Sziasztok!

Hát hol is kezdhetném..
Tehát.. Megint csak az a probléma, hogy nem értem az embereket.
Van egy jó ismerősöm. Mostanában elég sok dolgot beszéltünk meg, sokat találkoztunk. A tavasszal tanult meg lovagolni, itt nálunk. Azóta már lovagolt más helyeken is, egyszer volt versenyen. Na és úgy döntött, hogy vesz magának egy lovat. Hát ugye ki hogy gondolja. De még egy éve sem lovagol. Nincs tapasztalat. Nem lovagolt még be lovat. Nem esett még le lóhátról. Nincs kellő tudása.
Ez az egész nekem totális felelőtlenségnek tűnik. Ezzel nem is lenne semmi probléma, ha nem egy 35 év körüli két gyerekes felnőtt nőről beszélgetnénk éppen.  Addig „rágta” a párja illetve az anyja fülét, amíg összejött neki egy ló.
Meg is vették a lovat. Egy éves, csődör csikó. A kora miatt még minimum két évig nem lehet ráülni, addig el kell tartani és mellesleg tanítani is kéne. Ehhez tapasztalat kell.
Ha eltelt a két év és valahogy el tudtuk tartani, akkor be kéne lovagolni. Ehhez tudás kell.
És akkor még mindig csak a teljesen alap dolgokról beszélünk, semmi extra.
Hát ugye a kis csődörrel nem úgy mentek a dolgok, így hát adjuk el. Eladták. Jobban mondva, mint később kiderült, elcserélték. Hoztak helyette egy vemhes, 8 éves kancát.

A ló másfél éve nem volt használva, dolgoztatva.
Mivel az illetőnkkel történt egy lovas baleset, a jobb kezén a középső ujját érte a baj.
Emiatt nem használja egyáltalán a jobb kezét, legalább egy hónapja.
Bejött hozzá egy lovas emberke, ismerem én is, és ő is mondta neki, hogy muszáj mozgatni a lovat. Rá kéne ülni, megnézni, hogy mit csinál. Futószárazni, karámba rakni, hagy mozogjon. Hozzáteszem nagy pillázások voltak a válaszok. Még van egy kis ideje az ellésig, ez tuti, de akkor is mozgatni kell.
Pár napja a témán kattogok. Valamilyen szinten megértem a csajt is, hiszen nekem is minden vágyam, hogy egyszer majd legyen egy lovam. De akkor is..A lótartás ugyanolyan, mintha örökbe fogadnál egy gyereket. Igényli a törődést, foglalkozni kell vele, etetni kell, nem olcsó mulatság a felszerelése sem. Nem beszélve arról, ha ez a kanca megellik itt lesz a csikója. Persze el lehet adni, de ez most olyan dolog, ha az ember minden nap babusgatja és a szívéhez nő, akkor kinek lenne szíve eladni.
Számomra ez az egész dolog, olyan kesze-kusza. Ezt így nem lehet csinálni. Ez olyan, mintha egy kisgyereknek megvennénk mindent, amit a száján kiejt és akkor vagy megunja, vagy a hozzá nem értése miatt az állat szívja meg a dolgot egy életre.

Nem is értem. Hogy egy érett, felnőtt nő, hogy csinálhat ilyet. Hogy miért nem mérlegeli, magát a helyzetet, hogy ez sem neki, sem a lovának nem tesz jót. És igen, elmondhatja, hogy van egy lovam, jaj de jó, de körülbelül ennyi. Ez nem olyan egyszerű, mint ahogy nagyon sok ember gondolja.

Elmeséltem neki, hogy én pont ezért nem veszek. Lehetett volna egy gyönyörű, fekete Appaloosa csődör csikóm, de még be kellett volna lovagolni, a helyét még most nem tudom biztosítani, illetve az eltartása is nagy problémát jelentene most.
Persze, nagyon szerettem volna, de mérlegeltem a helyzetet és rájöttem, hogy ez most biztosan nem fog összejönni. Én sem vagyok még felkészülve rá.
Nincs annyi pénzem, hogy megvegyem a felszerelését , hogy egész évben tudjam biztosítani számára a kellő élelmet és vizet, az oltásokat, a körmölését, és még a többi dolgot, amire egy lónak szüksége van. Ez mind mind pénz.
És akkor még azt nem mondtuk, hogy én is úgy szeretném, hogy én lovagoljam be saját magamnak a lovamat, hogy teljesen megismerjen, hogy egymáshoz szokjunk. Ehhez sok tudás kell. Nekem ez még nincs meg. Majd amikor rendszeresen lovagolok már pár éve és már van, tapasztalatom akkor már elkezdek majd rajta gondolkozni. De akkor sem veszem még meg. Ameddig minimum ezek a tényezők nincsenek meg, addig marad a tengerimalac meg a törpenyúl. Azokhoz már értek és azt tudom nekik biztosítani, amire szükségük van.



Egyszerűen nem értem az embereket. Belefognak olyan dologba, ami a felülmúlja őt magát és mégis belevág. A bizonytalanba.. Ez bátorság lenne? Vagy vakmerőség? Emberileg nincs ezzel az illetővel semmi bajom, mert amúgy megbízható, kedves és jól el lehet vele beszélgetni mindenféle dologról, de hogy hogy lehet ennyire felelőtlen.. Nem értem...
Szerintem mindenki döntse el..

Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!