"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Alkoss. Képzelj. Inspirálj.

Eltelt egy-két nap, történtek is dolgok.
Először is sikerült a végére járnom annak,hogy Másik Felemnek mi volt a baja. A keddi napja teljesen el lett rontva, mert mindenki őt kereste mindenféle kis aprósággal és estére teljesen elege lett. Besokalt egy picit és hát azért kaptam azokat a mondatokat amiket kaptam. De tegnapra nagy örömömre rendezte magát meg a kis lelki világát úgyhogy ismét teljesen rendben van, tegnap délután is nagyon jót beszélgettünk telefonon.De még Kedd este, olyan kicsit bunkócska volt.
Mindenkinek van rossz napja. És emberek vagyunk,általában rendszeresen azt bántjuk,akit szeretünk vagy aki a közelünkben van, mert valakin le kell tölteni.. Sajnos ilyen ez. Nem is foglalkozom vele nagy jelentőséggel,mert felesleges. Leszek még én is ilyen,az biztos.. Érthető volt,hogy kiakadt és kicsit elege lett mindenből és mindenkiből.Még az a szerencse,hogy gyorsan lenyugszik.
Csak ha neki van valami problémája,az rám is kihat. Ezt el is mondtam neki.Hogy már a részemmé vált, és ez ezzel jár. Ha neki jó,nekem is,ha neki rossz,nekem is. Ezért kicsit az én hangulatomra is rányomta ez az egész a bélyegét, de ez már a múlt. Csak a jövőbe tekintünk! :)

Beszéltem tegnap Anyósommal is. Nagyon jól esett,hogy megkérdezte,hogy vagyok, érdekli,hogy mi van velem. Hétfőn is,amikor rosszul voltam,azt se tudta mit csináljon, hogy nekem jó legyen, nagyon figyelmes volt,és "kislányom"-nak hívott, ami nekem kifejezhetetlen módon jól esett..
Azt tudni kell róla,hogy ő is szokott verseket, szövegeket írni. És leírta a saját kis életét is egy füzetbe. Megmutatta. Már ez eleve megtiszteltetés,hogy elolvashattam,hogy úgymond,be lettem avatva a részletekbe.
Mire a vers végére értem, sírtam. De olyan szinten,hogy alig bírtam abbahagyni. Annyi fájdalmat kibírni, annyi szeretett embert elveszteni, annyira erősnek lenni még mindig,részemről csodálatra méltó. Azt kell mondanom,hogy minden tiszteletem az övé, mert egy kitartó és végtelenül erős asszony, aki kiáll azok mellett,akiket szeret és soha nem adja fel. Bámulatos...

El is gondolkoztam egy picit. Hogy milyen sokféle ember létezik, mennyi sors részese lehetek minden egyes nap. Ismerek lelki sérülteket, olyanokat, akiket a saját apja ver, olyanokat, akiknek semmi sem jó de még olyanokat is akikkel történhet akármi, minden gondból kihúzzák magukat és a legreménytelenebb helyzetből is képesek felállni.
Mennyi sokféle embert sodor az utunkba a sors,nem igaz?
Azt vallom,hogy minden okkal történik. Minden egyes kapcsolatunknak más emberekkel, oka van. Vagy tanító vagy taszító oka. De viszont mi döntjük el,hogy megtartjuk-e azt az embert az életünkben vagy nincs rá szükségünk. A sors összehoz velük,de a döntés a mi kezünkben van...

KÖSZÖNÖM!!

Megnéztem a statisztikát és hihetetlenül megdöbbentem.
Szombaton 54-en jártatok itt!
Annyira jó érzés,hogy vannak,akik elolvassák a soraimat, van kinek írnom!
Nagyon hálás vagyok Nektek, és nagyon de NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM, hogy olvassátok a blogot és velem vagytok!
Feldobtátok a napom! Még egyszer köszönöm...

Millió puszi Nektek!!! :)

Hosszú hétvége...

Azért találtam ki ezt a címet a mai bejegyzésnek,mert ma jöttem haza Másik Felemtől és nem tegnap.. Ugyanis tegnap borzasztóan rosszul voltam.. Hányinger,szédülés,fejfájás, hasi görcsök...
Na de kezdjük az elejétől!

A pénteki nap folyamán már kora délután megérkeztem Másik Felemhez.
Az a tipikus pénteki nap volt..legeltetés, Iroda, fürdés,vacsi,alvás.. És máris szombat..
Hivatalosak voltunk egy házavató party-ra volt munkatársunkhoz, így ellátogattunk hozzá. Volt egy pár ember,akit nem ismertem,de ott volt volt főnököm és még egy volt munkatárs,az ő társaságuknak örültem.
Viszont megjelent Másik Felem ismerősének a felesége is, akiről először úgy gondoltam,hogy nagyon kedves. De amikor már ez ment órák óta átment kicsit tenyérbemászóba.. Olyan volt,mintha csak kellette volna magát én meg csak ültem és lestem,ilyen gondolatokkal a fejemben,hogy "Ki ez te?"
Ilyenkor általában véleményemnek ritkán adok hangot, így csak folytattam az ökörködést,a volt főnökkel. A 3 és fél pálinka sem tudta bennem oldani azt a hangulatot ami kialakult bennem. Egyrészt volt amikor unatkoztam, másrészt majd frászt kaptam attól a nőtől. Főleg amikor eszembe jutott,hogy Másik Felemmel kavartak még anno...

