"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Lesz@rom...

Sziasztok!

Na akkor kezdem az esküvői előkészületeknél:
A sminkes ügyesen megcsinálta a sminkem, igaz, még egy kicsit rá fogok dolgozni a szememre, mert szeretem a sötét árnyalatokat, kiemeli a barna szemszínt. Érdekes beszélgetést folytattunk le a csajszival. Elmondta, hogy ő is volt így, hogy együtt éltek Anyóssal, Apóssal, de még a nagyival is, azt mondta hosszú távon tényleg kivitelezhetetlen, ha meg akarod tartani a kapcsolatot, mert még ha jó akarattal is, de bele lesz szólva mindenbe és azért valljuk be, ez elég idegesítő tud lenni.
Elmondtam neki, hogy nálunk az a terv, hogy egy komplett lakás a tetőtérbe, a reakció az volt, hogy ezzel alá is írjuk, hogy örökre ott maradunk Anyós pajtással. A mondat jogos. Elmesélte, hogy nekik az egyik ismerősük dettó ugyanezt csinálta, a dolog vége az lett, hogy a srác egyedül van a tetőtérben, Anyuci lent, a feleség meg külön él a gyerekkel. Ha őszintén bele gondolok a szituba, igencsak félő, hogy mi is ugyanígy fogunk járni… Hacsak addig nem találunk ki valamit, hogy hogy legyünk külön Anyóskától.
A fodrásznál szintén hatalmas dumcsi, de főleg az esküvőről és a kisfiamról. A hajam eszméletlen jó lett és másfél óra sem kellett, hogy készen legyen. Még másnap is göndör volt, pedig ez nálam nagyon ritka. Eszméletlen jól éreztem magam, kisminkelve, hajam belőve, pocakosan…Élveztem a helyzetet, hogy szép voltam! ;)
A papnál megint kaptunk egy kis előadást, de most beszélgetősebb volt az óra. Holnap próba esküvő, plusz gyónás. Hát alig várom, hogy őszinte legyek. Hogy megszabaduljak a bűneimtől. Mindegyiktől…
Sikerült eljutnunk az étterembe is, ahol lesz a vacsi az esküvő után. Beszéltünk a főnökkel is, a felszolgáló pedig jó tanácsokkal látott el bennünket. Én pedig lerendeztem egy elvarratlan szálat. Ugyanis kaptam egy üzenetet az exemtől, hogy nincs-e lelkiismeret furdalásom amiatt, hogy nem segítettem neki évekkel ezelőtt kifizetni egy hitelt, ami az ő nevén volt. Továbbá az utolsó mondat úgy szólt, hogy be fog tudni kavarni az esküvőbe.
Amint behajtottunk az étterem udvarára, megláttam az autóját, rögtön utána pedig az exemet. Hátra nézett, és amikor meglátta a kocsit, el is tűnt. Amint nagyjából megbeszéltük a részleteket a vacsorával kapcsolatban, az étteremből bementem a konyhába, és mivel kint volt, behívtam. Az első kérdésem az volt, hogy mi volt ez az üzenet, mire az volt a válasz, hogy nem tudja. (Ilyenkor bezzeg nem olyan határozott.. ) Közöltem vele, halálos nyugalommal, hogy hagyjon békén, mivel engem sem érdekel, hogy mit csinál és még most nyugodtan mondom, hogy szálljon le rólam. Ne próbáljon meg bekavarni, élje az életét. Rám nézett, (egész végig a telefonját bámulta) azt mondta éli, mire a hasamra mutattam és azt mondtam: „Amint látod, én is!!” Azzal kiballagtam. Nem tudom mit gondolt, vagy mit érzett, amikor megírta ezt az üzenetet, de részemről ez is, nem csak a kapcsolat tekinthető lezártnak. ;)
Azért kicsit durva belegondolni, hogy jövő hét végén házas ember leszek. Amikor először ezen gondolkoztam, egyből az jutott az eszembe, hogy úristen, most mi lesz, blabla. Aztán jött a következő érzés: Te hol jársz?? Semmi nem változik. Az ég világon semmi. Eddig is szerettük egymást, ragaszkodtunk egymáshoz, a kapcsolatunkban semmi nem változik, csak kerül még egy név a nevem elé. Ennyi. Nem akarok megváltozni, pedig a házasság érzése biztonságot ad. De akkor is szeretném minden nap kimutatni Másik Felemnek, mennyire szeretem, minden nap azért harcolni, továbbra is, hogy érezze, mellette vagyok és számíthat rám. Mindig.



