"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Gyermeki lelkesedés :)

Félve bár, de kimentem a mai reggelen is a tanyára, abban bízva,hogy most nem fogok olyan rossz teljesítményt nyújtani,mint Szerdán.
Amikor kiértem, Mesterem a kocsiban ülve, zenét hallgatott. Tudta,hogy nem igazán vagyok jó passzban,ezért próbált felvidítani egy kis énekléssel. Sikerült neki.
Felszereltük Zsömlét és irány a pálya, lássuk hogy teljesítünk a mai napon.
Hatalmas szerencsére lovacskámnak jó napja volt, pörgött is,de kezelhetően ezért jól ment a lovardai munka.
Az átlókat tudtuk teljesíteni ügetésben, de volt még egy dolog,aminek hihetetlenül örülök.
Már olyan 2-3 hete gyakoroljuk a járóiskolát. A lónak át kell ügetnie felette, nekem pedig fel kell állnom a nyeregben. De eddig valami soha nem stimmelt.
Vagy megálltunk felette, vagy én huppantam vissza a nyeregbe és nem tudtam megállni, valami mindig történt.
De a jég ma megtört.
Kitaláltuk a Mesterrel,hogy megyek egy pár kört ügetésben,de állva. Ráviszem a járóiskolára,utána már hátha könnyebben megy. Bevált.
Három kör megtétele után könnyű ügetésbe kezdtem,rávittem Zsömit az akadályra és sikerült feállnom, Zsömi sem állt meg. Ezt megcsináltuk a másik irányból is.
A boldogságtól sírni tudtam volna. Mesterem el volt ájulva, így jutalom képpen megint kimehettünk terepre ketten, a ló és én.
Most már kicsit messzebb mentünk,mint anno és próbáltam mindent jól csinálni,úgy éreztem sikerült. Amikor úgy láttam,hogy zavart és már nem rám figyel, énekeltem neki. A füleit rögtön hátracsapta és kicsit lassabban ment. Amikor elhagytuk a patakot,kicsit ügettünk,majd megfordultunk.
A nap sütött ránk, nem tudtam a mosolyt lecsalni az arcomról és elengedtem magam.
Felejthetetlen érzés.
Örülök,hogy sikerült legyőznünk még egy akadályt,így már haladhatunk tovább a tanulásban és nagyon úgy néz ki,hogy én majd másik lovon folytatom a tanulást,
aki már kicsit temperamentumosabb, de fontosnak tartom,hogy ne szokjak hozzá egy lóhoz. Hiszen minden ló más. :)

Nehézségek, akadályok..

A tegnapi nap folyamán ismét kijutottam Barátnőmmel a tanyára.
Már a múlt hét folyamán is,de most végképp elkapott az az érzés,hogy teljesen felesleges vagyok.
Bizonyára mindegyikőtöknek volt már olyan szituációban része, amikor valahol voltatok hármasban és feleslegesnek éreztétek magatokat. Ez abban az esetben a legrosszabb,amikor egy párral vagy. És a Te párod nincs jelen.
Amikor a másik két ember melletted turbékol, csókolózik,illetve összebújik.. Na ez egy ideig tűrhető. Határokon belül.
Elfogyott nálam az az idő..
Persze természetesen próbálnak velem is foglalkozni,kisebb nagyobb sikerrel, de ez a dolog most elég nagy bélyeget hagyott bennem.
Volt kint a tanyán egy csajszi, az egyik lovat tanítja ugratni. Bizonyára már nem most kezdte a lovaglást,mert hihetetlenül ügyes volt és minden helyzetet megoldott.
Utána én ültem fel Zsömlére. Megint menős kedvében volt,kissé túlságosan is,amit én sajnos nem tudtam kezelni. Kétszer estem le majdnem és a kengyel nélküli ügetés sem ment,pedig eddig mindig megcsináltam.
Amikor hazaértem úgy éreztem magam,mint egy idióta. Tudom,hogy ezekre a dolgokra képes vagyok,mert már bebizonyítottam magamnak és nagyon bántott,hogy nem tudtam magamat adni teljesen a lovon.
Ezért szokásomhoz híven, nem nyugszom ebbe bele, és holnap ismét kimegyek, de már egyedül,hátha újra vehetek egy kis lendületet és meggyőzhetem magam,hogy nemsokára meg fogok tudni tanulni lovagolni...
Szurkoljatok! Nehezebb,mint gondoltam....

Együtt a kis család..

A pénteki este folyamán, a család megérkezett imádott helyemre. Édesapám első kérdése az volt,hogy "A világvégére hoztatok?"
Elbeszélgettünk az Irodában, bemutattuk a barátoknak a szüleimet, majd mentünk haza. Kis beszélgetés után Anyukámékat átvittük Másik Felem barátjának rönkházába,mert Nálunk nem fértünk volna el.
Mind a ketten el voltak ájulva a rönkháztól. Apám imádja a fát, és eszébe jutott a régi telkünk.Anyumat pedig a ház stílusa ejtette rabul...
Örömmel töltött el,hogy szemük boldogságtól csillogott.

