"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Rossz hangulat...

Üdv Mindenkinek!

Az Anyós dolog végre valahára megoldódni látszik, hiszen a Szerdai nap folyamán egy építész ismerős és az eladó elmentek a földhivatalba, ahol sikerült benyújtani Anyós leendő házának lakóházzá avatási kérelmét. Tehát a papír már megvan, most az a kérdés, hogy mikorra jutunk el odáig, hogy ez a papír megjelenjen tulajdoni lap formában is.. Írtam Nektek az új ötletet, hogy majd főzök magamra. Ezt a tervet elmondtam Másik Felemnek, hogy szeretnék önállósodni, de erre az volt a reakció, hogy meg kell beszélni az anyjával és majd jó lesz. Na most tudjuk, hogy a balhé meg lett volna, ezért engedtem megint és mondtam, hogy akkor inkább semmit ne mondjunk, maradjon a nyugalom... Ugyanis azt tudni kell, hogy azóta, amióta egy csomó dolgot megcsinál és én nem veszek részt anyira a dolgokban, csak a gyerekkel vagyok és magunkat látom el, nem balhézott. Az utolsó balhé akkor volt, amikor nem bíztam rá a gyereket, nem hagytam, hogy ebben segítsen. Akkor is én engedtem, mert egyik nap balhézott, következő nap nem szóltunk egymáshoz, harmadnap pedig kivittem hozzá a gyereket, hogy vigyázzon rá. Na azóta csak a szokásos számonkérő és flegma beszólásait hallgatom, de konkrét balhét nem vert ki. Kérdés, hogy jól teszem-e hogy engedek folyamatosan. Néha már magamból is elegem van...

A Szülővárosomban tett látogatás nagyon jó volt, de sajnos el is múlt a hatás, amint hazaértem és beléptem a házba. Ez a kis parasztház, ami régen annyi nyugalmat árasztott, mára már teljesen megváltozott bennem. A nyugalom helyét szépen lassan átvette a stressz, az idegeskedés és a rossz kedv helye. Abban reménykedem, hogy ha Anyós elmegy, visszatér a nyugalom.
Az is a probléma, hogy túlságosan is magamra veszem a dolgokat. Lehet, hogy Anyós nem minden flegma mondatával engem akar bántani, csak én gondolom úgy. De sajnos szerintem ezen már nem fogok tudni változtatni, hiszen nem egyszer bántott már meg és bennem ez automatikusan úgy van, hogy ha valaki megbánt, akkor védekezésül azt várom, mikor teszi meg újra, és így úgymond már várom, nem fáj annyira..

Másik Felemet is felemészti ez az egész. Többek között. A munkahelyén is folyamatosan idegeskedik, sok a munka,plusz az anyja meg még én is jövök a hülyeségeimmel. Azzal tisztában vagyok,hogy én mit akarok, de azt nem mindig tudom eldönteni, hogy benne mi zajlik, mert nem mondja el, nem osztja meg velem és ezzel néha nagyon de nagyon össze tud zavarni. Nekem szükségem van rá, hogy támogasson, hogy néha azt mondja nem lesz semmi baj, szükségem van arra, hogy érezzem, hogy szeret. Továbbá szükségem van egy kis magánszférára is, nem szeretem, mikor mindenki mindent tud rólam, hiszen azáltal veszélyben érzem magam. Jobban sebezhetővé válok és ez zavar.
Másik Felem is hajlamos mindenkinek csicseregni, mint Anyósom. De ezen nem is húzom fel magam annyira, csak mikor, mondok neki valamit, esetleg megkérem valamire és majd leszedi a fejem, akkor nem értem, hogy ezt miért kapom. Aztán már én is olyan hangnemben válaszolok, ami neki nem tetszik és ennek az lesz az eredménye, hogy egymáson vezetjük le a feszültséget, egymást bántjuk. Ez egyre gyakoribb sajnos. Tudom, hogy változtatnom kellene rajta, csak néha olyan érzésem van, hogy csak én akarok ezen változtatni. Másik Felem meg elvan, mint hal a vízben és nem tesz azért semmit, hogy a kapcsolatunk továbbra is nagyon jó és bensőséges maradjon. De lehet, hogy ezt is én értelmezem vagy gondolom rosszul...

Ma délután megyek végre lovagolni, két hét kimaradt, lehet ez is bajom. Kis sikerélményre és kikapcsolódásra van szükségem és ló háton ezt megkapom, hiszen ha ügyes leszek, akkor dicséretet kapok, plusz a ló hátán csakis arra kell koncentrálnom, hogy minden rendben menjen. És nem kattogok. Az az egy óra nem kattogás pedig nagyon jót tud tenni a lelki világomnak.