Ismét balhé volt a család háza táján. De most sikerült belőle kimaradnom. Másik Felem kapott össze Anyósommal. Nem is kicsit. Hát nem emlékszem, hogy összevesztek volna ennyire, mint most, az egy év alatt, amióta velük élek.
Az egész onnan indult ki, hogy Anyós vett krepp papírt, hogy hajtogassunk belőle szalagot, amit majd a kocsikra fogunk tenni. De ez már akkor közölte, amikor már egy szalag készen volt, addig nem tudtunk erről. Mondta nekem, hogy csinálhatnám én is. Engem különösebben nem izgatott a dolog, mondom okés, majd csinálok, de hogy olyan hosszú szalagot hova ragasztunk majd a kocsikra, azt nem tudom… Lefeküdtem egy kis délutáni sziesztára, de fél álomban hallottam, amint azt mondja Anyósnak Másik Felem, hogy „Te mindenkinél jobban tudsz mindent!” illetve, hogy „Hagyjuk már ezt, Anyu!”. Amikor felébredtem, Anyós szomszédolt, megkérdeztem Másik Felemet, min sikerült összeveszni. Elmesélte, hogy felkapta a vizet, amikor azt mondta neki Anyósom, hogy a szalaghajtogatásba úgy sem halok bele. Mondom az igen.Nem az a lényeg, amit mondott, hanem ahogy mondta. Hangulatom rögtön a béka feneke alá esett, elszomorodtam, hogy már megint ilyet kellett hallanom.
A veszekedés tetőpontja akkor volt, amikor Anyósom hazatévedt a szomszédból, ki volt akadva, hogy miért beszél így vele a kisfia. Ezek mondtak egymásnak mindent. Még az is fel lett hánytorgatva, hogy elvileg mi nem hívtuk Anyóskát a 4D-s ultrahangra. Pedig én is emlékszem, hogy hívtuk, azt mondta, van elég baja, nem érzi jól magát, nem jön. Amikor már sírva kiabált, hogy ő sosem bántott meg engem (akkor a Kuglófkás sztori, amikor el lettem hordva mindennek, az ugyan mi volt??) akkor kimentem a garázsba, hagy mondogassák csak egymásnak. Már csak azt hallottam, ahogy kiabálnak, de azt nem, hogy mit. Az ágyon ültem, amikor leért Másik Felem is. Felhúzott az ágyról, megölelt, majd azt mondta, ne aggódjak, ne legyek szomorú, úgyis mellettem fog állni. Este még egy  kicsit folytatódott a dolog, de akkor már a békülés felé hajlottak.
A dolog egyetlen dolgot eredményezett: Bevettem a lesz@rom tablettát. Eldöntöttem, nem fogok többet idegeskedni, elég volt egész évben, babával a pocakban ráadásul. Nem érdekel. Ha nem tetszik valami, nem fogok neki túl nagy jelentőséget biztosítani. Amit tudok munkát, ellátok, a többi nem érdekel. Hidegen hagy. Vonatkozik ez a munkahelyemre is, továbbá Anyóskára is. Eddig meg akartam felelni, mindent tökéletesen akartam csinálni, nem jött be és mindig csak én lettem bántva, ezért fel kellett emelnem ismét az a bizonyos kis falat, amit anno is, ami majd megvédi a kis lelkemet a gyötrelmektől, a bántalmaktól. Anyós már sejt valamit, mert magyarázott nekem, sok reakcióm nem volt, csak vasaltam, mint a gép. Azt mondta ne legyek kedvetlen. A gondolat jött a fejemben: „Azt hogy Veled szemben ne legyek kedvetlen, már rég elcseszted, Édes!” Mosolyogtam egyet az orrom alatt és nem is foglalkoztam tovább a témával.
Délután közös barátok leptek meg bennünket tegnap, ami jót tett a lelki világomnak, jót beszélgettünk, élveztem a társaságukat.
Még egy dolog: Észrevettem, hogy Másik Felem fél a babavárástól. Tegnap mondtam neki, hogy tegye a hasamra a kezét, ugyanis még nem nagyon érezte, amikor rúgott a cseppem. Most érezte, el is kapta a kezét, majd azt mondta, hogy ez furcsa volt. Megijedt. De szerintem az egész apaságtól fél. Teljesen új dolog. Teljesen más, mint eddig akármi. Fél, hogy meg fog-e tudni felelni a feladatnak, továbbá abban is biztos vagyok, hogy idegesíti az a dolog is, ahogy vagyunk Anyóssal. Hogy feszt belém köt. Érdekes dolgok futhatnak át az agyán, de nem nagyon mondja ki. Van, amikor elkapja az őszinte pillanat és meg tud nyílni, de ilyen ritkán van. Ő is egyedül akarja megoldani a dolgokat, a gondokat, olyan, mint én. A kérdés, hogy el fog-e jutni arra a pontra, mint én, hogy már segítsek kérek Tőle, ha valami bánt, vagy zavar.

