"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Lesz@rom tabletta beadva!!!

Sziasztok!

Visszatértem egy kicsit, hiszen van két dolog, amit meg kell osztanom Veletek!
Ugyanis a tegnapi este folyamán kissé kibuktam.
Gondolom, mindenki ismeri az érzést, mikor totálisan tele lesz a hócipő és valamilyen formában kiborul a bili. Nálam is ez történt tegnap este.
Ugyanis lent voltunk az Irodában. Amúgy sem voltam olyan nagyon jól, mert égett a gyomrom, semmi nem esett jól. Ezáltal a kedvem is eléggé elment már.
És egyszer csak bejön Másik Felem a többiekkel cigizésből, amikor meghallom, hogy ismét arról az isten átkáról van szó. Pumpa fel egyből, mondanom se kell, akaratlanul.
Tényleg nem volt szándékos.
Amikor hazaértünk és Másik Felem elment fürdeni, próbáltam levetkőzni, nem nagy sikerrel, mivel akkor már elkapott a bőgő görcs. Csak ültem az ágy szélén, felhúzott lábakkal, szemeim előtt a kezemmel és csak sírtam és sírtam. Olyan érzésem volt, mintha rám szakadt volna az eddigi összes gondom egyszerre. Annyira fájt minden. Felemésztett az érzés.  A sok düh, a harag és a gyűlölet, amit ez iránt a nő iránt érzek egyszerre jött ki belőlem a sírásom által. Olyan volt, mint egy méreg, amitől szerencsére most sikerült megszabadulnom.
Mire Másik Felem végzett, kicsit már megnyugodtam, de amint elkezdtem beszélni az érzéseimről ismét előtört egy kicsit a sírás. De mivel ki tudtam magamból beszélni és Másik Felem megvigasztalt, meg is könnyebbültem. Még a konyhában is erről beszélgettünk, amit már Anyósom is hallott, és mikor elmentem fürdeni, elmesélte neki Másik Felem, hogy miről is van szó. Hogy mennyire zavar, amikor azt az isten átkát kell hallgatni, mert amióta csak itthon van, mindenki róla beszél. Mikor alapból lesz@rnám, de én is hülye vagyok, mert magamra veszem, megsértődök, és csak gyűlik, gyűlik a sérelem, egyszer csak pedig kibukok. Mondjuk a kiakadás után már csak a lesz@rom érzés marad bennem, csak el kell jutnom odáig. Hát most eljutottam. Szerencsére. Legalább nem gyűlik tovább.
Komolyan mondom Nektek, nem direkt csináltam.  Csak sajnos ilyen a természetem. Túlságosan érzékeny és lelkis vagyok, megviselnek a dolgok. Most meg ugye főleg, Manócska miatt. A hormonjaim is dúlnak, hagy ne soroljam tovább.
Ez a hárpia pedig bántotta Másik Felemet is, engem is. Egyfolytában háborgott, meg „verte a hátsóját a földhöz” . Bennem meg ugye gyűlt a dolog, mivel nekem nincs lehetőségem arra, hogy elé álljak, és megmondjam neki, hogy annyira gyűlölöm, hogy az nem is emberi. És, hogy én vagyok a világ legbüszkébb embere, amiért Másik Felem gyermekét hordom a szívem alatt, illetve hogy másfél év alatt, sokkal, de sokkal többet értem el, mint ő 12 év alatt… Úgyhogy egész nyugodtan bekaphatja a bal bokámat! ;)
Na de itt be is fejezném róla a mondókámat, mert már megnyugodtam, nem akarok többet erről beszélni. Csak gondoltam megosztom Veletek. Hát előfordul ez is. De már jobban érzem magam és nem koncentrálok másra, csak Manócskára, hiszen szüksége van rám, de nekem most még jobban rá.
Hiszen a gondolat és a tudat, hogy van, boldoggá tesz. Úgy gondolom, jelenleg semmi más dolgom nincs, csak azzal foglalkozni, hogy nyáron már Anyuka leszek. És kész. :)
Nincs más teendő. Az embereket meg nagy ívből le kell kakálni. ( Már akit! :) )



