első unokádat, és ha nem lennél ennyire primitív, rájönnél, hogy azáltal, hogy engem szekálsz nem csak nekem ártasz. Nem baj meglátod, visszanyal a fagyi. Nem is olyan sokára! ;)

Köszönöm, hogy itt jártatok!!!
Sziasztok!





Házasság 4. rész

A fotózás és az este:

A legelső helyszín a munkahelyem, azaz az istálló volt. Az épület tökéletes háttér és nagyon szerettem volna lovas képeket csinálni, a kedvenc lovammal. Mire odaértünk a ló is és a gazdája is készen létben voltak, minden készen állt a fotózáshoz. Mivel a lovacska, Lili nyugtalanabb volt, mint szokott lenni így nem sikerült felülnöm rá. De pár képet tudtunk vele csinálni és némelyik nagyon jó lett. A célomat elértem.
Fotózkodtunk még a múzeumban is. Amikor végeztünk visszaszálltunk a kocsiba, majd felmentünk az étterembe, ahol a vendégek már vártak ránk. Megkaptuk mindenkitől az ajándékot, aki esküvő előtt nem adta át, majd még egy kis fotózás az étterem mellett lévő parkban. Itt már ezerrel ment az ökörködés. Úgy éreztem magam, mint valami modell, akit szinte a létező összes szögből fotóznak.
Fél hét körül kezdődött a vacsora. Mindenki elfoglalta a helyét, a zenekar már muzsikával szórakoztatta a népet. Megérkezett a húsleves, rögtön el is tűntettem egy tányérral. De szigorúan nagyon óvatosan ettem, nehogy leegyem a ruhámat! :D
A leves után főtt hús, ebből nem ettem, hogy férjen belém egy kis töltött káposzta is. A káposzta után még jobban szorított a ruha, mint eddig, elég kényelmetlenül éreztem magam. Pedig csak egy töltést ettem. :(
Anyósom vacsora után ismét játszotta a "jaj de rosszul vagyok" szerepet, de mint később kiderült, szó szerint telezabálta magát és azért volt. Ugyanis 3 tányér leves, főtt hús, ki tudja mennyi töltött káposzta és még utána 6 szelet sütemény után szerintem mindenki rosszul érezné magát, főleg cukorbetegen. Gyökér..
A süteményből egyáltalán nem ettem, abszolút nem is kívántam. Kicsit később megérkezett a sertés pörkölt és a vad pörkölt is, a sertést megkósoltam és sikerült magamat leenni, úgyhogy hoztam a formám. De már abszolút nem kívántam a kaját.
Vacsora után egyre jobb zenét biztosított a zenekar és örömmel vettem észre, hogy kis családom minden tagja táncol, ezért csatlakoztam hozzájuk. Elkapott Édesapám, Keresztanyám, unokahúgom, a barátok is, szóval szinte alig ültem és néha ki kellett mennem levegőzni, mert alig kaptam levegőt. Akkorát buliztunk, hogy eszméletlen. Közel ennyit nem akartam táncolni, de a cseppem legalább akkor aludt a pocakomban, amikor mozogtam egy picit. Amúgy mocorgott ő is egész éjszaka, biztos a zene tetszett neki, vagy csak érezte, hogy buli van, nem tudom. :)
