"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Munka és szórakozás....

A héten beálltam a dolgozó emberek sorába hatalmas örömömre.

Takarítással kezdtük a napot az új munkatársnőmmel, hiszen a srácok, a munkatársaim,a tél folyamán, amíg csak ketten dolgoztak hatalmas disznóólat csináltak az ebédlőnkből.
Így hát gőzerővel ment az ablakpucolás, a portölés és a zsírtalanítás.

Pénteken hazaért a legjobb barátnőm is, Angliában dolgozik, Londonban.
Tavaly kétszer volt itthon, ebben az évben pedig csak ez az egy alkalom jött össze, hogy haza tudjon látogatni.
Így hát ismét bejöttem szülővárosomba, hogy kicsit vele tudjak lenni, illetve,hogy elmenjünk az éjszakába.

Megjelentünk hát a volt munkahelyemen, egy kávézóban. A volt munkatársam dolgozott éppen, így jól indult az este.
Hatalmas traccspartyba kezdtünk és közben kortyolgattuk az italunkat.
Barátnőm már tudta,hogy Másik Felemmel vagyok együtt és már azt is mondtam neki,hogy mennyi a korkülönbség köztünk,de valahogy már elfelejtette.
Amikor mondtam neki,hogy mennyi az annyi kifejtette a véleményét.
Elmondta,hogy szerinte nem fogunk együtt maradni. Ugyanis nekem a fiatalkoromat nem azzal kellene töltenem,hogy állatokat etetek hanem nekem épp a karrieremet kellene építenem. Illetve menjek ki hozzá Londonba,mert ott nagyon jól érezném magam.

Azt tudni kell rólam,hogy nyilván okkal költöztem ki városból falura. Nem bírom a tömeget, a sok embert és a nagy nyüzsgést. Még a fővárosunkat se tudom sokáig elviselni, úgy értem még napokig sem. Akkor pont nekem kéne Londonban,egy 12 milliós hatalmas városban élnem?!

Komolyan mondom olyan, mintha nem is ismerne. Mintha nem együtt nőttünk volna fel. Mindig is különböztünk,nem is kicsit. Ég és föld vagyunk mi ketten.
Ő pörgös, bulizós,temperamentumos, én nem. Engem nem izgatnak a bulik, a disco-k és rendesen frászt kapok ha rengetegen vannak a tánctéren és lökdösnek illetve le sem veszik a szemüket rólunk.
Tehát magát a feltevést sem értem,hogy miért kellene nekem Londonban élnem.
Ugyanakkor elmondja ő is,hogy rengeteget dolgozik, és oké hogy megfizetik, nagyon jól de rengeteg idegeskedéssel jár a munkája,mert vendéglátásban dolgozik.
Számomra nincs az a pénz,hogy visszamenjek a vendéglátásba, csak lovak mellett dolgoznék,oda meg valószínűleg nem könnyű bejutni.
Nem elég jó az angol tudásom,beleőrülnék a nyüzsgésbe és megbolondulnék a szeretteim hiányától.
Magyarul úgy gondolom, nincs miről beszélgetni.

Végülis végigbuliztuk az éjszakát és a volt munkatársam is csatlakozott hozzánk a haverjával, ezért volt "testőrségünk" is.
Kitartottunk hajnal fél ötig, és öt óra volt,mire hazaértünk és lefekhettem.
Jelenleg elég fáradt vagyok, de lassan megérkezik Másik Felem és Anyósom és mehetek haza, amit már hihetetlenül várok,mert kicsit megint elég volt már ebből a városból......

Érdekes a lelkiállapotom. Kicsit csalódott vagyok. Lehet látni már Barátnőmön, hogy megváltoztatja a forgatag és a pénz. Pedig mondtam neki,hogy inkább keresek negyed annyit,mint ő,de legalább nyugodt és kiegyensúlyozott lehetek és boldog vagyok. Nem eszem az ideget állandó jelleggel, lehetek a Párommal is és elkezdhetek egy olyan életet amilyenre vágytam. Akkor meg miről beszélünk?
Nem látja be,hogy más vagyok,mint ő. Mindig is más voltam. Amit ő szeret azt nem biztos,hogy én is. De mindig is ilyen volt. Elmondhattam neki a véleményemet, meg is hallgatta, de mindig csak a saját véleményét hajtotta, csak az volt a fontos.

Mindegy, jól esett,hogy találkozhattam vele, ránk fért egy kis beszélgetés, az egy dolog,hogy én valahol nem erre számítottam.
Mindig ezt mondta,amikor volt barátom,hogy nem fogunk együtt maradni,ugyanakkor én soha nem tettem ilyet. Mindig annak örültem,ha boldog volt és nem mondtam neki ilyeneket,hogy tuti hogy szétmennek. Nem is értem...

Na jó, be is fejezem elég volt már a panaszkodásból,remélem a nap végére már feloldódok egy kicsit és változik a hangulatom.

Köszönöm,hogy itt jártatok!!!!