Másik Felem egész szombaton azt hajtotta,hogy haza akarok-e menni. Persze csak viccből,meg azért,mert mindig olyan hülye hangon válaszolok neki,hogy "NEM!NEM MEGYEK SEHOVA!" és szerinte olyankor aranyos vagyok. De amikor ezt hallgattam tényleg egész nap,hogy haza akarok-e jönni,akkor egy kicsit már olyan érzésem támadt,hogy zavarom vagy nem akar velem lenni.Különben miért mondogatja állandóan ezt? Mert oké,hogy egyszer-kétszer elsüti,mint viccet, de amikor állandóan...

A bulin sem változott a helyzet, mert mondta ott is. A volt főnök és egy volt munkatárs, úgymond a védelmemre keltek. Főnök Úr mondta neki,hogy ne mondogassa nekem állandóan ezt,mert el fogom hinni és nem fogok hozzá kimenni. A munkatárs pedig szintén ezt mondta,hogy ne mondja ezt nekem, mert én szeretem őt és ilyen nője nem volt még Másik Felemnek,mint én. Csak lestem. Jól estek ezek a szavak a lelki világomnak, de valahol akkor is bántott ez a dolog.. Na jó,még mindig bánt.

Már majdnem éjfél volt,amikor elindultunk, de nem hazafelé,hanem az Irodába,mert nekünk még volt egy fontos találkozónk. Na ez kellett nekem. Amint belétem az ajtón, minden feszültség elszállt és jól éreztem magam, újra az a mosolygós csaj voltam,aki alapból is vagyok..
Megismerkedhettünk egyik barátunk barátnőjével,nagyon jó fej csaj,még csocsóztunk is. Nem maradtunk sokáig,de szükségem volt arra a kis időre, amit ott töltöttünk.
Vasárnap ismét felfedezhettem egy új helyet,mert elmentünk forrásvízért. Finom az íze és szép helyen van a kút, nagyon tetszett. Az Irodában folytattuk az estét.
Tegnap pedig,mint azt már írtam is, nagyon rosszul éreztem magam. Nem tudom,hogy engem is valami vírus kapott-e el,vagy ez mi volt, de nem élveztem a helyzetet az biztos. A hasi görcsök még mindig fennállnak egy kis torokfájással vegyítve..

Furcsa nekem most Másik Felem. Tegnap is már elég érdekes volt a viselkedése, de ma teljesen meg vagyok lepődve rajta. Nem tudom,hogy ezeket a dolgokat, amiket pl. most is mondott a telefonban (pl. azt mondom itthon hogy ők mérgeznek odakint és azért lettem beteg..) csak viccből mondja vagy nem de most valahogy nem tudom viccnek venni. Én reagálom túl a dolgot? Túlságosan érzékeny vagyok? Vagy már sok volt neki belőlem? Vagy mi lehet a baja?
Úgy érzem most magam,mint egy idióta..
Na jó,megyek,teszem a dolgom, nemsokára iskola,már ha kibírom...

Ma lesz a holnap tegnapja..

A tegnapi nap folyamán kimentem a tanyára. Kiganajoztunk két bokszot,majd kivittük arra a helyre, ahova a Mester le szokta rakni. Ott ledobtuk,majd irány vissza a tanyára. Megebedéltünk, majd kimentünk Zsömlével, ugyanis futószáron lettem tanítva.
Ahogy mentünk körbe-körbe egyre jobban ráéreztem a tanügetés lényegére, úgyhogy az már nagyon ment. Nem is lett volna ezzel semmi gond, ha Zsömle nem dönt úgy,hogy neki nem elég az ügetés, ezért ugrott egyet alattam,amikor a nyeregből, átkerültem a ló nyakára.. Nagy nehezen visszamásztam, de kissé megijedtem.. Végülis örültem neki,hogy megoldottam és nem estem le, de tisztában voltam azzal a ténnyel is,hogy ez nem sokon múllott... Aztán már a könnített ügetést is kezdtem kapizsgálni, úgyhogy a végére még a sikerélmény is meglett. Amikor bementünk, leápoltam Zsömlét, aki ezt a kezem nyalogatásával köszönte meg. Leszidtam, hogy miért kellett virgonckodnia, de akkor is csak nézett rám és ismét elkezdte nyalni a kezem. Nem tudtam rá 5 percnél tovább haragudni,meg mondom őszintén. :)
A tanyáról siettem haza, gyors fürdés, majd irány az iskola. Szerencsére csak 5 óránk volt,úgyhogy hamarabb végeztünk.
Jelenleg olyan izomlázam van,hogy az kifejezhetetlen, a hátam brutálisan fáj,a kezemet pedig nem túlzottan tudom még felemelni sem.. De hát ilyen ez.. Így fogok megerősödni!! :) Örültem ennek a tegnapi napnak, de a mai délutánt is várom,hiszen megint meglátogatom a tanyát. :) :) :)
Szép napot Nektek!!!

Party and love..

