"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Dac..

Sziasztok!

Meg lett az eredménye a rengeteg idegeskedésnek, ugyanis a szívem múlt éjszaka tudatta velem,hogy nem jó hogy ennyire ideges vagyok és bent tartom, sehogy nem adom ki.
A szokásos rosszullétemtől most eltérő érzés kapott el. Csak feküdtem az ágyban, már azt hittem elalszom, mikor egyszer csak olyan érzésem támadt, mintha valaki nem is kis erővel nyomná a mellkasomat középtájon.Pár perc után már a hátam közepéig éreztem ezt a kellemetlen érzést. Elkezdtem forgolódni, de sehogy nem lett jobb, ezért felültem.
Körülbelül 10 perce ülhettem így amikor szépen lassan elkapott a depresszió és elkezdtem sírni. Na akkor jött ki egy kis ideg.. Nem tudtam kiadni és a szervezetem elintézte helyettem…
Ekkor ébredt fel Másik Felem. Simogatta a hátam és kérdezgette mit csináljon, vigyen-e az ügyeletre. Ja és hogy miért sírok. Mondom jól esik sírni és nem megyek sehova mert el fog múlni. Nyugtatót vettem be ami kicsivel később hatott is, így kicsit csillapodott az érzés, majd később el is aludtam. Ébredés nélkül aludtam át az éjszakát, de a reggel meglepett.
Ugyanúgy megmaradt az érzés, csak azzal tarkítva (és tudom,hogy ez most hülyén fog  hangzani!) hogy néha a szívem úgy dobbant meg, mintha félre dobbana nem előre. Nem tudom érthető-e és gondolom, most mindenkinek elkeredett a szeme, hogy megbolondultam, de komolyan ilyen érzés. Mintha kidobbanna a helyéről. Gondolhatjátok. Ez jelentkezett, kb 3-4 percenként.
Semmi baj nincsen, gondoltam, el fog múlni, hiszen eddig mindig elmúlt reggelre.
Elmentünk dolgozni ,de az érzés nem múlt, sőt nem is csillapodott.
Épp a Főnökömmel tárgyaltam, amikor elkezdtem rettenetesen fázni, illetve lezsibbadt mind a két lábam. Elindultam hát a melegedőnk felé. Amikor felértem a szívem ki akart ugrani a helyéről, pedig csak megmásztam egy lépcsősort. De tisztára úgy éreztem magam, mint aki most futott le sprintben 3 km-t… Ekkor Másik Felem már másodszor hívott, közölte velem, ( nem ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényeg) hogy nem érdekli mit mondok, visz az orvoshoz, mert ez így nem állapot. Gyorsan megettem egy kiflit ( tartott vagy 10 percig) és elindultunk a dokihoz. Nem volt rendelés, de Másik Felem szólt a dokinak, aki megjelent és megvizsgált. Közölte, hogy ő nem talál a szívverésemben semmi problémát ( ekkor kb így nézhettem ki   -.-  ) de ad egy gyógyszert, és jó lenne ha további vizsgálatokat kérnék a házi orvosomtól, mert valószínű, hogy idegi alapon van.
Magyarul semmi újat nem tudott mondani, amiről ne tudnék. Nem lepett meg.
Hazajöttünk, a gyógyszernek csak a felét vettem be, azt mondta a doki,hogy a másik fele kb 2 óra múlva kell, ha nem múlik el ez a szokatlan érzés.
Elterültem az ágyon, végigsimítottam kétszer a macskán, írtam egy sms-t a főnökömnek, majd beszéltem Édesanyámmal. Szerinte tuti , hogy szívritmus zavarom van, hiszen neki is így jött ki és ugyanilyen korban, mondta, hogy pihenjek és próbáljak meg lazítani. Nem gátolom meg amit mond, hiszen jó tanácsokkal szokott ellátni. Bedugtam a fülesem, de 3 zene után álmosan nyomtam ki a zenelejátszóm.
Álmomban az orvostól kértem beutalót a kardiológiára. Mikor felébredtem, csak lestem. Pedig tényleg kéne kérnem.
Unokahugomnál, kb. másfél-két hónapja állapították meg a szívritmus zavart. 3 évvel fiatalabb, mint én. Még csak most lesz 20 éves.. Ugyanazt a gyógyszert szedi amit kaptam most én is, és igaz, hogy már a másik felét is bevettem, de jobban érzem magam. Hatott. Már nem kalimpál úgy a szívem. Néha nagyobbat dobban de ennyi. Amúgy is tök mindegy, mert úgyis alszok majd még. J

