"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Édes élet...

Élem kis életem nagy izgalmakkal és érdekes történésekkel. 

A Péntek estét írom le Nektek hiszen az felettébb eseménydúsra sikeredett. 

Azt tudni kell,hogy Zsónak volt a születésnapja tehát nyilvánvaló hogy ezt meg kell ünnepelni.
Össze is ruccant a kis társaságunk az Irodában egy kis lazításra.
Az idő szépen telt, a jégerek és a radlerek egyre jobban fogytak amire a mi szervezetünk vidámsággal reagált. 
Feloldódtunk és nagyon élveztük egymás társaságát. 
Becsiccsentésig ment a történet mivel se Másik Felem se én nem ebédeltünk és nem vacsoráztunk.
Fél 11 magasságában értünk haza,Másik Felem elment fürdeni. 

Én lefeküdtem az ágyra, de éreztem,hogy a gyomrom egyre jobban kavarodik. Már elindultam a fürdőszoba felé, akkor jött ki Másik Felem. Mivel már a gátlásaim kellőképpen feloldódtak, közöltem vele,hogy tartson velem és mossa meg a hátam. 
Sikerült bebizonyítanom hogy beférünk ketten is a zuhanyzóba,hiszen Másik Felem váltig állította,hogy nem fog összejönni.
Eléggé elterelte a figyelmem,pontosan már azt sem tudom,hogy hogyan sikerült megmosnom a hajam, de az biztos,hogy a hányingeremről teljes mértékben megfeledkeztem...
A fürdőben nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy mi szerettük volna, ezért úgy döntöttünk az ágyban folytatjuk azt,amit elkezdtünk.

Tv kikapcs, elnyúltam az ágyon és kezemmel elindultam a testén, szépen lassan lefelé. 
A kezemet az ajkam követte, mire Másik Felem kinyilvánította,hogy mennyire tetszik neki amit éppen csinálok.
Úgy éreztem magam,mint valami domina, pedig alapjáraton nem vagyok ilyen. De hogyismondjam lehet,túlságosan is fel voltam már oldódva. 
A dolog tetszett neki is,nekem is,így hát probléma nem lett a helyzetből, sőt, úgy tűnik mind a kettőnknek jól esett,hiszen még tegnap is erről beszélgettünk.

A tegnapi nap folyamán meglátogattam szülővárosom, hiszen bementünk az újdonsült családommal beteglátogatóba, így meglátogathattam a szüleimet is.Nagyon örültem nekik,ahogy ők is nekem, hatalmas ölelésekben és puszikban részesítettek ami lelki világomnak nagyon jól esett. 
Ma már megint egyedül maradtam,hiszen Anyósom visszament a kórházba, Másik Felem pedig még dolgozik.
De legalább az idő jó,ahogy a kedvem is és még mindig csak a felhőtlen boldogságot érzem, ami még jobban feldob.

New Life

Picit eltűntem, ne haragudjatok érte! Net nélkül nem olyan jó könnyű, de végre volt egy kis időnk ezért átjöttem Zsóhoz, kicsit nézelődni a neten illetve írni Nektek! 

Hát új életem elkezdődött. És elmondhatom,hogy boldogabb vagyok, mint valaha. 
A pénteki nap azzal telt el,hogy takarítottam, vasaltam, rendet raktam,hogy mire Anyósom hazaér, addigra szép rend legyen. 
Sikerült a tervem, és meg is lettem dícsérve,pedig nem csináltam semmi extrát. :) 

Túl vagyunk a Húsvéton is. 
Annyi locsolóm volt, hogy komolyan mondom, soha nem volt még ennyi. Rokonok, barátok, ismerősök,mindenki akire csak gondolni lehetett. 
Megjelentek a rokonok is, akiket még nem is ismertem. Mivel a házba nagyon nem fért be annyi ember, kint voltam és azzal beszélgettem épp, aki kijött. :) 
Másik Felem családja nagyon aranyos társaságnak bizonyult, mindenkivel el tudtam beszélgetni és közölték velem,hogy jövőre már hozzánk szeretnének jönni babázni. Nem tiltakoztam a dolog ellen és ennek hangot is adtam! :) 