Szombaton reggel Másik Felem elindult dolgozni, Édesapám ment vele segíteni.
Összeszedtem magam, majd a házőrzővel, Csibésszel, elindultunk a rönkházba Édesanyámért.
Együtt mentünk vissza hozzánk, reggeli után pedig sétáltunk egy nagyot. Lementünk az Irodába ugyanis Édesapám elpusztított két sört,amit nem kellett volna,így meg kellett vennünk..
Ebéd után Anyukám megmasszírozott, nagy örömömre,majd egy kis idő múlva hazaértek a legények is.
Édesapám már szinten volt, elég alkoholt fogyasztott munka közben,ahhoz,hogy ne nagyon legyen már képben.
Átkísértem őket a házba, Édesanyámra bíztam a Fater sorsát..
Pihenés után legeltetés, este pedig megint irány az Iroda.
Fater másodjára is engedett az alkohol csábításának,ami engem nagyon felidegesített. Mindig az járt a fejemben,hogy tudtam,hogy ez lesz és könyörögtem,hogy ne égessen le.
Fater alkoholmámora senkit nem zavart,csak engem,de engem elmondhatatlanul.

Újra felszínre került bennem az összes olyan rossz emlékem a gyerekkoromból,amikor részegen jött haza és ordított. Felmérhetetlenül bele tudott mászni a lelkünkbe és most is ettől féltem...
Találkoztam régi barátokkal, ami oldotta bennem a feszültséget.
Aztán már nem sok időt kellett kibírni és mentünk haza.

Vasárnap reggel jöttek haza az Ősök, jól érezték magukat és örültek neki,hogy kijöhettek.
Bennem elég vegyes érzelmek dúlnak a hétvégével kapcsolatban. De hagyjuk is..




Vegyesnek,vegyes...

Sikerült átlendülnöm ezen a kérdésen,amit leírtam Nektek Másik Felemmel kapcsolatban és úgy döntöttem,hogy meg fogom ezt vele beszélni,mert úgy gondolom,hogy egy kapcsolatban nagyon fontos a kommunikáció,úgyhogy a hétvégén összeszedem az összes erőmet és beavatom az érzéseimbe,mert joga van hozzá,és én voltam az idióta,amiért nem "mertem" neki elmondani.

Kedden orvos, majdnem lekéstem a buszt,amivel a suliba mentem. Lehetséges,hogy szívritmus zavarom van,de nem biztos, a doki még nem tudott semmi érdemlegeset mondani. Tegnap vérvétel,holnap megint doki,hogy valamit megtudjak,az eredményből,aztán nagy valószínűséggel folytatódjanak a további vizsgálatok....

Tegnap megint mentünk lovagolni Barátnőmmel. Lovagoltunk is, sőt még terepkocsin is utaztunk, dombon-völgyön át és még egy szomszédos faluba is átmentünk. Nagyon élveztem, megint éreztem a szabadság ízét.
Ezek előtt beszélgettünk Barátnőmmel. Elmondta,hogy ő félt engem,mert szerinte cseléd leszek Pároméknál,ha odaköltözöm és ezt meg fogom unni. Annyira fáradt voltam,hogy nem nagyon reagáltam ezekre a kijelentésekre, de mindenképp akarok még beszélni Vele erről, mert ezt egy kissé meredeknek érzem.
Az én meglátásom szerint egy PÁRkapcsolatban kölcsönösen segítenek egymásnak az emberek, mind a két fél. Tisztában vagyok azzal a ténnyel,hogy ha nekem ilyen problémám lenne,mint ami most Másik Felemnek van,akkor ő is gondolkodás nélkül jönne,mert SOHA nem hagyott cserben.
Rengeteget segített már nekem, így úgy gondolom,ez a minimum amit tehetek,hogy mellettük állok és segítek amiben tudok. Azért lennék cseléd mert egy háztartást kell fenntartanom és foglalkoznom kell az állatokkal? Akkor minden falusi nő,illetve asszony cseléd? Sőt,akkor az összes,mert minden nőnek háztartást kell vezetnie...
Nem értem Barátnőmnek ezt a gondolkodásmódját.... Nem beszélve arról,hogy néha kicsit flegmának tűnt a hangsúly,egy pár mondatánál,ami nekem nem esett valami túl jól,mivel úgy érzem,nem érdemlem ezt meg, mert talán én vagyok az egyetlen ember aki mindig mellette volt... Akármi is történt.....
Akkor lehet cselédségről,illetve kihasználásról beszélni, amikor nincs érzelem a másik felé,illetve magában a kapcsolatban. Igen,akkor tényleg erről van szó. De amikor szereted a másikat, akkor természetes,hogy megteszed,ezeket az élethez hozzátartozó dolgokat...
Azt is mondta,hogy álljunk le ezzel a gyerektémával,legalább az érettségiig, az állapotom miatt. Oké,ez jogos, ebben a kijelentésben tényleg a másik ember féltése játszik szerepet. Az,hogy nem tudni még mi bajom van, és lehet,hogy veszélyes lenne rám nézve ha becsúszna most a baba.
Sajnos nagyon makacs ember tudok lenni. Másik Felem is az. Ő még talán rosszabb ebből a szempontból.
Felnőtt ember vagyok, Másik Felem is. Ha mi megbeszéltük,azt,hogy mind a ketten úgy gondoljuk,illetve érezzük,hogy készen állunk egy baba érkezésére,akkor véleményem szerint senkinek nincs ebbe beleszólása.
Persze,a véleményét mindenki elmondhatja, meg is hallgatom, de az már az én dolgom,hogy meg is fogadom-e, mert ez az én életem...
Érdekes beszélgetés lesz, a következő találkozásunkkor Barátnőmmel....