Hétfőn pajszmirigy rendelésre kell mennem, mert csomókban hullik a hajam, körülbelül két hete. Elmentem háziorvoshoz, hogy mi lehet ennek az oka, elküldött vér vételre. Ott kiderült, hogy valószínűleg a szoptatás miatt, de a pajzsmirigyem önállósította magát és csak nagyon kis százalékban működik. Tartok ettől is, hogy majd gyógyszeres kezelés alatt kell állnom, vagy legrosszabb esetben abba kell hagynom a szoptatást. Mindenképp ki szeretnék találni valamit, mert félek és aggódok, de legjobban a Kicsi miatt, hiszen az anyatej neki a legjobb táplálék!

Remélem minél hamrabb jobbra fordulnak a dolgok, mert megint elkezdtem lecsúszni a lejtőn és nagyon szeretnék megkapaszkodni, csak egy kis segítségre vágyom..

Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!

A remény hal meg utoljára!!!

Sziasztok!

A múlt héten finoman szólva összetörtem ismét lelkileg.
Ugyanis kiderült, hogy át lettünk verve egy cseppet. Az az ügyvéd, aki csinálta a papírt, a lakóházzá nyilvánításról, egyrészt sok hibával adta ki a kezéből a papírt, másrészt pedig kiderült, hogy ez a ház,amit kinéztünk, sosem lesz lakóház hivatalosan, mivel egy szoba sem haladja meg a 16 négyzetmétert, ami kötelező, ha lakóház az ingatlan. Ez az (nem is írom le mit gondolok!) ügyvéd, nagyon jól tudta ezt, de a pénzt kicsikarta az eladótól.
Megkértem Édesanyámat, hogy menjen el a saját ügyvédjéhez, hiszen őt ismerjük, mindig jól végezte a munkáját, benne megbízunk. Vele akartuk csináltatni az adás-vételi szerződést. Ő hívta fel ezt a másik ügyvédet, hogy hogy csinálta ezt a papírt, mert nem érti, és ez a minősíthetetlen ügyvéd maga megmondta, hogy ebből a házból soha nem lesz lakóház. Tudta jól, de se minket, se az eladót nem világosította fel. Mi meg nem nagyon értünk ezekhez a dolgokhoz, így meg tudta oldani a dolgot. Az eladó egy építészhez fordult segítségért, hátha lesz valami ötlete.
Már más módon is próbáltuk megközelíteni a dolgot, mert gondolkoztunk azon is, hogy mi lenne ha mi költöznénk el, vagy másik helyre menne a Banya. Na a Banya, mint kiderült, máshova nem megy, hiába könyörgünk, ugyanis neki csak ez a ház tetszik. (Én kérek elnézést!!)
De Másik Felem se akarja ott hagyni ezt a házat, amiben most élünk, mert hogy mennyi pénzt beleölt már, meg is értem végül is! Tehát ha nem sikerül tényleg megvenni a Banyának a házat, akkor egyetlen lehetőség marad. Felhúzni neki egy szoba-konyha-fürdőszoba lakhelyt a garázsunk mellé... De ennek a dolognak sem örülnék, mivel akkor még mindig egy portán laknánk és biztos vagyok benne, hogy feszt a nyakamon csüngne.

Ismét Szülővárosomban vagyok. Három ok miatt:
Az első: A kiakadás miatt megint muszáj volt feltöltődnöm, mert már olyan szinten szívatjuk egymást a Banyával, hogy lassan tényleg ott tartok, hogy neki megyek!
A második: Jön haza Barátnőm Londonból, még soha nem látta a Kicsit, és nem marad, csak egy pár napig itthon és végre talán meg tudjuk oldani, hogy lássa a Fiamat.
A harmadik: A keddi este folyamán elviszem Másik Felemet egyik kedvenc énekesnője koncertjére, hiszen úgy gondoltuk Édesanyámmal, hogy Másik Felemre is igencsak ráférne egy kis kikapcsolódás.
Nagyon jót tesz ez az itthon lét megint. Úgy érzem, új erőre kapok és nem kell azon agyalnom, hogy ugyan mi fog ma történni, ami miatt felidegesítem majd magam.