Gyorsan elrepült az idő, egy óvatlan pillanatban elkaptam Édesanyámat, hogy most Másik Felem nem figyel, és raboljanak el. Anyukámmal a sötétben hátra sunnyogtunk a konyhába, ahol leültem. Beszélgettünk pár percig, amikor meghallottuk, hogy bejelentette az énekes, hogy eltűnt a menyasszony. Hát mi legyen?! Énekkel váltson ki a vőlegény. Nem féltettem Másik Felemet, hiszen egyáltalán nincs rossz hangja, és sok muzsikát ismer. Én már a lengő ajtóból belülről,hallgattam az eseményeket. Egyszer csak elkezdődött a zene és ártatlan kis ének volt hallható. Az első mondat után tapsolni kezdett a násznép, mire Másik Felem már bátrabban énekelt és utána már egyáltalán nem izgult. A szám végére Aszti mögött sunnyogtam ki a konyhából és vissza lettem adva Másik Felemnek. Összeölelgettük és puszilgattuk egymást, majd az egyik haverjával elénekeltek még egy számot. Azt mondták énekeljek én is, de nem vállaltam be.
Kicsit később, pont kint voltunk, amikor Aszti szólt a mikrofonon, hogy jöjjön már az ifjú pár, mert megint akció van. Én következtem. A tojásos hagyomány. Másik Felem felállt egy sámlira, a kezembe adtak egy kis tojást. Elkezdtem a jobb oldalon, gatya alá be, majd extra óvatosan felfelé. Nem is volt semmi probléma, amíg fel nem értem a lényegig, azon izgultam, hogy csak a tojást szorongassam, ne a zacsit, mert az elég fájdalmas lenne. Túl jutottam a nehezén, aztán szintén óvatosan lefelé és sikerült töretlen állapotban kihalásznom a tojást a másik oldalon. Úgy örültem, mintha valami maratont nyertem volna. :D
Még buliztunk egy kicsit, aztán Keresztanyámmal és Édesanyámmal felmentünk a panzióba, ahol el voltunk szállásolva, hogy átvegyem a menyecske ruhámat, mert már nagyon kényelmetlen volt a menyasszonyi ruha.
Beszélgettünk egy nagyot, tanácsokkal lettem ellátva, illetve kis Manóm mocorgását figyelte kézrátétellel Keresztanyám is és Édesanyám is. Viszzatértünk az étterembe.
Még egy kis tánc, de már nem sok, mert kezdtem fáradni. Másik Felemnek is odaadtuk a piros inget, hogy vegye fel, eszméletlen jól állt neki.
Megjelent a torta. Tüzijátékkal, ahogy illik. Zene kíséretében, sötétben vártuk meg, míg leég a tüzijáték, megható pillanatok voltak.
Felvágtuk a tortát, de mivel már a nász népnek a fele sem volt jelen, gyorsan szétosztottuk. A konyhára is küldtünk be, a zenekar is kapott, mi is megkóstoltuk, nagyon finom volt.
Mivel az emberkék már szállingóztak hazafelé, mi is csomagoltunk, még kicsit segítettünk összepakolni a pincéreknek, aztán elindultunk mi is a panzióba.
Felértünk a szobánkba, elbúcsúztunk Anyukáméktól, még kb 20 percig beszélgettünk, amíg kiszedegedtem a hajamból a rengeteg csattot, aztán írhatnám ,hogy eszméletlen nászéjszakánk volt, hiszen tényleg az volt! Ahogy a fejünk a párnát érte, már aludtunk is. :)
Hulla fáradtak voltunk és nem is sikerült sokáig aludni.
Már fél 8-kor kukorékoltam, lementünk reggelizni Mamikámmal, Édesanyámmal és Keresztanyámmal. Egy kicsit még beszélgettünk, megjelent Másik Felem is, Édesapám már szinten volt. Lementünk az étterembe, szétkaptuk a díszítést, megbeszéltünk és megköszöntünk mindent, fizettünk, majd mindenki elment haza.
Még Szerdán sem tértem magamhoz igazán. Sok volt a teendő, de sikerült mindent elintéznünk és lassan visszarázódtunk a régi kerékvágásba, a szokásos hétköznapokba.