Ez a tegnapi nap nem érintett valami túl jól,sőt igazából a héten sem történt igazán jó dolog, (kivéve persze,hogy Másik Felem unokatesója hazamehetett a kórházból!) ezért megint nagyon várom a Pénteket. Kisebb változás történt,ugyanis most nem csak én megyek,hanem a szüleim is, ünnepelni Másik Felem névnapját,mert most volt nemrég.
Úgyhogy felkerekedik az egész család, és megmutathatom a szüleimnek, a kis falut,ami olyan hihetetlen gyorsasággal lopta be magát a szívembe a csodálatos tájával és a kedves embereivel.
Ezzel kapcsolatban is van bennem egy kis félelem,mert tartok attól,hogy Édesapám többet fog inni a kelletténél és annak nem lesz jó vége,mert olyankor kötekszik és ordít.. Úgyhogy remélem,tudja tartani majd azt a mértéket,hogy még ember tudjon maradni és nem fog leégetni. Sajnos a tapasztalat miatt kell ezt mondanom,mert akárhova vittem ki,eddig mindenhol "alakított" és ahogy mondani szokták,a pofámról égett a bőr.
Nem akarok olyan helyzetbe kerülni, hogy szemlesütve kelljen az Irodába bemennem, hogy szégyelnem kelljen azt,hogy kihoztam a szüleim...
Tényleg félek...

Tavasz..

A hétvégét újfent kis falumban töltöttem.
Persze,az idő gyorsan elment, mint mindig,amikor az ember jól érzi magát. Találkoztam Zsóval,ő is dobott a hangulatomon, és innen üzenném Neki,hogy nyugodj meg csajszi, lesz ez még jobb is!!! Vigyázz magadra és várunk haza! :)

Vasárnap volt az a nap,amikor kicsit többet tudtunk együtt lenni Másik Felemmel. Elmentünk boltba, aztán Iroda, csak meg kell inni valamit ebéd előtt. Telefonált egy pesti nővel, már régóta ismerik egymást. Persze nem esett valami túl jól,amikor elkezdett neki olyan dolgokat mondani,amiket nekem nem. A beszélgetéstől levettem,hogy benne van a félsz a költözés miatt is,mert ő még nem élt együtt így senkivel. Észlelte is,hogy valami nem oké,persze azt mondtam,hogy semmi baj nincsen. Én ökör... Elmondhattam volna Neki,hogy rosszul esett,hogy egy számomra idegen nőnek ilyen dolgokat elmond... Velem miért nem osztja meg?
Pénteken este is megint kitért a szokásos témára, hogy mikor fogom elhagyni. Elkezdett mesélni valami párról,hogy azok is így voltak, 15 évet voltak együtt, utána a csaj "megbolondult" és lelépett a pasi mellől. De most őszintén! Mi köze van ennek hozzánk? Erre már reagáltam,mondtam neki,hogy ne hasonlítson máshoz, meg,hogy arra sincs garancia, hogy Ő nem hagy el engem,akkor meg miről beszélünk.... -.-
Olyan érzésem van,amikor erről beszél,mintha nem hinne bennem. Mintha nem hinne a kapcsolatunkban,hogy igenis képesek vagyunk együtt maradni. Tisztában vagyok vele,hogy ez nem így van, legalábbis remélem,hogy nem ezt érzi,csak akkor azt tudnám,hogy miért kell folyamatosan ezt hajtani.... Mi ebben a jó? ....
Persze kijött belőle megint az is,hogy én biztos jobban szeretek itthon lenni,mint ott. Igen, még mindig viccből mondja, csak egyszerűen már annyit hajtogatta,hogy kezd magával ragadni az az érzés,hogy nem akar velem lenni és azért mondja. Hogy hátha eléri,hogy akkor nem megyek ki,vagy nem is tudom. És hiába mondom neki,hogy ott jobban érzem magam náluk, tök mindegy,mert úgyis hajtja tovább.
Simán elmondhatta volna,hogy fél a költözéstől. Meg ennek a bizonyos nőnek az exéről is mondott valamit, amit nekem szintén nem. Nem mondom,hogy haragszom rá,mert nem haragszom,csak kicsit sz@rul jött ki a helyzet és rosszul esett a lelki világomnak az,hogy velem ezeket nem beszélte meg.  Hiszen én vagyok a párja.
Nem egyszerű dolog ez a szerelem,az is biztos.....