Köszönöm szépen, hogy itt jártatok! 
Sziasztok!!!

Kicsi szemem fénye..

Üdv Mindenkinek!

Ismét eltelt egy hét, nekem elég gyorsnak tűnt. : )
A mai nappal a 25. hétbe léptem és rá kell döbbenem, hogy nem csak az esküvő van a nyakamon, hanem a szülés is. Sokat hezitáltam, beszéltem egy csomó Anyukával, tanácsot kértem. Ugyanis a terhességem elején még azt mondtuk, hogy nem fogunk orvost fogadni. De ahogy egyre jobban közeledik a vége, rá kell döbbennem, hogy biztonságot adna a gondolat, ha tudnám, hogy van egy orvosom, aki ne adj isten, komplikáció esetén is ott lesz. Van egy doki, aki eddig is izgatta a fantáziámat, mert eddig csak jót hallottam róla. Hasonló fazon, mint a mostani dokim, a nőgyógyászom.
Egyrészt meg akartam győződni róla, hogy ott lesz a szülésnél a doki. (Mert sajnos már ez is ritka…)
Másrészt fontos volt, hogy ne pénzhajhász legyen, mivel sajnos nem állunk úgy, hogy ki tudja hány ezrest tudja oda adni hálám jeléül.
Két csoportban indítottam el egy beszélgetést, az egyikben találtam egy csajt, aki pont annál a dokinál szült, aki engem érdekelne. Fel is vettem vele a kapcsolatot, hát minden kérdésemre választ adott. Azt mondta ő sem tud rá rosszat mondani, mert nagyon rendes volt, még egy üveg bort is alig akart elfogadni a szülés után. Alapos és megbízható. A többi részletet nem mesélem el, lehet, van aki rosszul lenne. De mindenesetre engem meggyőzött. Ebben a hónapban már tuti nem jutunk el hozzá, mert most nagyon gyúrunk az esküvőre, de az esküvő utáni héten meg akarom látogatni.

Szombaton eljutottunk 4D-s ultrahangra.
Hát ez egy élmény volt. Már a hangnem is más volt a vizsgáló csajnál, látszott, hogy magán cégnél vagyunk. Tisztaság és rend uralkodott a váróban és a vizsgálóban egyaránt.
Bementünk: Édesanyám, Édesapám, Másik Felem és én. Lefeküdtem, mindenki helyet foglalt, a DVD elindítva, trikó felhúzva és elkezdődött a vizsgálat.
Kapásból az arcával kezdtünk, mert mondta a csajszi, hogy nagy eséllyel be fog fordulni, mert zavarja a hang. Leírhatatlan volt az érzés, amikor megláttam azt a pici orrot, szájat és szemecskéket. A pici feje, pont takarásban volt, mivel a méhlepény mögött volt. Esze ágában sem volt kibújni, sőt 5 perc után teljesen belebújt, így szó szerint semmit nem láttunk belőle. Ezzel el is kezdődött az orvosi vizsgálat. Koponya körfogat mérés, csontok, belső szervek ellenőrzése, szívhang, szív vizsgálat, a pici lábacskái és arról is meggyőződtünk, hogy ezer százalék, hogy kisfiú, ugyanis megmutatta egy kicsit a kukiját is. Többször megtörölte a szemét a picurka kezével,és ásított is hát majd elolvadtam. Azt is megtudtuk, hogy elkezdett megfordulni, már fejvégű fekvés szerepel a papírunkon. Ráért volna még, de valahogy örülök neki, hogy már elkezdte a fordulást.
Bámulatos volt az egész. Hogy mire képes ez a technika, hogy már a pocakban látható a baba arca. Nagyon megható volt.. Nem találom a szavakat.. :)

