"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Minőségi változás..

Üdv Mindenkinek!

Hát a Kellemes Karácsonyi Ünnepekről már lekéstem, de még Nagyon Boldog Új Esztendőt Kívánhatok minden Kedves Blogolvasónak! Köszönöm, hogy egész évben velem voltatok és remélem ez a jövőben is így lesz! Köszönöm, hogy vagytok nekem!

Na nálunk is ment a karácsonyi készülődés ezerrel, de nem úgy, ahogy én szerettem volna, természetesen.
Ugyanis megint csak Anyósom főzött mindent.. Még egy levest sem dobhattam össze, közölte, hogy majd ő megcsinálja, amikor meg felajánlottam, hogy csinálok sütit, azt mondta, nem kell, ő csinál két félét, úgyis csak itt romlik majd ránk. Egyem azt a kedves, aranyos szívedet...
Rá kellett döbbenem, hogy eszméletlenül zavar, hogy ennyire kiszolgáltatva érzem magam neki. Mivel világra hoztam egy édes kis fiút, szeretném betölteni az Anya szerepet, ami jár nekem! Szeretnék gondoskodni a családomról, etetni őket, mosni rájuk, romantikus vacsorákat a férjemmel, nagy hancúrokat a zuhany alatt, amíg Manó alszik.. Ezek akkora nagy kérések? Csak Anya akarok lenni.. Élni akarok.. De így.. Egyre jobban belefáradok abba hogy nem tehetem, amit szeretnék, nem tölhetem be a szerepet, amit akarok...

A karácsonyfa akkor is rám maradt, hála istennek, mert azt tudtam arra fogni, hogy majd feldíszítem Manónak!! Oké, készen is lett 24-én délelőtt. Aztán beteg lettem.. Elkapott a nátha, de mint állat. A fejem fáj, az orrom feszt be volt dugulva és kezd bedurrani a torkom, de még a fülem is.. Már úgy néz ki, hogy jövök ki belőle, igaz, már bevettem nem is tudom már mennyi citromot plusz egy egész üveg mézet.. Ja és hagymát eszek hagymával.. Úgy volt, hogy a két ünnep között bemegyünk Szülővárosomba is, mert mostanában kezdtem megint lemerülni lelkileg, de így a betegség miatt eltolódik egy kicsit. Ami késik, nem múlik!!

Voltunk bent Édesanyáméknál, Karácsony első napján, természetesen. Nagyon jó volt, pihentünk, beszélgettünk, kicsit együtt voltunk! Jót tett, jól esett nagyon!
Amíg Másik Felem és kis Manókám elaludtak, nekem nem ment a pihenés, ezért kiültem Édesanyámmal beszélgetni a konyhába. Igen, be kell látni, panaszkodtam, de jó érzés volt, mivel úgy éreztem, hogy a kis csomagok aminek halmaza nyomja a vállamat, folyamatosan kerülnek le rólam. De nem olyan ráakasztom a másikra stílusban, hanem elengedem egy folyón és hagyom, hogy elnyelje őket a víz! Kicsit megkönnyebbültem..
Amikor már a kocsinál voltunk Édesanyám nagyon okosan elengedett egy mondatot Másik Felemnek: "Vigyázz a családodra! Csupa nagy betűvel vigyázz rájuk!"
Persze ezzel elindított egy lavinát, aminek borzasztóan örülök!
Búcsúzkodás után elindultunk, Másik Felem rögtön megkérdezte, hogy ez mi volt. Belekezdtem egy monológba, ami majdnem hazáig tartott.. Csak jöttek egymás után a mondatok, az érzéseimről, a gondolataimról, hogy mennyire szeretnék már külön élni, mint egy normális család, hogy azért vagyok néha, olyan szomorkás mert feleslegesnek, egy nullának érzem magam.. Mert azt tudom, mit kellene tennem, de nem tehetem, mert megcsinálják helyettem és ez borzasztóan idegörlő.. Másik Felem meghallgatott, reagált is és egész jól fogadta. A beszélgetés óta olyan, mintha változna.. Pozitívabb mondatai vannak, több időt próbál velünk tölteni és nagyon aranyosan viselkedik. Mondtam is neki, hogy nagyon köszönöm, hogy így viselkedik, mert így feltölt és energiát ad, plusz ez az az ember, akihez hozzá mentem feleségül!!! Boldogság.. :)

Zárom soraim, Manókám kezd ébredezni! Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!
Erre a zenére nem bírok nyugton maradni! ;)






Életem lehetősége...

