"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Izgalom és idegeskedés..

Sziasztok!

A hét szaladgálással és kisebb stresszel zajlott eddig. De kezdem az elején.

Kedden reggel elmentünk az ultrahangra. Nagyon gyorsan bekerültem, mert csak egy csajszi volt előttem. Ismét láthattam Manócskát! :) Mindenféle szögből megnézték az ultrahangon, ellenőrizték a koponyát, a hasát, mindent és annyit mondott a vizsgáló, hogy minden rendben van, teljesen egészségesnek tűnik. Megnéztük szemből is, szétvetett lábakkal ül, nagyon vagány. 6 cm-es volt akkor, azóta már van 7-8 is. Megkaptuk a papírt, amit a következő napon bevittem a nőgyógyászomnak, illetve kérnem kellett egy igazolást adókedvezményhez.
Minden papírt megcsinált, és olyan szerencsém volt, hogy pont azon a napon bent volt a dokimnál gyakorlaton az itteni védőnő, szóval vele is tudtam beszélni.Felírt egy csomó adatot és megbeszéltük, hogy délután felhív, hogy időpontot adjon, amikor be kell mennem hozzá vizsgálatokra,megbeszélésre illetve papírok kitöltésére.
Délután elmentünk a fogorvoshoz, mert Másik Felemnek időpontja volt, fogtömésre. De amikor bement, mentem vele én is és megbeszéltük az orvossal, hogy nézze meg az én fogaimat is és majd viszem a kiskönyvemet, amibe bele kell pecsételnie. Mikor Másik Felemmel végzett behívtak engem is.
Fogkőleszedés. Majd frászt kaptam, mert már többen mondták, hogy mennyire fáj. Elmagyarázta a doki, hogy vibráló érzés lesz, de a műszerből, amivel csinálja víz jön ki, szóval sokat nem kéne belőle éreznem. Mondom oké. Kevés van, túlesünk rajta gyorsan.
Gyerekek, tényleg nem éreztem szinte semmit... Én nem tudom kinek milyen módszerrel szedték le, akik azt mondták, hogy fájt, de akkor az elég érdekes doki lehet ugyanis én tényleg úgy félek a fogorvostól, mint a tűztől és tényleg semmi extra nem volt. Amikor már ezen is túl voltunk, azt mondta, hogy jó volna, ha minden kismamának ilyen fogai lennének, nagyon jó lenne. De ennek ellenére, van hátul két nagyon pici lyukkal rendelkező fogam, amit már meg lehetne csinálni, és gondoljam át. Adott két hét gondolkodási időt, de már el is döntöttem, hogy meg kell csinálni, hogy ne legyen rosszabb.
Mikor mindent megbeszéltünk és elindultam kifelé, Másik Felem szólt, hogy várjunk még egy kicsit mert összefutott a védőnővel, mindjárt jön vissza és akkor tudunk vele is beszélni. Nem is kellett sokat várni, már a védőnőnél beszélgettünk. Kaptunk rengeteg szórólapot, füzetet, mappát, mindenféle hasznos dolgot, sőt még Apa-füzetet is. Plusz, amire a legbüszkébb vagyok, az a várandós kiskönyvem. Már minden adatot beleírtunk, úgyhogy haladunk benne szépen. Kicsit későn értünk haza, de örültünk, hogy mindent sikerült elintézni.
Csütörtökön reggel vérvétellel kezdtünk, én lettem volna az első, de behívtak előttem egy nénit. Nagyon nem pipultam be érte, nem vártam, hogy bekerüljek. Szerencsére ügyes volt a vért vevő nővér, szóval sokat nem éreztem ebből sem, csak az utána lévő percek voltak rosszak, mert úgy remegtem, mint a nyárfalevél. Szerintem az éhség miatt. Ezután reggeli, majd elugrottunk az itteni háziorvoshoz, hogy átjelentkezzek ide és ne kelljen 40 km-t utazgatnom majd az orvosomhoz, amúgy sem voltam tőle elájulva. Két és fél órát vártam, de meglett a papír.
Aztán go a munkahelyre, hogy legalább megjelenjünk, meg amúgy is be kellett nézni, hogy mi a helyzet. Délután irány a szülővárosom, ugyanis a kis családomnak is jutott most a hurkánkból szerencsére. Először Keresztapámékat látogattuk meg, majdnem egy órát maradtunk, így már Másik Felemet is sikerült megismerniük. Jót beszélgettünk és ökörködtünk. Utána Édesapámat látogattuk meg, majd bevásárlás. Gyorsan irány Anyukámhoz, akinek csak szabad 10 perc jutott ránk, mert ment a vendége. De ennek a kis időnek is örültünk, legalább együtt tudtunk lenni.
Pénteken meló, ismét a szarkavárás. Meséltem már Nektek a kissé fogyaték munkatárs nőnkről, akinek állandóan jár a szája, de a munka soha nem megy. És felettébb okos is,legalábbis azt gondolja. Na ez magyarázott, hogy milyen dolog az, hogy mi hamarabb elmentünk a csütörtöki napon is. De dolgozni nem jött pénteken se. Érdekes a többiek fel tudják fogni, hogy nem azért mentünk el hamarabb, hogy otthon verjük a brét, hanem azért, mert minél hamarabb be kellett juttatnunk a papírt a dokimhoz, hogy átkerüljön a kartonom ide. Vizsgálatokra, védőnőhöz, vérvételre járok, nem viccből késünk vagy megyünk el hamarabb. Le akartam osztani. De azt a tanácsot kaptam, hogy ne. Úgyhogy a B verziót választottam.
Mivel egy hónapig még nálunk fog "dolgozni" (teszem hozzá az elmúlt hónapban is 10 napot volt bent) ezért úgy döntöttem, hogy szépen lassan szívom ki a vérét, a Főnök tanácsára. Az biztos, hogy ezt az egy hónapot nem fogja nagyon élvezni, ha bent leszek és a tudtára adom, hogy elegem van belőle.
Jövő héttől Másik Felem lesz nálunk a koordinátor, azaz a közmunkások főnöke. Ugyanis az előző koordinátor leszámolt, sajnáltuk is, mert nagyon rendes gyerek. Így most Másik Felem szív, mert őt hívják, akármi gáz van. De reméljük nem lesz ez sokáig és találnak a helyére mást,akit felvesznek, mert Másik Felem csak ideiglenesen vállalta. De már most tiszta ideg emiatt, mert tegnap este is mennie kellett, a szakadó eső miatt, házakba folyt be a víz, egyből neki szóltak. Ma egy fát kellett összevágni egy útról, délelőtt. Szóval unatkozni nem fogunk az biztos.

