"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Kezdődik az élet...

Üdv Mindenkinek!!!

A sok rossz dolog után, ami folyamatosan történt, elindultam felfelé a lejtőn.
Mivel elfáradtam egy kicsit lekileg, muszáj volt már bemennem Szülővárosomba, Édesanyámékhoz, továbbá úgy volt, hogy tudok találkozni egy régen nem látott baráttal, de sajnos ez nem jött össze.
Tehát a pénteki délután folyamán Másik Felemmel beszálltunk a kocsiba és irány a város. Amikor beértünk vásároltunk, illetve Másik Felem intézte a horgászigazolványát, majd meglátogattuk Édesanyámat a munkahelyén, aztán felnéztünk Édesapámhoz is. Én maradtam, Másik Felem pedig jött haza egy kis dumcsi után.
Édesanyámmal jót beszélgettünk délután és este,jót aludtam mellette. Kicsit megnyugodtam.
Másnap délelőtt Anyukámmal nyakunkba vettük a várost. Vásárlás és beszélgetés ismét.Meglátogattunk egy drogériát, sikerült kicsit leragadni a baba részlegen, ahol Anyukám kinézett egy nagy csomagos pelenkát. A plázából kellett visszamenni, hogy meg tudja venni,mert nem hagyta nyugodni.Vett egy nagyon puha plüss bárányt is, hogy Manócskának meg legyen az első nagyszülőktől kapott plüssállatkája is. Azt hittem elolvadok, nagyon aranyos volt. Olyan büszkén cipeltem végig a pelenkát a városon, mintha legalábbis      Nobel-díjat mutogatnék.
Nagyon sok dolgot tudtunk megbeszélni és elintézni, aztán kicsit fáradtan tértünk haza fél 12-kor és fogtunk hozzá egy közös kis főzőcskéhez. A hús sütögetése közben majdnem megríkatott, amikor közölte velem, hogy biztos benne, hogy én fogom a világra hozni a világ legszebb babáját. Hihetetlen jól esett. De komolyan.
Ebéd után megtanítottam az ingázás minden fajta rejtelmére, aztán rövid fotónézegetés után ettem,majd irány Édesapámmal a buszmegálló, másnéven parasztelosztó, hogy elinduljak haza.
Szükségem volt erre az egy napra. Tele voltam feszültséggel, idegeséggel, csalódással de Anyukám és az otthoni légkör nagyon jót tett a lelkemnek. Köszönöm, Édesanya!!!

Amikor hazaértem, és Másik Felemmel tudattam, hogy jó már látni, elnéztünk az Irodába. Másik Felem elkezdte ecsetelni, hogy hát ő gondolkozott, meg beszélt Anyóssal is (nem maradhat ki!!!) és ha beleegyezek, akkor május másodikán megtarthatnánk az esküvőt. A szűk családi kör, semmi extra. Erről már beszéltünk, de a dátum még nem volt meg. Belementem, hiszen addig még van idő elintézni mindent, akkor már jó idő lesz, egyetlen hátrány van, hogy akkor már hét hónapos kismama leszek, tehát esélyes, hogy akkora leszek, mint egy ház, de ez legyen a legkevesebb. :)
És igen,emberek, megcsináltam!
Olyan dolgot sikerült elérnem ismét, ami még más nőnek nem sikerült. Eddig senkit nem jegyzett el Másik Felem. Senkivel nem költözött össze. Senkit nem akart elvenni feleségül. Senkitől nem lett gyereke.
Nagyon boldog vagyok és borzasztóan büszke is, amiért eljutottunk idáig. A nagy betűs élet kapujában állok egy pici babával a pocakomban. Örömmel lépek majd be ezen a kapun, hiszen megtaláltam a társam. Aki kiáll mellettem, még az anyjával szemben is, akire számíthatok, akit hihetetlen módon szeretek. Álmaim valósulnak meg ezzel. Neki örömmel lennék a felesége. Neki örömmel fogok gyereket szülni. Neki boldogsággal és büszkeséggel fogok IGEN-t mondani és a nevét felvenni!!
Sok lesz még a dolgunk, de boldog vagyok. Elértem, amit el szerettem volna érni.
Méterrel a föld felett érzésem van... Szárnyalok... :)

 

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!!!
Sziasztok!!!

Erőre kapás...

Sziasztok!!!