Ez meg az..

Megláttam a statisztikát és kisebb sokkot kaptam. Már 150-nél is többen vagyunk. Nagyon hálás vagyok Nektek és nagyon köszönöm!!!

A tegnapi nap folyamán még suli előtt beszéltem Másik Felemmel, amikor is elmondta,hogy már két helyen is kéne dolgoznia. Arról nem is beszélve,hogy közben nem ártana a fával is foglalkozni,ezért szegénykém szinte már azon gondolkozik, hogy hogyan kellene klónoztatnia magát. Joggal kissé ideges volt.
Nekem elmaradt az utolsó két órám így hamarabb itthon voltam. Pont mentem le a Nemzetibe,amikor hívott,mert megbeszéltük,hogy majd ő csörög rám én meg amint tudom visszahívom. Így is lett,visszahívtam,amikor elmondta a másik dolgot.
A nagy harci helyzet az,hogy Anyósomnak be kéne feküdnie a kórházba, ugyanis folyamatos kezelésekre lenne szüksége. Amikor ezt elmondták neki az orvosok, kiakadt.Sírva kérdezte a fiától,hogy akkor most mihez kezdjenek..
Hétvégére hazaengednék, de joggal merült fel a kérdés,hogy az állatokkal akkor ki fog foglalkozni,ha Anyósom sem lesz otthon, Másik Felem meg szinte állandóan dolgozni fog. És itt jövök a képbe én.
Megkérdezte tőlem tegnap Kicsi Szívem,hogy hajlandó lennék-e odaköltözni, az állatokkal és a háztartással foglalkozni, magyarul segíteni nekik? A válaszom az volt,hogy persze és a következő kérdésem már az,hogy mikor cuccoljak. A pontos időpontot még nem tudom, de nagyon valószínű,hogy ez pár héten belül le fog zajlani.
Nem sokat aludtam a tegnap éjszaka folyamán,mert folyamatosan azon agyaltam,hogy na akkor most mi lesz.
Ismét meg fog változni az életem, nem is kicsit. Ugyanis most jött el annak az ideje,hogy tényleg fel kell nőjjek. Fenn kell tartanom egy háztartást, az állatokkal pedig foglalkozni kell. Tegnap este még bennem volt a félsz. Hogy fogom-e tudni teljesíteni azt a szintet, amit elvárnak tőlem.
De ma már kihívásként tekintek a dologra. Tudom,hogy meg tudom csinálni. Csak ugye ez megint egy új helyzet és még kicsit félelmetes. Faluban akartam élni, állatok között lenni, most megadta nekem a sors, és élek is vele. Menni fog ez,csak kelleni fog egy kis idő,mire megszokom, hogy nem a harmadik emeleten vagyok és nincsenek a közvetlen közelemben anyámék. Amikor Barátnőmmel vagy a volt párommal éltem akkor is ez volt a legnagyobb baj. Anyumék hiánya. De az a gondolat is bennem van, hogy ez hozzátartozik a felnőtté váláshoz. Hogy teljesen kirepülj a családi fészekből és egy másik helyen, egy új otthonban,új életet kezdj. Ez a természetes és valahol mélyen már vártam,hogy mikor jön el ez az alkalom.
Hiszen nem ez az első költözésem. 18 éves koromtól, magyarul lassan 5 éve folyamatosan ingázom. A volt páromhoz kb. háromszor költöztem ki. Mert mentem a munka után és ha városban nem találtam,akkor mentem oda. De ez most más szitu. Mert ezeknél a költözéseknél végig éreztem,hogy van egy B verzió, a hazaköltözés,ha esetleg olyan dolog történik. De ez most más. Ha most elmegyek, már nem akarok ide visszajönni. Ott akarok maradni...
Másik Felemmel harcoltunk egymásért. És most megkapjuk egymást. Fél év után most jött el annak az ideje,hogy teljesen megismerjük egymást. Mert ugye "Lakva ismeri meg az ember a másikat!"
Szerintem nem lesz gond. Még ha lesz is tudom,hogy képesek vagyunk áthidalni.
Drága Barátnőm, Zsó, ha olvasod! Azért párszor a főzésnél még szükségem lesz Rád!!! :)

Kicsit félek, de érzem,hogy menni fog. Mert mennie kell.. Megtaláltam a helyem... Ahol tényleg lennem kell.


Kellemes..