Másik Felemmel rájöttünk, hogy azért szoktam rosszul lenni az éjszaka folyamán, illetve reggel, mert rengeteg a savam. És a gyomorégés megy át hányingerbe. Éjszaka bevettem egy savközömbösítőt, reggel már úgy ébredtem, hogy éhes voltam, de hányingerem nem volt. Szóval úgy néz ki ez lesz a megoldás.  Jobban mondva a gyógyvíz.
Ma már megjártuk a doki bácsit,végre sikerült eljutnunk hozzá. Másik Felem vásárolni ment, amíg én az orvosra vártam.
Egy nő után be is kerültem. Közöltem, hogy panaszom az nincs, csak két pozitív terhességi teszt. Gratulálás egyből, jól is esett. Majd vizsgálat. Mondanom sem kell, majdnem könny szökött a szemembe amikor megláttam a monitoron az én kicsi kincsemet. Megmutatta az orvos, hogy hol a buksija, a popsija, majd kérdés, hogy szerintem mi az a kis mozgás a buksija alatt. Pár másodperc múlva megtudtam, hogy a szívverése!
Nem tudtam levenni a szemem a monitorról. Édes istenem. És ez bennem zajlik. Rá kellett jönnöm, hogy én sem fogtam még fel teljesen hogy Anyuka leszek. De nagyon megnyugtató és jó érzés, hogy jól van a Cseppem és fejlődik. A következő lépés újabb ultrahang. Aztán más vizsgálatok, védőnő, stb.. Izgalommal teli időszak következik, de végre úgy érzem, lenyugodtam és tudok a babócámra koncentrálni.

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Még egyszer Mindenkinek Békés és Boldog Karácsonyt!

Gondolatok...

Üdv Mindenkinek!

Lassan elmegy ez a hét is és már kezdem karácsonyi hangulatban érezni magam.. Ma takarítottam, illetve ajándékokat csomagoltam gőzerővel. :) Hiszen már nem nagyon lesz rá időm. Illetve írni sem, mivel netközelben sem nagyon leszek...
Úgyhogy előre is Mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánunk!! Szeressétek egymást, de lehetőleg, ne csak ebben a pár napban!!

 

Nos, lassan kezdek hozzászokni áldott állapotomhoz hozzátartozó dolgokhoz. Még soha nem mondták nekem ennyiszer, hogy vigyázzak magamra és nem kérdezték meg ennyien, hogy hogy vagyok. Jól is esik a törődés, mert érzékenyebbnek érzem magam...
Hogy hogy vagyok? Mikor hogy.. A reggeli rosszullétek már kínoznak, sőt ha nem iszom gyógyvizet, akkor este is folytatódik vacsora után. Remélem nem akar sokáig tartani ez a hányingeres állapot, mert elég kellemetlen így elindulni reggel munkába..
Ezen kívül mondhatni semmi olyat nem vettem észre, ami annyira szokatlan lenne.. még!
Esetleg még a hormonok dúlását tudnám idesorolni, mivel az érzékenységemmel együtt jár az is, hogy néha olyan dolgon is elpityeredek, amin amúgy nem sírnék...

Pénteken a melóhelyen sikerült megtartanunk a karácsonyi bulinkat. Ment a főzicskélés, Főnököm részéről. Húsleves készült, illetve csülköt sütöttünk krumplival és hagymával. Plusz Főnököm Anyukája csinált mézes krémest, részemről pedig hamisított somlói került be a melegedő hűtőjébe. A délelőtt hamar elment, hiszen sok volt a teendő.
Délben leültünk enni, a Srácok öntöttek maguknak pálinkát, majd amikor már mindenki elfoglalta a helyét közöltem, hogy bejelentésem van. Majd mosolyogva, elmondtam nekik, hogy babát várunk. Volt aki már a héten be lett avatva, de aki nem az csodálkozott, a lényeg, hogy aranyosak voltak, gratuláltak és koccintottak az egészségünkre. :)

Az előző bejegyzésben olvashattatok Másik Felem és az exe közti háborúról. Nos, a csata lecsengésben van, az állapotok szerint és remélem így is marad. Már az autóalkatrészek is hazakerültek, ráadásul úgy, hogy szállítás közben nem is találkoztak. De megbeszéltem Másik Felemmel, hogy ha netaláltán hívná ez az isten átka (ami már nem valószínű) akkor én fogom felvenni a telefont, hagy ugorjon csak ki a szeme, akár a csigának! :) Szívesen elmondanám neki, mennyire szeretem. :) De az sem lenne rossz, ha végre eltűnne az életünkből és nem kéne többet még hallani sem róla...

