Sziasztok!

Igen, oka van ennek az elég jelentőségteljes címnek! Máris beavatlak Benneteket!

De először is arról ejtenék szót, hogy bevált a borostyánlánc Manónak! Nem tudom már, leírtam-e, de Édesanyámtól kapott Manó egy három színű borostyánláncot. Pont jó a méret, se nem kicsi, sem túl nagy, így nem akad bele a kis keze. Úgy szoktam csinálni, hogy reggel ráadom, mikor átöltöztetem és este leveszem, hogy éjszaka már ne legyen rajta. A véget nem érő esti ordítások véget értek. Ha ordít is szegénykém, pár perc után abbahagyja, de már sokkal jobban érzi magát, nem fáj neki úgy, pedig nagyon úgy tűnik, hogy az egyik fogacska lassan már tényleg napvilágot lát. Nagyon örülök, mert a lelki világomnak is jobb, hogy nem sír állandóan a Fiam, másrészt könnyebb is így vele. Úgyhogy pár emberrel ellentétben én a voksomat a borostyánlánc MELLETT adom le! ;)

Na de most térjünk a lényegre.

Van egy barátunk, az esküvőnkön ő volt a sofőr a menyasszonyi autóval. Nevezzünk nevén: Gyula. Annyit kell róla tudni, hogy egy ritka rendes emberről beszélünk, aki egy tévé csatornánál dolgozik és saját magának köszönheti azt, hogy jelenleg egyáltalán nincs anyagi problémája. Ő vett egy házat itt a faluban, ami hatalmas, a telek is nagyon nagy, de a ház még nincs befejezve.
A hétvége folyamán felmentünk hozzá családostul, mert már egy pár hete szólt, hogy beszélni akar Másik Felemmel is meg velem is. Végre feljutottunk.
Amikor leültünk a kanapéra, rögtön belekezdett. Én Manóval az ölemben hallgattam figyelmesen a dolgokat.

Képzeljétek el, hogy egy barátotok felajánlja, hogy dolgozzatok neki. Beavat Benneteket a tervébe, hogy egy házból esetleg panziót, vagy vendégházat is lehetne csinálni, fellendítve a falusi turizmust, további szolgáltatásokkal, többek közt paint-ball pályával és teniszpályával. A barát felajánlja a Férjednek, hogy jövő év márciustól, szerződéssel, dolgozzon neki, kezdje el a vizes munkálatokat a házban, hiszen az a szakmája. Ha lemegy a jövő év akkor csatlakozol Te a képbe. Márciustól Decemberig van idő megcsinálni a helyet, még elindítani is, ha minden úgy alakul, ahogy elképzeltétek. Legyél üzletvezető a Férjeddel együtt és tedd egy sikeres válallkozássá a házat a Főnök segítségével. Ha ez is megvan, átléphetsz akár személyi asszisztensé is, hiszen egy pár dologban ismét kérné a Főnök a segítségédet, gondol pl. tárgyak, papírok elvitelére A-ból, B-be, dolgai intézésébe stb.. Csak a jogsi kellene hozzá és már kész is. A munkaidő kötetlen és a fizetés is több lenne, igaz, még nem sokkal több, mint amit most keres a Férjed, de valószínűleg ezzel az állással közel annyi ideget nem enne meg, mint most 70 ember Főnökeként.

Rögtön felcsillant a szemem.
Jogosan jöttek a kérdések!
- Mi lesz ha erre rámegy a barátság?
- Mi a garancia, hogy tényleg be tudjuk indítani?

De jött a másik oldal is:
- Az ötlet nagyon, de nagyon nem rossz!
- Megalapozhatnánk az egész családunk jövőjét..
- Nem lenne csak egy Főnökünk és sok dologban szabad kezet kapunk.
- Egy bizalmi állás, amire már eleve jól esik, ha valaki megkér bennünket, hiszen ez azt jelenti, hogy nem kicsit megbízik bennünk!

Jelentem, az én válaszom igen! Csináljuk! Vágjunk bele! Veszíteni valónk nincs igazából..
Másik Felem nagyon agyal. Attól fél, hogy nem fog beindulni, és akkor nem lesz munkája Decembertől. De hiszem, hogy megoldanánk. És abban is biztos vagyok, hogy be tudjuk indítani. Belül bizsergető érzésem van, ahogy rá gondolok erre a dologra. Érzem, hogy meg kell próbálnunk. Mintha az Égiek lenyújtották volna a kezüket, hogy "gyere fogd meg, vállald be, sikerülni fog"! Annyira érzem! Nem fogom hagyni elszalasztani ezt a lehetőséget, mert ha más fut be ezzel az üzlettel, kitépem a saját hajam. Pedig azt is mondta Gyula, ha mi nem vállaljuk, az se baj, mert valakivel akkor is elindítja!
Rá kell döbbentenem valahogy Másik Felemet arra, hogy nem feltétlen mindig az adott körülmény a legjobb, főleg, ha felajánlkozik egy ekkora kaliberű lehetőség! Hajráá!

Köszönöm, hogy itt jártatok!
Egy zenével búcsúzom, amit sokat hallgatok mostanában! Nagyon tetszik!
Sziasztok!