Sziasztok!

Igen, oka van ennek az elég jelentőségteljes címnek! Máris beavatlak Benneteket!

De először is arról ejtenék szót, hogy bevált a borostyánlánc Manónak! Nem tudom már, leírtam-e, de Édesanyámtól kapott Manó egy három színű borostyánláncot. Pont jó a méret, se nem kicsi, sem túl nagy, így nem akad bele a kis keze. Úgy szoktam csinálni, hogy reggel ráadom, mikor átöltöztetem és este leveszem, hogy éjszaka már ne legyen rajta. A véget nem érő esti ordítások véget értek. Ha ordít is szegénykém, pár perc után abbahagyja, de már sokkal jobban érzi magát, nem fáj neki úgy, pedig nagyon úgy tűnik, hogy az egyik fogacska lassan már tényleg napvilágot lát. Nagyon örülök, mert a lelki világomnak is jobb, hogy nem sír állandóan a Fiam, másrészt könnyebb is így vele. Úgyhogy pár emberrel ellentétben én a voksomat a borostyánlánc MELLETT adom le! ;)

Na de most térjünk a lényegre.

Van egy barátunk, az esküvőnkön ő volt a sofőr a menyasszonyi autóval. Nevezzünk nevén: Gyula. Annyit kell róla tudni, hogy egy ritka rendes emberről beszélünk, aki egy tévé csatornánál dolgozik és saját magának köszönheti azt, hogy jelenleg egyáltalán nincs anyagi problémája. Ő vett egy házat itt a faluban, ami hatalmas, a telek is nagyon nagy, de a ház még nincs befejezve.
A hétvége folyamán felmentünk hozzá családostul, mert már egy pár hete szólt, hogy beszélni akar Másik Felemmel is meg velem is. Végre feljutottunk.
Amikor leültünk a kanapéra, rögtön belekezdett. Én Manóval az ölemben hallgattam figyelmesen a dolgokat.

Képzeljétek el, hogy egy barátotok felajánlja, hogy dolgozzatok neki. Beavat Benneteket a tervébe, hogy egy házból esetleg panziót, vagy vendégházat is lehetne csinálni, fellendítve a falusi turizmust, további szolgáltatásokkal, többek közt paint-ball pályával és teniszpályával. A barát felajánlja a Férjednek, hogy jövő év márciustól, szerződéssel, dolgozzon neki, kezdje el a vizes munkálatokat a házban, hiszen az a szakmája. Ha lemegy a jövő év akkor csatlakozol Te a képbe. Márciustól Decemberig van idő megcsinálni a helyet, még elindítani is, ha minden úgy alakul, ahogy elképzeltétek. Legyél üzletvezető a Férjeddel együtt és tedd egy sikeres válallkozássá a házat a Főnök segítségével. Ha ez is megvan, átléphetsz akár személyi asszisztensé is, hiszen egy pár dologban ismét kérné a Főnök a segítségédet, gondol pl. tárgyak, papírok elvitelére A-ból, B-be, dolgai intézésébe stb.. Csak a jogsi kellene hozzá és már kész is. A munkaidő kötetlen és a fizetés is több lenne, igaz, még nem sokkal több, mint amit most keres a Férjed, de valószínűleg ezzel az állással közel annyi ideget nem enne meg, mint most 70 ember Főnökeként.

Rögtön felcsillant a szemem.
Jogosan jöttek a kérdések!
- Mi lesz ha erre rámegy a barátság?
- Mi a garancia, hogy tényleg be tudjuk indítani?

De jött a másik oldal is:
- Az ötlet nagyon, de nagyon nem rossz!
- Megalapozhatnánk az egész családunk jövőjét..
- Nem lenne csak egy Főnökünk és sok dologban szabad kezet kapunk.
- Egy bizalmi állás, amire már eleve jól esik, ha valaki megkér bennünket, hiszen ez azt jelenti, hogy nem kicsit megbízik bennünk!