Jövő héten vérvétel eredmény, belgyógyászat, és a hét közepén beköttetve a vezetékes internet, szóval sűrűbben leszek!! Háháá :D

Köszönöm, hogy itt jártatok!!
Sziasztok!!

Betegség és bolondság... :)

Szerbusztok!

Hát hol is kezdhetném?
A múlt hét folyamán hazalátogatott régen látott Barátnőm, Jolánka. Hollandiában él és dolgozik,a családjával együtt. 4 év után végre haza tudott látogatni egy kicsit. Sikerült megoldanom, hogy két napot bent töltsek Szülővárosomban, így tudtunk találkozni és még a kardiológiát is sikerült meglátogatnom. Mondom először az eredményt.
Nincs fizikai elváltozás, magyarul hatalmas baj nincs. De a pulzusom, még mindig sok, amit okozhat a baba is, de okozhat mentális probléma is. Mert már a baba előtt sok volt a pulzus, tehát jobban dolgozik a szívem, mint kéne neki. Tehát annyit tudott mondani az orvos, hogy nem ír fel gyógyszert, a baba miatt sem, az életkorom miatt sem, mert ha most elkezdem szedni nem állhatok le vele életem végéig. Próbáljak megnyugodni, meditálni, hallgassak zenét és továbbra is szedjem a szőlőmag-kivonatot, aztán három hónap múlva menjek vissza kontrollra és meglátjuk mi lesz.

Miután hazamentem és ettem, rögtön nyakamba vettem a várost, hogy találkozhassak Jolánkával. Sikerült is, nagyon örültünk egymásnak, hozta a Párját is. Bejártunk egy  pár boltot, majd kikötöttünk Jolánka féltestvérénél, aki volt szomszédunk volt. Jól elbeszélgettük az időt és szuperül éreztük magunkat. Aztán átmentünk hozzánk is, hogy Édesanyám is tudjon találkozni Jolcsival. Megint ment a dumcsi, mindenről, aztán már éjszaka volt, mikor Jolánka elindult haza a helyjárattal én pedig hazamentem és aludtam. Másnap felkerestük a tetováló ismerősöm, akinek köszönhetek a 8 gyönyörűségemből hatot, hogy megvalósuljon egy álom és a Barátnőm tarkójára kerüljön két madárka. Az ismi hozta a formáját, jókat röhögtünk és a két madárka gyönyörű lett.
Elmentünk Jolán párjának családjához, hogy összepakoljon, hiszen az estét már nálam töltötte 40 km-el arrébb a kedvenc kis falucskámban. Még hozzánk is ellátogattunk, hogy én is össze tudjam szedni magam, aztán lassacskán beesteledett, indulás a buszhoz. Izgatottan szálltunk fel, majd végigbeszélgettük az utat és durván egy óra múlva már meg is érkeztünk.