És visszatértem. :)
Elég sok élmény ért a múlt héten ezért, most el leszek írással egy darabig! :)
Tehát ugye Csütörtökön írtam ide utóljára.
Másik Felem jött is Anyósommal így sikerült összehoznunk Édesanyámat és Anyósomat. Jól sikerült a találkozás, elbeszélgettek, aranyosak voltak.
Hazahoztak, indultak ők is, ebéd után pedig mentem a fogorvoshoz..Most a fogtechnikus rontotta el a dolgokat, így már van fogam, de ez nem a végleges, ha minden igaz, ezen a héten lesz készen... Csak,hogy érezzem a törődést, mert nincs ebből az egészből már kellőképpen elegem! ;)

Eljött a péntek, a nap jó kezdéséhez, mentem lovagolni.
Már nem futószáron mentünk,hanem szabadon, úgyhogy már így tanulom az ügetést, amire már egyre jobban kezdek ráérezni,hogy hogy is kellene csinálni. :)
Nem voltam kint sokáig a tanyán, de már nagyon kellett,hogy kicsit lovak közelében lehessek,eszméletlenül tudnak ám hiányozni! :) És megint voltunk terepen is. Így a délelőtt folyamán adott volt a jó hangulatom egész napra.

Szombaton korán kelés,indulás a Fővárosba. Elbeszélgettünk az úton, jött Anyukám, Barátnőm és még két üzlettárs akik szintén benne vannak abban az üzletben,mint mi, ugyanis előadásra mentünk. Vagyis hivatalosan Erő Napra.
Tippeket kaptunk, tapasztalatokat hallgattunk meg, és kicsit feltöltődtünk. Minden hónapban rendeznek egy ilyen rendezvényt, természetesen ott leszünk a következő havin is. :)
Mikor hazaértünk, gyorsan ettem,lecseréltem a csizmámat, tornacipőre és rohanás a buszmegállóba,hogy megint mehessek kedvenc kis falumba.
Útközben beszélgettem telefonon Édesanyámmal, arról,hogy miket váltott ki belőlünk ez a rendezvény. Leszálltam a buszról, de a hőn szeretett autót nem láttam sehol. Így hát elindultam. Pár perc múlva meg is jelent. Másik Felem kipattant a kocsiból,olyan kis bolondosan köszöntött, aztán indulás.
Amikor a két falu közé értünk, megkérdezte,hogy vezetek-e. Éltem az alkalommal, hiszen nem nagyon számítottam arra,hogy engedni fogja még a közel jövőben. Mikor kiért a kanyarokból, elfoglaltam a volánt. Először lefulladtam. Megint annyira remegett a lábam a gázon, hogy az hihetetlen. Ismét előjött belőlem a stressz,amit a régi családi balesetünk váltott ki.Pedig már nem is most történt, és nem is volt akkora nagy baleset.. Csak azt hittem,hogy már sikerült legyőznöm, de most rá kellett döbbenjek,hogy ez nem így van. Másodjára már sikerült elindulnom, aminek nagyon örültem, és akkor már a lábam is abbahagyta a remegést. A kocsit sikerült kettesben eljuttatnom az Irodáig, és a sikerélmény még nagyobb boldogságot hozott ki belőlem.
Azt azért el kell mondanom,hogy szerintem abban,hogy annyira gyorsan elmúlt a remegésem Másik Felem is nagy szerepet játszott. Ugyanis mondta,hogy mit meg hogy csináljak de olyan lazán. Rágyújtott, Charlie-t hallgattunk és miközben mentem a faluban, énekeltünk. Abszolút nem volt bennem az az érzés,hogy jaj most mi lesz. Lenyugodtam és ez a kulcsa az egésznek. Éreztem,hogy megbízik bennem és ez nagyon jó érzés. :)

Vasárnap délelőtt megismerkedhettem az új állatkákkal, ugyanis Másik Felem vett 4 malacot. Még kicsik,és nagyon aranyosak ahogy szedik a kis lábaikat az udvaron. Lelenc, a kutyus, pedig ugatva szalad utánuk,mert szeretne játszani. Na most ezt képzeljétek el. Nem tudtam abbahagyni a mosolygást. :)
Kora délután elindultunk városkámba, mert Másik Felem unokatesója bekerült a kórházba, mentünk meglátogatni. Vastagbél fekéllyel fektették be, gyulladás alatt van, így nem érzi valami nagyon jól magát. A feleségét és a kislányát is vittük magunkkal, sétáltunk egyet a városban,hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni. Jót tett nekünk is, fagyiztunk egyet és beszélgettünk.
Hazaérkezésünk után legeltettünk, majd irány az Iroda. Megint nem voltunk sokan, de jól elbeszélgettünk és élveztük a teraszon a jó időt.
Este feküdtünk egymás mellett, amikor egyszer csak megszólalt:
"Amikor itt vagy,olyan érzés,hogy téged senki nem bánthat!"
Mondtam neki,hogy ezt én is így érzem,de nagyon jól esett ez a mondata. :)