Házasság 3. rész

Esküvő folytatás:

Amikor a templomhoz értünk még mindig nagyon jó volt a hangulat, mivel Húgocskám még mindig alakított. :)
A nésznépnek szóltunk, hogy nyugodtan foglalják el a helyüket a templomban, jön nemsokára a pap, hiszen nekünk szólt, hogy közvetlen az összeadásunk előtt neki miséje lesz egy másik faluban, tehát lehet, hogy egy kicsit késni fog. Még pont időben érkezett.
Miután átöltözött, a templom előtt váltott velünk egy pár szót, próbált megnyugtatni és mondta, hogy minden a szánkba lesz rágva, ne izguljunk.
Az a pár ember is bement, aki velünk volt kint, majd besétált a pap az oltár elé. Másik Felem az anyjával, elindult befelé, amikor jelzett a pap. Megszólalt a zene is.Édesapámmal megálltunk az ajtóban. Megvártuk, amíg beérnek, majd a jelzésre mi is elindultunk. Azt hittem, gázosabb lesz bevonulni, de nem hiszitek el, totál kiesett. Nem emlékszem, hogy az ajtóból hogyan jutottunk el az oltárig. Tuti az izgulásra reagált így az agyam, vagy nem tudom.

Másik Felem mellett állva, felnéztem a papra, aki elkérte a csokromat és elhelyezte a mögötte lévő asztalon.
Elővett egy könyvet, kinyitotta, megvártuk, míg lemegy a zene és elkezdődött a szertartás.
Na itt már konkrétan izgultam.

Elkezdett egy beszédet, amiben azt mondta, hogy szilárd alapra építjük a családi életünket azzal, hogy Istenhez jöttünk, hogy házastársak lehessünk. Könyörgés következett.
Helyet foglaltunk mi is, majd összenéztünk és hallgattunk egy idézetet a Bibliából. Ismét ének, evangélium olvasás, majd ismét egy beszéd, de ez már nem könyvből. A papunk arról kezdett el beszélni, hogy Másik Felemmel már akkor összetartoztunk, amikor még csak Édesanyánk szíve alatt voltunk. Azt hittem elolvadok.
A további beszédében arra tért rá, hogy legyünk boldogok. És csak mi tudjuk egymást boldoggá tenni. Utána sztorizgatott is egy kicsit, elterelve a figyelmünket az izgalomról.

Ezután fel kellett állnunk, hiszen az egyház kérdései következtek. 4 kérdés, Másik Felemtől. Ezután Tőlem is. Annyira koncentráltam, hogy mit mondjak, hogy szinte csak az első szavára figyeltem, amit vissza kellett mondanom. Egybefonódott kezünket stólával kötötte körbe, hiszen házastársak lettünk. Házastársi beleegyezés. Majd az eskü. Na ez nem volt egyszerű.
Szintén koncentráltam és próbáltam nem átadni magam, hiszen akkor tutira elsírtam volna magam. A tanúm, azaz Keresztapám már ott állt mellettem a kis kereszttel, amire felesküdtem, hogy semmiféle bajban nem hagyom el Másik Felem, szeretetből, az egyház törvényei szerint megyek hozzá feleségül. Gyűrűhúzás következett. Ötödik baki. Másik Felem megcsókolta a gyűrűt, mielőtt az ujjamra húzta, de én szó szerint elfelejtettem és csak simán felhúztam. Ez abban a pillanatban le sem esett, csak mikor később emlékeztettek.
A videón visszanézve elég gáz..
Ismét ének. A nőnek elment a hangja vagy kétszer, elég érdekesen hatott, de a videón vicces! :D
Áldás következett, egy égő gyertyát kellett tartanunk. Érdekes volt, annyira kinyújtani a kezem, hogy ne csöppenjen rá a viasz a szoknyára, de szerintem sikerült. Mire az áldás végére értünk elzsibbadt a karom, és amikor szólt a pap, hogy elfújhatjuk, megváltás volt. Elmondtunk egy imádságot, majd a jókívánságokat hallgattuk meg a paptól, majd a csokromat visszakaptam és kivonultunk a templomból.
Átadott egy lapot, ami a házassági emlék, és a keresztet, amire felesküdtünk. Megnyugodtunk. Legalábbis én teljes mértékben. A násznép minden tagja gratulált mind a kettőnknek, majd beszálltunk a gyönyörű menyasszonyi autóba és elszáguldottunk fotózásunk legelső helyszínére, immár házastársakként, nagyon boldogan. :)



Házasság 2. rész

Esküvő folytatás:

Tehát menyasszonyi ruhában, magas sarkú cipőben sétálok le az étterembe.
A szüleim szorosan a nyomomban, a biztonság kedvéért. Amikor az egyik felszolgáló csajszi meglátott elsírta magát, a másik pedig, (őt már rég ismerem) máris jött a telefonnal, hogy csináljunk közös képet. A teraszon a családom is követte az ötletet, jó képek sikeredtek. A képek után visszaültettek az étterembe, ha jön értem a vőlegény, ne lásson meg idő előtt. Megérkeztek Zsóék is, közben mindenki engem fotózott, de most nem zavart, hogy a középpontba kerültem, szépnek éreztem magam. Már a cipőmet, sőt még a harisnyakötőmet is lefotóztuk, amikor egyszer csak dudálást hallottam. Anyukám csillogó szemmel tudatta velem, hogy a vőlegény jön. Pillanatok alatt elkapott az izgulás, elkezdődött a buli.