Pénteken megérkeztem oly nagyon imádott kis falumba,majd amikor már az Irodában voltunk,az asztalnál ültünk,és ha felnéztem Másik Felem nézett vissza rám,teljes mértékben megnyugodtam...

Szombaton délelőtt meglátogathattam a volt munkahelyemet és a volt munkatársakat. Nem maradtunk sokáig,de az az eltöltött pár perc jó kedvet adott. Hazaérve ismét elkezdtem munkálkodni,ugyanis képviselőfánk készült. Ebéd előtt megcsináltam a tésztáját, ki is sütöttem,hogy délután már csak tölteni keljen.
Másik Felemmel megebédeltünk,majd szieszta után befejeztem a képviselőfánkokat.
Most meg voltam elégedve a munkával,mert ahhoz képest,hogy otthon még soha nem csináltam,szépek is lettek,meg finomak is.
Másik Felemnek akadt egy kis dolga,ezért el kellett mennie, én pedig legeltettem. Megjelent Zsó is, az anyukájával és a tesója gyermekével. Beszéltünk egy pár szót, de már mentek is.
A szárnyasokat bezártam a helyükre, majd adtam nekik enni,aztán összeszedtem a tojásokat. Olyan voltam mint valami gazdasszony, de olyan jó volt, hogy kicsit foglalkozhattam velük én is...
Zuhanyzás és kellő mértékű kicsinosítás után elindultunk az Irodába,hiszen bulira készülődtünk nagy hévvel.
Odakint az üstben pörkölt készült, mi pedig megjelentünk a fánkokkal, ezért teljes lett az étlap. :)
Megvacsoráztunk,majd kicsit később megjelentek a zenészek is,hiszen élő zenében részesültünk.
Az emberek az idő múlásával egyre többen voltak. Hogy is mondjam, gyűlt a nép..
Volt munkatársaim is megjelentek, meg kell említenem,hogy nekik sokkal jobban örültem,mint Másik Felem exének......
Az én gátlásaimat elkezdte oldani a jéger, meg a sör, így hát Pamaccsal úgy döntöttünk,táncolunk.
Tök jó is lett volna, ha nem lett volna már kissé becsiccsentve és nem kellett volna párszor megtartanom,mert különben elesik. Igen eseménydús volt vele a tánc! :D
Morgonc is elkapott, vele már könnyebb volt táncolni. A víz csak úgy folyt rólam, ahogy jártattuk a lábunkat.
Kis pihenés után felhangzott egy lassú szám. Másik Felem rám nézett a mosolygó szemeivel,majd megszólalt:"Jössz táncolni?"
Természetesen gondolkodás nélkül ugrottam fel a székről és a kezét megfogva elindultam a tánctér felé.
Átöleltük egymást, lassúzásba kezdtünk és mind ketten a szöveget énekeltük.
A legtökéletesebb pillanatok közé tartozott,amit átélhettem életem során. Néha egymásra néztünk, elmosolyodtunk,majd énekeltünk tovább. Azért egy-két csók is elcsattant, illetve egymáshoz bújások.
Megtapasztaltam,hogy akármit is mond, tud táncolni. Nem is akár hogy. Lassúzásban világ első, de akkor sem riad meg,ha pörgősebb zene szól. Meg mondom őszintén, azt hittem,hogy csak lassúzni fog velem,de hál' istennek nem lett igazam.
Néha jókat nevettünk, és örültünk a pillanatoknak amit együtt és tánccal tölthettünk. Hiszen egyikőnk sem veti meg a táncot... :)
Az estét áttáncoltam, és hihetetlenül jól éreztem magam. Végre tudtam tombolni egy kicsit, nagyon hiányzott már. A tombolást a táncra értem! :)
Hajnali kettőkor mentünk haza, nagyon de nagyon fáradtan, zuhantunk is be az ágyba, és percek múlva már mind a ketten álomba szenderültünk.
Hajnalban pótoltuk be az alvás előtt kimaradt szokásos időtöltést! :)

A vasárnapi nap folyamán feltöltődtünk, és legeltettünk. Ránk fért a pihenés az biztos.

A tegnapi nap megint hazatértem, ma mehetek a tanyára, plusz még iskola is lesz, úgyhogy időm megint nem sok van..

Köszönöm,hogy végig olvastátok!!! :)

Siker a láthatáron?

Azért nem írtam a hét folyamán,mert hál' istennek nem volt időm..