Kis pihenés...

Tùl vagyunk az ìràsbeli érettségi nagy részén nagy örömömre!
A kellő mennyiségű ideget megettem, és örülök,hogy már csak a földrajzon kell túllenni,aztán meglesz a szóbeli és vége az egésznek... 

Úgy néz ki,a héten ismét elkezdek dolgozni,ami miatt szintén nagyon boldog vagyok,mert már kezdek belegolyózni abba,hogy úgymond el vagyok tartva. Persze minden módon igyekszem visszaadni a helyzetből adódó dolgokat amiket kapok de akkor is folyamatosan azt érzem,hogy nem adok annyit,mint amennyit kapok és ez nagyon idegesít.Szeretnék hozzájárulni én is a rezsihez,illetve az anyagiakhoz és igaz,hogy most még fizikai képtelenség de ami késik nem múlik. 

Barátnők látogattak meg szombat este, amikor az Irodában voltunk. Az exem baráti köréhez tartoznak,de hiába szakítottunk az illetővel, két csajszival a mai napig tartom a kapcsolatot, és ők jöttek ki kis falucskámba. 
Elég sok élethelyzet esett szóba, hat szem közt és az egyik leányzó azt is elmesélte, hogy szinte ugyanabban a helyzetben van most,mint amiben én voltam,amikor először mentünk szét az előző párommal. A srác szinte pontosan ugyanazokkal a mondatokkal traktálja,mint ami nálunk volt. Gondolok itt pl. olyanra is,hogy "Óóó,ha szétmegyünk azért még összejárhatnánk ezért meg azért...."
De nála még talán gázosabb is a helyzet,hiszen az ex elérte azt is,hogy még a szülei is "terrorizálják",azért,hogy miért nem kezdi újra a kapcsolatot. Azért ez már több mint durva,úgy gondolom.
Elképesztő hogy milyen helyzeteket hoz az élet és hogy miket nem tesznek az emberek amikor elszúrtak egy kapcsolatot és rádöbbennek,hogy mégis kell nekik a másik....

A szombati este folyamán megtörtént egy balhé is, ilyenre az Irodában még nem is volt példa, legalábbis én még nem láttam. Dadi és egy másik falubeli srác balhéztak össze. Az egész szkanderozással kezdődött, csak a másik srác,azt hitte,hogy Dadi neki akar menni és majdnem verekedésig fajult a szituáció. Szétszedtük őket,így nem lett komolyabb baj, de nem volt egyszerű dolgunk, mert a két ember igencsak felidegesítette magát. 
A lényeg,hogy komolyabb csetepatéig nem jutottunk el. 

Kicsit furcsán éreztem magam az elmúlt napokban. Pénteken rosszul lettem ismét,de ugyanez volt csütörtökön este is,alig tudtam elaludni. A szívem nagyon gyorsan vert, hányinger és fejfájás kínzott. Megmértük a vérnyomásomat is,nem volt magas, a pulzusszám volt 99. 
Kicsit lefeküdtem pihenni és utána jobban is éreztem magam. Lementünk az Irodába,ahol ismét megmértük, a pulzusszámom már 106 volt, de nem voltam rosszul. Totálisan nem értem a helyzetet,hogy ez mi volt.
A hangulatingadozásaim készítenek még ki. Egyik percben még kicsattanok az örömtől,másikban meg fel tudnék robbani az idegtől. 
Nem tudom mire vélni, de tegnap kicsit meg is ijedtem, hogy őszinte legyek,saját magamtól,mert Másik Felemen csattant a hülyeségem. 
Elmentünk Meciékhez, nyársalgatni, és vettünk sört meg Sprite-ot,hogy tudjunk Radlert keverni.Amikor kiszálltunk a kocsiból,Másik Felem a Sprite-tal elindult a házba. Megfogtam a zacskóban lévő 6 doboz sört és elindultam utána,de Ő addigra már beért. Míg végigmentem az udvaron, felhúztam magam azon,hogy miért nem várt meg illetve hogy miért nekem kellett bevinnem a nehezebb zacsit.
Amikor beértem ennek az érzelmemnek hangot is adtam, amit utána meg is bántam. 
Ma reggel gondoltam át a helyzetet, hogy mekkora idióta voltam és írtam neki egy bocsánatkérő sms-t hogy ne haragudjon, amiért úgy lehurrogtam, nem akartam megbántani. Kicsit később fel is hívott, és ő is bocsánatot kért, azt mondta tényleg nem kellett volna otthagynia, ez egy rossz szokás nála. Végülis sikerült megbeszélnünk a dolgokat, aminek nagyon örülök. 
De tényleg nem tudom elképzelni sem,hogy mi van velem. Talán a vizsgák miatti idegeskedés jött ki rajtam most, de sürgősen ki kéne találnom valamit arra hogy ne legyek ilyen idegsukkos. 
Vagy le kéne magamat nyugtatnom,vagy ki kéne adnom csak az a baj,hogy a helyzetet nehezíti,hogy nem tudom pontosan,hogy mi váltotta ki ezt nálam. 