Még kicsit furcsa számomra a helyzet. Maga a költözés is illetve az állatok folyamatos ellátásával járó felellőség is. 
Másik Felemmel talán még szorosabb a kapcsolatunk, mint eddig volt. Mindig kérdezi,hogy érzem magam, minden rendben van-e velem. Számomra még ez is furcsa, hiszen előző élettársam ezt soha nem kérdezte meg. De valószínűleg ez is annak a jele, hogy fontos vagyok. És érzem is,hogy fontos vagyok. Hiszen ha nem így lenne nem fogadott volna be az életébe. Számára én vagyok az első nő aki az élettársa lett, nem csak a barátnője. Tisztelem ezért, az áldozatáért. 
És nagyon hálás vagyok a sorsnak is, és neki is,hogy megtette ezt a nagyon fontos lépést. Anyósomnak is hálával tartozom amiért ő is hozzájárult ahhoz, hogy a költözésem létrejöhessen. 
Valójában az egész lelkemet boldogság tölti el és biztonságban érzem magam. Lelki és fizikai biztonságban. 
Hiányérzetet még nem érzek régi városom iránt, de tudom azt a tényt, hogy ez idővel ki fog jönni. 
De egyenlőre még élvezem a boldogság melengető sugarait és bízom abban, hogy ez még sokáig így is marad!

Helloszia új élet..

Felgyorsultak az események, nem is kis iramban.

A keddi nap folyamán felhívott Másik Felem, két dolgot közölt velem:
- Felhívta a volt főnököm, hogy nem tudja, mi lesz velem, hogy visszakerülök-e a volt munkahelyemre,ezért megkérte Másik Felemet,hogy menjen be az illetékeshez és nyomatékosítsa a dolgot. Valamit sikerült elérnie, mert a válaszként azt kapta, hogy „megoldjuk!” Persze már azután, miután halkan megjegyezte, hogy az élettársa leszek.
Ebben egy a bibi: Ez most tiszta olyan szitu, hogy azért vesznek vissza, mert a Párom elintézte.
Ezért a jövő hét folyamán, valószínűleg kedden bemegyek én is és megmondom nekik, hogy nagyon szeretnék visszakerülni arra a munkahelyre, mert szerettem ott dolgozni, imádtam a munkatársaimat és tisztában vagyok azzal, hogy csak az előrejutásomat szolgálja az a munkahely. De ha csak azért akarnak visszavenni, mert Másik Felem volt bent, akkor inkább fel se vegyenek. Magam miatt vegyenek fel, ne másért. Nem tudnám elviselni a gondolatot, ha ez így lenne. Így is biztos vagyok benne, hogy meg fogom még pár embertől kapni, hogy „Na, te is csak azért vagy itt, mert el lett intézve…. !”
Hiszen tudjuk, milyen kedvesek tudnak lenni az emberek egymással…..

- A mai nap reggelén Anyósomnak be kellett feküdnie a kórházba. Kedden szóltak neki, hogy Csütörtök reggel menjen. A poén az egészben az, hogy a hétvége folyamán ezt Anyósom megálmodta és még beszélgettük is, hogy felettébb érdekes lenne, ha még Húsvét előtt befektetnék. A vonzata a befekvésének:

A mai nap este, óráim után megfogom szépen a hatalmas sporttáskámat, amibe tegnap összeszedtem az összes fontosabb cuccomat és megyek ki az utolsó busszal Másik Felemhez. Ugyanis eljött a várva várt nap. Az összeköltözésünk napja.

Összepakoltam még két zsáktáskát, még egy utazót plusz egy kisebb tatyót, amiért majd valamikor hazajövünk.
Tegnap Édesanyám könnyes szemmel mondta, hogy legyek azzal tisztában, hogy itt mindig helyem van. Nagyon jól esett. De tudja, hogy még szinte soha nem voltam ennyire biztos magamban, mint most. Az előző költözéseimnél mindig bizonytalanságot éreztem. Önmagamban is illetve az új környezetemben is. De most nem érzem. Most olyan nagyfokú biztonságot érzek, ami nyugalommal tölt el. Persze, egy kis félelem még mindig van bennem, hogy majd hogy teljesítem a tőlem elvártakat, de úgy vagyok vele, hogy valahol mélyen érzem, hogy megértem egy életmód váltásra.
Ismét újrakezdem a kis életem de ez most teljesen más. Városból falura nem egyszerű. Teljesen más az életforma a két helyen és általában fordítva csinálják az emberek, faluból mennek városba. De én arra kis falura vágyom, Másik Felem, a barátok és az állatkák társaságára.