Már komolyan nagyon elegem van. Továbbra is minden labdát visszaadok az Öregasszonynak, más nincs olyan beszólása, amit ne viszonoznék, ugyanolyan flegma stílusban, mint ahogy ő szól hozzám. De új dolgot vetek be, Édesanyám tanácsára.
Tudjátok, hogy az agyamra megy a Banya, azzal, hogy minden házimunkát meg akar csinálni helyettem, utána meg az van, hogy mekkora renyhe vagyok, hogy nem csinálom ezt meg ezt. Na ezt elkerülendő, kiagyaltuk Édesanyámmal, hogy azt kéne csinálni, hogy elkezdek magamra főzni, mosni és takarítani. Hogy eljusson a Banya tudatáig, hogy tökéletesen el tudom látni magam is, és nincs szükségem a segítségére, hiszen megoldom egyedül is. Tuti, hogy emiatt, megint balhézni fog, hiszen mást se csinál, de már hidegen hagy, sőt hogy őszinte legyek, pont ez a cél!! ;)

A kicsi Fiam végre megkapta a BCG oltást, amit már meg kellett volna születésekor, csak országos oltóanyag hiány volt, így kimaradt. Nagyon bekavar most ez, az oltási tervünkbe, de majd megoldjuk valahogy. Ugyanis az ajánlott oltásokat is be akarom neki adatni. És azokat is most kellett volna megkapnia, de a BCG volt a legfontosabb.
Jól tűrte, aznap délután egy kicsit nyűgös volt, de semmi extra nem történt szerencsére.
Egyre ügyesebben gagyog, és egyre erősebb. Már nem nagyon fáj a pocakja sem, csak néha görcsöl be és egyre többször átaludja az éjszakát. Büszke vagyok rá nagyon, hiszen olyan szép és ügyes baba!! :) Ő a fény az életemben!

Remélem nemsokára megoldódik ez a dolog, mert már nagyon véges a türelmem és érzem, hogy egyre jobban rámegyek erre az egész Anyós dologra idegileg. Szurkoljatok, hogy bírjam ezt az egészet! Néha már úgy érzem, belerokkanok...

Köszönöm szépen, hogy itt jártatok!
Sziasztok!





Kitartás... Kitartás!!!!

Üdv Mindenkinek!

Úgy érzem, folyamatos érzelmi hullámvasúton vagyok.. Hol jobban érzem magam, hogy rosszabbul, de szerencsére általánosan elmondható, hogy jól vagyok.
A házvásárlással kapcsolatban már odáig eljutottunk, hogy megvan a papír, amin a lakóházzá nyilvánítás szerepel. Már leadtuk a Szomszédnak az előleget is. Amikor Másik Felem átadta a pénzt, egy jó, kicsit felszabadító érzés lett úrrá rajtam. Hiszen ezzel már kézen fogható, biztos dolog történt, ami azt bizonyítja, haladunk a nyugodt élet felé. Beküldtük Édesanyámnak Szülővárosomba a papírokat a házról, hiszen az ő ügyvédjével folytatjuk tovább a dolgokat, mert akit a Szomszéd bízott meg, finoman szólva is megbízhatatlan és nem halad. A következő lépés az adás-vételi szerződés, azután már lényegében a hitel következik. Tehát novemberben várhatóan cuccol a Banya. Vééégre már..