Az esküvő táján már az utolsó simításokat végezzük. Csak ezen a héten a programok: Sminkes, Fodrász, Pap, Étterem főnökével beszélni, Csokrot meg kell rendelni és akkor még a védőnőről meg a nőgyógyászomról ne is beszéljünk. Ezen a héten sem fogunk unatkozni. :)
A múlt héten egy délután beugrottunk Szülővárosomba, a szabó levette a méreteimet a menyecske ruhámhoz. Aztán beszabadultunk egy babaáruházba. Borzasztóan élveztem. Keresztapám feleségével a babakocsikat nézegettük, sikerült is kiválasztani. Aztán körbejártuk az egész áruházat. Elvesztem a zoknik, kiságyak, etetőszékek és ezernyi dolog között ,de nagyon tetszett. Alig várom, hogy vásárolgathassak Manócskámnak. Sok dolgot sikerült már beszereznünk rokonokról, barátoktól, nagyon örültünk neki, hiszen ez nagyon nagy segítség nekünk.



Egyelőre zárom soraim, köszönöm, hogy itt jártatok!!
Sziasztok!!!

Vegyes...

Sziasztok!
Sajnos megint sikerült megvárakoztatnom Benneteket, kérlek, ne haragudjatok! Sok a teendő, az agyam folyamatosan jár és van már olyan nap is, amikor egyszerűen nem tudok ráhangolódni a blog írására. De kitartok, itt vagyok! Tehát akkor a közelmúlt történései:

Húsvét. Nagy készülődésben voltunk, én is, Anyós is. Készültek a sütemények, a jobbnál jobb kaják és vártuk a vendégeket. Húsvét Vasárnapján Másik Felem unokatesójáék, Éváék látogattak meg bennünket családostul. Na most azt tudni kell, hogy Évának és a párjának a lánya olyan hogyismondjam érdekes. Vagyis hát lehet, hogy csak nekem. Olyan tipikus picsa. Nem tudok máshogy fogalmazni, sajnálom! : D Fura mód beszélgetősebb hangulatában volt, mint karácsonykor, amikor utoljára itt volt. Természetesen közölte, hogy ő az alakja miatt, mindenképp császárral fog szülni, ha majd babája lesz. Tipikusan olyan lány, akiről lerí, hogy soha nem kellett semmiért nem megdolgoznia. Reméljük, majd az élet megtanítja, hogy ez nem egészen így működik! ; )
Még a vasárnapi napon este, megérkeztek Édesanyámék is. Természetesen Iroda, dumcsiztunk, majd haza. Most annyiból volt más, hogy itt még nem aludtak. Most így alakult, úgyhogy úgy oldottuk meg a helyzetet, hogy Édesanyám velem, Édesapám pedig a garázsban aludt. Jó melegre befűtöttünk neki, a heverőre összedobtunk egy nagyon jó kis helyet és már kész is volt. Az öregem nagyon jól érezte magát odalent. Azt csinált, amit akart és még söröcskét is talált, tehát a boldogsága megvolt. Amin meglepődtünk Anyukámmal, az az volt, hogy nem rúgott be olyan szinten az Irodában, mint ahogy azt vártuk. Mondjuk az Ősök egymás között meg is beszélték, hogy ezen az estén be fogja bizonyítani az Öreg, hogy majd az esküvőn sem lesz totál részeg. Legnagyobb meglepetésemre sikerült is neki.

Húsvét Hétfőn átjáróház. Locsolkodók jöttek, mentek. Elhervadni megint nem fogok egy jó darabig, az biztos, mivel ha 15-en nem locsoltak meg, akkor egy ember sem. : ) Plusz Másik Felem másik unokatesójáék is, Zsoltiék is meglátogattak minket családostul, szintén. Őket valahogy jobban csípem. De mindig is közelebb álltak hozzám is, és Másik Felemhez is, mint Éváék. Zsolti párjával, nagyon jót beszélgettünk, ott másfél éves a kisfiú, így van egy közös témánk, mégpedig természetesen a várandósság, az anyaság. Annyira jól esik néha, olyan emberrel beszélni, aki megérti, azt, amiről beszélek, hiszen nem is olyan régen ő is átélte ugyanazt, amit most én. Olyan megnyugtató.