Hallottam a családom, ahogy köszöngetnek, majd egyszer csak intett Anyukám, hogy induljak el kifelé. Felálltam a székről, és elindultam. Amikor az ajtóból megláttam Másik Felemet, öltönyben, csokornyakkendőben, borzasztó csinosan, összefutott a könny a szememben. Amikor megálltam egy méterrel előtte, már ő is szipogott és a határán álltunk mindketten annak, hogy elbőgjük magunkat. Rá is szóltam, hogy ne sírjon, hiszen, akkor sírok én is. Csak álltunk egymással szemben, szipogva, könnyes szemmel, kipirosodott arccal és minden érzelem, amit érzünk egymás iránt az arcunkra volt írva. Most nem tudtuk eltakarni, de abban a pillanatban miért is kellett volna? Meghatott, hogy ilyen reakciót váltott ki belőle a látványom és nagyon jól esett, hogy az arcára volt írva, mennyire szeret. Rajtam is nagyon látszott ugyanez. Pár perc után egymás nyakában kötöttünk ki, megpusziltam az arcát és próbáltam megnyugtatni, nem csak Őt, hanem magamat is. Édesanyám megható pillanatok alatt tűzte a vőlegény öltönyére kitűzőjét, és miután készült rólunk pár fotó elindultunk a menyasszonyi autó felé. Másik Felem oldalán hihetetlenül éreztem magam. Méterrel a föld felett.
Beszálltunk a kocsiba, nem volt egyszerű a nagy abroncsommal, de megoldottuk. Mindenki elfoglalta a helyét az autókban, majd 3 motoros csatlakozott közvetlenül mögénk. Vendégek voltak az étteremben és a tulaj rávette őket, hogy kísérjenek el bennünket a faluba, pedig nem tudjuk kik voltak. Jó buli volt, zúgatták mögöttünk a motort, feldobták a hangulatot.
Másik Felemmel még mindig alig bírtuk tartani magunkat, hogy ne sírjunk. Dudálva mentünk végig a falun, az önkormányzat épületéig, közben beszélgettünk. Megálltunk a parkolóban, ahol a násznéppel is meg volt beszélve a találkozó. Kiszálltunk a kocsiból, ismét pár kép, nyugtatgatás, hogy ne sírjak, majd amikor mindenki előkerült, hosszú menetbe rendeződtünk és elindultunk a Hivatal felé. Keresztapám büszkén sétált mellettem, belekaroltam. Büszkén mosolyogtam a kamerába és a fényképezőkbe, közben olyan hullámvölgyeken mentem át érzelmileg, mint még sosem. Ez tartott egészen a templomi összeadásunk végéig. Egyik percben még sírni akartam a meghatottságtól, a másikban már mosolyogtam és borzasztóan örültem. Nem tudtam magamon eligazodni.
Na de a menetnél jártunk.
Amikor megérkeztünk a Hivatalba, bevonultunk,(én Keresztapámmal, Másik Felem pedig Anyósommal) félre álltunk, hogy a nép be tudjon vonulni a díszterembe, el tudják foglalni helyüket.
A szemben lévő irodába tessékeltek bennünket, hogy onnan sétáljunk be.