Össze kellett szednem magam egy kicsit, mert mostanában sok olyan dolog történt, ami az amúgy is érzékeny lelki világomnak nem tett jót.
Ugye olvastátok a múlt heti Anyós akciót. Azóta nem történt semmi extra vele kapcsolatban. Kicsikémnek hív és ha valamit kiejtek a számon akkor egyből megfőzi, vagy megveteti. Én még egyenlőre csak közömbösen nézem a történéseket. Nem merem beleélni magam abba, hogy tényleg tiszta szívből csinálja ezeket. Még kell egy kis idő, mire újra hinni tudok majd benne és egy-egy mondatánál nem jut az eszembe, hogy anno mit mondott...

A héten a munkatársak is teljes mértékben kiakasztottak. Ugyanis bolond az összes. Eskü.
Az egyiknek azért kell könyörögni, hogy ne igyon, a másiknak, hogy ne legyen ökör és viselkedjen normálisan, a harmadik felettébb okos és olyan bödös, akár a dög, Szenilláról meg ne is beszéljünk. És hát kiakadtam, megkérdeztem tőlük, hogy mégis mit éreznek mostanában, hogy miért kell így viselkedni, és mi az oka annak, hogy meg van ökörödve az összes. A reakció az volt, hogy kiröhögtek. Főnökkel csak lestünk. De rájöttem már mi a baj: Hülyékkel vagyunk körül véve. Eddig nem csináltak ilyeneket, most meg azért is könyörögni kell, hogy normálisan elvégezzék a munkájukat és hogyismondjam kissé tele van a tököm. De azért rájuk hoztuk a frászt a Főnökkel, ugyanis még mindig azzal riogatjuk őket, hogy ki tudja ki lesz a Főnök,mert elvileg én nem tudom ki lesz az, de a Főnök tudja. És azt mondta, felköthetik a gatyájukat, mert nagyon kemény lesz a következő jelölt. Persze találgatnak, én úgy teszek,mint aki az ég világon semmiről nem tudok, Főnök meg halál nyugalommal adagolja nekik, hogy kanyec lesz a jövő hónaptól. Nagyon csípem!!!

Hétfőn komolyan elgondolkodtam, hogy mi lesz, ha már nem lesz velünk. Ő volt a támaszom. Csak ránéztem, adott egy jelet és tudtam mit csináljak vagy mit mondjak. Ha elmegy nem lesz támaszom. Nem lesz olyan, akivel mehetek sorsjegyeket kaparni, vagy akivel átröhögtem az egész délelőttöt, nem lesz olyan, kinek akármit elmondhatok, aki helyre rakja a bandát. Olyan érzésem van, mintha rám szakadna az egész. Persze azt vágom, hogy ezt nem kell ennyire komolyan venni és biztos vagyok abban, hogy kieszelek valamit, amivel kordában tarthatom ezeket a sült bolondokat, legalább addig, míg el nem megyek szülni. Össze kell szednem magam. Kőkemény leszek. Elhiheted!!!
De Főnök, mivel tudom, hogy néha Te is ide tévedsz, a blogra, üzennék Neked:
Hiányozni fogsz! Nagyon is.. Hiszen azzal, hogy elmész, olyan, mintha a legjobb barátomtól kellene elbúcsúznom minimum hónapokra. Mindent köszönök, amit eddig értem és Másik Felemért tettél! A szuper kajákat, amiket főztél, azt, hogy ha felhúztam magam, egy perc alatt kizökkentettél és már röhögtem is. Azt, hogy mellettem voltál. Hogy akármit elmondhattam Benned megbízhattam. Remélem hiszel bennem és szurkolsz nekem, hogy méltó utódod legyek! Vigyázz magadra a nagy világban, mert nagyon várunk vissza!!! 



Gyerekek, a másik! Voltam ma védőnőnél. Írkál a kiskönyvembe, semmi gond, vérnyomás alacsony (már megint) jól van az, a véreredmény sem annyira gázos, várjuk meg a belgyógyászat eredményét, álljak a mérlegre. Jan. 29: 53 kilo. Ma: 55 kilo. EZ SOK!!!! Ne egyek annyit! Lesek.. Naaagy szemekkel. Tessék????
Nagy lazán közlöm vele: Ha éhes vagyok enni fogok! Eddig az volt a baj, hogy nem híztam semmitől és nem mentem soha 50 kilo fölé, most meg az a baj, hogy hízok?
Jaaaj, hát az nem baj, ha hízol, csak ne ilyen gyorsan!
Heee??? Mivaaaan??
A 16. hétbe lépek jövő Hétfőn, a negyedik hónap. És most vagyok 55 kilo. Teszem hozzá, hogy jól érzem magam a bőrömben, mert mindenhova hízok. Nagyobb a fenekem, a cickóm, a combom, meg természetesen a pocakom is. HÁTAKKORMEG???
Jan. 29: 77 cm a pocak körfogat. Ma: 80 cm. Én kérek elnézést. Én virulok, védőnő meg mentegetőzik, hogy hát nő a pocak is, ez is benne lehet a súlygyarapodásban.
Visszafelé úton, a bicajon, ezen kattogtam, hogy most kajak fogyózzak vagy mi? Na addig álljon akárki fél lábon! Nem fogok éhezni! Végre megint szeretek enni! Úgyis lefogyom, ha szülök, a gének miatt. És már tornázok is.. De eldöntöttem: Továbbra is azt fogom csinálni, ami jól esik!! Punktum.Azért a biztonság kedvéért amikor hazaértem bevágtam egy tányér tojáslevest, meg egy grillcsirkének a negyedét. És elképesztóen jól esett!!! ;) 