Olyan, mintha a cél vonal előtt állnék egy lépésre. Este átlépem ezt a vonalat. És valószínűleg, holnap már kicsit más emberként ébredek fel.

Lassan életmód váltás...


Ismét hosszú hétvégét vettem ki és megjártam szokásos kis utamat.

Az este nagyon jól telt az Irodában, találkoztunk pár ismerőssel is, akiket nem szoktunk az Irodában látni, de nagyon örültünk nekik.
Megjelent Zsó is, nagy örömömre. Rajzfilmekről beszélgettünk amikor szabályszerű „veszekedés” tört ki, azon, hogy a Hupikék Törpikéknél van-e szörp. Mivel megtaláltuk a zenét, amiben énekelnek a gyömbérszörpről, „győzelmet arattunk” Pamaccsal szemben, aki azt nyilatkozta, hogy nincs náluk szörp. :)
Meghallgattunk egy pár számot, és közben énekeltünk, magyarul megint méltóak voltunk a korunkhoz! :D

Lefeküdtünk. Rám hajolt,megcsókolt, az ajka hihetetlenül forró volt és puha. Végigsimítottam a hátán, mire sóhajokkal reagált, majd belecsókolt a nyakamba. Végigfutott rajtam egy bizsergető érzés, majd akaratlan sóhajok hagyták el ajkamat. Minden porcikám remegett. Lassan kinyitottam a szemem, hozzám bújt és ismét megcsókolt.
A kezem lassan és óvatosan fedezte fel a testét amire újabb és újabb csókokkal reagált. Az idő elteltével szerelmesen öleltük egymást és vallottuk be, mennyire szerelmesek vagyunk.
A testem még mindig remegett, a lelkem pedig szárnyalt. Ha lehetne azt kívánni, hogy egy pillanat soha ne érjen véget, akkor én kívántam volna.

Szombaton Pamaccsal és Másik Felemmel felcsaptunk horgásznak.
Jó volt kicsit pihenni és nagy vonalakban semmit sem csinálni, de majd kiugrottam a bőrömből, amikor megmozdult a kapásjelző. :D
Volt amikor könnyesre röhögtem magam, mert ha eltelt egy kis idő, történés nélkül, Pamacs rögtön közölte a halakkal, hogy jó lenne, ha valamit csinálnának magukkal. :D
Mivel fogott két szép pontyot, azt mondta máskor is menjek velük, mert én hoztam meg a szerencséjét, mivel soha nem volt még fogása. Úgyhogy megkaptam az engedélyt a következő részvételre is! ;)

A Vasárnapunk nem pihenéssel telt el, azt bepótoltuk már előző nap. Anyósom gőzerővel főzött, amíg én Másik Felem szobáját takarítottam, majd a járdát söpörtem Másik Felem után, mivel ő fűnyírással kötötte le a szabadidejét. Délután mennünk kellett a másik faluba, mert ahonnan a múltkor levettük a radiátorokat, most vissza kellett tenni. Ismét én lehettem Párocskám segédje, így a folyamatos koncentrálásom megvolt, hogy tutira ne rontsak el semmit sem.

Tegnap Másik Felem dolgozott, Anyósommal pedig konyha-nagytakarítással foglalatoskodtunk.
Viszont reggel ért egy nagyon kellemes meglepetés. Amikor kimentem a konyhába, megláttam egy doboz gabonapelyhet az asztalon. Anyósom árulta el, hogy a fia hozta nekem haza, hogy reggel tudjak azt enni, mivel mondtam neki, hogy nagyon szeretem.
Hálásan írtam a köszönő sms-t hiszen nagyon jól esett, hogy felhozta nekem és gondolt rám.