A hét további része a melóhelyen megint kiakadással folytatódott. Két idiótám a boksz ajtót csapkodta kuka részegen, délutános műszakban, másik nap vmelyik könnyített a férfiasságán, szép kis placsnit hagyva a WC előtt, (azt hittem elokádom magam, amikor megláttam), a harmadik szintén délutános műszakba minden nap becsiccsentve jött be, tegnap pedig a melegedőnk kulcsát tüntették el. Erre nem tudok mást mondani, csak még mindig azt, hogy ez tényleg az őrültek háza. Jókat szoktam rajtuk röhögni, amikor még közlik velem ezek után a húzások után, hogy „de nyársaljunk, és hozzak szalonnát” vagy „csörögjek rá a Hivatal egyik kocsijára, hogy jöjjön le és majd azzal hoznak fel szénát”.. Na nem. De már közöltem velük: Véget ért a jó világ. Nem fog érdekelni semmi, amire kérnek. Nem lesz főzőgetés, nem lesz szabadság, nem lesz könnyítés a munkájukon, egészen addig, míg nem tanulnak meg emberek módjára viselkedni. Kezdek felülkerekedni rajtuk.

Édesapám a hétfői hazamenetel után, Kedden vissza is jött, mert egy nyaralós megkérte, hogy metssze meg a telkén a gyümölcsfákat. Pénteken ment csak haza, így maradt a kis „bunkerében” egész héten. Sokat dolgozott, de Másik Felem besegített neki, hiszen azért már 68 évesen két csípőprotézissel nem úgy halad az ember, ahogy szeretne. A munkája készen lett, szépen megcsinálta. A héten összespanoltak Anyóssal nem is kicsit.
De Pénteken ismét volt egy akció. Anyós.. Csak a szokásos. A lelkem kipakolt a nagy szekrényünkből, mert, hogy kerüljön át hozzá a szekrény. Még szinte haza sem értünk, meg sem melegedett a hátsó felem, a széken, ebéd közben, amikor közli, hogy ő csinált nekem munkát. Mondom igen? És mit?
Hát ott van a „rengeteg táskám!” a szekrényben, minek az, pakoljam el, és a többi cuccot is, és akkor átviszik az ő szobájába a szekrényt. Pumpa fel. Nem az volt a bajom, hogy mit mondott, hanem az, ahogy mondta. A kutyámmal szebb hangnemben beszélek konkrétan.
A levesem megevése után már pakoltam is, mivel az étvágyam is elment. Ja, az is ki lett adva, hogy vigyem a „rengeteg” táskámat Egerbe! Közöltem, hogy valamibe kellett pakolnom, amikor kiköltöztem, azért van kb 5 db táska, amiből kettő utazó. Az érettségis füzeteimet, azt se tudtam, hova tegyem, mondom szarni bele, megy az is Egerbe. Bejön hozzám az öreglány, magyaráz, amikor mondtam neki ezt, hogy nem tudtam máshogy kiköltözni, Másik Felem is mondott neki valamit, amikor elkezdett sírni, kivonult a konyhába Apámhoz és közbe azt magyarázta, hogy mert ő nem mondhat semmit. Másik Felemnek elmondtam, hogy nekem összvissz az esett szarul, hogy az én cuccaim nem foglalnak el egy teljes szekrényt, egy év itt élés után még mindig egy papírdobozban tárolom a bugyogóim és akkor még le van szedve a fejem, a rengeteg táska miatt, mikor nem az én sz@rságaimmal van tele a ház.
Azóta már kaptam egy fiókot, méghozzá tegnap, akkor is magyaráz az öreglány, hogy hát miért nem szóltam, meg miért nem néztem meg vmelyik fiókot, hogy van-e benne hely. Közöltem vele, hogy nem fogok turkálni senki cucca közt. Tegnap összepakolta a holmimat a fürdőszobában és betette egy kosárba, hogy könnyebben ki lehessen nyitni az ablakot, és azt mondta, hogy félve mondja, nehogy megsértődjek, hogy ő összepakolta. Ja meg tegnap reggeli beszólás: Mindenen megsértődök. Oké cső. Nyilván majd vigyorgok, mikor mindenbe, de szó szerint mindenbe bele szól, magyaráz, hogy ez kell, meg az kell az esküvőre, mikor örömanyaként ő az egyetlen, aki egy fillért nem ad bele a buliba… Nem is értem, hogy mit vár tőlem…..