Lassan búcsúzom Tőletek, fáj a fejem, úgyhogy abbahagyom a pötyögést.
Jó pihenést az ünnepek alatt, óvatosan a kajával ( a gyomorrontás végett :) ) és sok-sok ajándékot Mindenkinek!
Köszönöm, hogy itt jártatok!!!
Sziasztok!



Meglepetés...

Helló Mindenkinek!

Nagy hírem van a számotokra!
Mivel kezdtem kicsit furcsán érezni magam, nem kapott el a havi baj még két hét késéssel sem, illetve más jeleket is észleltem, mondtam Másik Felemnek, hogy venni kéne egy terhességi tesztet. Kedden már meg is volt a teszt, amikor hazamentünk, meg is csináltam, hiszen borzasztóan kíváncsi voltam, hogy most megint csak beképzelem magamnak a dolgot, vagy végre sikerült egy álom.
A fürdőszobában vártam az eredményt és már izgatottan nézelődtem. Amikor tekintetem visszatévedt a tesztre, borzasztóan meglepődtem. Ugyanis két csík jelent meg. Pozitív!!!!
Rögtön jeleztem a dolgot a konyhában várakozó Anyósomnak, illetve Másik Felemnek, majd amikor könnyes szemmel kivonultam, mind a ketten hatalmas puszikban és ölelésekben részesítettek.
Már sírva hívtam fel az Édesanyámat, hogy megosszam vele a nagy hírt.
Majdnem egy hét telt el, de még mindig nem fogtam fel teljesen.
De hát tudjátok milyen ez! Mikor nagyon akartok valamit, már-már kezdetek lemondani róla és végre sikerül elérni! Azért olyankor kell egy kis idő, mikor az agy is felfogja, hogy mi a helyzet…

Szinte nem tudok másra gondolni és lelkileg is jobban megviselnek a dolgok..
Soha nem vigyáztam magamra ennyire, mint most és magamhoz képest sokat eszek és iszok. Hányingerem hál’ istennek nem nagyon van, inkább gyomorégés. Meg éjszakai éhség. De odafigyelek a táplálkozásra, az öltözködésre, magyarul az egészségemre.
Kívánóságot még nem nagyon érzek, de már volt olyan, hogy csináltam magamnak főtt tojást és alig tudtam megenni, mert csak forgott a számban. A gombára jelenleg rá se bírok nézni, pedig eddig szerettem.  Hát ilyen ez. De nagyon örülök neki, hogy ahhoz képest, hogy ezen a héten a hetedik hétbe léptem, nagyon jól érzem magam. Remélem még egy ideig így is marad!! :)

Elkezdtem fórumokat olvasgatni, bújni a netet információk után, mert megmondom Nektek őszintén, tudatlannak érzem magam. Teljesen új ez nekem és még nem tudom, hogy egyes dolgokhoz hogy álljak hozzá. Sokat jár az agyam, mit kéne és hogy. Illetve, hogy ugyan hogy fogom bírni az akadályokat. Remélem mindig lesz bennem annyi erő, amennyi kell.
Már a legfontosabb emberek tudják, illetve volt már olyan is, hogy valaki összerakta a képet, a beszélgetéseink illetve a jelek alapján. De a legfontosabb, hogy mindenki örül. Unokahúgom sikongatott, amikor megtudta Keresztanyámtól a nagy hírt. Annyira örülök neki, hogy így fogadták az emberek! Hogy osztoznak az örömben és bátorítanak! Nagyon-nagyon jól esik!!!



A stresszt megpróbálom elkerülni, de ez olyan dolog, hogy néha sikerül, néha nem. A tegnapi nap folyamán nem sikerült.. Ugyanis hazakeveredett Másik Felem exe, Kanadából.
Gondolom,nem kell ecsetelnem mennyire örültem, amikor Szombat este nagy nyugodtan üldögélek az Irodában, és cseverészek, amikor belép az ajtón ez a.. a.. hagyjuk is!
Járkál ott fel-alá, mint valami mérgezett egér, hát nagyon élveztem, de akkor még nagyjából ment a sz@rok én rád stílus.
Aztán eljött a Vasárnap délelőtt. Másik Felem eleve fel akarta hívni ezt a.. a.. (nem írom le, mit gondolok!) ugyanis még mindig nem csengett le ez a GPS-es dolog egy év után sem! Aki nem tudná miről van szó, leírom még egyszer, aki tudja görgessen kicsit lejjebb!