A keddi nap folyamán suliban voltam, dolgozatot írtunk magyarból,de nem aggódom az eredmény miatt, hiszen a magyar az megy.
Szerdán elkezdtem takarítani illetve mosni, amikor is megcsörrent a telefonom. Az az illető keresett,akinél voltunk a tanyán lovaglás,illetve lovas légkör reményében.
20 percem volt elkészülni, hiszen nagy örömömre mehettem vele a tanyára. Olyan dolog történt,amire nem számítottam. Hogy úgy mondjam,bele lettem dobva a mély vízbe.. Ugyanis azt tudni kell,hogy én még soha nem voltam kint terepen lóval.
Hát most megtört a jég és közösen úgy döntöttünk a Mesterrel,hogy a sár és a borongós idő ellenére, kimegyünk. Felültem a lóra és csak arra tudtam gondolni, hogy ez a helyzet, az igazán nekem való. Elindultunk hát,ő elöl én mögötte. Kellemes volt az idő, néha cirógatta arcunkat a szél és engem hatalmas mértékű öröm fogott el. Jártunk tóparton,mezőn,dombon,akkora ösvényeken,hogy épphogy elfért a ló, de kimondhatatlanul élveztem. A madarak repültek felettünk, és a csend ölelt át a ló hátán. Kb. 1 óra volt míg kint voltunk, de ez számomra elmondhatatlan élmény volt. Az igazi szabadság érzése.
Egész nap kint voltam a tanyán,csatlakozott hozzánk barátnőm is, rengeteget beszélgettünk a Mesterrel,néha olyan témákról is, amikről az emberek nem egy napos ismeretség után beszélnek...
De ami a legjobb a Mesterben: amikor ügettünk, és megelőztem, nem ordított, és nem bírált. Teljesen nyugodtan kezelte a helyzetet és bíztatott. Mondta is,hogy ne törődjek most mással,csak csináljam a mozdulatsort és jó lesz. Akkora erőt adott, hogy nem éreztem azt,hogy meg kell feleljek előírt elvárásoknak. Teljesen szabadnak érezhettem magam, csodálhattam a természet nyugalmát,úgy,hogy semmi nem zavart be. De az ég világon semmi.
25 év tapasztalattal rendelkező embertől tanulhatok, ami úgy gondolom, egyáltalán nem rossz..
De azt is hozzá kell tennem,hogy ezzel,hogy nem érzem bírálva magam, kezd megjönni az az önbizalmam ami a lovak mellett nem volt meg,mert folyamatosan azon gondolkoztam,hogy jól csinálom-e amit csinálok és nem rontok-e el véletlenül sem semmit. Bátornak tudtam mutatkozni a ló mellett és nem volt még sajnos ilyen,pedig mindig ilyennek kellett volna lennem. De nem volt meg. Na akkor majd most meglesz az az önbizalom. Lehetek én is lovas. És leszek is!!! Mert azt az egy dolgot megfogadtam,hogy addig nem nyugszom,amíg meg nem mutatom a volt munkahelyemen munkálkodó lógazdáknak,hogy nem kell lenézni egy embert,azért mert nem lovak között nőtt fel. Nem kell bírálni a másikat,csak azért mert nem tud annyit a lovakról mint mi. Mert egy dolgot súlyosan elfelejtettetek Drágáim: Amíg Ti lenéztetek, és szinte soha nem bíztatok rám semmit, a lovakkal pedig nem annyit törődtetek,mint amennyit kellett volna én fejlődésnek indultam. Mert rohadtul makacs ember vagyok és ha egyszer a fejembe veszek egy célt,addig megyek amíg el nem érem. Lovasoktató leszek! Lesz lovam, aki a társam lesz és akkor már nagyon nem fog számítani a véleményetek! Ha visszakerülök a volt munkahelyemre, meg akarom mutatni Nektek,hogy én is vagyok olyan ember mint Ti.. Én is elérhetem a céljaim, és megvalósíthatom az álmaim,mert egy hajszállal sem vagytok különbek nálam! De ezt be is fogom bizonyítani...

Ami feldob: Megyek Másik Felemhez, este, úgyhogy már nem kell eltelnie sok időnek, és ismét "Hello gondok!" ;)
Kellemes Hétvégét Mindenkinek!!!

A lényeg lényege lényegében lényegtelen...

Érdekes cím, ugye? Kicsit elgondolkodtató.. ;) 

Nos, utolsó írásom után felkerekedtem és kedvenc busz sofőrömmel vettem nyakamba a nagyvilágot. Buszon persze rengetegen, de találkoztam Dadival, úgy hogy lett helyem. :)
Célállomásom előtt egy kicsivel jutottam oda a sofőr Úrhoz, aki annyiszor hazavitt munka után. Még mindig olyan kedves és vicces,mint volt. :)

Leszálltam és szembe találtam magam az Ignissel. "Hello Szivi!"-gondoltam magamban.Beszálltam és hatalmas csókkal tudattuk egymással,hogy mennyire örülünk. Hazaértünk, lepakoltam a csomagom, utána már be sem mentünk a házba a jó időre való tekintettel. De sikerült kint is elfoglalnunk magunkat, ugyanis életemben először lőhettem légpuskával. Nem kell megijedni, a célpontok tejfölös doboz teteje illetve tobozok voltak. :)
Annyira nem voltam rossz,de van még mit tanulni!! ;)
Este irány az Iroda, de most egész hétvégén a kis csapatunk csak egy része volt megtalálható az Irodában,akármikor mentünk is le. De azért kellemesen elbeszélgettünk.