A jó dolog a héten a Zsóval történő dumcsizás, rakott krumpli gyártás és kávézás volt. Ismét köszönetet kell mondanom, Csajszi! Nagyon kellett az a délután!!! Tündér vagy, köszönöm, hogy vagy nekem!!!

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!!!
Sziasztok!!!

Csalódás..

Sziasztok!

Sajnos nem túl jó eseményekről kell beszámolnom Nektek. Először is visszakanyarodunk a múlt hétre.
Írtam Nektek a búcsúztatóról, amikor a munkatársak kicsit engedtek az alkohol csábításának és ennek következtében az a lökedék munkatársam, túlságosan feloldódott. (Az egyetlen nő vagy micsoda, rajtam kívül, most elnevezzük Szenillának, ugyanis tiszta olyan, mint az a hal. Remélem élénken él a fantáziátokban és össze tudjátok rakni, a képet, hogy miért áll le a csajtól az agyunk…)
Fontos azt is tudni, hogy állandó jelleggel jár a szája. Ha kell, ha nem beszél. Tehát ez, hogy rásegített az alkohol, lehet, hogy csak kifogás. Sőőt.. Na mindegy. A lényeg, hogy olyanokat beszélt a többieknek, hogy milyen dolog ez, hogy Másik Felemmel hamarabb elmentünk. Ezt már tudjátok elvileg. Stratégia kidolgozás, győzött a szívjam ki a vérét verzió. Ezt el is kezdtem a tegnapi nap folyamán, ami nagyon nem tetszett neki, ugyanis egy jó szavam nem volt hozzá, és amikor csak tehettem, beszóltam. Amire még ő volt felháborodva és vissza-vissza adogatta a dolgokat. De nem baj, csak egy nap telt el. Még bőven van időm pusztítani a lelki világát. Ugyanis nem maradok adósa általában senkinek sem. :) Ezt tartom most is!!!