~ Amikor már javában együtt voltunk Másik Felemmel, és ha jól emlékszem, már össze is költöztünk, amikor megtudtuk, hogy az ex megy ki külföldre egy csávóhoz. A nagy elmenetel előtt Másik Felem el akarta kérni tőle a közös GPS-t, ki akarta neki fizetni. Iszonyat ment a balhé, a szidás, az ordítás, minden, a GPS nem került vissza és az ex elutazott, hatalmas örömömre. Röviden ennyi!~

Na tehát, Vasárnap délelőtt iroda, Másik Felem kimegy a teraszra, rágyújtani illetve telefonálni. Azt az isten átkát hívta. A hang felemelés után, gondoltam hogy gáz van, de amikor nagy gázzal elindult a kocsival, akkor már belém állt kissé az ideg.
Épp Főnökömmel beszélgettem, a neten, mondtam is neki, mi a helyzet.
Kicsit később, Másik Felem vissza is tért el is mesélte, hogy természetesen állt a bál. Szidták ismét, elhordták mindennek, de végül is kifizették neki a GPS felét és valami takarítógépet is visszakapott. A héten még autó alkatrész is hazajön, ami még ott van és ennyi. De nagyon remélem, hogy ezzel már végre le lesz zárva ez az egész, mert már nagyon elegem van belőle. Akármikor megjelenik az a „nő” mindig csak a baj van. Pedig biztosan az agyára mentem már, mivel egy év alatt sokkal többet elértem a kapcsolatunkban, mint ő 12 év alatt és ez nem rám nézve ciki.. Szerencsétlen ökör… Valamilyen szinten még sajnálom is, komolyan mondom.
De pont azt beszéltük Főnökömmel, hogy nem értjük ezt az egészet. De se az exet, se Másik Felemet. Ugyanis úgy viselkednek, mint a játékon civakodó óvodás gyerekek. Ahelyett, hogy valamelyik ráhagyná a másikra, és lesz@rná az egészet, neeem. Mind a kettő hajtja a saját maga ökörségét, és majd lesz valahogy. Most ugye Másik Felem győzedelmeskedett az ex felett, hiszen megkapta, amit akart. Ezzel csak az a gond, hogy azt nem gondolta át, hogy milyen áron. Hiszen ettük az ideget emiatt, nem is keveset, hallgatjuk a szidást, a vergődést és ez nem jó semmire. De mindegy, nagyon remélem, hogy most már tényleg vége ennek az egésznek, mert már nagyon elegem van az exből is, meg magából a szituációból is.



Na de mindegy, van nekem mivel foglalkozni, főleg már most. Ezen a héten, sőt, ha rajtam múlik, már holnap meglátogatom a nőgyógyászt és meglátjuk, mit mond. Remélem nincs semmi baj. Majd leírom Nektek, mit mondott a doki!

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!!!

Emberek...

Sziasztok!

Hát hol is kezdhetném..
Tehát.. Megint csak az a probléma, hogy nem értem az embereket.
Van egy jó ismerősöm. Mostanában elég sok dolgot beszéltünk meg, sokat találkoztunk. A tavasszal tanult meg lovagolni, itt nálunk. Azóta már lovagolt más helyeken is, egyszer volt versenyen. Na és úgy döntött, hogy vesz magának egy lovat. Hát ugye ki hogy gondolja. De még egy éve sem lovagol. Nincs tapasztalat. Nem lovagolt még be lovat. Nem esett még le lóhátról. Nincs kellő tudása.
Ez az egész nekem totális felelőtlenségnek tűnik. Ezzel nem is lenne semmi probléma, ha nem egy 35 év körüli két gyerekes felnőtt nőről beszélgetnénk éppen.  Addig „rágta” a párja illetve az anyja fülét, amíg összejött neki egy ló.
Meg is vették a lovat. Egy éves, csődör csikó. A kora miatt még minimum két évig nem lehet ráülni, addig el kell tartani és mellesleg tanítani is kéne. Ehhez tapasztalat kell.
Ha eltelt a két év és valahogy el tudtuk tartani, akkor be kéne lovagolni. Ehhez tudás kell.
És akkor még mindig csak a teljesen alap dolgokról beszélünk, semmi extra.
Hát ugye a kis csődörrel nem úgy mentek a dolgok, így hát adjuk el. Eladták. Jobban mondva, mint később kiderült, elcserélték. Hoztak helyette egy vemhes, 8 éves kancát.