Egyáltalán nem csodálkozom a szervezetem ilyen módú kiakadásán. Kezdődött ugye a dolog, a GPS-nél , aztán folytatódott totál zakkant munkatársaimmal, majd Másik Felem és kész is lett egy koktél számomra. Hát köszönöm szépen.
A GPS sztorit már tudjátok.
A Totál zakkant munkatársaim:
Jelenleg 7-en dolgozunk a melóhelyen. Ebből 2 udvaros, 4 lovász és a Főnök. A 2 udvaros közül egyik sem normális, de a nő, az kifejezetten klinikai eset már elnézést a kifejezésért.
Nevezzük nevén: Ági. Na ez az Ági igen sérülékeny és érzékeny természetű szarkavaró gépezet, aki mindig azt nézi, hogy kéne a munkát nem megcsinálni.
Szépen mondtuk neki a Főnökkel, hogy azt csinálja amit kell és ne beszélgessen egész álló nap, mert ez így már nem állapot, süket fülekre talált minden szavunk ugyanis ő ezt magasról letolja.
Ez már eleve idegesítő, de amikor bemegy a Főnököm Főnökéhez és ott elkezdi mondani, hogy mi szoktunk odalent főzni magunknak, illetve van olyan eset, amikor egy illető nem nyolc órát dolgozik, csak hatot meg hetet... A Boss vérnyomása érthetően a plafont verte és egyből hívott az infókkal.Hiszen rá utaltak ezzel a nem teljes munkaidő letöltésével..
Ezt eljátszottuk a múlt héten is. Ugyanezt.
Volt egy nap amikor se én, sem Főnököm nem voltunk bent, mert akkor volt a céges buli. Kiderült Hétfőn, hogy bent volt ennek az Áginak a barátja és olyan jelenetetet rendeztek az emeleten, hogy az egész múzeum őket hallgatta, majd amikor Fanny szólt nekik, hogy fogják már be,mert vendégek vannak, elkezdett tombolni és zacskókat hajigált le az emeletről az erkélyen.
Ha mondasz neki valamit, közli, hogy azt ő már tudja, neki nem kell elmondani, és egyfolytában de egyfolytában beszél, még akkor is, amikor egy kumma szót nem szólsz hozzá. Na kérdem én akkor. Szerintetek normális???
A 4 lovász közül, 2 szintén nem tiszta szer. A harmadik normális és mindig azt csinálja, amit kell, a negyedik meg én vagyok. De most vegyük szemügyre ezt a két hibbantot:
Az egyik,nevezzük becenevén Vadkörte. Szinte folyamatosan és minden féle dolgot lop, olyan mocskos szája van, hogy a kocsis messziről inthet neki és azt hiszi, neki kitüntetett szerepe van, mert ha véletlenül a többiek kapnak valamit, ő meg csak egy nappal később, akkor kitör a harmadik világháború. Imád kamuzni. De legalább, ha dolgozik, az rendesen meg van csinálva.
A második, tavaly elneveztem Nokedlinek, a többiek Smicinek hívják.
Na most róla tudni kell, hogy a szülei meghaltak, rögtön egymás után, ami hatalmas trauma volt a srácra nézve. Három évvel idősebb tőlem. Az emberek segítettek neki és az unokatesója mindenben de mindenben mellette állt. Tavaly szerelmes volt belém, de ő mindenkibe szerelmes, aki nő. Úgyhogy teljesen mindegy. Nem mondta természetesen, mert nem meri, csak feszt utánam szaladgált meg ölelgetett. Amikor összejöttem Másik Felemmel ez megszűnt.
De viszont akkor is mellette voltam és sokat beszélgettem vele négy szem közt, nekem tényleg mindent elmondhatott.
Azt tudni kell, hogy vettünk neki dohányt, illetve vittünk neki szeszt is, így már 5000 Ft-tal tartozik. Egyik este ( ez a napokban volt) felhívott, fel is vettem, azt mondta kéne neki még dohány meg szesz. Elmagyaráztam neki szépen, hogy ez nem fog menni, mert Másik Felem nincs itthon, füvet nyír valahol és nem ér haza addig, amíg be nem zár a Nemzeti. Nem beszélve arról, hogy csak azért a másik faluba nem fogunk átkocsikázni. A benzin mint tudjuk enyhe kifejezéssel élve sincs ingyen.
Oké, azt hittem megértette, olyan volt a hangja. Erre hívott még egyszer két perc múlva,hogy nem-e tudnám felhívni, hogy mégis hozza le. Elmondtam neki mindent még egyszer majd leraktuk a telefont. Engem hívott még egyszer, Másik Felemet meg folyamatosan, egészen hét óráig amíg be nem zárt a Nemzeti. Egyszer felvette neki Másik Felem, pontosan ugyanazt mondta, mint én, még azok után is,hogy amikor felvette a telefont Nokedli megszólalt idézem: „Vedd már fel te köcsög!”
A tegnapi nap folyamán alig szóltam hozzá, csak akkor amikor nagyon muszáj volt és le is esett neki,hogy haragszom rá.
Este engem ötször hívott, Másik Felemet pedig még többször, ismét hét óráig.
Ma amikor bementem úgy nézett rám, mint a véres rongyra, ezért amikor elindultam orvoshoz, szóltam Főnökömnek, hogy nyomozza már ki nekem mi baja van Nokedlinek, mert nekem úgyse meri elmondani szemtől szembe, meg mennem kell.
A Vezetőnk rá is állt a dologra és amikor már itthon voltam, hívott is, hogy azért haragszik ránk N. mert beszéltünk az unokatesójával és elmondtuk, hogy tartozik nekünk pénzzel.
A szemem elkerekedett és még mielőtt felidegesíthettem volna magam, magamra erőszakoltam a sz@rok rá mondatot.
DE most őszintén, most fordult elő először, hogy ilyen borzasztó megbocsáthatatlan vétket tettünk, amikor beszélgettünk ezzel a csajjal reggel az ABC-ben és elmondta ő is,hogy nem tud már mit kezdeni N.-nel mert fékezhetetlen. Féltékeny, hogy a csajnak van egy kialakulóban lévő barátja,amikor a csajszi pénzt ad neki, dohányt vesz belőle nem kenyeret, vagdalkózik, fenyegetőzik, a múlt szombat éjszaka már a rendőrt kellett ráhívnia. Akkor miről beszélgetünk?

Nem is tudom hogy folytassam. Na szerintetek? És csodálkozok, hogy kiakad a motorom. Hát hogyne akadna ki, mikor totálisan hülyékkel vagyok körülvéve.Dolgozzál nyugodtan a munkahelyeden, mikor nem elég,hogy ekkora idióták, még azt is gond nélkül elnézték, hogy én egyedül nő a lovászok közt behordok az istállóba két bála kibontott szénát. Az 50 kg-mal. Még bunkók is. Kérdem én kell ennél több???
És nem basszus, nem tudok már tovább nyelni, mindent. Nem megy már. Elegem van. Tele vagyok.
Hihetlenül várom már a hétvégét. Megyünk le országunk egyik folyójához, végre elidőzni egy kicsit a természetben és egy pár napra megszabadulni a hülyéktől. Szerintem még a telefonom is kikapcsolom…