Szombaton Másik Felemnek menni kellett dolgozni, így hát elment reggel és csak későn délután ért haza. Nekem sikerült elfoglalnom magam,ugyanis tanulnivaló az van bőven, így hát eltelt a nap szépen. Este megint Iroda. A kis csapatból,mint ahogy az előbb is írtam, hiányzott egy pár ember. Attól függetlenül elökörködtünk, iszogattunk és sikerült jól éreznünk magunkat. Egyszer még táncolni is hajlandó voltam Pamaccsal, pedig általában nem megy ilyen könnyen. Dadi ismét túlságosan engedett az alkohol csábításának,és sikerült egy kissé berúgnia. (Ha ilyeneket írok,hogy "egy kissé" azt vegyétek NAGYON-nak :D )
Megint hazavittük,mert szerintem haza sem tudott volna menni,Édesanyja megint kitörő szeretettel fogadta a kapuban. Aztán mi is indultunk haza.
Vacsi után fekszem az ágyon, nézem a tv-t egyszer csak megjelenik Kicsi Szívem. Ajtó behajt,innen én már tudom,hogy szeretne tőlem valamit. ;)

Hanyatt fekve csuktam be a szemem és kapcsoltam ki rögtön az agyam. A kezem elindult. Megtaláltam a kezét, megszorítottam. Örömmel tapasztaltam,hogy a szorítás viszonozva lett. Éreztem minden mozdulatát,minden rezdülését és amikor belenéztem a szemeibe látszott,hogy pontosan ugyanarra gondol,mint amire én.
Teljes mértékben kikészültem.Alig kaptam levegőt.
Egymás karjaiban, szerelmesen néztük egymást,a szeme boldogságtól csillogott.
Szorosan magához ölelt, majd megszólalt:"Szeretlek!"
Természetesen a válaszom tudatta Vele,hogy én is így érzek. Őszintén mondtuk egymásnak,tiszta szívből..

A Vasárnapot is Nála tölthettem. Tegnap csak este jöttem vissza Szülővárosomba. De nagyon elkapott a szomorúság. Minden héten eljátszom ezt,amikor haza kell jönni,de most nagyon kijött. A buszon semmi más nem járt a fejemben,csak az,hogy Vele akarok lenni és ott akarok lenni Mellette.
Hosszasan beszélgettem Édesanyámmal, majd úgy döntöttem álomra hajtom a fejem. Az ágyon ülve,ugyanaz a gondolat kerített uralma alá:
Nagyon Hiányzol Mackó!!!

Péntek :D

Eljött megint a hőn szeretett pénteki nap! :D
Még csak kezdek ébredezni,de már lassan össze kellene kicsit szednem magam,mert nemsokára indulok HAZA! :D
Tegnap megvolt megint az iskola is.. Földrajzunk volt, angol és matek. Angolon kicsit elszállt minden életkedvünk amikor újabb tételt dolgoztunk ki az internetről, és rádöbbentünk,hogy tele van új szóval..
Matekon már azt hittem,hogy bealszom,annyira fáradt voltam. Természetesen éjszaka megint nem nagyon tudtam aludni és már kezdek kicsit kikészülni,mert ezt játszom Hétfő óta,amióta itthon vagyok. Nagyon nehezen sikerül elaludnom,utána meg még ha sikerül is,óránként vagy fél óránként felébredek minden kis neszre....

Anyukám gőzerővel belefogott egy MLM rendszeres dologba. 4 terméket árulnak, ugye a szöveg a szokásos, hogy ez nagyon egészséges, rendbe rakja még a cukorbetegséget meg az allergiát is stb..stb..
Na most Anyukám annyira belemerült a témába,hogy jelenleg olyan szinten vagyunk,hogy állandóan csak arról beszél. Mondok egy példát:
Nagy örömmel hívtam fel,hogy sikert arattunk a tanyán és mehetek majd lovagolni. Reakció: "Ennek nagyon örülök,mert a lovasok is egészségcentrikus emberek, és akkor majd lehet nekik ajánlani a termékeket!"
Lesokkolódtam..Természetesen nem reagáltam semmi érdemlegeset,de megfordult a fejemben,hogy az igen csak kemény dolog,hogy én itt örülök,hogy Barátnőm segítségével elérek egy kis sikert,de ő ebben is csak az üzletet látja...