Tegnap reggel Másik Felemmel elautóztunk a Szülővárosomba. El kellett intéznünk egy pár dolgot, illetve Édesapámnak a névnapja miatt utaztunk.
Út közben elég érdekes beszélgetést folytattunk le. Felhozta az anyját. Hogy mennyire unja, hogy mindenbe beleszól és higgyem el, ha úgy lenne pénze, már rég elköltöztünk volna. Elmondtam neki a dolgokat, amik bántanak Anyóssal kapcsolatban, azt mondta próbáljak meg nem törődni vele. Ne figyeljek másra, csak Manócskára és őrá. Akármi történik, úgyis mellettem fog állni, mert igazam van Anyóssal kapcsolatban. Csak lestem. Nagyon jól esett a kitartása mellettem, nem is vártam volna, hogy ennyire kiálljon értem, de megteszi. Ezzel ad biztonságot a kapcsolatunkban. Elmondta, mennyire rossz neki, amikor látja, hogy Anyós mondatai milyen rosszul esnek nekem. És tudja, hogy én nem szólhatok úgy vissza neki, ezért próbáljak meg nem törődni vele. Jól esik, hogy teljesen mellettem áll. Tényleg megtaláltam a párom. : )

A kis család tök jól elvolt szüleimnél, egészen addig, amíg a telefonomon el nem kezdtem mutatni képeket, Másik Felemnek, hogy szerinte milyen legyen a hajam. Kifejtette, majd Anyukám is, aztán az öreg totál felháborodott, hogy mert milyen már az, hogy én a netről néztem ki képet a hajról. Majd ő is vmi sztárnak a képével fog menni vmi fodrászhoz, blabla. Először csak lestem, de mivel ezt ordítva mondta, én is ordítva reagáltam a dologra. A vége sírás lett és gondolhatjátok, hogy nekem. Beszaladtam a szobámba, a régi váramba, majd az ágyamon nagyjából kibőgtem magam, amikor utánam jött Édesanyám. Elmondta, hogy az öreg egész nap belekötött, olyan szinten összevesztek délelőtt, hogy közölte vele, költözzön össze az Nászával, Anyósommal, mert ugyanolyanok mind a ketten. Jó ötlet! : )
A probléma ott kezdődik, hogy mindent elmeséltem Édesanyámnak, Anyósom akcióiról, de az öreg közel sem tud mindent. És mivel közel sem olyan szinten ismeri az öreglányt, mint én, hiszen nem él vele, ezért pártolja. Anyum meg engem pártol.
Miután látta az öreg, hogy nagyon rosszul esett, hogy megpróbált beleszólni a dologba és sírtam, bocsánatot kért, de a renovét megint elb@szta nálam. Így járt.

Találkoztam a héten Zsóval, kis séta keretén belül beszélgettünk egy nagyot. Ő is elmondta, mennyi baj van a munkahelyén, milyen parasztok a főnökök és kevés a fizu, a munka pedig rengeteg. Szétégette az egyik ujját, ami miatt táppénzen van, a főnök erre is totál bunkó módjára reagált, mintha tehetne róla. Otthon is megvan a maga baja, hiszen érdekes körülmények uralkodnak a családban. A lényeg, hogy elmondta, a nyarat már nem szeretné itthon tölteni, a párjával el szeretnének költözni a Fővárosunkba. Teljesen megértem az biztos, hogy innen lépnie kell, ha nem akar megbolondulni, de ugyanakkor nagyon rossz érzés, mert nagyon jó barátnők lettünk az utóbbi időben és itt voltunk egymásnak. Nekem csak ő van a közvetlen közelemben. És nagyon rossz lesz, ha elmegy. Szükségem van és mindig is volt rá. Korombeli, megbízható, akármit meg tudtunk beszélni. De megint máshogy hozta az élet. Szurkolok Neked Csajosom, hogy sikerüljön minden célod és álmod, mert megérdemled! Még el sem mentél, de ha belegondolok, már most hiányzol…