Másik Felem mosolyogva fogadta az új jövevényt, és örült neki hogy végre megismerheti a lányt, akiről oly sokat hallott már. Jól elbeszélgettek, nagy örömre és mivel Másik Felem is hozta a formáját, Jolánka jókat nevetett. Mikor hazaértünk, ettünk, aztán kicsi beszélgetés után aludtunk is, hiszen hosszú volt a nap. :)
Szombaton felkerekedtünk és kirándultunk egy kicsit, Csibész társaságában meglátogattuk az egyik forrásunkat, hogy vigyünk haza a vízből. Várnunk kellett, nem is keveset, pedig csak 4 üveg volt nálunk, de ez sajnos nem érdekelt senkit sem. Erdőt át mentünk oda is és vissza is, amit Csibész is nagyon élvezett és Jolánka is. :)
Ebéd után még egy kis beszélgetés, majd lassan elérkezett az idő, hogy Jolánka elinduljon haza, kijött érte a Párja. Nagyon sajnáltam, hogy már mennie is kellett, de mikor az ember haza látogat 4 év után, sok emberrel kell találkoznia, rengeteg elintéznivalója akad és örülhet, ha elintézi két hét alatt. Szóval megértettem. Úgy volt, hogy még ezen a héten találkozunk, de nem tudtuk összehozni, mert Jolánkának is sok a tennivaló, én pedig lebetegedtem, ugyanis elkapott a nátha, szóval pihennem kell, a baba miatt, most ez a legfontosabb. Így is érdekes lesz, mert ezen a hétvégén vágjuk le mind a két disznót, ami még megmaradt, szóval ki kellett használnom a mai délelőttöt, mert délután már kezdődött a munka, a Szombat pedig valószínűleg brutális lesz. Próbálok majd minél több dologban segítkezni, egészen addig amíg bírjuk. Majd meglátjuk.


Jövő hét Kedd --> 12 hetes ultrahang! :) Izgatottan várom!
Röviden tömören ennyi! Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!

Egyveleg...

Sziasztok!

Ugyebár, elkezdődött egy új év, biztosan túl vagytok fogadalmakon, kisebb izgalmon, vajon miben is lesz más ez az év, mint a tavalyi volt.
Ebben az évben az ég világon semmit nem fogadtam meg, és azt hangoztattam, hogy nekem már jó évem lesz, mivel nyáron már Édesanya leszek. Nekünk fenekestül felfordul az egész életünk, ezért mi már nem izgulunk, hogy vajon mit hoz az év, elég lesz a gyerkőc miatt agyalni. :)
Túl vagyunk még egy ultrahangon, de ez már abban a kórházban történt, ahol majd szülni is szeretnék. Még nem mondtak újdonságot, csak annyit, hogy 3 hét múlva menjek vissza, akkor lesz a 12 hetes ultrahang, ugyanis elszámoltunk a dokival egy hetet. 27-re kaptam is időpontot. Nyilván akkor már több lesz az információ.
Továbbra is a nagyon szerencsés terhesek közé tartozom, mivel még mindig nem hánytam és egyre kevesebbszer vagyok rosszul is. Viszont feltűnően érzékeny lettem. És néha kedvetlen, illetve nagyon fáradt vagyok. Van, mikor egyik percről a másikra is. Biztos erre mondják, hogy a hormonok dúlása.
Elkezdtem vitamint szedni. De nem olyasmit, ami után odaírják, hogy „A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!” Azért ezt kicsit meredeknek érzem. Eleve terhes vitamin. Van belőle egy csomó fajta. De emberek!!! Ha vitamin, amit azért szedünk, hogy egészséges legyen a baba, meg a mi szervezetünk se menjen tropára, akkor hogy lehet mellékhatása?? Mivel ez a kérdés igen sűrűn motoszkált a fejemben, olyan vitamint kerestem, ami tényleg vitamin. És láss csodát! Találtam. Nincs mellékhatása…. Hát én minden várandós nővel ezt szedetném, komolyan mondom. Van egy olyan is, ami után azt mondják, hogy vagy nagy lesz a baba, vagy csak a feje lesz nagy… Azért ez is durva egy kicsit nem? Na mindegy, hogy én be nem szedek ilyeneket, az is biztos! Mondjuk kérdés, hogy az ilyen szóbeszédeknek is mennyire lehet hinni..
Fúú, gyerekek, majd a védőnőre leszek kíváncsi. Hát az minden, csak nem szimpatikus. A gyereke is elég érdekesen néz ki. Na mindegy, ki tudja, lehet mond majd olyan dolgokat, amiket meg fogok fogadni, de ha közli velem, hogy keltsem majd fel a gyereket, 3 óránként, hogy egyen, akkor konkrétan kiröhögöm. Ugyanis hallottam már ilyet is. A durva, hogy szegény baba tényleg fel kell keltegetve, utána meg ment a csodálkozás, hogy miért nem aludja végig az éjszakát.. Sok nem normális…. xD  Természetesen, nem tudhatom, hogy milyen Anya leszek, de egy biztos:  az ösztöneimre fogok hallgatni és akkor szerintem nagy baj nem érhet.