Beszéltünk Barátnőmmel a napokban egy érdekes témáról,amit most már leírok ide is.
Ugye nekem megvannak a saját kis álmaim,mint mindenkinek. Ugye meg van a lóápoló-és gondozó szakmám,de az érettségire is azért jelentkeztem hogy ezt a lovas dolgot tudjam tovább vinni. Ami tervbe van véve az a lovasoktató, illetve a lovastúra-vezető szakma. Mind a kettőhöz érettségi kell és nem kevés pénz.. Már csak a pénzt kell valahogy összehozni és lehet majd csinálni.
Igen ám,de jogosan tett fel nekem egy olyan kérdést Barátnőm,hogy és mi van akkor a Babával?
Mert ugye Apróságot szeretnénk Másik Felemmel.
És elkezdtem ezen gondolkozni,hogy most akkor ez hogy is van. Mert vannak az álmaim,meg van a Pici és a kettő egyszerre nem megy,maximum egymás után.
De a lényeg,amire rájöttem és ez nagyon fontos dolog:
Egy pillanatra nem jutott eszembe az,hogy azt mondjam Másik Felemnek,hogy na akkor most védekezzünk egy darabig és akkor én leteszem valamelyik szakmámat aztán majd jöhet a kicsi. Az okok,hogy miért nem mondom ezt,a következők:
- A Pici közös álom. Tehát itt már nem arról van szó,hogy nekem van egy álmom meg Másik Felemnek van egy álma, hanem itt van egy közös álom. Már nem arról beszélgetünk itt,hogy van Ő meg vagyok én,hanem MI vagyunk. És ha MI vagyunk akkor az a legfontosabb,amit közösen akarunk,nem az,amit csak én szeretnék esetleg gyerekkorom óta.. Megváltozik az értékrend....
-A másik ok,hogy Kicsi Szívem már nem huszonéves. Amíg én még ráérnék,ha olyanom lenne, a gyerek témában,ő már nem ér rá.
Nem beszélve arról,hogy nagyon boldog lennék,ha megajándékozhatnám egy Aprósággal. Mert Ő megérdemelné végre,hogy teljes mértékben boldog legyen és legyen családja...
És ebbe igazság szerint akkor is belegondoltam,amikor összejöttünk,mert már köztünk akkor is szó volt a babáról. Mert Ő rég szeretett volna már egy Picit, én meg úgy voltam vele,hogy szülnék már nagyon szívesen,csak nem volt kinek. Mert olyan embert kerestem,aki maximálisan biztos támaszt nyújt és rabul ejt annyira,hogy szüljek neki.Ugyanis úgy állok a témához,hogy csak abban az esetben ajándékozok meg valakit ezzel,ha szeretjük egymást annyira, hogy leéljük együtt az életet. Mert nagyon nem szeretném ha a gyerekemnek úgy kellene felnőnie,mint ahogy nekem kellett,hogy egyfolytában a veszekedés ment, a szülők elváltak, költöztünk jobbra-balra. Na nem,én ezt még egyszer nem csinálom végig...
Olyan gyerekkort szeretnék biztosítani a Kicsinek,hogy biztonságban és nyugalomban nőjjön fel, de ugyanakkor ki tudjon majd állni magáért és tudjon harcolni, hogy elérje az álmait. Ez itt a kis cél..
Aztán majd jön valamikor ez a lovasoktató szakma is! ;)

Kellemes Szerda..

Eddig a mai nap jobban alakul,mint azt vártam.

Reggel megint irány a fogorvos. 20 percet voltam bent, az alatt háromszor lettem megröntgenezve, ismét letört a fogamból egy darab és gyökértömés kerül a fogamba. Nem mondom,hogy nagyon fájt, de nem volt valami kellemes..

Találkoztunk Barátnőmmel,mert megbeszéltük,hogy kinézünk egy környékbeli tanyára annak reményében,hogy lovagolni vagy dolgozni tudjak.
Végre sikerrel jártunk, ott találtuk az illetékest. Bemehettünk a lovakhoz, gyönyörűek voltak. Feltett egy pár kérdést, aztán még viccelődött is, de a lényeg,hogy oda jutottunk,hogy tavasszal mehetek hozzá tanulni. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy már ez is sikerült.
Úton hazafelé találkoztunk egy ismerőssel, vele beszélgettünk egy kicsit. Előtte elment mellettünk egy kedves néni és azt mondta:
"Jaj lányok, milyen szép hosszú hajatok van!"
Természetesen mosolyogva köszöntük meg a dícséretet és egyből az jutott eszembe,hogy vannak még kedves és figyelmes emberek a világon.

Írtam még egy ismerősömnek lovaglással kapcsolatban..
Ha visszavennének a volt munkahelyemre dolgozni büszkén akarok visszamenni, és elmondani,hogy mennyit tanultam az alatt az idő alatt,amíg nem voltam ott.
Elég volt tavaly, a lenézésből. Hogy azért nem ültetnek lóra és nem segítenek mert én nem lovak között nőttem fel és nincs olyan lovas tapasztalatom,mint nekik. Nyilván nekik is meg kellett tanulniuk ezt. Nem olyan könnyű ez a dolog,mint ahogy gondolja sok ember. Nem egyszerű egy több száz kilós állattal bánni vagy megülni. A lovaknak saját akaratuk van. A bizalmukba kell férkőzni. Tiszteletet vívnak ki maguknak. Itt fejben is toppon kell lenni, és akarni kell ezt csinálni. Mert ez egy életérzés.

Remélem már nem kell sok idő,hogy elérjem azt a szintet,amit annyira szeretnék. Hogy lovasnak tarthassam magam és ne úgy gondoljam,hogy csak próbálkozom.
Vágtázhassak én is végtelen legelőkön, nevezhessek egy lovat a társamnak és meg tudjak bízni magamban, hogy a ló is tudjon bízni bennem.  De amit legelőször is meg kellene tanulnom az a magabiztosság... Ez lesz talán a legnehezebb....

Felhőtlen érzések...