A pocakom egyre jobban nő, a kisfiam elég virgonc, Pénteken délelőtt fél óránként mocorgott, szerintem a jó idő tetszett neki annyira. Kicsi szemem fénye.. : )

Ja és ma reggel én is szétégettem az ujjamat, bundás kenyér sütés közben. Pont meg akartam fordítani a kenyeret, amikor az olaj hatalmas pukkanással fröccsent egyet, beterítve a jobb kezemen a mutatóujjamat, a középső ujjamat, illetve a gyűrűsujjam kis részét. Majd besz@rtam konkrétan. Rögtön elkezdett folyni a könnyem. Átadtam Másik Felemnek a villát, hogy fejezze be a sütést, én pedig elvonultam a szobába orrot fújni és pityeregni kicsit az ijedtségtől és fájdalomtól. Anyósom bekente a kezem tejföllel, kicsit jobb volt. Azóta olyan hólyagok nőttek az ujjaimon, hogy nem győzőm kinyomkodni.. Azért kivasaltam, elindítottam egy mosást és kiteregettem, még a szétégetett kezemmel is, nehogy megint az legyen, hogy nem látom meg a munkát.. (Anyós)

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!!
Pacsi mindenkinek!! :  )

A következő zenét Másik Felemnek küldöm, üzenet: Imádlak Életem! <3 





Szokásos...

Üdv Mindenkinek!

Sikerült egy kicsit pihennünk a hétvégén, aminek nagyon de nagyon örültem.
A kicsit rossz idő ellenére elmentünk horgászni Másik Felemmel, ami nagyon jót tett mind a kettőnknek. Tudtunk egy kicsit beszélgetni, együtt lenni.
Rátértünk egy elég kényes témára: Anyósomról folyt a szó.
Elmondtam Másik Felemnek az Anyóshoz fűződő érzelmeimet, de sikerült úgy előadnom, hogy ne bántsam meg vele, hogy ne úgy érzékelje, hogy én ezzel csesztetni akarom. Ne azt gondoljátok, hogy utálom az öreglányt, vagy ilyesmi, de nem bízok meg benne az ominózus hátam mögött dumcsizás óta és kiakaszt, hogy mindenbe beleszól. De amúgy elvagyok vele..
Azt is elmondtam, hogy nekem rosszul esett, hogy mindenki itt gyűjtöget a lagzinkra, Anyós meg benyögi, hogy hát ő most meg fogja magának venni azt a járművet, amit szoktak az idősebbeknek adni, azt hiszem elektromos és azzal lehet „száguldani” jobbra balra. Ezt már vagy két hete közölte. Amikor Másik Felem megkérdezte, hogy és a lagzi? Reakció: Majd Te kipótolod.. Oké cső. Gondoltam magamban, hogy WTF???
Elkanyarodtunk. Tehát elkezdtünk Anyósról beszélni, szerencsére nem én hoztam fel. Azt is elmondtam Másik Felemnek, hogy valójában Anyós is ok volt, amiért elmentem Egerbe. Csodálkoztam, amikor belőle is kijöttek az anyja iránt érzek sérelmek és elkezdte mesélni, hogy neki az esik rosszul, amikor közli, hogy ezt kell venni, meg azt, de abba nem gondol bele, hogy miből. Váltig állította, hogy mi vegyünk arany gyűrűt az esküvőre. Vettünk is. Csak nem aranyat. Acélt. Sokkal olcsóbb volt. Mondjuk, Anyum tudja csak az igazságot, az ő reakciója az volt, hogy mondani is akarta, hogy ilyen gyűrűt vegyünk, mert csodaszép és most a gatyánk is rámenne az arany gyűrűre. Érzékelhető a különbség az én Anyukám és Anyósom között remélem. Anyumnak én vagyok a fontos. Anyósomnak saját maga.
Új öltöny, új cipő, új ing és új csokornyakkendő kell az esküvőre a vőlegénynek. Ebből sem engedett Anyós. Másik Felem megvette. A saját pénzéből.
Nekem a családom már adott pénzt, hogy hozzá járuljanak az esküvői költségekhez. Anyum is és mamám is, akinek csak a nyugdíja van. Érdekes…
Ne értsetek félre, eszem ágában nincs azt mondani, hogy mert az én családom a tökéletes vagy ilyesmi. De basszus. Szerintem ez a normális. Hogy hozzájárulnak, tanácskoznak, hogy mit kellene, meg hogy csinálni és nem belesz@rni az egészbe és csak azzal foglalkozni, hogy a saját célra, magamnak mit vegyek…
Számomra Anyóstól ezek a húzások egy cseppet meredekek. Nekem az a természetes, hogy segítünk egymásnak, családon belül, hiszen a mai világban már másra nem számíthatsz csakis kizárólag a családodra. Eddig is írtam, hogy Anyósom énközpontú és önző. De egyre jobban úgy tűnik, hogy igazam van.