A ló másfél éve nem volt használva, dolgoztatva.
Mivel az illetőnkkel történt egy lovas baleset, a jobb kezén a középső ujját érte a baj.
Emiatt nem használja egyáltalán a jobb kezét, legalább egy hónapja.
Bejött hozzá egy lovas emberke, ismerem én is, és ő is mondta neki, hogy muszáj mozgatni a lovat. Rá kéne ülni, megnézni, hogy mit csinál. Futószárazni, karámba rakni, hagy mozogjon. Hozzáteszem nagy pillázások voltak a válaszok. Még van egy kis ideje az ellésig, ez tuti, de akkor is mozgatni kell.
Pár napja a témán kattogok. Valamilyen szinten megértem a csajt is, hiszen nekem is minden vágyam, hogy egyszer majd legyen egy lovam. De akkor is..A lótartás ugyanolyan, mintha örökbe fogadnál egy gyereket. Igényli a törődést, foglalkozni kell vele, etetni kell, nem olcsó mulatság a felszerelése sem. Nem beszélve arról, ha ez a kanca megellik itt lesz a csikója. Persze el lehet adni, de ez most olyan dolog, ha az ember minden nap babusgatja és a szívéhez nő, akkor kinek lenne szíve eladni.
Számomra ez az egész dolog, olyan kesze-kusza. Ezt így nem lehet csinálni. Ez olyan, mintha egy kisgyereknek megvennénk mindent, amit a száján kiejt és akkor vagy megunja, vagy a hozzá nem értése miatt az állat szívja meg a dolgot egy életre.

Nem is értem. Hogy egy érett, felnőtt nő, hogy csinálhat ilyet. Hogy miért nem mérlegeli, magát a helyzetet, hogy ez sem neki, sem a lovának nem tesz jót. És igen, elmondhatja, hogy van egy lovam, jaj de jó, de körülbelül ennyi. Ez nem olyan egyszerű, mint ahogy nagyon sok ember gondolja.

Elmeséltem neki, hogy én pont ezért nem veszek. Lehetett volna egy gyönyörű, fekete Appaloosa csődör csikóm, de még be kellett volna lovagolni, a helyét még most nem tudom biztosítani, illetve az eltartása is nagy problémát jelentene most.
Persze, nagyon szerettem volna, de mérlegeltem a helyzetet és rájöttem, hogy ez most biztosan nem fog összejönni. Én sem vagyok még felkészülve rá.
Nincs annyi pénzem, hogy megvegyem a felszerelését , hogy egész évben tudjam biztosítani számára a kellő élelmet és vizet, az oltásokat, a körmölését, és még a többi dolgot, amire egy lónak szüksége van. Ez mind mind pénz.
És akkor még azt nem mondtuk, hogy én is úgy szeretném, hogy én lovagoljam be saját magamnak a lovamat, hogy teljesen megismerjen, hogy egymáshoz szokjunk. Ehhez sok tudás kell. Nekem ez még nincs meg. Majd amikor rendszeresen lovagolok már pár éve és már van, tapasztalatom akkor már elkezdek majd rajta gondolkozni. De akkor sem veszem még meg. Ameddig minimum ezek a tényezők nincsenek meg, addig marad a tengerimalac meg a törpenyúl. Azokhoz már értek és azt tudom nekik biztosítani, amire szükségük van.



Egyszerűen nem értem az embereket. Belefognak olyan dologba, ami a felülmúlja őt magát és mégis belevág. A bizonytalanba.. Ez bátorság lenne? Vagy vakmerőség? Emberileg nincs ezzel az illetővel semmi bajom, mert amúgy megbízható, kedves és jól el lehet vele beszélgetni mindenféle dologról, de hogy hogy lehet ennyire felelőtlen.. Nem értem...
Szerintem mindenki döntse el..

Köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!

Életmódváltás és események...

Sziasztok!
A héten főleg dolgoztunk, de azért értek kellemes meglepetések is.

Az egyik: Pénteken este találtam a takaróm alatt egy mikulás csomagot. Nagyon meglepődtem és borzasztóan örültem neki, hiszen teljesen abban a tudatban voltam, hogy már nem kapok. De úgy tűnik Anyósom és Másik Felem gondoltak rám, és ez nagyon jól esett.