Egy emberről még nem beszéltem, az pedig Másik Felem. Majdnem egy éve vagyunk együtt, konkrétan két hét kell még hozzá. 3 és fél hónapja élünk együtt, az alatt az idő alatt úgy érzem azért már valamennyire megismertem. A hangszínét például biztos. Meg a nézését.
Hétfőn este szokásunkoz híven lementünk az Irodába, én egyből elkezdtem netezni. Tudni kell azt,hogy közben lehet velem beszélgetni nyugodtan… Csak hozzáteszem.
Másik Felem elült egy másik asztalhoz, a terasz másik végébe, ott beszélgetett a társasággal. Amikor nem tudom hány óra múlva elkezdtek az emberek hazafelé szédelegni, akkor ült oda mellém. Hát nem fogadtam kitörő örömmel, hogy nagy ívből sz@rt a fejemre.
Tegnap este megtörtént ugyanez az eset, csak most már kicsit jobban kezeltem, mert akkor ült át másik asztalhoz, amikor megjelent egyik barátnőm, aki nem sok időt töltött a társaságomban. Így hát mondtam neki,hogy üljön már vissza. Megtette.
Emberek semmi problémám nincs ezzel,mert üljön át másik asztalhoz, beszélgessen másokkal egész nyugodtan,csak amikor elvileg együtt élünk és nem látom egész álló nap,mert nincs itthon, akkor igenis este, csak szeretnék vele lenni az isten szerelmére…

Amikor hazaértünk kérdeztem tőle, hogy mi a baja. Természetesen a válasz a szokásos semmi volt. Pedig annyira tudom ,hogy bántja valami. Annyira lerí róla.
Csak hát olyan mint én. Nem mondja el hanem magában tartja. Azt hiszi egyedül tud változtatni rajta. Mert erős férfi én meg játszom az erős nőt. Nem tudom hogy de valahogy rá fogom venni, hogy legyen kicsit velem és nyögje ki mi bántja, mert ez így nem lesz jó. De meg mondom őszintén van egy tippem. A GPS eset. Az exe esete. Fáj neki. Úgy érzi átverték.
Hát ne tudjátok meg mit tudnék csinálni ezzel a bizonyos exxel.
Bírom mert a mai napig engem szid az anyja is ennek az exnek. Mert én bejöttem a képbe,milyen csúnya vagyok,mit képzelek én, hablablabla….
Egyetlen egy mondatot mondanék neki csak ha egyszer lenne lehetőségem szembe állni vele és beszólna valamit:
Azt,hogy ne engem hibáztasson azért, hogy a kislánya 12 éven keresztül az ég világon semmit nem csinált a kapcsolatban és ráuntak. Ha rendben lett volna a kapcsolatuk, hiába zúgok bele Másik Felembe,kiröhögött volna és ment volna tovább.
Nehogy már még én legyek a hibás, amiért a csaj nem tudta megtartani Másik Felemet. Úgy volt vele, hogy áhh 12 éve velem van most már nem hagy el úgyse. Aztán jöttem én és akkorát köptem a levesébe, hogy az hihetetlen. De tanultam a hibájából. És figyelek. Minden percben figyelek. ;)
Érdekes azért belegondolni abba is, hogy a csaj és köztem van azt hiszem 27 év, de nekem sikerült elérnem olyan dolgot, nem egészen egy év alatt, ami nem sikerült neki 12 év alatt. Hát ez van…
Nem olyan egyszerű dolog ám vigyázni a másikra a kapcsolatban. Nagyon nem egyszerű. Megszerezni nagyon könnyű valakit, de megtartani már nem. És nagyon jó ezen elgondolkozni és az agyba belevésni. Okosnak és óvatosnak kell lenni. Néha túlságosan is…


Úgyhogy azt üzenem azoknak az embereknek, akik utálnak, megvetnek, nem vagyok nekik elég jó, a szart kavarják alám, vagy esetleg gyűgyölnek, hogy bekaphatjátok mindannyian a bal bokámat!
Ha nem tetszem ne nézz rám, ha nem tetszik valami mondd el nekem (és ne másnak!) és ha nem vagyok tökéletes, hát sajnálom, de ébredjetek fel Drágáim: Senki sem az!!!

Ez már nagyon kellett…
Köszönöm, hogy itt jártatok!

Emberundor..

Gondoltam írok már, hiszen nagyon ideje volt. Azért csak most, mert össze kellett szednem a gondolataim.

Történtek dolgok és sajnos nem jó értelemben.

Gondoltam, illetve számítottam már rá, de most megtörtént. Gondolom, mindenkinek ismerős a helyzet. Az ex. Egyik kedvenc állatfajom teszem hozzá.
Na az a harci helyzet alakult ki, ( és ezt szó szerint értsétek!) hogy Másik Felemnek és az exének, van egy közös GPS-ük. Anyósom, az ex anyja illetve Másik Felem dobták össze a pénzt rá és úgy kapták közösbe.
Másik Felem körülbelül 3 hete könyörög annak a bizonyos exnek hogy ugyan agyja már oda a GPS-t. Természetesen az ex magasról lekakálta.
Azt tudni kell,hogy az ex bepasizott már és elhúzott tőlünk egy pár ezer kilométerre, Kanadába a pasijához. Úgy örültem, mint az állat, erre természetesen úgy hozza a sors, hogy még rosszabb helyzet alakult ki, mint amikor itthon volt a szívem csücske...
A GPs tartózkodási helye jelenleg az ex egyik barátnőjénél van. Beszélt vele is Másik Felem beszélt össze vissza, hogy ők pedig kimennek vele nyaralni stb.. Másik Felemet már rázta az ideg. De hogy ne legyél nyugodtan beszélt a volt anyósával is, aki hogy szépen fogalmazzak elküdte melegebb éghajlatra. Másik Felem totál idegbeteg volt, 3 napig beszélni nem lehetett vele.
Ez zajlott a múlt héten, de a mai napig folyamatosan ez a téma otthon, Másik Felem és Anyósom között. Elhallgatom, de most már nagyon de nagyon unom. Mindig erről kell beszélni. Állandóan. Feszt ezt hallgatom. Mert az ex így megy úgy meg amúgy.
De természetesen Másik Felem ahelyett, hogy nem foglalkozna ezzel a dologgal, folyamatosan idegesíti magát mondjuk most már a múlt héthez képest egész korrekt.

