Helló Mindenkinek!

Nagy hírem van a számotokra!
Mivel kezdtem kicsit furcsán érezni magam, nem kapott el a havi baj még két hét késéssel sem, illetve más jeleket is észleltem, mondtam Másik Felemnek, hogy venni kéne egy terhességi tesztet. Kedden már meg is volt a teszt, amikor hazamentünk, meg is csináltam, hiszen borzasztóan kíváncsi voltam, hogy most megint csak beképzelem magamnak a dolgot, vagy végre sikerült egy álom.
A fürdőszobában vártam az eredményt és már izgatottan nézelődtem. Amikor tekintetem visszatévedt a tesztre, borzasztóan meglepődtem. Ugyanis két csík jelent meg. Pozitív!!!!
Rögtön jeleztem a dolgot a konyhában várakozó Anyósomnak, illetve Másik Felemnek, majd amikor könnyes szemmel kivonultam, mind a ketten hatalmas puszikban és ölelésekben részesítettek.
Már sírva hívtam fel az Édesanyámat, hogy megosszam vele a nagy hírt.
Majdnem egy hét telt el, de még mindig nem fogtam fel teljesen.
De hát tudjátok milyen ez! Mikor nagyon akartok valamit, már-már kezdetek lemondani róla és végre sikerül elérni! Azért olyankor kell egy kis idő, mikor az agy is felfogja, hogy mi a helyzet…

Szinte nem tudok másra gondolni és lelkileg is jobban megviselnek a dolgok..
Soha nem vigyáztam magamra ennyire, mint most és magamhoz képest sokat eszek és iszok. Hányingerem hál’ istennek nem nagyon van, inkább gyomorégés. Meg éjszakai éhség. De odafigyelek a táplálkozásra, az öltözködésre, magyarul az egészségemre.
Kívánóságot még nem nagyon érzek, de már volt olyan, hogy csináltam magamnak főtt tojást és alig tudtam megenni, mert csak forgott a számban. A gombára jelenleg rá se bírok nézni, pedig eddig szerettem.  Hát ilyen ez. De nagyon örülök neki, hogy ahhoz képest, hogy ezen a héten a hetedik hétbe léptem, nagyon jól érzem magam. Remélem még egy ideig így is marad!! :)

Elkezdtem fórumokat olvasgatni, bújni a netet információk után, mert megmondom Nektek őszintén, tudatlannak érzem magam. Teljesen új ez nekem és még nem tudom, hogy egyes dolgokhoz hogy álljak hozzá. Sokat jár az agyam, mit kéne és hogy. Illetve, hogy ugyan hogy fogom bírni az akadályokat. Remélem mindig lesz bennem annyi erő, amennyi kell.
Már a legfontosabb emberek tudják, illetve volt már olyan is, hogy valaki összerakta a képet, a beszélgetéseink illetve a jelek alapján. De a legfontosabb, hogy mindenki örül. Unokahúgom sikongatott, amikor megtudta Keresztanyámtól a nagy hírt. Annyira örülök neki, hogy így fogadták az emberek! Hogy osztoznak az örömben és bátorítanak! Nagyon-nagyon jól esik!!!



A stresszt megpróbálom elkerülni, de ez olyan dolog, hogy néha sikerül, néha nem. A tegnapi nap folyamán nem sikerült.. Ugyanis hazakeveredett Másik Felem exe, Kanadából.
Gondolom,nem kell ecsetelnem mennyire örültem, amikor Szombat este nagy nyugodtan üldögélek az Irodában, és cseverészek, amikor belép az ajtón ez a.. a.. hagyjuk is!
Járkál ott fel-alá, mint valami mérgezett egér, hát nagyon élveztem, de akkor még nagyjából ment a sz@rok én rád stílus.
Aztán eljött a Vasárnap délelőtt. Másik Felem eleve fel akarta hívni ezt a.. a.. (nem írom le, mit gondolok!) ugyanis még mindig nem csengett le ez a GPS-es dolog egy év után sem! Aki nem tudná miről van szó, leírom még egyszer, aki tudja görgessen kicsit lejjebb!

~ Amikor már javában együtt voltunk Másik Felemmel, és ha jól emlékszem, már össze is költöztünk, amikor megtudtuk, hogy az ex megy ki külföldre egy csávóhoz. A nagy elmenetel előtt Másik Felem el akarta kérni tőle a közös GPS-t, ki akarta neki fizetni. Iszonyat ment a balhé, a szidás, az ordítás, minden, a GPS nem került vissza és az ex elutazott, hatalmas örömömre. Röviden ennyi!~

Na tehát, Vasárnap délelőtt iroda, Másik Felem kimegy a teraszra, rágyújtani illetve telefonálni. Azt az isten átkát hívta. A hang felemelés után, gondoltam hogy gáz van, de amikor nagy gázzal elindult a kocsival, akkor már belém állt kissé az ideg.
Épp Főnökömmel beszélgettem, a neten, mondtam is neki, mi a helyzet.
Kicsit később, Másik Felem vissza is tért el is mesélte, hogy természetesen állt a bál. Szidták ismét, elhordták mindennek, de végül is kifizették neki a GPS felét és valami takarítógépet is visszakapott. A héten még autó alkatrész is hazajön, ami még ott van és ennyi. De nagyon remélem, hogy ezzel már végre le lesz zárva ez az egész, mert már nagyon elegem van belőle. Akármikor megjelenik az a „nő” mindig csak a baj van. Pedig biztosan az agyára mentem már, mivel egy év alatt sokkal többet elértem a kapcsolatunkban, mint ő 12 év alatt és ez nem rám nézve ciki.. Szerencsétlen ökör… Valamilyen szinten még sajnálom is, komolyan mondom.
De pont azt beszéltük Főnökömmel, hogy nem értjük ezt az egészet. De se az exet, se Másik Felemet. Ugyanis úgy viselkednek, mint a játékon civakodó óvodás gyerekek. Ahelyett, hogy valamelyik ráhagyná a másikra, és lesz@rná az egészet, neeem. Mind a kettő hajtja a saját maga ökörségét, és majd lesz valahogy. Most ugye Másik Felem győzedelmeskedett az ex felett, hiszen megkapta, amit akart. Ezzel csak az a gond, hogy azt nem gondolta át, hogy milyen áron. Hiszen ettük az ideget emiatt, nem is keveset, hallgatjuk a szidást, a vergődést és ez nem jó semmire. De mindegy, nagyon remélem, hogy most már tényleg vége ennek az egésznek, mert már nagyon elegem van az exből is, meg magából a szituációból is.



Na de mindegy, van nekem mivel foglalkozni, főleg már most. Ezen a héten, sőt, ha rajtam múlik, már holnap meglátogatom a nőgyógyászt és meglátjuk, mit mond. Remélem nincs semmi baj. Majd leírom Nektek, mit mondott a doki!

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!!!