A tegnapi nap folyamán meglátogattuk az egyik falut,mivel mennie kell majd dolgozni és felmértük a terepet, az aszisztense voltam, írogattam fel neki a dolgokat.
Hazaértünk,ebéd után szieszta. Annyira elnyomott az álom,hogy alig tudtam kimászni az ágyból, de már úgy voltam vele,hogy 3 órakor csak fel kéne kelnem és már mindent össze álmodtam, így sikerült rávennem magam,hogy elinduljak. Másik Felem elfoglalta magát a fával, én pedig kiteregettem. Anyósom nagy örömére.
Aztán legeltetés, még a malackákat is kiengedtük. Nagyon édesek voltak ahogy kavartak az úton, mi meg szaladgáltunk utánuk,hogy ne menjenek nagyon messzire.
Estefelé ismét Iroda, aztán haza.
Feküdtem az ágyon és cigiztem. Bejött,lefeküdt mögém és elkezdett simogatni. Pár perc múlva már be kellett csukni az ajtót. :)
A testemet másodpercek alatt forróság öntötte el, sóhajokkal és szorításokkal próbáltam tudatni vele,hogy élvezem,amit csinál.
Nem csak arról volt szó,hogy kívántam. Akartam Őt. A lelkem mélyéről. Ott és akkor mindennél jobban.Becsuktam a szemem és éreztem a szívverésem, ahogy egyre gyorsabban és erősebben ver. Rápillantottam,a szeme izott a vágytól. Kicsit megremegtem.Belecsókoltam a nyakába, megszorította a derekam.Megcsókolt.Az akja forró volt, és szenvedéllyel csókolt. Hihetetlenül kívántuk egymást...
Levegőt alig kaptam és miután bejártuk az egész ágyat, csillogó szemekkel feküdtünk egymás mellett, és nagyon elkapott a boldogság érzése.Csak feküdtem az ágyon és megmozdulni sem volt kedvem. Hozzám bújt, beletúrtam a hajába. Magához ölelt és meg sem mozdultunk percekig. Na pont az ilyen pillanatokért érdemes élni...


Jelenleg itthon vagyok és kezdhetek tanulni,mert délután suli,magyarból doga. Holnap egész nap tanya és lovaglás, csütörtökön ismét suli,meg remélem a fogam is elkészül már végre. Aztán máris Péntek és ismét búcsút inthetek a városnak! ;)



Csak a most..

Érdekes dolgok történtek itt, pár nap leforgása alatt...
Kedden megvolt a suli, semmi érdekes nem történt. De a tegnapi nap, na az már érdekesebb volt...
Hozzáfogtam reggel a háztartási teendőknek és amikor készen lettem rácsörögtem Barátnőmre. A volt élettársam,tudjátok.
Mondta is,hogy találkozzunk és olyan vidám volt a hangja, amiből én lekövetkeztettem, hogy itt történt valami. Igazam lett.
Találkoztam vele és azzal kezdte,hogy két napja nálam alszik. Csak lestem rá. És utána elmondta, hogy azért mondta ezt a mamájának mert kint aludt két napon keresztül a tanyán. Ahova kijárok lovagolni. Még mindig csak lestem, igaz,itt már leesett,hogy itt valami nagyon alakul a Mesterem és közte. Utána azt is elmondta,hogy tényleg alakul valami köztük. Jól érzik magukat egymással és kész.
Nincs is ebben semmi rossz. Persze először kicsit berágtam,mert az volt az első gondolatom,hogy akkor azért nem jelentkezett a Mester és Barátnőm is nagyon el volt tűnve. Mondjuk én sejtettem,hogy ennek a két dolognak van köze egymáshoz.
De mindegy, magyarul hátráltatva éreztem magam. Meg meglepődtem. Számítottam rá, de amikor kiderült, hogy tényleg az van,amire gondoltam,akkor kicsit leesett az állam.
Valamilyen szinten örülök ennek a kapcsolatnak, mert a Mesterem nagyon sok dologra megtaníthajta Barátnőmet,hiszen rengeteget tapasztalattal rendelkezik az élet területén. Csak az a baj,hogy Barátnőmnek még mindig nem sikerült teljesen lerázni a volt barátját. Pedig már nagyon le kéne és ezt mondtam is neki tegnap. Mert ennek nagyon nem lesz így jó vége. Ugyanis a csávó nem nagyon akarja felfogni,hogy Barátnőmnek már nem kell ő,mint társ, és így elég nehéz. De akkor is véget kell vetni ennek az egésznek,mert már Barátnőmet viselte meg maga a srác viselkedése. És ennek soha nem lesz vége, ha egyszer nem mondja azt neki, hogy nem segítek neked tovább és nem érdekelsz, szálljunk ki egymás életéből és pont.
Az  is probléma,hogy a csávó tisztában van azzal a ténnyel,hogy akármi baja van Barátnőm ott lesz mellette. És ezt használja ki a legjobban, ennek kéne véget vetni.