De ezt nem kívánom senkinek. Most mondjátok meg. Nincs is itthon, az országból is elhúzott, erre még mindig miatta kell enni az ideget.

A munkahelyen is most hülyébbek az emberek mint voltak, de ehhez most nincs is hangulatom, hogy jobban kifejtsem.
Az a hatalmas szerencsém van, hogy vannak barátaim. Drága Jolánkám, gyermekkori barátnőm, most is mellettem van, pedig tőle is több ezer kilométer választ el. Annyira ért hozzá, hogy hogy vidítson fel. Elejtett 3 mondatot és már mosolyra is görbült a szám. Rájöttem, hogy imádom. De nagyon. Ez a valami. Amikor ennyire barátok vagytok. Köszönöm Jolánkám. Hihetetlenül imádlak!!!

Mindennapok...

Helló Mindenki!

Ugyan hol is kezdhetném?
A hétvége fáradalmait, illetve azt,hogy ennyit kellett dolgozni még mindig nem sikerült kihevernem, hiába annak, hogy lassan vége ennek a hétnek is.
Mivel a Főnököm nem jött dolgozni Csütörtökön, illetve már Szerdán sem, muszáj volt magamnak normális beszélgetőpartnert keresnem, mivel a munkatársaimmal nem lehet mindent megbeszélni, de ebbe most inkább nem megyek bele.
Így hát becsatlakoztam a múzeumunkban lévő két csajszihoz, Helihez és Fannihoz.
Muszáj volt rádöbbennem, hogy nagyon jól el lehet velük beszélgetni, nagyon rendesek és aranyosak mind a ketten.
Csütörtökön már csak Fannival tartottunk traccspartit, hiszen Heli szabadnapos volt. Ez nem gátolt meg, most is sikerült nagyon jót beszélgettünk, és már eléggé belemerültünk olyan témákba, amiről azt hiszem, nem beszéli meg minden jöttmenttel az ember.
Pl. szó esett az előző kapcsolatomról. Kérdezgetett, mi volt hogy volt, Másik Felemmel hogy jöttem össze, minden ilyesmi. Elmeséltem hát, és olyan pillanatomban kapott el, amikor kicsit ki tudtam nyílni. Amikor az előző kapcsolatomról volt szó, elmeséltem neki az akkori érzéseimet. A sok aggályt, az idegeskedést a volt párom Apja miatt, és hogy az exem csak akkor tepert értem amikor már azt érezte,hogy veszélyben van maga a kapcsolat. Amikor már nem érezte magát biztonságban. Felcsillant a szeme és látszott rajta,hogy nagyon is érti, hogy miről beszélek. Elmondta,hogy ő is járt már ebben a cipőben,hiszen neki is volt egy hasonló kapcsolata,de a szitu ugyanez volt mint nálunk és mára már szét is mentek. Elképesztő, hogy két hasonló gondolkodású ember, milyen könnyen képes megnyílni egymásnak. Megbíznak egymásban. Vakon.
Jól esett, hogy valaki meghallgatott. És akármilyen témáról is legyen szó, mindenhez van gondolata, hozzászólása így olyan kerek beszélgetések folytathatóak le, ami után jól érezzük magunkat.
Végre tudtam találkozni Zsóval is. Elmondta, hogy megállapítottak nála egy szindrómát, amivel az a baj, hogy ha felszalad a pulzusa, bármikor szívrohamot kaphat. 21 évesen.. A baj ott kezdődik, hogy folyamatosan történnek Vele olyan dolgok, amitől felszalad a pulzusa és idegeskedik.. Megy körülötte is a szarkavarás, így szinte mindig idegeskedik.. Aggódom érte..


Történt a csütörtöki nap folyamán még más is ami szintén említésre méltó.
Nem csináltam még ilyet soha, de azokkal a csajokkal ebédeltem, akiké a lovak nálunk az istállóban. Ők egy testvérpár, de róluk már esett szó itt a blogomban.
Elég érdekesek emberileg, de bajom igazából nincs velük, nem beszélve arról, hogy minden nap velük kell dolgoznom, tehát csak akkor zárkóznék el tőlük, ha valami olyat tennének, ami nekem nagyon nem jó. De erre még nem volt példa.
Na tehát ma együtt kajáltunk. Ugyanis ezen a héten 3 kislányt tanítottak lovagolni és nekik minden nap ebédet adnak és esznek velük. Ma meghívtak engem is.
Az idősebb csajszi telefonált, mi még ettünk. Annyit mondott annak a valakinek,aki beszélt, hogy menjen be a lovasboltba és vegyen nyeregszíjat azt hiszem, már pontosan nem emlékszem.
Erre utána mondta, hogy nem tudja ezzel mi rosszat mondott, mert az illető rácsapta a telefont és amikor a csajszi visszahívta már nem vette fel. Ez után a csajszi eltűnt. Úgy gondoltam, valami dolga volt és pont, nem is nagyon tulajdonítottam nagy jelentőséget az eltűnésének.
Aztán sétáltunk egyet Fannival, amikor megláttuk a csajszit olyan 40-50 méterre az ebédlőhelyünktől. Háttal ült nekünk, de láthatóan a szemét törölgette. És akkor mintha villanykörte gyúlt volna a fejem felett összeraktam a képet. Tuti az élettársával beszélt és azért vonult el tőlünk mert sírt, valószínűleg mert megint elhordta minden utolsó sz@jhának, már elnézést a kifejezésért, de sajnos ezt szebben nem lehet leírni,mert a tag így szokta. A véleményemet most erről nem írnám le, de megsajnáltam a csajt. Amikor Másik Felem jött értem a munkaidőnk lejárta felé, még mindig ott ült egyedül és épp cigizett. Igen, a kérdés jogosan merül fel, hogy ha megsajnáltam akkor miért nem mentem oda. A válasz az ,hogy azért mert ismerem.
Elzavart volna onnan, mert büszke. Tipikusan olyan nő, aki egyedül akarja megoldani az összes problémáját, mert azt akarja mutatni, a külvilágnak, hogy ő igenis erős és az ég világon senki segítségére nem szorul rá. Az előző írásaim valamelyikében olvashattátok, hogy hasonlóképpen működöm. Csak kezdem ezt a szemléletet feladni.
Mert azzal nincs semmi probléma, ha egy nő erős. De nem kell mindig erősnek lennie.
Hiszen nők vagyunk, néha igenis kibukhatunk mi is, amikor csak kell egy ember akinek el lehet mondani, hogy ez és ez a probléma majd a vállán kisírva minden bajunkat, újult erővel vághatunk neki  az általában kicsit sem egyszerű kis életünknek. De most valahogy az volt az érzésem, hogy ez  a bizonyos ember az ő számára nem én leszek. Ha a hugáról lenne most szó, akkor odamentem volna, mert a hugával úgymond szorosabb a kapcsolat, de ez annyiban ki is merül, hogy vele már többet beszélgettem. Jóval többet. Arról nem beszélve, hogy nem feltétlenül az én feladatom lett volna odamenni, mert például a huga is odamehetett volna, hiszen testvérek. De egyedül ült ott…
Még most is azon gondolkodom, hogy vajon jól döntöttem-e hogy nem mentem oda. Lehet, hogy nem. De az is lehet,hogy igen. Azt hiszem ,ezt már soha nem tudom meg..