Amikor már csillogott- villogott a konyha, átmentem Zsóhoz. Ismét jót dumcsiztunk, kávéztunk és kölcsön adott pár könyvet, ami azt segíti elő, hogy még hatékonyabban tudjak készülni az érettségire. ;)
Nagyot sétáltunk Lelenc társaságában és közben mindenféle dologról beszélgettünk, persze természetes módon a férfiakról folyt a legnagyobb eszmecsere. Igazi Nők révén. :D
Délután legeltettem, és pont amikor már visszatereltem a szárnyasokat a helyükre, hazaért Másik Felem is.
Az időt az Irodában folytattuk tovább, ahol ismét régi arcokkal ment az ökörködés. :D

A mai reggelen jöttem vissza városomba, de most kivételesen nem csüggedek. Hiszen a mostani hétvége folyamán úgy fogok kimenni imádott helyemre, hogy fel leszek pakolva. Minden ami fontos és egy nagy táskába belefér,csak lehetőleg bírjam is el. Ugyanis lemegy a héten az iskola, így már jövő héten nem látogatok haza, majd csak a többi cuccomért.
Tele vagyok izgalommal és kíváncsisággal. A helyzet nagyon nem változik, hiszen eddig is több időt töltöttem ott, mint itthon, de valahogy akkor is izgulok. De már alig várom!!! ;)

Köszönöm szépen, hogy itt jártatok!!!! :) 


Péntek :) :)

Eltűntem egy kicsit a héten, de sajnos az is hozzájárult, hogy Édesanyámmal rendszeresen átlépjük a mobil internet adatforgalmát, így már nem merünk olyan sokat netezni.
A lovaglás elmaradt a rossz időre való tekintettel,de nem is nagyon hiszem, hogy mostanában lenne rá időm,hiszen már gőzerővel az érettségire készülünk.
A héten minden erről szólt a suliban. Jövő héten év végi vizsgák következnek, és utána már csak az érettségire megyünk be. Eddig is féltem tőle,de most már teljes mértékben.
Másik Felemmel nem tudtam sokat beszélni a héten,mert rengeteg munkája volt, de eljött a Péntek, így már csak pár óra választ el attól, hogy ismét Vele lehessek.

Köszönöm, hogy itt jártatok és Mindenkinek nagyon kellemes hétvégét kívánok!!! :)

Love is in the air...

Hát ismét túl vagyunk egy hétvégén..
Élményekkel ismét gazdagodtam illetve érdekes gondolatokat is hallhattam.

Na tehát:
Pénteken szokás szerint, buszra szálltam és elindultam. Általában el tudok aludni, de most valahogy nem ment, így a tájat figyelve elkalandoztak a gondolataim egy kicsit. Én már a Társamnál jártam,gondolatban,amikor a busz még a kis falu környékén sem.
Amikor kiértem, Másik Felem láthatóan örült nekem. Az öröm részemről kölcsönös volt, két szempontból is. Egyrészt, mert végre láthattam, másrészt, mert már nem volt olyan morcos.
Simsonnal tértünk haza, egy vagy két Radler után. ;)
Boldogan köszöntöttem Anyósomat, vacsora után pedig nyugodtan hajtottam álomra fejem, Másik Felem vállán.

Szombaton délelőtt megpucoltam egy pár ablakot, Anyósom nagy örömére.Az este folyamán megint csak az Irodában kötöttünk ki. Megjelent a volt főnököm is, igaz, számítottam rá, mivel megbeszéltük, hogy koccintunk, ugyanis a múlt héten volt a születésnapja.
Koccintottunk is, jókat beszélgettünk és szokásunkhoz híven ökörködtünk. Aztán rátértünk a munkára is. Azt mondta, hogy ő úgy hallotta, hogy visszavesznek engem is. Abba a munkakörbe amiben voltam eddig is. Majd kicsattantam az örömtől, hiszen nagyon boldog lennék,ha visszakerülhetnék a volt munkahelyemre a lovakhoz és a munkatársakhoz.

Mint tudjátok, Vasárnap szavazás volt. Én is tiszteletemet tettem, a délelőtt folyamán. A két x megrajzolása után átmentünk a szomszédos faluba, mert Másik Felemnek radiátorokat kellett leszednie a falról,mert mennének a festők. Először gondolkozott,hogy kit hívjon, de utána mondtam neki,hogy elbírom én is, így nem kellett senkit hívnia és tudtam neki segíteni. Kb. 5 perc alatt lekaptuk a helyéről a hat radiátort. Úgyhogy gyorsan haza is értünk.
Este pedig, csak a változatosság végett,megint Iroda. :D
Néztük a választási műsort, de felidegesítettük magunkat, majd úgy döntöttünk,hogy találunk mi jobb elfoglaltságot is, így másnap tudtuk meg az eredményt aminek egyikőnk sem örült túlzottan. Sőt, teljesen kiakadtunk. De mindegy,ebbe nem megyek bele.