Holnap megyek ki én is a tanyára, szerintem lesz egy érdekes beszélgetésem a Mesteremmel és két hét kihagyás után végre lovagolhatok. Legalábbis nagyon remélem,hogy az idő engedni fogja,mert már nagyon hiányoznak a lovak is meg Mesterem is. Olyan,mintha az apám lenne. Akármit elmondhatok neki, mindig meghallgat és tanácsokat ad. A lovaglásban meg jobb tanárt nem is kívánhatnék, mert nagyon türelmes és bátorító.

De hogy a kapcsolatuk Barátnőmmel, hogy fog alakulni azt nem tudom. Meg ebben az is baj,hogy Barátnőm hazudozik a volt palijának is meg a mamájának is.. És mint tudjuk a hazug embert hamarabb utólérik....

Épp Másik Felemet várom,mert bejöttek Anyósommal a városkámba elintézni egy pár dolgot és felvesznek majd engem is,mert elmegyünk Anyum munkahelyére, csak ők nem tudják hogy hova kell menni. Nem tudom mikor akarnak haza indulni de reménykedem benne, hogy azért legalább egy pár órát eltölthetek a társaságukban.
Ma fogorvoshoz is kell mennem, ha minden igaz, ma már készen lesz a fogam. Mondjuk ideje lesz már, Január 20-án voltam először és azóta folyamatosan járok minden héten, volt hogy kétszer is. Úgyhogy enyhén szólva unom,tehát már hihetetlenül várom,hogy készen legyen.
Délután pedig iskola, szóval kicsit hosszú napom lesz!

Köszönöm,hogy elolvastátok, szép napot Nektek!!! :)

Zeneterápia...

Ma temetésre kellett mennünk. Keresztanyám párjának az Édesanyja hunyt el. Fontosnak tartottuk,hogy elmenjünk,hiszen ismertük mi is és szerettük,hiszen nagyon aranyos és csupaszív asszony volt. Mi is sírtunk, hiszen sajnáljuk, de unokahugomat nagyon megviselte. Próbáltuk kicsit tartani benne a lelket, több kevesebb sikerrel. Minket Keresztapám vitt el és hozott haza, mert Keresztanyámék másik városban élnek. Pár hónapon belül ez volt a második temetés amin részt kellett vennünk és beszéltük is a Szüleimmel, hogy most már elég volt belőle egy jó ideig.
Holnap megint iskola, már csak másfél hónapig járunk, utána pedig mehetünk be érettségire. Nagyon gyorsan eltelt az idő és tisztában vagyunk azzal a ténnyel is,hogy észre se vesszük és itt lesz május. Tartok tőle, de az van bennem,hogy tanultam a két év alatt folyamatosan, állandóan ott voltam órán, csak ragadt rám annyi, hogy ne bukjak meg semmiből, bár az angoltól meg a matektól tartok a legjobban. De földrajzból,minimum hármast szeretnék, magyarból meg töriből meg minimum négyest. Hát meglátjuk, de ez a kitűzött cél.
Ha minden igaz, a héten már a fogam is készen lesz. Múlt héten levették a mintát és megint csiszoltak a fogamon, de már annyira unom,hogy elmondhatatlan. Minden héten mentem legalább egyszer másfél hónapig,de nagyon remélem,hogy ennyi volt és kész lesz már végre.
A tanyára nem tudom mikor jutok ki, mert az idő nem nagyon akarja engedni, hiszen szinte állandóan esik az eső,ami a talaj szempontjából nem túl jó dolog.
A hétvégét megint Másik Felemnél töltöttem. Most olyan pihenős hétvége volt, ráadásul Pénteken reggel megint "beteg" lettem, mert két hét késés után meglepett a nők havi problémája... Úgy szidtam magam,mint a bokrot, komolyan. Hát mégis milyen dolog ez? Másodjára játsza el velem,hogy hétvégén jelentkezik,mikor megyek le Páromhoz, nehogy má' tudjunk csinálni valamit.... Eszem megáll.. :)
Anyósomon észrevettem,hogy mosolygósabb,mint volt. Azt tudni kell,hogy nagyon beteg szegény. Fáj minden porcikája, cukorbeteg, túlsúlyos, úgyhogy szinte minden baja van. Anyum elkezdett dolgozni egy cégnél, akik olyan termékeket árulnak, ami szuperélelmiszer minősítést kapott, így nagyon egészséges. Gondoltam adok neki, ezekből a termékekből,hátha jobban lesz, ártani nem árt. És azt mondta most hétvégén, hogy már nem érzi azt,hogy nincs erő a lábában. Persze nem mondta ki,hogy jobban érzi magát, de látni rajta. Nagyon örülök neki,hogy segítettek neki ezek a termékek. És remélem,hogy rövid időn belül sikerül kicsit rendezni a szervezetét és ezáltal még jobban fogja érezni magát.
Tudom mit gondoltok: Igen,ez a cég is MLM rendszeren alapul. Én is szkeptikus voltam. Mint párom. Ő nem hisz benne a mai napig, én meg úgy vagyok vele, hogy már látom a változást, magamon is,az embereken is akiknek adtam és ráadásul már pénzt is láttam belőle, akkor meg miért ne? Nekem már nem lesz nyugdíjam, én miből neveljem majd fel a gyerekeimet? Havi 60 ezerből? Hagyjuk már... Huszonévesen én is elgondolkoztam.. Hogy miből fogok pénzt teremteni, a családomnak, hogy ne legyen anyagi gondunk. Sajnos sok lehetőség nincs. Rengeteg barátom hagyta itt az országot azért, mert nem látott más megoldást, hogy jobb legyen életének minősége...
Én nem akarom itt hagyni az országot. Lehet, hogy túl gyáva vagyok hozzá, vagy nem tudom hogy fogalmazzak, de nem tudnám itt hagyni a szeretteimet, a barátaimat, a családomat, évekre. Nekem ez nem megy.
Így hát úgy gondoltam, hogy ez is egy lehetőség, vágjunk bele, lesz ami lesz. A másik ami nagyon fontos: Mit látsz az MLM rendszerekben? Adj el egy terméket, ami lehet,hogy nem is olyan minőségű, mint Te azt hiszed, és majd évek múlva látsz belőle pénzt, de addig hozzál be ennyi meg ennyi embert. Na amiben mi dolgozunk az teljesen más. Engem két dolog fogott meg de nagyon. Nem is kettő, három.
1. Segítenek azok az emberek akik jóval felettem vannak a hálózatban. Tanácsokat adnak, folyamatosan keresnek, megkérdezik,hogy haladsz, hogy Te is előre juss. Ez az Ő érdeke is természetesen, de én más MLM rendszerben nem találkoztam még ilyennel... Ráadásul nem is egy ilyen ember segít...
2. Még nincs egy hónapja,hogy belefogtam én is és már pénzt láttam belőle. Mindezt úgy, hogy nem tukmáltam rá senkire semmit, csak meséltem róla, aztán vagy érdekli vagy nem.
3. Kiépítettek egy nyugdíjazási rendszert. Magyarul ha csinálom ezt egy pár évig, akkor már lesz nyugdíjam. Jah és nem havi 60 ezer forintokért hanem sokkal de sokkal többért dolgozunk, persze, annál több, minnél feljebb vagy a hálózatban. De rendes emberek a "főnökeim", akkor dolgozok, amikor van rá időm és még egészséges is maradok, de nem csak én, hanem a szeretteim is.
Kérdem én, kell ennél több???