Otthon nagyobb zűr adódott. A hétfői napon. De Vasárnap kezdődött.
Amikor felébredtünk a déli sziesztából, beszélgettünk Másik Felemmel, hogy mit és hogyan kéne pakolni, hogy elférjen a kicsi, ugyanis neki meg Anyósomnak annyi cuccuk van, hogy az két családnak elég volna. Már most nem férünk el, hogy ott vagyok, nem még ha jön a gyerek és folyamatosan nő, ugye, egyre több hely kell neki. Felkeltünk és a kis gondolatmenetet Másik Felem próbálta átadni Anyósnak, aki erre felháborodott, hogy ő már ugyan hova pakoljon, szóljunk, ha útban van, ilyenek. Nekem erre a veszekedésre az volt a reakcióm, hogy már azt is megbántam, hogy elmondtam. Másnap, folytatás következik:
Másik Felem hazavitt melóból, mert nem tudta, mikor fog végezni, ne kelljen annyit várnom rá. Anyósom aludt. Megebédeltem. Amikor felébredt, kimentem köszönni neki, mire nagy flegmán válaszolt, ezért levetettem, hogy még mindig be van rágva, az előző napi eset miatt. Mondta, hogy lesúrolja a gáz tűzhelyet, mire mondtam neki, hogy szívesen megcsinálom én is. Nem kell. Kimentem hát, hogy segítsem Másik Felemet, megcsináltam egy pár dolgot helyette. Kb. fél óra múlva visszamentem a házba, amit Anyósom látott is. Leültem a gép elé, nézelődtem, amikor átjött a szomszéd asszony, dumcsizgatni. Ismétlem, a szobában ülök!
Egy fél órás kis monológ következett, ami azt eredményezte, hogy legalább a fele időben rólam beszélt. Hozok fel példákat:
- Nem látom meg a munkát, DE az ő munkája kell!!! (ez esett a legsz@rabbul!)
- Egyfolytában Másik Felem seggében vagyok, vagy kint, de nem tudja elképzelni mit csinálok.
- Mindent elmondott a vasárnapi beszélgetésünkről, még azt is, amit én mondtam, mindent!
- Bekötik nekem a netet, de minek. (Én fogom fizetni, nem értem miért zavarja!)
- Majd elmegy öregotthonba, vagy csináljunk neki egy külön szobát és akkor fel se néz ránk, majd csak a gyerekre!
- A sz@rházi szót hallottam a monológ elején, de akkor legalább halkan beszélt, ezért nem vagyok/ voltam benne biztos, hogy azt rám mondta.
Amikor már teljesen kiakadtam és nem tudom hány SMS-t váltottam a Főnökömmel, elindultam kifelé. Gondolom, mondanom sem kell, kissé meglepődtek, amikor megláttak az előszobában. Felvettem a kabátom és közöltem velük, hogy bent voltam végig és elviszem a kutyát sétálni. Amikor az udvaron voltam, már megint sírtam. Elindultunk a kutyával, az erdő felé.
Amikor még a faluban voltunk, hazaért Másik Felem, dudált is, direkt nem néztem hátra.
Kb. egy óra múlva értünk haza. Csak Másik Felem volt otthon, Anyós a szomszédba trécselni. Másik Felem első kérdése az volt, hogy mi a baj, amikor meglátott. Kibuktam és sírógörcs jött rám. Alig bírtam neki elmondani, hogy mit hallottam és hogy mennyire rosszul esik ez az egész, mert úgy érzem, hátba lettem szúrva, mikor nem csináltam és nem akartam semmi rosszat. Azt meg még kevésbé akarom, hogy összevesszenek miattam. Másik Felem próbált nyugtatni, azt mondta megszakad a szíve, ne sírjak. Nehezen, de megnyugodtam. Nem sokra rá, hazaért Anyós is. Másik Felem rögtön elkapta, hogy büszke lehet magára, hogy megsiratott engem. Fogalma nem volt semmiről sem, elmondtam neki, hogy mindent hallottam és milyen rosszul esett. Jaaaj, de ő nem úgy gondolta, nem akart ő engem megbántani, csak beszélgetett. Mire megint kapott a kisfiától, hogy hát ez az, hogy állandóan jár a szája, és hogy hogy tudott ennyire megbántani engem. Mindegy, a lényeg, hogy kibékültünk és bocsánatot kért, amit én tiszteletben tartok, de kell egy pár nap, mire feldolgozom, az esetet. Csalódtam benne, nem is kicsit.
De megint bejött a minden rosszban van valami jó mondás, ugyanis még közelebb kerültünk Másik Felemmel egymáshoz. Maximálisan kiállt mellettem, ami borzasztó jól esett. Ismét bizonyított.
Az lenne tényleg a legjobb megoldás, ha csinálnánk Anyósnak egy külön szobát, konyhát és fürdőt, akkor el lehetne ott, nem lenne annyi dolga és nem lennénk ennyire egymás szájában. Már kiderült, hogy el tudom látni a háztartást. Ezt is elmagyaráztam neki. Hogy hogy mondhat ilyet, hogy nekem csak a munkája kell. Soha nem kértem tőle semmit, és ha nem csinálna egész nap semmit sem, amikor hazaérnék, melóból úgyis megcsinálnám. Ez volt mikor kórházban is volt. De ha nem hagyja, hogy segítsek, akkor mégis hogy??!
A kedélyek már lecsillapodtak, de még mindig nem vagyok tiszta lelkileg. Biztos jót tett Manócskának is, hogy ennyire kiakadtam. Próbáltam nyugtatni magam, de egyszerűen nem ment. Ki kellett adnom a fájdalmamat valahogy.
Hát így jártunk. Megint olyan ember rúgott belém, akire nem számítottam, hiszen nem tettem ellene semmit sem. De meg kéne már szoknom…



A vérvétel eredményem sem hozott jó dolgot. Sok a fehérvérsejtem. Amit ki kell nyomozni, ezért tegnap megint vért vettek tőlem. De amilyen pechem volt, mára nem készült el az eredmény, a doki meg már holnap szabadságon lesz, szóval majd csak jövő héten tudom meg, hogy mi az oka ennek.

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!!!
Sziasztok!