Jelentem, az én válaszom igen! Csináljuk! Vágjunk bele! Veszíteni valónk nincs igazából..
Másik Felem nagyon agyal. Attól fél, hogy nem fog beindulni, és akkor nem lesz munkája Decembertől. De hiszem, hogy megoldanánk. És abban is biztos vagyok, hogy be tudjuk indítani. Belül bizsergető érzésem van, ahogy rá gondolok erre a dologra. Érzem, hogy meg kell próbálnunk. Mintha az Égiek lenyújtották volna a kezüket, hogy "gyere fogd meg, vállald be, sikerülni fog"! Annyira érzem! Nem fogom hagyni elszalasztani ezt a lehetőséget, mert ha más fut be ezzel az üzlettel, kitépem a saját hajam. Pedig azt is mondta Gyula, ha mi nem vállaljuk, az se baj, mert valakivel akkor is elindítja!
Rá kell döbbentenem valahogy Másik Felemet arra, hogy nem feltétlen mindig az adott körülmény a legjobb, főleg, ha felajánlkozik egy ekkora kaliberű lehetőség! Hajráá!

Köszönöm, hogy itt jártatok!
Egy zenével búcsúzom, amit sokat hallgatok mostanában! Nagyon tetszik!
Sziasztok!

Javuló tendencia..

Üdv Mindenkinek!!

Végre sikerült visszatérnem..
Szombaton bejutottunk Szülővárosomba, de bent is maradtam a hétvégére Manóval. Nagyon jól éreztük magunkat, Édesanya sem ment dolgozni, így sokat tudtunk együtt lenni és beszélgetni. Vasárnap Keresztapámék is meglátogattak, aminek nagyon örültem, sokat ökörködtünk és Manó is jókat kacagott amikor Keresztapu játszott vele. :) Aranyosak voltak nagyon!

Holnap megyek a körmöshöz és a kozmetikushoz, alig várom már, hogy kicsit redbe rakjanak, nagyon rám fér, egy kis megújulás! Nagyon várom már a keresztelőt! Már nincs sok hátra, még 11 nap addig! :D De jó lesz!! :D

Megyek lovagolni Csütörtökön!! Úgy örülök neki!! 5 hetet hagytam ki, már nagyon de nagyon rám fér!!! ;) 

A ház továbbra sem halad, de én lepődnék meg a legjobban, ha valami ebben az évtizedben még történne ezzel kapcsolatban...


Másik Felem érdekes mostanában egy kicsit..
Szombaton amikor úton voltunk befelé a városba, tett egy megjegyzést, idézem:
"Másik gyereket akarsz, pedig ezzel sem bírsz el!"
Na kb én is úgy pislogtam, mint most Ti!
Igen, mostanában elég fáradt vagyok és volt, hogy hajnalban sírva próbáltam elaltatni a gyereket, amikor már két és fél órája ébren voltunk és előtte alig aludtam. De most ez komoly????
Csodálkozott, hogy kiakadtam, mikor kilométereken keresztül ecseteltem, hogy fogalma sincs arról, hogy mit csinálok itthon egész nap, amikor csak este jön haza és jó ha egy fél órát van a gyerekkel, akkor nekem ne magyarázzon! Továbbá mondtam neki, hogy igenis elbírok vele, de fáradt is vagyok, meg még beteg is, nem vagyok tökéletes, első gyerekem, néha megmondom őszintén azt se tudom mit csinálok.. Hát hogy lehet ilyet mondani?
Aztán közli, hogy azért mondta, mert ő sajnál!
Nem sajnálni kéne, hanem segíteni, támogatni.. Pofám leszakad..
Úgy érzem sürgősen le kell ülnöm vele elbeszélgetni, mivel soha az életben nem gondoltam, hogy akár egyszer is el fogja hagyni egy ilyen mondat a száját.. Mintha semmit nem csinálnék egész nap.. Eszem megáll.. Ezt tényleg nem gondoltam volna.
Nagyon kiakadtam rá, nagyon a lelkembe gázolt ezzel a mondattal.. Aztán ma, amikor díszítettem a szobát, megtaláltam a plakátot, amit csináltattam az egyik esküvői fotónkról.

"A Földön senki sincsen, kinek lekötném szívemet!
Ezt így rendelte fenn az Isten, Tiéd szívem, Téged szeret!
Ó tudtam én, el fogsz te jönni, zálog volt erre életem,
Az égieknek kell köszönni, hogy sírig őrzöm, vagy nekem!"

Többet nem kell mondanom szerintem. :)
Egy mosollyal rádöbbenek, hogy nem kicsit szeretem. De nem fogom ezt annyiban hagyni.
Fel kell végre fognia, hogy nem dobálózhat a szavakkal állandóan! Egyébként jól vagyunk, ettől eltekintve semmi baj nincsen! 



Köszönöm, hogy itt jártatok, zárom soraim!
Sziasztok!