Másik Felemnek szó szerint mindene fáj már a rengeteg munkától. Minden este megmasszírozom, reménykedve abban,hogy kicsit jobb lesz neki és nem fog annyira fájni a háta és a dereka.Tegnap is megmasszíroztam este,majd megmostam a kezem hogy ne ragadjon a lóbalzsamtól. Amikor visszamentem a szobába, odabújtam mellé, mire csillogó szemeivel tudatta,hogy szeretne valamit. 

A keze elindult a szokásos felfedezőútjára,majd lassan behajtotta az ajtót. Óvatosan szétnyitotta a lábam, majd megtalálta a legérzékenyebb testrészem a nyelvével. Pár másodpercig le sem tudtam venni a szemem róla, mert megmondom őszintén, nagyon tetszett a látvány. Aztán becsuktam a szemem és hagytam hogy azt tegyen velem,amit akar. Lassan rámhajolt, belecsókolt a nyakamba, majd szenvedélyes csókokat lehelt az ajkamra. Úgy éreztem,mintha az egész testem lángokban állna. 

Amikor már lihegve egymás mellett feküdtünk,elmondtam neki,mennyire szeretem és láttam rajta,hogy Ő is ezt érzi. Boldogan és szerelmesen csillogott a szeme ami engem nyugalommal töltött el. 

Szurkoljatok,hogy találjak valami megoldást erre az idegeskedésre, mert ez így nem lesz jó... 

Köszönöm,hogy itt jártatok!!!

 

Vizsgák és szerelem...

Üdv Nektek!!

Végre van egy kis időm így természetesen írok,hiszen már régen jártam itt.

Megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák mint arról már mindenki tud, hiszen még a csapból is ez folyik..
Részvételemet nyújtom én is hiszen elrepült felettünk a két év és már a vizsgáknál tartunk.
Mit is nyilatkozhatnék ezzel kapcsolatban? Elég kishitű vagyok magammal szemben és most is azt hittem hogy körülbelül meghúztak a matekon de nagyon úgy néz ki,hogy nem hiszen a kellő pont a ketteshez javában megvan! :D
A holnapi történelemtől nem félek,hiszen a két évem alatt,végig négyes-ötös voltam mert azt szeretem. Meg a magyart is. De azért lehet nekem szurkolni! :)

Jelenleg szülővárosomban tartózkodom a vizsgák miatt, csütörtökön a megmérettetés után megyek ismét haza.
De majd megveszek Másik Felem hiánya miatt.
Épp ezért ma ismét kicsit megbolondultam és egy hirtelen ötlettől vezérelve buszra szálltam. Ugyanis tudtam,hogy reggel mennek ki Másik Felemék horgászni. Így hát úgy döntöttem csatlakozom hozzájuk, de teljes meglepetésben,mert Párocskámnak nem szóltam.
Amikor kiértem a tóhoz,elindultam a szokásos hely felé ahol általában le szoktak táborozni.
Meg is láttam Pamacsot, így tudtam,hogy itt lesznek a közelben.
Köszöntünk, majd tovább haladtam. A volt főnököm a fa alatt feküdt, valószínűleg aludt egy jót. Másik Felem a székében ült,hatalmas szerencsémre nekem háttal.
Mögé lopóztam és eltakartam a szemét a kezemmel. Megmoccani sem mert,hiszen el sem tudta képzelni, hogy ki lehet mögötte. Elvettem a kezem,majd ráhajoltam és megszólaltam:
"Szia Husi!"
Egyből jött a reakció: "Eeee,hát Te?"
Aranyos volt, a szája rögtön mosolyra húzódott és hatalmas csókokkal és ölelésekkel tudatta velem,hogy tényleg nagyon örül a jelenlétemnek.
Persze utána ki lettem faggatva,hogy mivel érkeztem, tényleg olyan sokat gyalogoltam-e,mi volt a vizsgán stb..
A kérdezések közepette hihetetlen módon csillogott a szeme és néha még kicsit el is vörösödött amitől még aranyosabb volt,Ő is és maga a helyzet is.
Szükségem volt rá,hogy találkozhassam Vele, kicsit Vele lehessek. Amióta összeköltöztünk azóta még jobban érzem azt,hogy nem tudok meglenni nélküle és nagyon rossz amikor nincs velem vagy a közelemben.
Boldog voltam,hogy együtt tölthettünk egy kis időt és kicsit sem izgatott,hogy kilométereket kellett gyalogolnom a célig a buszmegállóból! ;)

Lassan befejezem a mondókám, hiszen hazatért az Édesanyám és kell neki a gép, úgyhogy beállok a zuhany alá,lemosom magamról a mai nap izgalmait és próbálok felkészülni a holnapi napra lelkileg.

Nagyon szépen köszönöm,hogy itt jártatok!!! :)
Pacsi Nektek!!!