A tegnapi napon Másik Felem elment reggel dolgozni. Amikor felébredtem, Anyósom már nem volt otthon, elment a boltba, így hát amíg lefőtt a kávém,elmosogattam.
Tanulás után átmentem Zsóhoz, dumcsizni, úgyis rég voltunk már együtt. Zsó kicsit kiöntötte a lelkét, de nem is bántam, ráfért már, úgyis hallgatósági hangulatban voltam. :)
Sétáltunk egy nagyot, vittük magunkkal Másik Felem kutyáját is, Lelencet. Az erdőt is megjártuk egy kicsit, amit én a kutyával hihetetlenül élveztem, szegény Zsó már annyira nem,ugyanis lehet,hogy eltört a kis lábujja. De kitartott! Köszönöm Neked, Zsó, jó volt nagyon!!! :)

Késő délután ismét lementünk az Irodába. A szokásos emberek, nagyban politizáltak, mert ugye meg kell beszélni a szavazás eredményét.
Már a második kört vittem Másik Felemnek, amikor kis Morgonc megszólalt:
- "Öcsém, Te ilyen lusta vagy, hogy a sört se tudod magadnak kihozni?"
- "Látod, ezért kell egy barátnő." (rámnéz) "Vagy egy élettárs. "
- "Miért,hogy kihozza Neked a sört?"
- "Nem,azért mert mindent megtesz!"

Ebben a négysoros párbeszédben két burkolt célzás is felfedezhető.
Az első, hogy amikor rámnézett Másik Felem,azt mondta: "élettárs".
Akkor engem már az élettársának tekint, csak nem akarja kimondani?
A második, ez a "mindent megtesz".
Tehát, akkor ha jól értelmezem, Másik Felemnek már olyan, mintha az élettársa lennék és úgy érzi, mindent megteszek.

Természetesen a párbeszéd viccelődésbe ment át, de ez a két kis kódolt üzenet csalt egy kis mosolyt az arcomra. Úgy bírom ezt, amikor a férfiak ilyen üzenetekkel bombázzák a párjukat. És akkor mi nők,fejstük is meg, de lehetőleg jól és ne forgassuk ki a szavakat. Persze, minden éremnek két oldala van és az is igaz,hogy a nők is szoktak ilyeneket csinálni. Pedig sokkal könnyebb lenne, ha csak odaállnánk a másik elé, belenéznénk a szemébe és egyszerűen csak kimondanánk az érzéseinket. De ez nem is olyan egyszerű,igaz? De szavakat burkolni egyszerűbb. Azt hiszem,a burkolt üzenetek létezésének okát ezzel meg is fejtettem... :)

Este, megmasszíroztam Másik Felemet.
Közben elmondtam neki,hogy félek egy kicsit magától a költözéstől,mert új szituációba kerülök és nem tudom,hogy mi lesz.
Sokáig tartott neki elmagyarázni,hogy ez nem tart vissza a cuccolástól,csak kicsit tartok tőle,mert ez új dolog, nem megszokott és kicsit félelmetes a számomra. Főleg azért vett annyi időt igénybe,mert egyfolytában a szavamba vágott. Persze én mindig "Végigmondhatom?"-mal reagáltam, amivel kicsit sikerült csendre "utasítani."
Nagyon hálás volt a masszázsért és még álmában is azt mondta,hogy szeret. Ezt eljátszotta párszor a hétvége folyamán, hatalmas örömömre. Azért jó hallani,hogy nem egyoldalú a dolog. Főleg,amikor váratlanul mondja.
Például állok a garázsajtóban, rágyújtok,elmegy előttem szerszámokkal a kezében, rámnéz, elmosolyodik, majd "Szeretlek!".
Általában látványosan elolvadok. Imádom amikor ilyen. Meg amúgy is imádom na. Pont. :) :) :)

Már itthon vagyok.
Ma reggel jöttem haza.
De már hívott, idézem:"Van egy percem és gondoltam, felhívlak!"
Aranyos volt és nagyon jól esett ez a mondat,főleg, hogy tudom, hogy ma nagyon sok munkája van és abban az egy szabad percben is engem hív.
Ismét rá kell,hogy döbbenjek,hogy iszonyatos mértékben szerelmes vagyok.
Hmm... Olyan jó.. :)
Ennyi kell csak. Egy nőnek. Hogy fontosnak érezze magát és biztonságban. Ennyi, hogy ha csak egy percre is, de rácsörögsz, mert rá gondolsz, mert szereted. Kifejezhetetlen mértékben jól tud esni és egész napra garantált a jó kedve!Kell ennél több???
Na ugye! :) Hajrá srácok!