Komolyan elgondolkoztam kettőnk kapcsolatán. A Banyával. Ugyanis történt egy olyan eset, hogy a Kicsi nagyon sírt, valószínűleg a hasa fájt. Próbáltam megvigasztalni, de nem sikerült. Jött Anyós, átvette a Kicsit, valamilyen szinten meg is nyugodott a Csepp. Persze bennem jött is rögtön az önvád, hogy milyen anya vagyok, hogy nem én nyugtatom meg a saját gyermeket, hanem Anyósom.. Meg valamilyen szinten rosszul is esett, hogy megint elvette a gyereket, így esélyem sem volt, hogy vigaszt nyújtsak neki. Lementem Másik Felemhez a garázsba, de olyan szinten kész voltam, hogy előtte is sírtam, pedig erre eddig nem nagyon volt alkalom. Elmondtam neki, hogy zavar, hogy az anyja megnyugtatja a gyereket, erre azt mondta, hogy akkor ne adjam oda neki, de mondtam neki, hogy akkor meg az lesz a baj. Amikor feljöttünk a Csepphez és Anyóshoz, a Kicsi már nem sírt, Anyós pedig nagy ártatlan módon közölte, hogy ne sírjak, mert ő csak segíteni akart nekem, mert olyan nehéz a Kicsi, egész nap emelgetem, biztos már nagyon fáj a hátam.
A zuhany alatt este elkezdtem agyalni. Most ez komoly? Én értelmezem félre az egész helyzetet és valójában segíteni akar nekem a Banya? Tényleg én vagyok túl érzékeny és én reagálom túl a dolgokat?
Aztán másnap reggel ez tovább folytatódott: Semmi baj nem lenne ezzel, hogy segít, csak említettem, hogy nekem viszont nem engedi, hogy segítsek neki. Mindent ő akar megcsinálni és ezáltal én úgy érzem, hogy semmi hasznom nincsen. Azt is hozzá kell tenni, hogy lehet, hogy túl érzékeny vagyok, de visszakaptam már egy párszor, miután készségesen segített, hogy „azt is ő csinálta meg, mert én döglöttem egész nap”. Ha önzetlenül segítene, lehet, nem kattognék. Az is lehet, hogy érzékeny vagyok, de szerintem mindenki más bizalmatlan lenne vele, azok után, hogy állandó jelleggel furkálódik és mocskolódik a hátam mögött. De lassan kezdek eljutni arra a szintre, hogy elengedek minden érzést vele szemben. Megbocsátok. Biztos okkal teszi ezt. A Fentiek okkal teszik ezt, okkal kell szenvednem és biztos vagyok abban, hogy ez is a fejlődésemet szolgálja. Nem beszélve arról, hogy látható távolságban van a költözése, szóval igenis fel fogok kapaszkodni azon a bizonyos létrán, hogy kiegyensúlyozottabb és derűsebb legyek.

Másik Felem már egy hete beteg. Náthás, köhög. Természetesen nem ment el orvoshoz, csak ACC-t vett, azzal próbálja kezelni magát, de nem igazán javul a helyzet. De mivel nem ment el orvoshoz, várható volt, hogy vagy nekem, vagy a Kicsinek átadja. A Kicsi már beleesett. Én is benne vagyok valamilyen szinten, de minden módon próbálok védekezni a betegség ellen. De mivel a Kicsi még csak két hónapos, neki csak én adom a védettséget. Tegnap elvittük a gyerekorvoshoz, mert reggel is köhögött és néha hallottam szörcsögni is. Meg is lett az eredmény, kicsit már náthás. Ajánlottak orrspray-t és sóoldatot és szívogathatom az orrát, ha úgy vélem. Másfél órát vártunk az orvosnál, nagyon féltem a Cseppet, hogy még jobban megbetegszik majd, amiatt, hogy ilyen sokat kellett várnunk a sok beteg gyerkőc közt. Amikor bementünk a rendelőbe, aludt a vállamon és csak akkor ébredt fel, amikor letettem, hogy levetkőztessem. Nagyon ügyes volt, a vizsgálat alatt, mosolygott a doktor nőre és meg sem nyikkant végig. Nagyon büszke vagyok rá. Remélem nem fog beleesni jobban ebbe a náthába..

Nagyon jól esett bent lenni a szüleimnél a Szülővárosomban. Megnyugodtam és feltöltődtem. Erőt merítettem, hogy tovább tudjak harcolni a mindennapokban. Édesanyám társasága és segítsége nagyon jól esett. Ő a ments váram. Vele akármit megbeszélhetek és számíthatok rá. Kivétel nélkül. Egy biztos pont. Én is ilyen pont szeretnék lenni Manócska életében. Minden erőmmel azon vagyok, hogy így legyen! : )

Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!

Érdekes felfogás és pozitívum

Sziasztok!

Szerencsére sikerült egy kicsit visszatérnem! Mostanában eléggé el voltam havazva a Kicsivel plusz mentem megint lovagolni, ráadásképpen pedig ismét bejöttünk Szülővárosomba feltöltődni egy kicsit, hiszen megint tele lett már a hócipőm.

