Sziasztok!

Visszatértem egy kicsit, hiszen van két dolog, amit meg kell osztanom Veletek!
Ugyanis a tegnapi este folyamán kissé kibuktam.
Gondolom, mindenki ismeri az érzést, mikor totálisan tele lesz a hócipő és valamilyen formában kiborul a bili. Nálam is ez történt tegnap este.
Ugyanis lent voltunk az Irodában. Amúgy sem voltam olyan nagyon jól, mert égett a gyomrom, semmi nem esett jól. Ezáltal a kedvem is eléggé elment már.
És egyszer csak bejön Másik Felem a többiekkel cigizésből, amikor meghallom, hogy ismét arról az isten átkáról van szó. Pumpa fel egyből, mondanom se kell, akaratlanul.
Tényleg nem volt szándékos.
Amikor hazaértünk és Másik Felem elment fürdeni, próbáltam levetkőzni, nem nagy sikerrel, mivel akkor már elkapott a bőgő görcs. Csak ültem az ágy szélén, felhúzott lábakkal, szemeim előtt a kezemmel és csak sírtam és sírtam. Olyan érzésem volt, mintha rám szakadt volna az eddigi összes gondom egyszerre. Annyira fájt minden. Felemésztett az érzés.  A sok düh, a harag és a gyűlölet, amit ez iránt a nő iránt érzek egyszerre jött ki belőlem a sírásom által. Olyan volt, mint egy méreg, amitől szerencsére most sikerült megszabadulnom.
Mire Másik Felem végzett, kicsit már megnyugodtam, de amint elkezdtem beszélni az érzéseimről ismét előtört egy kicsit a sírás. De mivel ki tudtam magamból beszélni és Másik Felem megvigasztalt, meg is könnyebbültem. Még a konyhában is erről beszélgettünk, amit már Anyósom is hallott, és mikor elmentem fürdeni, elmesélte neki Másik Felem, hogy miről is van szó. Hogy mennyire zavar, amikor azt az isten átkát kell hallgatni, mert amióta csak itthon van, mindenki róla beszél. Mikor alapból lesz@rnám, de én is hülye vagyok, mert magamra veszem, megsértődök, és csak gyűlik, gyűlik a sérelem, egyszer csak pedig kibukok. Mondjuk a kiakadás után már csak a lesz@rom érzés marad bennem, csak el kell jutnom odáig. Hát most eljutottam. Szerencsére. Legalább nem gyűlik tovább.
Komolyan mondom Nektek, nem direkt csináltam.  Csak sajnos ilyen a természetem. Túlságosan érzékeny és lelkis vagyok, megviselnek a dolgok. Most meg ugye főleg, Manócska miatt. A hormonjaim is dúlnak, hagy ne soroljam tovább.
Ez a hárpia pedig bántotta Másik Felemet is, engem is. Egyfolytában háborgott, meg „verte a hátsóját a földhöz” . Bennem meg ugye gyűlt a dolog, mivel nekem nincs lehetőségem arra, hogy elé álljak, és megmondjam neki, hogy annyira gyűlölöm, hogy az nem is emberi. És, hogy én vagyok a világ legbüszkébb embere, amiért Másik Felem gyermekét hordom a szívem alatt, illetve hogy másfél év alatt, sokkal, de sokkal többet értem el, mint ő 12 év alatt… Úgyhogy egész nyugodtan bekaphatja a bal bokámat! ;)
Na de itt be is fejezném róla a mondókámat, mert már megnyugodtam, nem akarok többet erről beszélni. Csak gondoltam megosztom Veletek. Hát előfordul ez is. De már jobban érzem magam és nem koncentrálok másra, csak Manócskára, hiszen szüksége van rám, de nekem most még jobban rá.
Hiszen a gondolat és a tudat, hogy van, boldoggá tesz. Úgy gondolom, jelenleg semmi más dolgom nincs, csak azzal foglalkozni, hogy nyáron már Anyuka leszek. És kész. :)
Nincs más teendő. Az embereket meg nagy ívből le kell kakálni. ( Már akit! :) )



Másik Felemmel rájöttünk, hogy azért szoktam rosszul lenni az éjszaka folyamán, illetve reggel, mert rengeteg a savam. És a gyomorégés megy át hányingerbe. Éjszaka bevettem egy savközömbösítőt, reggel már úgy ébredtem, hogy éhes voltam, de hányingerem nem volt. Szóval úgy néz ki ez lesz a megoldás.  Jobban mondva a gyógyvíz.
Ma már megjártuk a doki bácsit,végre sikerült eljutnunk hozzá. Másik Felem vásárolni ment, amíg én az orvosra vártam.
Egy nő után be is kerültem. Közöltem, hogy panaszom az nincs, csak két pozitív terhességi teszt. Gratulálás egyből, jól is esett. Majd vizsgálat. Mondanom sem kell, majdnem könny szökött a szemembe amikor megláttam a monitoron az én kicsi kincsemet. Megmutatta az orvos, hogy hol a buksija, a popsija, majd kérdés, hogy szerintem mi az a kis mozgás a buksija alatt. Pár másodperc múlva megtudtam, hogy a szívverése!
Nem tudtam levenni a szemem a monitorról. Édes istenem. És ez bennem zajlik. Rá kellett jönnöm, hogy én sem fogtam még fel teljesen hogy Anyuka leszek. De nagyon megnyugtató és jó érzés, hogy jól van a Cseppem és fejlődik. A következő lépés újabb ultrahang. Aztán más vizsgálatok, védőnő, stb.. Izgalommal teli időszak következik, de végre úgy érzem, lenyugodtam és tudok a babócámra koncentrálni.

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Még egyszer Mindenkinek Békés és Boldog Karácsonyt!