Másik Felem még mindig kicsit olyan, mintha nem nagyon fogná fel a dolgokat. Csak van és kész. Éli tovább ugyanúgy a megszokott kis életét, oszt jól van. Néha néha felemlegeti meg ha orvosnál vagyunk akkor tiszta lázba van, hogy majd ugyan mit mondanak, de eddig nem úgy tűnik mint akit annyira izgat,hogy már nem is olyan sokára Apuka lesz. Pedig nyilván izgatja a téma, csak valószínűleg nekem nem beszél róla.  Mert hát férfi értitek. És hát milyenek a férfiak? Még ha várod sem fog beszélni az érzéseiről, arra mérget vehetsz! Esetleg hébe-hóba, mikor olyanja van, de azt a percet írd fel arany betűkkel a plafonra, mert ilyen nem lesz sűrűn, azt elhiheted! Mi meg nők? Állandóan az érzéseinket hajtjuk. Ha kell, ha nem. Néha bele is unnak a pasik, nemde? Már csak az a kérdés, hogy jobb lenne-e ha nem mondanánk ki. Ha magunkban tartanánk. És ha jobb is lenne, kinek lenne jobb? A pasinak, hogy nem beszélünk annyit, vagy nekünk, a tudattal, hogy nem „idegesítjük”. A probléma ezzel csak annyi, hogy egy idő után kibuknánk. Mert sajnos így vagyunk kódolva. Akkor meg az lenne a baj. Akkor most mégis mi a helyes út? Na nézzétek, most meg már átmentünk filozófiába.. xD Szép, mondhatom.
Másik Felemre visszatérve viszont a múlt héten olyan beszélgetésünk volt, hogy csak lestem. Ugyanis elkezdtünk már beszélgetni az esküvőről, de már egyszer arra jutottunk, hogy nem lesz még, mert nincs rá pénz. Már kezdtem is belenyugodni, hogy még egy darabig biztosan nem leszek xy–né, erre felhozta megint. És ismét konkrét tervekkel. Pl. két helyen is gondolkozott, hogy hol lehetne a vacsora, a tánc. Csak pilláztam. Egy pár ruhát és gyűrűt megnéztük a neten és már a vendégekről is beszélgettünk, továbbá arról is, hogy lóháton akarok a templomhoz vonulni, és ebből nem engedek.
Na most kérdés, hogy ebből akkor tényleg mi lesz. Néha kissé össze vagyok zavarodva, hogy akkor most pontosan mi is van? Most akkor úgy gondolkodjak, hogy lesz esküvő, vagy úgy, hogy ne?! Vagy most mi van? Na mindegy, ez nekem magas, mert erre a kérdésre, még értelmes választ nem kaptam, mert hol ez van, hol az, szóval majd még kiderül. De Nektek elmondom, hogy remélem, hogy lesz. Nagyon remélem!!! :)

Na lassan zárom soraim!
Köszönöm, hogy itt jártatok!!!
Sziasztok!

Új esztendő

Sziasztok!