A zene elindult, majd Másik Felem az anyjával bevonult a díszterembe. Amikor elfoglalták a helyüket, megkaptuk a jelet, elindultunk hát mi is. Fura mód itt alábbhagyott a sírhatnékom szerencsére, ezért simán el tudtam foglalni a helyem, főleg, hogy Keresztapám feleségével gyakoroltuk, hogyan kell leülni abronccsal a székre. : )
Rámosolyogtam Másik Felemre, csillogott a szeme a könnytől és az izgalomtól. Az anyakönyvvezető belekezdett a beszédébe, amikor a szívem vadul kalimpálni kezdett. Szerintem eddig is így volt, csak nem figyeltem rá oda.
Kis beszéd és pár idézet után fel kellett állnunk a székről, a tanúkkal. Az IGEN kimondása után, aláírtuk a házassági lapot. Első baki meg is történt, ugyanis az anyakönyvvezető szépen halkan felhívta a figyelmemet, hogy oda kéne írnom a felvett –né nevemet is, ami meg is történt, de amúgy teljesen kiesett, hogy már úgy kellene írnom. xD :D
(Mint később kiderült Másik Felem már másfél órával az esküvőnk előtt aláírta a papírt, amikor a Hivatalban járt, mert már akkor olyan szinten remegett a keze, hogy az anyakönyvvezető mondta neki, hogy inkább akkor írja alá, mert a ceremónia alatt nem fogja tudni! :D ) Hozzáteszem nekem ez sem tűnt fel, hogy már előre alá volt írva a papír!! :D Na most mondjátok, hogy nem voltam elvarázsolva.. xD Totál… xD

Felhúztuk a gyűrűket. Második baki. Mivel már vizesedek a várandósság miatt, Másik Felem alig tudta az ujjamra húzni a gyűrűt. A videókon csak annyi látszik, hogy szerencsétlenkedik egy picit, de szerencsére az nem feltűnő, ahogy dünnyögök neki halkan, hogy „Toljad nyugodtan,toljaad!!” xDD
Miután sikerült felhúznunk a gyűrűket, a hitvesi csókkal pecsételtük meg a házasságkötésünket. Gyertyagyújtással váltunk eggyé, jó magyar hagyomány szerint. Aztán a köszönő virágok átadása következett a szülőknek és mamikámnak. Harmadik baki.
Először mamámhoz mentem oda a Gerberájával, hogy átadjam. Amikor lehajoltam hozzá, megköszöntem neki mindent, mire az volt a reakciója, hogy ne neki adjam, hanem Anyósnak. Kikerekedett a szemem és közöltem, hogy „De ez a Tied!!”, akkor már elfogadta. Elég vicces volt, így utólag visszagondolva! :D
Anyósnak is átadtuk a virágot (ehhez nem fűzök semmit, pedig van gondolatom!! xD ) aztán Anyukám következett, akinek ilyenkor már totál könnyes volt a szeme. Nem csodálom. : ) Megható pillanat volt. Apukám is megkapta a virágot, majd pezsgőztünk. Jó öreg kölyökpezsgőt gurítottam lefelé, hiszen nem tudtam, hogy a kisfiam mit szólna a sima pezsgőhöz, inkább nem iszok belőle, nehogy visszaküldje. xD

Kivonulás. Negyedik baki. Kettecskén vonultunk ki Másik Felemmel, pedig közre kellett volna fognunk az anyakönyvvezetőt is, de mivel ezt nem mondta senki, totál kimaradt. Már amikor kint fotóztak bennünket, akkor jött ki utánunk és közölte, hogy így kellett volna, de már semmi baj nincsen. Aranyos volt. Fotóztunk vele is. Miután megint készült rólunk egy csomó kép, ismét hosszú menetbe rendeződtünk, majd elindultunk a templom irányába. Igazi, falusi, lagzis menet. Zenekarral a menet végén. Nagyon adtuk az ívet! :D
Aszti oldalán vonultam, hiszen vele szerettem volna. Ő áll hozzám a legközelebb Másik Felem családtagjai közül és ragaszkodtam hozzá. Előttünk vonultak a tanúk, mögöttünk pedig Másik Felem unokahúgommal, egyben koszorúslányommal. Szétröhögtük magunkat a templomig, hiszen húgocskám hozta a formáját és ökörködött végig. Már majdnem a röhögéstől sírtam. Hatalmas volt. Minden videóra felvéve. Hihetetlen élmény!! : )

Folytatás következik!!!



Házasság

Üdv Mindenkinek!

Elnézést a nagyon hosszas eltűnésemért mindenkitől, borzasztóan el voltam havazva az esküvő miatt. Az egészet nem is írom le egyszerre, mert valószínűleg olyan hosszas iromány lenne, hogy senki nem olvasná végig, akkor meg semmi értelme.
A múlt hétből abszolút nem emelek ki semmit, mivel az egész hét azzal ment el, hogy az utolsó teendőket elintéztük és amennyit csak tudtunk, pihentünk is, ezért gyorsan rá is térünk a hétvégére.