Kapásból kezdeném egy nagyon jó hírrel.
Ugye írtam, hogy az ügyvéd postára adta a szükséges papírt, ami a mai nap folyamán eljutott hozzánk, mert megkapta a szomszéd, akitől vesszük a házat. Így megvan a papír, amire már hónapok óta várunk, amivel el tudjuk indítani az egész hitel felvételesdit. Ezzel el lehet indítani az adás-vételi szerződést, amit természetesen nem ennél az ügyvédnél fogunk megcsináltatni, okulva abból a hibából, hogy az átíratást is rá bíztuk.. Remélem, most már tényleg nem kell sok idő és talán a következő hónapot már úgy kezdhetjük, hogy a Banya nem fog velünk élni és végre majd azt csinálhatok, amit akarok. Akkor főzök, és azt, amit akarok, akkor mosok, amikor akarok, és ha úgy van egy szál semmiben fogok flangálni a lakásban. Sajnos eddig ezek a dolgok nem adattak meg.. És amit külön, nagyon fontosnak tartok és ki is emelnék:  az intim szféra, a magánélet. Ez sem adatott meg -pedig nekem nagyon fontos lenne- ugyanis előfordult, hogy drága Anyósomat hallgatózáson kaptam, vagy bejött a fürdőszobába, amikor épp könnyebb dolgomat végeztem, vagy éppen a mosókapszuláimmal mosott kérdezés nélkül, mikor tudja, hogy direkt a Kicsi ruháinak vettem, nem azért, hogy ő elhasználja..  Még leírni is durva, de tényleg történtek ilyen dolgok, ezért abszolút nem csoda, hogy annyira elegem van belőle, és akkor még a szekálásait és a beszólásait nem is említettem meg.
De a lényeg, hogy már látjuk a fényt az alagút végén, úgyhogy próbálok erre koncentrálni, és arra, hogy minden nappal közelebb kerülünk a nyugalomhoz!!

Említettem a lovaglást. Egy hetet kihagytam, mert a múlt hét elég zsúfoltra sikeredett. De Kedden végre ismét nyeregbe szállhattam. Sokkal ügyesebb voltam, mint az előző órán, szerintem akkor a sajgó hátam miatt nem tudtam azt nyújtani, amit szerettem volna. De most már többet használtam a lábam, jobban szorítottam, ezáltal jobban hajtottam a lovat. Ha visszadolgozom az izmaim, szerintem még jobban fog menni. A kezemre kell még figyelnem, mert többet hadonászok, mint kéne. De szerintem idővel és gyakorlással haladhatok tovább az úton, ami nagyon feldob.

A múlt héten a kicsi Fiam megkapta az első oltását. Nagyon ügyes volt, engem jobban megviselt a két szuri, mint a gyereket. A másodiknál már sírt, de mire elhagytuk a védőnői tanácsadót, hangja sem volt. Büszke vagyok rá nagyon. Nem lázasodott be utána, és nem volt annyira nyűgös, mint amennyire számítottam. Olyan kis ügyes. : ) Már három átaludt éjszakánál járunk! Nem lehet egy szavam se! ;) Egyszerűen imádom!

Nagyon jót tett nekem is és a Kicsinek is, hogy bejöttünk Szülővárosomba. Lenyugodtam, és nem idegeskedek semmin. Édesanyámmal a lehető legtöbb időt vagyunk együtt, és még Édesapám is a rendesebb formáját hozta. Nagyon kellett már egy kis feltöltődés, kezdtem megint összezuhanni, de így szerencsére sikerült visszarendeződnöm a régi kerékvágásba.
Már ismét untam Anyóst is, de most kicsit Másik Felem is kiakasztott a héten. Ugyanis megbetegedett, fáj a torka, köhög és folyik az orra. Egyik este megkértem, hogy tornáztassa egy kicsit a gyereket, hogy ne sírjon, mire közölte velem, hogy élni sincs kedve, olyan beteg. Persze bepipultam, hiszen totál úgy jött le, hogy csak akkor akar foglalkozni a gyerekkel, amikor kedve van, pedig szerintem ez totál nem így működik. A másik amin kiakadtam, hogy szó esett a Kicsi keresztelőjéről és Másik Felem benyögte, hogy ha meghívjuk Keresztapámékat és Keresztanyámékat is, akkor ne legyen utána se ebéd se semmi, mert nincs rá pénz. Szerintem elég meredek lenne, hogy utazik a családom nem kevés kilométert, hogy részt vegyen ezen az eseményen, mi meg a keresztelő után közölnénk velük, hogy jó, hogy jöttetek, menjetek is haza. Ez sem így működik. Főleg nem úgy, hogy Anyósom megkapja az öt millás házat, pedig lett volna egy négy millás is, de Anyukának az nem tetszett. Ez belefér, de a Gyerek keresztelője után egy ebéd a családdal már nem? Kissé érdekes szerintem…

Próbálom pozitívan felfogni a dolgokat,de úgy érzem, lesz egy érdekes beszélgetésem Másik Felemmel, amivel fel kell nyitnom a szemét, hogy nem úgy működik egy pár dolog, ahogy ő gondolja.
Na de reméljük, minél hamarabb megoldódnak és jóra fordulnak a dolgok!

Köszönöm, hogy itt jártatok, zárom soraim!
Sziasztok!