A  másik gondolat ami a fejemben jár az elmúlt napokban, mert a csajokkal is erről beszélgettünk: Hogy a nők mi a francért gondolkoznak annyit? Gyerekek, tudjátok, hogy ez milyen rohadt fárasztó??
Egyfolytában agyalunk valamin. Ezzel mi lesz, meg azt hogy csináljam, hogy jó legyen stb.. De ennek az egésznek ugyan mi értelme van? Így lennénk bekódolva és talán ennek a rovására írható az egész, így minden meg van oldva? Miért nem változtatunk rajta? Nem fogjuk fel, hogy csak élnünk kéne és pont?
A pasik bezzeg nem gondolkoznak ennyit, ne féljetek! Élnek bele a mába és kész.
Vagy lehetséges, hogy gondolkoznak, de nem olyan dolgokon, hogy „Most hogy feküdjek az ágyon, hogy amikor belép a hőn szeretett párocskám  a szobába,a vágytól az ajkát harapva nekem essen?!” Na ne mondjátok, hogy Nektek még nem jutott az eszetekbe! Ugye eszetekbe jutott?!? Vagy most megszívattam magam? :D
A lényeg,hogy fontos dolgokon agyalnak. Amikor Te arra gondolsz, hogy ugyan ebben a pillanatban Te jársz-e a kedvesed fejében, Ő épp a kifizetetlen csekkeket számolja a buksijában. Most csak mondtam egy példát, hogy értsétek a két fél nem éppen ugyanolyan gondolkodásmódját.
Mi miért nem tudunk ilyen „lazák” lenni? Nekünk nem lehet? Miért nem? Vagy nem szabad? Miért nem? De már megint agyalok.. ez borzasztó, valaki állítson le!!! :D
Mindenki eldöntheti magának, hogy melyik a jobb. A férfiak: akiket csakis a reális dolgok érdekelnek, vagy a Nők:akiket néha úgy kell az Álomvilágukból kirángatni, hogy felébredjenek.
Végülis mind a két oldalon van rossz dolog és jó is, de valahogy nekem a Férfiak gondolkodásmódja jobban szimpatizál. Ez tiszta gáz. Mert nő vagyok. De tényleg jobban tetszik..
Ha tényleg elgondolkozunk ezen, ez pontosan így van rendjén. Ki van találva. Hiszen tegyük fel, ha úgy gondolkodna egy férfi, mint egy nő, és a nap 24 órájában a kedvére akarna tenni, és 66x mondaná el, hogy mennyire szereti, erre a nő ráunna. Hiszen gondoljunk csak bele csajok, látnátok még akkor benne a Férfit? A saját Hősötöket, aki mindenkinél erősebbnek tűnik? Szerte foszlana az Igazi Férfi iróniája, és nem működne a valódi párkapcsolat. Mert ha a Pasi olyan romantikus alkat lenne, mint a Nő, akkor már puhap.cs..(Bocs, nem találtam helyettesítő szót! :D ) Akkor már nem éreznénk  azt a biztonságérzetet, amit a Férfiak meg tudnak adni.
Ott van például Másik Felem. El sem tudom képzelni, hogy folyamatosan arról áradozzon, hogy mennyire szeret,mert valahogy akkor már nem Ő lenne.
Minden nap dolgozgat valamit itthon, most például egy üstház készül nagy erőkkel. Nemrég voltam kint nála, cigiszünetet tartani a nagy gépelésben, és csak rápillantottam. Az üstház mellett guggolt, a fúrógéppel alkotott éppen. Végignéztem rajta. Az arcán erőlködő fintor, a karján feszült az izom, a szeme pedig csillogott. Elmosolyodtam és bejöttem.
Pedig az agya most sem rajtam jár.Hanem, hogy mit kell még csinálnia. Az üstházzal, vagy éppen más munkával kapcsolatban. De amikor eljön az este, és lefekszem mellé, már rám gondol, aminek hangot is ad. Akkor van itt az ideje.
Csajok, kevesebb idegeskedős pillanatunk lenne, ha kicsit mi is lazábban fognánk fel a dolgokat. A pasik nem várják el hogy egyfolytában rájuk gondoljatok. Vagy hogy egyfolytában körülöttük legyetek. Az még idegesítené is őket. Ennyi az egész. Cefettül egyszerű.