Ismét eltelt egy csodás hétvége.
Pénteken kicsit hamarabb indultam el a szokásosnál,hisz útban HAZAfelé meg kellett állnom egy barátnál lelket önteni belé,illetve jósolni neki. Ez az a srác, akitől volt a baba barátnőmnek.. Tehát már össze is állt a kép,hogy miért kellett lelket ápolni egy kicsit. Mi eddig nem voltunk valami nagyon jóban. Úgy értem hogy nem is nagyon beszélgettünk,nemhogy még találkozni,de mostanában az én lelkem rendben van (hála Másik Felemnek és Anyukámnak) és ezért tudok segíteni másoknak is. Így hát felkerekedtem,hogy kicsit eltereljem a srác gondolatait arról,hogy ő a világ legrosszabb embere. Mert kb. ezt hiszi magáról,amióta megtudta,hogy baba lesz, és barátnőm is úgy állt hozzá, ahogy szerintem nem kellett volna. A beszélgetés szerintem jól sikerült,meg a kártyák is abszolút pozitív dolgokat hoztak ki neki, úgyhogy mondtam neki,hogy semmi oka az aggodalomra és foglalkozzon végre kicsit magával is. Mert ráférne egy kis önbizalom tuning. Ebben tudok neki segíteni,de csak ő az,aki teljes egészében rendbe tudja tenni saját magát. Erre csak rá lehet segíteni,hogy ne menjen olyan nehézkesen és, hogy ne tartson olyan sok ideig. Még segítséggel sem egyszerű. Legalábbis az én tapasztalataim alapján. Hiszen nekem is rendbe kellett tennem magamat is,meg már nem egy emberkén próbáltam meg segíteni,hogy ne lássa annyira feketében a világot.

Amikor nagyjából mindent megbeszéltünk, jött értem Másik Felem,és mehettem HAZA. Kicsi szívem elég rosszul érezte magát, már az Irodában is. Fájlalta a gyomrát, meg görcsölt neki,illetve a sajnos ilyenkor szokásos hányinger. Mikor hazaértünk ki is jött neki minden.. De utána sokkal jobban lett. Mivel az ultrahang nem mutatott ki semmit sem nála, az anyjával és az unokatesójával próbáljuk rávenni,hogy menjen el gyomortükrözésre, vagy legalább szedjen a gyomrára valamit. Úgy tűnik valamit elérünk nála,mert már odáig eljutottunk,hogy azt mondta elkezdi szedni rendszeresen a savlekötőt,hátha jobb lesz. Már ez is valami,mert alapjáraton hihetetlenül makacs és önfejű. Ebben is hasonlítunk!
Mondtuk is neki este Anyósommal,hogy ha apróságot tervezünk,akkor törődjön egy kicsit magával. Erre mondja nekem,hogy majd én felnevelem a picit. Persze a reakció ment egyből,közöltem vele,hogy annak a gyereknek Apa is kell. Ezt sikerült tényleg közölnöm,meg is lepődött, de úgy tűnt az arckifejezésén,hogy célba ért a mondanivalóm. Másnap egész délelőtt az uncsitesójával,Asztival volt. El kellett intézniük egy pár dolgot. Mi Anyósommal takarítottunk, illetve tanultam.
Közös ebéd után közös szieszta Szívecskével. Elég jót sikerült aludnunk, 4 óra körül ébredtünk fel. Utána szokásomhoz híven hozzáfogtam sütit csinálni.
Négy emelet mennyország készült. Eszméletlen jó lett,főleg,hogy hihetetlen magas is,úgyhogy még jól is néz ki. Most csináltam először, de nagyon örültem neki,hogy ennyire jól sikerült.
Este szintén Iroda. Lejött Zsó is,elbeszélgettünk. Olyan kis punnyadós este volt, mindenki beszélgetett mindenkivel, iszogattunk a söröcskéket és ennyi. Nem is maradtunk sokáig. Vacsi, fürdés és irány az ágy.

A TV hangján kívül sóhajok törték meg a csendet, amely a szobában honolt. Megcsókoltam, odabújtam hozzá és lassú mozgással indítottam el Szívecskémet a szenvedély útján. Benne volt a játékban,követett az úton. Hagyta,hogy azt tegyem amit akarok és szabályozhattam a ritmust is, hiszen engedte,hogy átvegyem az irányítást. Hanyatt feküdt, becsukta a szemét és egy kis mosollyal jelezte,hogy tetszik neki maga a helyzet, hogy én vagyok felül. Lassan mozogtam, becsuktam a szemem és hagytam,hogy az arcunk összeérjen.
Élveztük egy kicsit a helyzetet, majd fordult a kocka. Ahogy egyre jobban kezdtünk belemelegedni a dolgokba,megállt egy kocsi a ház előtt. Azóta sem tudjuk ki volt az. Egy pár perc múlva pedig megcsörrent Szívecském telefonja.
Így hát egy kis időre le kellett térnünk arról a bizonyos útról.
De nem hagytuk,hogy az idő annyira elrepüljön,máris folytattuk ott, ahol abbahagytuk.
Rá kellett döbbenem,hogy eszméletlen érzéseket tud kihozni belőlem. Számomra is hihetetlen és nem tudom, hogy hogy csinálja,de hogy ért hozzám az biztos.