Kicsit sietve...

Igaz,hogy utoljára Kedden írtam ide, de úgy voltam vele, hogy nem megyek el úgy itthonról,hogy ne írjak Nektek!
Pedig nagyon kedves időm van addig, míg indul a busz,de akkor is adok magamról életjelet.
Másik Felem ismét rosszul van, megint nagyon sok az epéje és hány illetve megy a hasa. Nagyon aggódom érte és idegesít,hogy nem tudom,hogy mi a baja.
Elég érdekes beszélgetéseink voltak az elmúlt napokban mivel elég ideges volt, a sok munka miatt és ezt általában rajtam illetve az Édesanyján szokta levezetni és sajnos most is ez történt.
Az érzékenységemnek köszönhetően kicsit haragudtam is rá.
De aztán ma ablakpucolás közben, belegondoltam,hogy neki milyen lehet. És,hogy őszinte legyek én is ilyen vagyok. Ha felidegesítenek, vagy rossz a kedvem akkor nagyon nehéz úgy intézni,hogy ez megváltozzon. És nagyon úgy fest, hogy ebben is hasonlít rám.
Mindegy a lényeg,hogy megyek ki hozzá és remélem,hogy nem lesz már olyan harapós hangulatban! :) ;)

Küldök Nektek egy zenét, én személyszerint imádom és sokszor adott már erőt! A szövegre nagyon figyeljetek oda!!!




Mindenkinek nagyon szép hétvégét!!!

Vidámság :)

A Péntek este folyamán ismét megtettem a szokásos utamat a boldogság felé.
Amikor hazaértem Másik Felem még nem volt otthon, dolgoznia kellett.
Elbeszélgettem Anyósommal, és egy kis idő múlva megjelent Másik Felem is.

Az Irodában beszélgettünk a többiekkel, egy Radler társaságában. Megint kellemes hangulatban töltöttük az időt, és kicsit leeresztettük a gőzt.

A szombati nap folyamán Másik Felemnek mennie kellett dolgozni, így úgy telt el a Szombat,hogy csak késő délután láttuk egymást.
Attól függetlenül legeltettem, etettem az állatkákat és próbáltam minnél több dolgot csinálni,amivel tudok Neki illetve Anyósomnak segíteni.

Vasárnap végre sikerült pihennünk is. És ami még fontosabb: Kicsit együtt lenni.
Legeltettünk, Zsó, illetve tesójának kisfia, Zsombor társaságában. Másik Felem ezalatt elment valamit intézni a másik faluba. Amikor hazaért lementünk a faluba, mert Anyósom ki szeretett volna menni a temetőbe. Csatlakoztam hozzá. Mesélt,miközben a mécseseket gyújtottam meg és néha igencsak elkapott a sírhatnék.
Amikor végeztünk átmentünk az Irodába,hiszen Másik Felem ott volt. A volt főnököm társaságában. Így hát váltottunk vele is egy pár szót,aztán irány haza, majd
motorra pattantunk és visszamentünk az Irodába.