Főnököm jóvoltából visszatértem az olvasáshoz, ugyanis kölcsön adott nekem egy nagyon jó Stephen King könyvet, a Napnyugta után-t, amiben „rövidebb” novellák találhatóak. Iszonyat jó.
Soha nem mertem még King-et olvasni, hiszen azt hittem, hogy olyan szintű horror, hogy utána tuti nem alszom egy hétig. De tévedtem.
Eddig egy novella volt benne amin tényleg kissé megijedtem, de a többi igazából elgondolkodtató. Inkább thriller. És a durva az egészben, hogy reális dolgokról szól. Nem az a lehetetlen horror vagy thriller. Pontosan nem tudom eldönteni.
Olyan esetekről, sztorikról, történetekről olvashatunk, amik lehetségesek, ha mélyen belegondolsz.
A megfogalmazása, az írói stílusa pedig fantasztikus.Hirtelen azon kapod magad, hogy kacagsz, aztán 10 oldallal később, már azt veszed észre, hogy a takaród alatt olvasol, mert félsz, de nem tudod letenni és inkább olvasol tovább.
Minden könyvmolynak nyugodt szívvel ajánlom, mert leírhatatlanul jó.

Végigdolgoztam a hetet, de Pénteken már azt mondtam, hogy teljes mértékben kiakadok,olyan szinten elegem volt az emberekből. Na most azt tudni kell, hogy tavaly az egyik munkatársammal összekaptam, de olyan szinten, hogy még fél év múlva is hívogatott telefonon, illetve üzeneteket is kaptam, meg persze ment a pletyka, de direkt úgy,hogy megtudjam. Az egész azért volt, mert a srác belém volt zúgva és én Másik Felemet választottam. Háromszor mondtam el neki normálisan, hogy ne haragudjon, de nekem ő nem jön be és barátként tudok rá gondolni csak. A harmadik alkalom után elkezdődtek a folyamatos sz@rkavarások, az exemmel is beszélt ellenem, bement a volt munkahelyemre ellenem beszélni, napi 20 rejtett számos hívás, még az anyja is azt mondta,hogy majd engem megver. Megpróbált minnél több embert ellenem uszítani, és csak akkor állt le, amikor összejöttünk Másik Felemmel, mivel tudja azt a tényt, hogy Másik Felem simán megcsapkodja. Na most már tudjátok a kiindulási pontot. Úgy tűnik,hogy ez most újra kezdődik. Az egyik mostani munkatársam a szomszédja ennek az ökörnek már elnézést. Ezért néha ők még beszélnek. És neki mondta ez az ítélet, hogy ő hallott dolgokat. Pl: hogy én vagyok a munkahelyemen a főnök,mert a főnökömet leváltottak ( ez totál nem igaz! :D ) meg h a többi munkatársam ( akik soha semmit nem ártottak neki) állandóan átmegy a velünk szemben lévő sorra, inni. (konkrétan napi egyszer mennek át meginni egy kávét, kb 5 percet vesz igénybe!) Jah és hogy neki köszönhetem azt,hogy egyszer ki lettem víve terepre a csajokkal.Meg leszünk jelentetve egy újságban..
Gyerekek én úgy berágtam, ne tudjátok meg. Gondolhatjátok, mikor egy személy miatt eszed az ideget hónapokon keresztül és egyszer csak visszatér, nem is tudom milyen identitásból, hiszen semmit nem tettem, de ő újrakezdi. Nem tudom mi lesz a vége, de én tavaly egy szót nem szóltam neki, de az biztos, hogy most nem fogok ezt lenyelni. Most lett tele az a bizonyos pohár és egyenlőre csak annyit mondok, ha megteszi a következő lépést, meg üzenem neki,hogy nem maradok adósa. Semmiért nem maradok. :)
Mindennek a tetejébe jött még egy személyke. Munkatársam ő is. Egy nőről van szó. Annyit mondok, hogy egyfolytában jár a szája, a munkával semmit nem halad, mert folyamatosan azt csinálja, amit nem kéne és mindenkit kikészít a folyamatos szövegelésével. Na most azt tudni kell, hogy rá szoktam pillantani a jelenléti ívükre, mert ritka, ha jól írják be! És Ő is beírta az egész hetet, már Csütörtökön, mire tök normálisan mondtam neki,hogy ne írja már be máskor, mert ennek következménye lehet, meh soha nem lehet tudni biztosra, hogy jön az ember másnap dolgozni. Ok, semmi extra. Aztán még azért durcult be, mert ő is főzött, nekünk, az ominózus napon, amikor én a csajokkal ettem.Rendesen fel volt háborodva, mire elmagyaráztam neki,hogy hagyjon engem békén, mert ott eszek,ahol akarok. Na mikor megbeszéltük ezt a Zaklatómos témát, félrehív a Főnököm és közli,hogy haragszik rám ez a csaj, mert én milyen csúnyán beszéltem vele, pedig ő már felnőtt ( mintha én taknyos gyerek lennék) és beköpött, amiért elmentem Csütörtökön egy órával hamarabb a munkahelyemről,mivel dolgunk volt és meg volt beszélve. Megint csak bepöccentem. Körülbelül 2 perc sírhatnék után estem át a ló másik oldalára. Tudjátok mit? Leszarom. Magasról leszarom. Ezek után majd hiába teszi nekem ez a nő szépet, mert azóta ez megy, egy szót nem fogok hozzászolni, nehogy vmi rosszat mondjak. A Zaklatóm ellen pedig már kitaláltam ,mit teszek. De kizárólag akkor, ha tesz valamit tényleg. Ha csak szóbeszéd volt, tőlem élheti nyugodtan tovább az elmeroggyant világát. Ha pedig nem csak szóbeszéd volt, belendülök. De csak, hogy érezze a törődést, szigorúan!! ;) A hétvégét Szülővárosomban töltöttem, Édesanyám és Édesapám társaságában, ami nagyon kellett ahhoz, hogy kicsit lenyugodjak ez után a két idióta után. Pihenéssel és rengeteg beszélgetéssel töltöttül az időt és nagyon élveztem! :) Visszanyertem önmagam, Köszönöm Édesanya!