A pénteki nap a sütemények haza hordásával, elpakolásával, az étterem díszítésével és cuccaink felhordásával telt el. Este már olyan szinten izgultam, hogy el nem tudom mondani, fürdés közben is folyamatosan azon kattogtam, hogy másnap már asszony leszek papíron is.

A Nagy Napunk: Szombat

Reményteljes hangulatban ébredtem reggel, alig vártam már, hogy feleség lehessek. Gyors reggeli és kis készület után már pattantunk is a kocsiba és irány a fodrász. Sokat beszélgettünk a csajszival, amíg a hajam készült, elpanaszoltam magam teljes mértékben Anyósról, hát ki is akadt, hogy hogy lehet valaki ilyen. Másfél óra után gyönyörű, göndör hajjal keltem ki a székből és már akkor nagyon boldog voltam. Egyrészt a nagy beszélgetés miatt, másrészt, hogy közeledett az időpont, hogy hozzámenjek Életem szerelméhez.
Elkészültem, a család egyik barátjának a felesége, pedig pont jött váltani, hiszen ő következett utánam a hajkészítésben, de előtte még hazaszaladt velem. Amikor hazaértem szembesültem Anyósom legújabb alkotásával, hiszen megkértem őt is, meg Másik Felemet is, hogy hagy vágjam fel én a rétest, amiket később felvittünk az étterembe, hiszen rúdban rendeltük meg. Hát mire hazaértem kedves Anyóskám, már majdnem az egészet felvágta, aminek köszönhetően először bennem felment a pumpa, hogy már megint miért van az, hogy bele van sz@rva abba, amit kértem. De pár perc múlva rájöttem, hogy ez akkor is az én napom, ha az ég a földdel összeér, ezért nem hagytam, hogy elvegye a kedvemet az a Gonosz Boszorka.
Kis idő múlva már Asztival, Másik Felem unokatesójával és Édesanyámmal suhantunk a virágokért, a csokrom olyan szinten szép lett, hogy a sírás kerülgetett, amikor megláttam.
A gyönyörű virágokat rábíztam Édesanyámra, amíg a kozmetikusnál voltam. Szép lett a sminkem, és monológokat hallgattam végig a vendégektől, hogy milyen szép vagyok és milyen jól lehet dolgozni az arcomon a sminkkel. Majd elolvadtam és a hangulatom fokozódott, újra reményteljesen és izgalommal telve vártam a nagy pillanatot.
Amikor elkészültem ismét Asztival száguldottam fel egy vendégházba, illetve fogadóba, ahol már a családom egy része várt rám. Beszélgettünk egy kicsit, aztán már megérkezett a sofőr is, a menyasszonyi autóval,egy Volvo Cabrio-val,amitől szintén bekönnyeztem. Közös barátunk volt vele, sikerült elvegyülnie a családommal. Mindenki megérkezett, közben unokahúgom elszaladt a fodrászomhoz, mert az esküvő előtt 4 órával rádöbbent, hogy nincs virág a hajában és az kellene. Sebaj, elintéztünk mindent. Miután szeretteim körében megebédeltünk, felmentünk a vendégházba és elkezdtünk készülődni.
Anyukám segítségével megfürödtem, hiszen tartani kellett a hajamat, hogy még véletlenül se legyen vizes és ameddig csak tud, maradjon göndör. Miután elkészültem Anyukám ajándékba kapott Gucci testápolójával kentem be magamat, majd felvettem egy full új bugyit, melltartót, combfixet és a harisnyakötőmet.
Amikor Édesanyámék rám adták a menyasszonyi ruhát, rájöttünk, hogy kificcen alóla a melltartó, ami elég hülyén festett, ezért levettük. Jobban is éreztem magam rögtön és igaz, hogy a való életben utálok melltartó nélkül menni bárhova, de most jól esett, hogy legalább annak megszűnt a szorítása.
A hátamon befűzték a ruhámat, az abronccsal alig fértem ki az ajtón. Az apukám rám adta a cipőmet, majd még egy kis sminkigazítás és elindultam az étterembe lefelé.

Folytatás következik!!!