Késő este, feküdtünk egymás mellett és valahogy olyan hangulatban voltunk,hogy kicsit megnyíltunk a másiknak mind a ketten.
Elmeséltem Neki,mik voltak a problémák az előző kapcsolatomban, teljesen őszintén. És,hogy akkor gondolkoztam el rajta, hogy Ő kell nekem, amikor kiállt mellettem egy munkatárssal szemben.
Előtte egy hímnemű sem állt mellettem teljes mértékben,hogy "márpedig ne bántsd mert nincs igazad!"
Hihetetlenül jól esett és visszagondolva az esetre, talán már akkor beleszerettem.
Ő is megnyílt. Szintén mesélt az előző kapcsolatáról, hogy már "csak úgy voltak."
Aztán jöttem én. És valami megváltozott benne.
Sőt,elmondása szerint elég sok dologban megváltozott, amióta velem van. De csak önmagát adja,nem játszik szerepet. Feleslegesnek tartja, és én is. Hiszen saját magáért szeretem, nem egy álarcért.
Nagyon jól esett, amikor a szemembe nézett és azt mondta,szeretné ha ott laknék.
Mondtam neki,hogy én is nagyon szeretném, mert Náluk érzem magam otthon és teljes biztonságban.
Jól érzi magát mellettem és eszébe nem jut másik nő.
Boldog vagyok,hogy így érez. Hiszen Édesanyám mondja azt mindig:
"Kicsim,nem elég megszerezni, meg is kell tartani!"
Ez a mondás nagyon igaz. Szerintem egyik kapcsolatomban sem voltam még ennyire türelmes és óvatos. Mindenre próbálok figyelni egyszerre. A szavaimra, a tetteimre. Hogy vigyázzak rá és ilyen maradjon a kapcsolatunk mint most.
Ezt ne úgy értelmezzétek,hogy szerepet játszok, hiszen ez nem is lenne fair, Párommal szemben.
Úgy kell érteni,hogy komolyabb vagyok. Hiszen fel kell nőni,egy nálam 24 évvel idősebb férfihoz. Itt már nem lehetek gyerek. Megfontoltnak, higgadtnak kell lennem.
Nőnek kell lennem,nem kislánynak.
De igazából kell is ez. Örülök magának a szituációnak,hogy nem mondja, de tetteivel megköveteli, (talán nem is tudatosan!) hogy Nő legyek.
Nagyon sokat tanultam már Tőle. Munkáról,kitartásról,szorgalomról,küzdésről és magáról az életről.
Szükségem van rá. Jobban mint gondolná.

Csak a mai nap reggelén jöttem haza, ugyanis Másik Felem tegnap is egész nap dolgozott, így maradtam,hogy tudjak segíteni az udvarban. Legeltettem, kiengedtem a kismalacokat az udvarra egy kicsit szaladgálni,begyújtottam,etettem és késő délután fát hordtam. A hátsó udvarból a fűrészhez. Persze csak a vékonyakat,amiket elbírtam,azért annyira erős még nem vagyok. :)
Anyósom mondta,hogy ne csináljam, mert a fahordás férfi munka. Mondtam neki,hogy segíteni akarok Páromnak és úgyis belefér az időmbe. Kedvesen elmosolyodott, majd megkért,hogy akkor legalább vigyázzak magamra.
Mire Másik Felem hazaért, készen lettem. Bementem enni, amikor az udvarról szólt nekem. Kiálltam az ajtóba.
Rámnézett,elmosolyodott,majd megszólalt:
"Nekem van a legerősebb nyulam!"
Elmosolyodtam és folytattam tovább az evészetet.
Este az Irodában büszkén dicsekedett,hogy az Ő barátnője hordja a fát és még be is gyújtott. Nagyon jól esett...
Este pedig hihetetlenül hálás volt,amikor megmasszíroztam.. Hajnalban meg is köszönte. ;)

Délelőtt találkoztam Barátnőmmel, ugyanis eljutottunk odáig,hogy el tudta küldeni a francba a volt paliját.
Így hát mentünk,hogy összeszedjük a cuccait,amik még a lakásban voltak. Nem lakik messze a mamája,de majd megszakadtunk a két-két utazó táska alatt. Kb. az út felénél tarthattunk,amikor megálltunk egy ház előtt, pihenni egy kicsit.
A házból egy idősebb férfi lépett oda hozzánk, megkérdezte,hogy hova megyünk,illetve,hogy segíthet-e. Volt olyan rendes, hogy elvitt bennünket és a cuccokat Barátnőm mamájáig, így csak a ház elől kellett még egy kicsit cuccolkodni.
Vannak még kedves és segítőkész emberek. Azt mondta,úgyis arra akart ő is menni,mert arra volt dolga, de nekünk akkor is nagyon jól esett,hogy segített nekünk.

Már most hiányzik Másik Felem.. Furcsa itthon lenni és nem ott. De Péntekig már csak kibírom! ;)