Lassan az én irományom is bezárul, azt hiszem egyenlőre bőven elég ennyi. Véleményeket a nagy eszméről, hozzászólásban nyugodtan írhattok!
Köszönöm, hogy itt jártatok! :)



Rendezvények...

Az egész hetem készülődéssel telt el, hiszen volt egy rendezvényünk, ami három napos volt: Péntek, Szombat és ma.
Istállótakarítás, rendrakás, lovak helyének megcsinálása, ilyesmikkel foglalatoskodtunk egész héten.
A pénteki nap nem volt még olyan vészes, mert időben sikerült mindennel elvégeznünk.
A tegnapi nap viszont nagyon gázos volt.
Reggel azzal kezdtem,hogy Főnököm mellett foglalatoskodtam, segítettem neki összevágni mindent a babgulyáshoz, ugyanis főztünk.
Délelőtt már át kellett mennem a pályára időmérőnek, ugyanis elkezdődött a szokásos verseny.
Amikor vége lett a versenynek, hozzáfogtam enni a többiekkel, szépen sorban az ismerőseim is megjelentek, aminek nagyon örültem.
Felvonulás, és szépen lassan el is ment a nap. Az estét már egy nagy étteremben töltöttük,mivel Másik Felem volt megbízva az étterem bezárásával. Néztük,ahogy a rengeteg ember bulizik, de amikor lassú zene ment mi is becsatlakoztunk a mókába egy kicsit.
Hajnali 3-kor zárult a buli és az a sok ember kezdett lelépni. Sikerült bezárnunk és hulla fáradtan értünk haza. 20 órát nyomtunk le. Mondanom sem kell, fél 10-kor ébredtem fel.
Keltettem Szerelmemet is, mert közben jött Anyukám és Apukám a busszal, úgyhogy egész nap velük lófráltam, de voltam bent a munkahelyemen is, megnézni, hogy mi a helyzet és a megmaradt babgulyást eltenni és az üstről gondoskodni, amit Főnököm már megköszönt. :)

Tehát összesítve jó volt a hétvége, de már nagyon örülök neki,hogy vége van. Most már lenyugszanak majd a kedélyek és minden visszatér a normális kerékvágásba! :)

Elindult a hét...

Nagyon szépen köszönöm Nektek, hogy ilyen sokan olvastok és ilyen sokszor!
Annyira jól esik, hogy el sem tudom mondani! Aranyosak vagytok! 
Köszönöm,hogy kitartotok mellettem!!! :) :) 

Gondoltam írok már egy pár sort, igaz, hogy sok dolog nem történt ez alatt a pár nap alatt! :)  

Elmentünk ma délután dolgozni, Másik Felemnek kellett megcsinálnia egy kerti csapot. 
Amíg vártam az autóban elkezdett járni az agyam. 
Végignéztem a kocsin, és örültem,hogy ebben a kocsiban ülhetek. Hogy ott lakhatom ahol lakom és hogy olyan életet élhetek amit élek. 

A tegnapi napon megint elment egy körre sétálni a kutyánk, Csibész. Azt tudni kell, hogy elég pörgős kutyus és mostanában állandóan kiszökött. Már a kerítést is csináltuk,mert egy apró kis lyukon is kiment, mindent megtalált. 
Tegnap már kora délelőtt elment, de csak délután jött haza. Csodáltuk is,hogy későn jön a kutya. Amikor hazaért, akkor láttuk meg, mi volt késésének oka. Valami elkapta. 
Szerintünk egy másik kutyával balhézott össze. 
Besántikált a kapun, de akkor én még nem láttam, nem voltam kint. Amikor felkeltem a délutáni sziesztából, és kimentem rendbe rakni az állatokat, hogy Másik Felem tudjon pihenni, akkor láttam meg Csibit. A kennelben feküdt, és hihetetlenül szomorúan nézett rám. Azt hittem,hogy a szívem megszakad, nagyon sajnáltam. 
Adtam neki enni, és örültem amikor láttam,hogy hozzáfogott. 
Este még nagyon rossz bőrben volt, a bal első lábára egyáltalán nem tud ráállni és szerintünk a hátsókkal is történhetett valami mert elég furcsán áll. 
A mai napon már többet mászkált és a szeme is vidámabb, de amikor megláttam,hogy már csóválja a farkát, azt hittem kiugrom a bőrömből örömömben. Még mindig nem áll rá a lábára, de már jobban néz ki. Sokat beszélgetek vele és amennyit csak tudok vele vagyok, mert nagyon sajnálom szegényt. 
Másik Felem szerint legalább majd tanul az esetből és nem fog annyit szökni, de én nem tudok így hozzáállni. Amúgy is imádom az állatokat de ilyenkor még az anyai ösztönöm is kijön. Főleg,hogy még érzékenyebb is vagyok a "betegség" miatt, szerintem most borzasztó lehetek! :D 

Küldök Nektek zenét, régen linkeltem már ki! Én imádom! 
Hangfalak maxra és nyomassátok!!!! ;)

 


Hétköznapi...

Embörök!

Nagyon jó hírem van a számotokra! Végre sikerült eljutnom odáig, hogy legyen egy saját laptop-om Másik Felem által, amit nagyon de nagyon köszönök! Így igaz, hogy még mindig nincs otthon netem, de az Irodában fel tudok csatlakozni a wifi-re akár minden este és ezáltal többet tudok itt lenni, a probléma átmenetileg orvosolva van. Telnek a napok folyamatosan és úgy érzem,hogy talán egyre gyorsabban...