Kicsit eltűntem az ünnepek alatt, de remélem, elnézitek ezt nekem!
Az élet szokás szerint zajlott nálunk, ahogy szokott. Ez azt eredményezte, hogy karácsony után már a plafonon voltam. Ugyanis elmentem reggel a boltba. Meg vettem, amit kellett, de vissza kellett mennem, mert szólt a szomszéd asszonyka, hogy neki is kell egy-két dolog. Visszaballagtam hát. Nem kellett volna. Ugyanis elkezdte nekem ecsetelgetni a boltos nő, hogy ne foglalkozzak Másik Felem exével, engedjek el mindent vele kapcsolatban a fülem mellett és mások is mennyire tapintatlanok, hogy az én jelenlétemben beszélgetnek róla. Következtetés: Anyósom elmesélte a boltban, hogy kiakadtam. Amit úgy gondolok, hogy igencsak magánügy és nem pont az egyik legpletykásabb nővel kéne megbeszélni, a boltban. Egyáltalán senkivel nem kellene megbeszélni, úgy gondolom.  A pofám szó szerint leszakadt. Amikor hazaértem elmondtam Másik Felemnek. Természetesen ő is csak kamillázott, ahogy bárki tette volna. Nem szóltam egy szót se Anyósnak, de ez a dolog egész napra az egekbe tette az idegeimet. Le is voltam döbbenve, meg csalódtam is Anyósomban. Hogy azért eszébe juthatna, hogy nem mindent beszélek ki a boltban. Amikor erről beszélgettünk Másik Felemmel annyi volt a reakció, hogy hát nem tudhatja meg az ex, mert nincsenek jóban a boltossal. Na hát ez sem olyan válasz, amire vártam, de már teljesen mindegy.
Utána vendégek érkeztek hozzánk, Másik Felem unokatesója, az Anyukájával. Jól elbeszélgettünk és már szó esett a babáról is. Adtak egy csomó tanácsot mind a ketten. Másik Felem büszkén ecsetelte, hogy ő már elkezdte a pelenkázót csinálni, a lába már készen van. Majd megzabáltam, amikor Anyósom elkezdett kiabálni, hogy minek a pelenkázó, az nem kell, nem volt neki se, meg amúgy is hova tesszük. A rokonok közölték vele, hogy igenis kell, mert sokkal könnyebb, ha van, és nem kell valami nagy, nekik is kicsi a lakás és mégis meg tudták oldani. Aztán Anyósom folytatta, hogy ő azt se tudja, hogy lesz a kiságy. Mire mondták neki, hogy nyugodjon már meg, ezt bízza ránk, majd mi Másik Felemmel megoldunk mindent. Erre az volt a válasza, hogy ő nem szól bele. Áhh, dehogyis. Lesznek itt még érdekes dolgok, az is biztos. Mondjuk már elkezdtem felkészíteni magam lelkiekben erre. Mert az ember, ha kell, ha nem, beleszól. Ez a legnagyobb hátránya annak, ha egy pár valamelyik fél szülőjével vagy szüleivel él együtt. Nem egyszerű az biztos és sokat kell tűrni, nyelni, de hát ez ilyen. A szerelemért gyakran kell áldozatokat hozni.



Tegnap ugyebár eljött a szilveszter éjszaka. Kicsinosítottuk magunkat, aztán irány az Iroda. Kicsit be voltam punnyadva, de az elején még elvoltam. Megjelent a színház igazgató barátunk is, aki hozta a vendégeit, elbeszélgettünk. Aztán feljöttek Zsóék is, a tesójával és a barátjával. Kicsit már az alkohol hatása alatt álltak. Zsót úgy kellett nyugtatgatni, ugyanis a pultos csajt nem nagyon szívleli. Igazából kölcsönösen nem szeretik egymást valami miatt. Na mindegy, össze is balhéztak, mert beszóltak egymásnak. Zsó elment, de a tesói még visszajöttek, így még egy ideig állt a bál. Nem tett jót a hangulatomnak, amúgy is kezdtem fáradni. Mivel már lassan kezdtünk bepunnyadni, Másik Felem feldobta, hogy kártyázhatnánk. Német Fajer. Vagy hogy kell írni. :D
Nem játszottam még ilyet, így az első partiban, csak Másik Felem által tanulhattam kicsit, de gyorsan rájöttem a szabályokra így más a második körbe beszálltam. Hát én lettem az első kieső, de nagyon már nem vette el a kedvem, mert legalább játszottam egy kicsit. Éjfélig kibírtuk, a himnusz után jöttünk is haza. Felhívtam Anyukámékat, Anyósnak is boldog új évet kívántunk majd irány az ágy.
Nem tett jót nekem ez az éjszakázás, nem igazán tudtam kipihenni magam, pedig délelőtt sem csináltam sok dolgot. De hát ez ilyen. Könnyebben fáradok. Hozzá kell szokni.
Holnap meglátogatjuk Édesanyámékat, alig várom már, hogy ismét velük lehessem egy kicsit.


Na lassan zárom soraim, köszönöm, hogy itt jártatok!
Mindenkinek nagyon Boldog, Sikerekben Gazdag Új Esztendőt Kívánunk!!!

Sziasztok!!!