Üdv Mindenkinek!

Hát a Kellemes Karácsonyi Ünnepekről már lekéstem, de még Nagyon Boldog Új Esztendőt Kívánhatok minden Kedves Blogolvasónak! Köszönöm, hogy egész évben velem voltatok és remélem ez a jövőben is így lesz! Köszönöm, hogy vagytok nekem!

Na nálunk is ment a karácsonyi készülődés ezerrel, de nem úgy, ahogy én szerettem volna, természetesen.
Ugyanis megint csak Anyósom főzött mindent.. Még egy levest sem dobhattam össze, közölte, hogy majd ő megcsinálja, amikor meg felajánlottam, hogy csinálok sütit, azt mondta, nem kell, ő csinál két félét, úgyis csak itt romlik majd ránk. Egyem azt a kedves, aranyos szívedet...
Rá kellett döbbenem, hogy eszméletlenül zavar, hogy ennyire kiszolgáltatva érzem magam neki. Mivel világra hoztam egy édes kis fiút, szeretném betölteni az Anya szerepet, ami jár nekem! Szeretnék gondoskodni a családomról, etetni őket, mosni rájuk, romantikus vacsorákat a férjemmel, nagy hancúrokat a zuhany alatt, amíg Manó alszik.. Ezek akkora nagy kérések? Csak Anya akarok lenni.. Élni akarok.. De így.. Egyre jobban belefáradok abba hogy nem tehetem, amit szeretnék, nem tölhetem be a szerepet, amit akarok...

A karácsonyfa akkor is rám maradt, hála istennek, mert azt tudtam arra fogni, hogy majd feldíszítem Manónak!! Oké, készen is lett 24-én délelőtt. Aztán beteg lettem.. Elkapott a nátha, de mint állat. A fejem fáj, az orrom feszt be volt dugulva és kezd bedurrani a torkom, de még a fülem is.. Már úgy néz ki, hogy jövök ki belőle, igaz, már bevettem nem is tudom már mennyi citromot plusz egy egész üveg mézet.. Ja és hagymát eszek hagymával.. Úgy volt, hogy a két ünnep között bemegyünk Szülővárosomba is, mert mostanában kezdtem megint lemerülni lelkileg, de így a betegség miatt eltolódik egy kicsit. Ami késik, nem múlik!!

Voltunk bent Édesanyáméknál, Karácsony első napján, természetesen. Nagyon jó volt, pihentünk, beszélgettünk, kicsit együtt voltunk! Jót tett, jól esett nagyon!
Amíg Másik Felem és kis Manókám elaludtak, nekem nem ment a pihenés, ezért kiültem Édesanyámmal beszélgetni a konyhába. Igen, be kell látni, panaszkodtam, de jó érzés volt, mivel úgy éreztem, hogy a kis csomagok aminek halmaza nyomja a vállamat, folyamatosan kerülnek le rólam. De nem olyan ráakasztom a másikra stílusban, hanem elengedem egy folyón és hagyom, hogy elnyelje őket a víz! Kicsit megkönnyebbültem..
Amikor már a kocsinál voltunk Édesanyám nagyon okosan elengedett egy mondatot Másik Felemnek: "Vigyázz a családodra! Csupa nagy betűvel vigyázz rájuk!"
Persze ezzel elindított egy lavinát, aminek borzasztóan örülök!
Búcsúzkodás után elindultunk, Másik Felem rögtön megkérdezte, hogy ez mi volt. Belekezdtem egy monológba, ami majdnem hazáig tartott.. Csak jöttek egymás után a mondatok, az érzéseimről, a gondolataimról, hogy mennyire szeretnék már külön élni, mint egy normális család, hogy azért vagyok néha, olyan szomorkás mert feleslegesnek, egy nullának érzem magam.. Mert azt tudom, mit kellene tennem, de nem tehetem, mert megcsinálják helyettem és ez borzasztóan idegörlő.. Másik Felem meghallgatott, reagált is és egész jól fogadta. A beszélgetés óta olyan, mintha változna.. Pozitívabb mondatai vannak, több időt próbál velünk tölteni és nagyon aranyosan viselkedik. Mondtam is neki, hogy nagyon köszönöm, hogy így viselkedik, mert így feltölt és energiát ad, plusz ez az az ember, akihez hozzá mentem feleségül!!! Boldogság.. :)

Zárom soraim, Manókám kezd ébredezni! Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!
Erre a zenére nem bírok nyugton maradni! ;)