Az elmúlt napokból csak a Pénteket, azaz a tegnapi napot emelném ki. Reggel bementem dolgozni, Másik Felem pedig Pamacs társaságában elment cápavadászatra. Már kapásból azzal indult a meló, hogy az egyik munkatársam bejött elég inuminált állapotban, ezért amikor bejött Drága Főnökünk is, az illető haza lett zavarva.. De ezt játszottuk egész héten. És mivel a múlt héten a szombati nap folyamán K összetörte magát nem is kicsit, amikor szintén nem túl józanon szeretett volna távozni a munkahelyről a munkaidő lejártával, elmagyaráztuk mindenkinek, aki túlságosan nagy barátságot ápol az alkohollal, hogy a munkaidőben felejtsék el. Többé kevésbé fel is fogták amit mondtunk, mondjuk a példa mutatja,hogy sajnos nem mindenki. Pedig tényleg nem vicces és fel sem fogják, hogy a munkahelyükkel játszanak ezáltal... Nem értem őket és igazából nem is fogom tudni, meg nem is akarom, hiszen az én fontossági sorrendemben sokkal sokkal előrébb található a munkám, mint az alkohol.. Sőőt nem is található benne az alkohol, ha már itt tartunk! :D

Tehát, ott tartottam,hogy Péntek, csak már megint elkanyarodtam kicsit más irányba, de hát ezt is le szerettem volna írni! :D Amikor hazaküldtük az illetőt, felhívtuk K-t hogy jöjjön be,mert nem bírjuk ketten lovászok, be is jött, így normálisan sikerült mindent elvégezni. Főztünk csirke pörköltet, hiszen nálunk ez már egyfajta bevett szokás, hogy egy héten egyszer vagy legalábbis kéthetente összedobunk egy kis pénzt és főzünk valamit. Vagyis a főnökünk! :) Jó, mi? :)
Az idő szépen lassan telt, így hát elindultam a busszal hazafelé, mert még nem értek haza Másik Felemék, ezért nem volt autó. Nem is okozott számomra különösebb problémát, a buszmegállóig beszélgettem egy hatalmasat az Édesanyámmal és Másik Felemmel telefonon! :)

És most jön a lényeg.
Amikor leszálltam a buszról. Ballagok felfelé a dombon, az utcánk felé, gyerekek szaladtak előttem. A szellő belekapott a hajamba és közben kicsit szidtam magam, hogy miért nem tettem be reggel a táskámba a rövid gatyámat. Felnéztem az égre, egy felhőt se láttam. De az érzés, ami volt bennem: a Boldogság.
Akaratlanul is elmosolyodtam, és amikor elhaladtam Másik Felem exének háza előtt, kihúztam magam és még mindig mosolyogtam. Visszatért hozzám a boldogság, aminek nagyon de nagyon örülök. Lezárult az érettségi, ami miatt ideges voltam és most kezdek megnyugodni. Végre kezdek megnyugodni. Visszatértem a könyvolvasáshoz és most egyszerűen csak élvezem,hogy élek. Ja, és hogy nyár van. Dugig ehetem magam főtt kukoricával, jégrémekkel és görög- meg sárgadinnyével, amiket imádok. Hiszen szezon van. És jó idő. Imádom mikor reggel megyünk be a boltba Másik Felemmel és az emberek megrökönyödött fejjel pillantják meg a combomon található 20 cm-es álomfogó tetoválásom. Jó nézni az arcokat. Tisztelet a kivételnek, hiszen volt már olyan is, aki elmosolyodott és rám pillantott. Visszamosolyogtam. Tipikus nézés: "De szép, nekem is van!" Ha sorstársak találkoznak! :) :)

Amikor hazaindultam az érettségimmel a kezemben az Édesanyám kikísért a buszmegállóba, hogy büszkén integessen érettségizett kicsi lányának. Érdekes beszélgetés zajlott le kettőnk között, de nagyon kellett a fejemnek, hiszen teljes mértékben igaza van! A babáról beszéltünk. Hiszen Ő is olvasta a blogomat és látta, hogy mennyire rá vagyok görcsölve erre a baba témára. Gyerekek és felfogtam a lényeget, Édeanyám mondanivalójában. Teljesen totálisan felesleges görcsölni, hogy mikor jön már a kicsi. Minden eljön a maga idejében, így ha szeretne majd jön a kicsi is. Meg azt is tartom,hogy minden okkal történik. Tehát oka van annak, hogy még nem estem teherbe és igaz,hogy még nem tudom, hogy mi lehet az, de rá fogok jönni idővel, ebben biztos vagyok. Ugye mondom, hogy kezdek megnyugodni??! :)


Még mindig hihetetlen jól érzem magam Másik Felemmel. Nagyon de nagyon jó a kapcsolatunk. Sokat és jókat szoktunk beszélgetni és szerintem ez nagyon fontos. Mindent megbeszélünk. Valamelyik nap történt, de már nem tudom pontosan melyik nap, hiszen mostanában nagyon egybefolynak a napok. Épp az egyik csajról beszéltünk, akivel anno kavart Másik Felem és épp nagy hévvel azt ecsetelgettem, hogy milyen tenyérbemászó feje van a csajnak amikor hirtelen megszólalt: "Annyira szeretlek!" Meglepődtem. Nem kicsit. Nem számítottam erre a mondatra. Azt hittem nem ilyen lesz a reakció, hiszen ideges voltam egy kicsit, és ez látszott is rajtam. Nagyon jól esett. Ilyen sztorik rendszeresen történnek és nagyon jó átélni az ilyen pillanatokat. ;)

Zsóval nem sokat tudok találkozni sajnos, hiszen sok a meló a munkahelyen is meg itthon is, de amikor csak tudunk találkozunk. Szegénykém elég szarul van, hiszen már egy hónapja folyamatosan fáj a feje és egy pár napja már a mellkasa is. Hála istennek az Édesanyjának már sikerült elérnie, hogy elmenjen orvoshoz, így megröntgenezték és gyógyszert is kapott, Kedden lesz eredmény. Remélem nincs komolyabb baja, mert nem bírnám ki. Meg mondom őszintén nagyon szeretem és fontos lett nekem. Jobban, mint azt gondoltam a barátságunk elején. Szurkoljatok Ti is velem, nagyon reménykedem benne, hogy el fog nála múlni és nemsokára jobban lesz.

Lassan zárom soraim, nagyon köszönöm a kitartó olvasóimnak, hogy még mindig jártok az oldalamon és kitartotok! Millió puszi Nektek!!!