A tegnapi nap folyamán megint meglátogattam a volt munkahelyem és a lovakat. Jó volt kicsit a volt munkatársakkal lenni, beszélgetni és a lovakat is látni.
Délután pihenés, aztán megnéztük,hogy áll-e még az Iroda. Nem voltunk sokan, csak egy pár ember,de jól éreztem magam köztük.
Este Snookert néztünk együtt a Szerelmemmel. Közben cirógattam, ahogy szoktam, de most vissza is kértem. Hasra feküdtem és már táncolt is a keze a hátamon. Aztán már nem csak a hátamon..
Ahogy feküdtünk egymás mellett engem nagyon elkapott az álmosság. Bebújtam hát a kis takarómba és be csuktam a szemem,de aztán úgy döntöttem megbosszulom,hogy úgymond elzavart maga mellől Szívecském. Ezért elkezdtem harapdálni,majd csípkedni, így merültünk bele egy kis játékba. Kis lökdöséssel próbálta elérni,hogy ne harapdáljam már,de nem hagytam magam. És megint olyan igazán szívből nevetett. Annyira jó érzés,amikor hallom.. :) Játszottunk egymással, mint a gyerekek,de élveztük minden pillanatát.

Ma úgy döntöttünk, adunk egy kicsit az érzésnek és Szívecskémmel, Anyósommal illetve az egyik szomszéddal elmentünk strandolni. Hihetetlen jól éreztem magam. Úszkáltunk, ökörködtünk, ettünk, és csak élveztük,hogy kicsit pihenünk és együtt lehetünk. Családépító tréning a javából. Ránk férne ilyen többször is. :)
Itthon punnyadok, kellemesen el vagyok fáradva, kiszívott a víz. Már nem bírom sokáig,hamarosan le kell feküdnöm aludni, mert már nem bírom tovább. Meg így legalább hamarabb lesz Kedd és akkor már csak hármat kell aludni,és ha letelik, visszakapom a boldogságom. <3

A hangsúly két dolgon van:
Az első:
Zsó elmondta,hogy pont egy hete,amikor hazajöttem beszélgettek az Irodában Másik Felemmel. És beszélték ezt a dolgot is,hogy ingáznom kell a két otthonom között,de az egyiket annyira már nem tartom az otthonomnak. Mert a szülői házban már közel sem érzem magam jól.. 
Na mindegy, beszélgettek és mesélte Zsó,hogy Másik Felem tök komoly arccal azt mondta,hogy már Ő is unja ezt, és ha leérettségizem, akármi is történjék,odaköltöztet. 
Konkrétan számomra hihetetlen belegondolni abba a dologba, hogy Ő is ugyanazt érzi,mint én. Ugyanannyira szeret és ugyanannyira velem szeretni lenni, mint én vele. Ez félelmetes..
Jah,meg a másik:
Felhívott most,amikor hazaértek és idézem a mondatot: 
"Képzeld,Lütyő széttúrta az ÁGYUNKAT!"
Lütyő a macskája,de róla írtam már korábban. De itt az ÁGYUNKON van a hangsúly. Méghozzá hatalmas hangsúly. ÁGYUNK. Nem az ágyamat. Nem,nem azt mondta. Mondhatta volna azt is, de nem. ÁGYUNK. 
Az nagyon felemelő dolog azért,hogy Te szeretnél valamit és mikor rádöbbensz,hogy a szerelmed pontosan ugyanazt,de dettó ugyanazt akarja,mint Te, az komoly. 
Le sem tudom írni,hogy hogy érzem most magam. Még mindig azon agyalok,hogy ez most komoly? Most komolyan azt kapom folyamatosan amire eddig egész életemben vágytam? Akkor most tényleg az van,hogy megtaláltam a Nagy Őt? 22 évesen?? ÉN????
Összeteszem a két kezem komolyan. Ez hihetetlen. Soha nem éreztem még ilyet. Hogy Vele minden tökéletes. De minden. Annyira illek hozzá, és annyira illik hozzám, hogy az már félelmetes.
Én félek..
Mi van,ha valamit elrontok?
Tiszta szívemből szeretem,de vajon tényleg érzi,hogy meghalnék érte, anélkül,hogy elmondanám neki és hallaná? Tényleg ÉRZI? 
Vagy tényleg azért mond ilyeneket, mert ugyanazt érzi,mint én?? 
Nem csak az van,hogy Vele álmodok és Rá vágyom minden egyes pillanatban, hanem Ő is ezt érzi velem kapcsolatban? 
Ez a,mintha ébren álmodnék érzés hihetetlen. 
De tényleg SZERETEM, minden egyes porcikámmal..Azon jár az eszem,hogy járjak a kedvében és hogy csináljam úgy a dolgokat,hogy jó legyen Neki. Mert a részem...
Már nem az életem része,hanem már az én részem. Ha rossz neki, nekem is,és ha jól érzi magát,én is jól vagyok. Mintha egymás tükörképei lennénk és mind a ketten arra törekednénk,hogy a másiknak jó legyen. De tényleg ez van,nem csak,mintha így lenne. 
Hihetetlen mértékű erőt tudunk ezáltal adni a másiknak.Mert már félelmetes módon egymásra vagyunk hangolva. Őt nekem szánták és engem Neki. Mert mi összetartozunk. De olyan erővel,amilyenről eddig csak hallottam. 
Azt hiszem maximális mértékű köszönettel tartozom,hogy megtaláltam Őt. Hogy volt lehetőségem rátalálni, majd ráeszmélni,hogy "Igen,ez Ő.!" A Nagy Ő...
Hát KÖSZÖNÖM,az Istennek, vagy a sorsnak, vagy mind a kettőnek. Nagyon de nagyon köszönöm....Tiszta szívemből köszönöm...