Jaaj, csak lenne már Vasárnap. Csak akkor tudok lemenni Másik Felemhez. De gyerekek, ne tudjátok meg, hogy hogy unom már ezt a folyamatos ingázást. Mondtam Anyósomnak meg Másik Felemnek most is, hogy egyszer majd én is sztrájkolok, mint a MÁV és nem érdekel semmi, ott maradok! xD
Egyszer úgy bejátszanám tényleg!
Most is mentünk szomszédolni, ugyanis kis kecskék születettek Pamacséknál. Hát ha láttatok már édeset, akkor a kiskecskék azok. Még az ölemben is volt egy, de ez nekem akkora élmény volt,hogy az elmondhatatlan.
Találkoztam barátnőmmel is, olyan beteg szegénykém,mint állat, elkapta őt is a vírus...

Azt tudni kell,hogy imádtam falun lakni, meg szeretek ott lenni, egyetlen dolog van,amit utálok, de tiszta szívemből, az a pletyka. Pedig ez falun nagyon megy ám.
A múltkor megvolt a buli, le is írtam,hogy milyen jól éreztem magam, táncoltam a többiekkel tök jó volt. A kocsmában 3 pultos csajszi szokott lenni, ebből én csak egyet bírok,mert ő normális.  A második egy pics@ (már bocsánat) a harmadik meg egy bamba.. Nem tudom máshogy leírni...
És hát ez a két aranyos lányka már azt beszélték,hogy nekem biztos viszonyom van, az egyik sráccal,Morgonccal, (már írtam róla is, mindig ott van a kocsmában velünk, jókat lehet vele ökörködni, ha nem ivott többet a kelletténél!) mert táncoltam vele.
Alapjáraton nem foglalkozok a hülyékkel, de nem bírom ki,hogy legalább ide ne írjam le a véleményemet:
Drágáim! Szeretem a Páromat, tiszta szívemből és soha nem fogom elhagyni! Azért, mert táncoltam valakivel, az nem jelenti azt egyből,hogy valami van az illető és köztem. Mondjuk valamilyen szinten megértem, hogy ezt beszélitek, hiszen mindenki magából indul ki, de én nem vagyok olyan hogyismondjam pasihajhász, mint Ti! Úgyhogy le lehet rólam szállni! Köszönöm szépen! :)

Megint bömböltetem a zenét, a szomszédaim nagy örömére, de valamit csinálnom kellett,mert már kezdtem kicsit bedepizni. Nincs kedvem semmihez... És már alig várom,hogy Vasárnap legyen! Hiányzol Mackó!!! <3