A beszélgetés alkalmával megkönnyebbültem. Ismét ledobtam magamról egy kis terhet és könnyebben érzem magam. Jól esett, hogy Másik Felem is megnyílt, megosztotta velem egy problémáját, ezáltal neki is könnyebb. És tudja, hogy rám számíthat. Akármikor, akármiben.
De ez nem csak egyoldalú, mert fontos kiemelni, hogy én is visszakapom ezt.
Próbálunk megoldást találni arra a problémára, hogy ne legyünk ennyire egymás szájában és valahogy sikerüljön elkülönülni Anyóskától, mert rövid úton be fogunk dilizni.
Többször volt már szó, kettőnk közt, hogy építsünk a ház tetőterébe egy lakást. Két szoba, konyha, fürdő cső. Először a szocpol-ból akartuk. Aztán letettünk róla, mert az olyan feltételekhez van kötve, hogy nagy valószínűséggel fel se tudnánk venni. De Másik Felemnek támadt egy másik ötlete. Egy B terv. Ugyanis olvasott egy olyan lehetőségről, hogy ha pár évig teszel félre pénzt, akkor azt és az összeg dupláját fel tudod venni hitelként. Na ez már közelebbinek tűnik. Csak bírjuk ki azt az
1-2 évet. Ha elkezdenénk, félre tenni legalább tudnánk, hogy elérhető a cél és nem kell örökké elviselni Anyóskát. Örülnék neki nagyon. És jól esett, hogy ilyeneken gondolkozik Másik Felem.
Pedig teljesen abban a hitben voltam, hogy ebből a tervből nem lesz semmi. Pedig más lehetőségünk nem lesz. Legalábbis eddig nagyon úgy tűnik..

A kisfiam tényleg úgy nő, akár a gomba. Megint nőtt a hasam. A lelkem most abból űz hobbit, hogy rugdossa a húgyhólyagomat, amitől percenként úgy érzem, mint aki mindjárt bepisil. Jókat szoktam röhögni, de néha olyan váratlan pillanatban lep meg vele, hogy konkrétan megijedek. Rendszeresen mocorog, főleg reggel és este, de akkor is, ha éhes. Ha küldök le kajcsit, utána csendben van. Ráálltam a mindennapi fél liter kefírre, nem tudom miért, egyszerűen jól esik. Nagyon.
Tegnap egy görcs is elkapott. Kegyetlen volt. Szerencsére csak pár percig tartott, de bekönnyezett a szemem. Pont feküdtem. Megfordultam, a párnát a hasamhoz raktam, és elhelyezkedtem magzat pózba. Segített. Pár perc múlva már aludtam.
2 hét múlva el fogunk menni 4D-s ultrahangra, nagyon várom már, hogy megint lássam az én kicsi szerelmemet. Hívtuk az Ősöket is, Apukám teljesen rácuppant a dologra, nagyon aranyos. Várom már nagyon, a kis családdal együtt.

De a kedvenc sztorim a múlt hétről:
Találkozott az exemmel az egyik munkatársam. Kérdezte, ott vagyok-e a melóhelyen. Amikor közölte vele a munkatársam, hogy már főnök vagyok, a reakció egyből az volt, hogy "ugyan kinek tette szét a lábát?" Munkatársam csak lesett és megkérdezte, hogy tud-e a többi dologról, célozva ezzel az eksüvőre és az egyre növekvő pocakomban lévő magzatra, arra pedig úgy reagált, hogy tud róla, de nem is biztos, hogy Másik Felemtől van a gyermek.
Ez vicces komolyan. Tipikus undorító, féltékeny, alpári reakció. Csak nevetni tudok rajta. Persze, mint mondtam már, senkinek nem maradok adósa!! ;) Ha tőlem nem, majd az élettől visszakapja...



Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!