A másik: Csütörtök  este lent voltunk az Irodában amikor nagyon belefolytunk egy beszélgetésbe a többiekkel. Ott kezdődött, hogy megfájdult a fogam, és egyik jó barátunk elintézte, hogy el tudjak menni a fogorvoshoz másnap reggel. Ez után valahogy az esküvőnkre terelődött a szó. Hiába gondolkozom, már nem jut eszembe, hogy hogy alakult így. És mondja Másik Felem, hogy hát ha minden jól megy akkor majd jövőre tavasz környékén meglesz de én tudom, hogy miért. Először nem esett le, mire céloz, aztán már rájöttem! Azért mondta, mert megint késik a Havi Baj (ma már két hete!) és reménykedik. Összegzés: hogy ha teherbe esnék, akkor elvenne feleségül.
Oké, közeli barátok voltak körülöttünk, de akkor is leesett az állam. És beszéltük még másnap is Főnökömmel, hogy ebben az a poén, hogy olyan gyönyörűen elmesélte, az egész esküvősdit, tehát ebből csak arra lehet következtetni, már agyalt ezen a témán, és kigondolta. Olyan jó rádöbbenni arra, hogy nem csak én gondolkozom ilyeneken! :D
Na ez nagyon kellemes meglepetésnek számít úgy érzem!!

Különben megint nem akarom elkiabálni, de a tervében van ráció, mivel már régóta nem csinált ilyet a szervezetem, hogy késik két hetet, plusz többet eszem, nem érzem úgy, mintha meg akarna jönni, és rosszul vagyok a cigarettától. Több folyadékot iszom, mert szinte egyfolytában szomjas vagyok és néha olyan furcsa „nem is tudom elmondani” érzéseim vannak. A tegnap este folyamán el is döntöttem magamban, hogy leteszem a cigit. Már hat éve annak, hogy rászoktam. A szívemnek sem tesz jót, amúgy is letenném, ha tényleg babát várnék. Büdös is, drága is, egészségtelen is.. Már most érzem, hogy nem lesz egyszerű, de muszáj lesz, mert sok értelme nincsen.



Új családtaggal bővültünk, ugyanis az elhunyt tengerimalacom helyett vettünk egy másikat. Ő is kislány, Nikinek neveztük el, mivel Miklós napon vettük és már Mikinek mégsem hívhatom.. :D
De valami tündéri, fehér és nagyon halványsárga színe van. Van két sötétebb kis foltja, de így még aranyosabb. Sok baj nem lesz vele, hiszen ha benyúlunk, a ketrecbe hagyja magát megsimogatni. Csak még új neki a hely meg az, hogy hozzányúlkálunk és megsimogatjuk.

Végül a fogorvost akartam veletek megosztani, mivel tudjátok, hogy olyan szinten félek tőlük, hogy az eszméletlen. Tehát bemegyünk reggel, reszketek, mint a kocsonya. Pedig mondták, hogy rendes a doki, meg fiatal nem kell félni tőle. De meg is mondtam a dokinak, hogy nem tőle félek, hanem attól a sok kis mütyürtől, amit rárak arra a valamire, amivel turkál a számban. Na én attól félek! :D
Már egyből szimpatikus volt, mivel megdicsérte a nyakamon lévő tetkót.
Megkérdezte mi a baj, elmeséltem, hogy a gyökérkezelt fogam környékén van valami gáz, mert ott fáj és pont attól féltem, hogy annak a fogamnak lett baja, mert az nagy szívás lett volna. És hatalmas szerencsémre nem. Hanem a közvetlen mellette lévő tömött fogammal volt a gáz, mivel a tömés túl nagy lett, és ahogy ráharaptam, a miatt fájdult meg a fogam. Úgy hogy le lett köszörülve, így már mindjárt más, hiszen egyáltalán nem fáj. De tényleg nagyon rendes volt a doki és nem is tartott sokáig a kis beavatkozás. Attól függetlenül még ugyanúgy félek tőlük! :D
Na lassan zárom a soraim. A jövő hét folyamán felrakják a 24 órás EKG-t, akkor biztosan írok Nektek, hogy mit mondtak és milyen élmény volt. Plusz még aznap fogok kisebb karácsonyi bevásárlást tartani és majd arról is írok, hogy hogy sikerült.



Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Puszi Nektek!!!