"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

A hét..

Sziasztok!

A héten nem unatkoztunk..
Délelőtt meló, délután hol vasalás, hol főzés, hol takarítás.. Másik Felem pedig egész héten a péntek délutáni és szombati disznóvágásra készült.
Pénteken hazaengedték Anyósomat a kórházból, így Másik Felem beszaladt érte és kihozta még Édesanyámékat is, ugyanis ők is jöttek segíteni.
Amikor hazaértünk melóból, gyors átöltözés, majd kifelé, mindenki a dolgára. Másik Felem volt az irányító, hiszen mi nem nagyon vágjuk, hogy is megy ez. Édesapám segített neki leszúrni a disznót, én ki sem akartam menni, mert sajnáltam szegényt. Aztán nyomtuk sötétedésig. Édesanyám megmutatta a bélmosás rejtelmeit, és jelentem, ez valami borzasztó! Ennél undorítóbb dolgot, még a büdös életbe nem láttam, mint ez! Az volt a szerencse, hogy mielőtt elkezdtük volna, azért lenyomtunk egy kis pálinkát, emiatt bent is maradt a gyomrom a helyén, de szerintem ha nincs, akkor viszont látok mindent. Édesanyámnak meg sem kottyant, szegénykém mindig azt hallgatta, hogy "Fúúúj!".. Engem teljesen kiakasztott.. De meg mondtam, hogy nem fogok belenyugodni, mert a Főnököm is azt mondta, hogy csak akkor leszek jó menyecske, hogyha megtanulok belet mosni. És meg is akarom tanulni. Majd hozzászokok.. Remélem!! xD



Holnap már meló.
Szerencsére...
Ugyanis bejelentem, meghosszabbították a szerződésem, a munkahelyemen, szóval Február végéig tuti dolgozunk. Úgy örültem, mint állat, amikor meg tudtam. Mert a gondok ellenére nagyon szeretek ott dolgozni, illetve ott lenni. Jól esik a normális emberek és a lovak társasága, de az sem utolsó dolog, hogy így sikerül félre tennem annyi pénzt, hogy abban a két hónapban, amikor valószínűleg nem fogok melózni, bele tudjak adni a rezsibe. Ugyanis lesülne a pofámról a bőr, ha nem tudnék adni semmit sem. Olyan lenne, mintha totálisan el lennék tartva és így is úgy érzem, hogy el vagyok, de még most nem vészes.
Na, befejezem soraim, ugyanis nagyon fáradt vagyok.
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!!

Sziasztok!!!



Történések...

Üdvözlet Mindenkinek!

A tegnapi napon felkerekedtünk és beutaztunk a Szülővárosomba. Mivel azt hittem, hogy a kórházba szól az időpontom, oda mentünk, Másik Felem addig elszaladt Anyósomhoz. Beadtam a papíromat, kicsit később megjelent a nővér az ajtóban és azt mondta, hogy nem jó helyen vagyok, menjek át egy másik helyre. Riasztottam Másik Felem és elindultunk, de szerencsére a másik helyen gyorsan megtaláltuk a kardiológust. Ismét beadtam a papírom. Egy nagyon kedves nővér behívott a rendelőbe, majd egy kellemes beszélgetés során csinált egy EKG-t illetve egy vérnyomás mérést. Egyikkel sem volt semmi probléma. Kis várakozás, és Édesanyám csatlakozása után behívtak a másik rendelőbe a Doktornőhöz.. Eleve meglepődtem, amikor hellyel kínált és bemutatkozott. Elmondtam mi a problémám, azt mondta, díjazza, hogy természetes anyagra cseréltem a gyógyszert. Szimpatikus és kedves volt. Megvizsgált, majd azt mondta, hogy folytatjuk a kivizsgálásom, mert egyenlőre még nem tudják, hogy mi a baj. Decemberre adott egy időpontot, amikor szívultrahang és 24 órás EKG következik.Annyit mondott el, hogy az a probléma, hogy túlságosan magas a pulzusom. Ugyanis 90 felett nem jó az érték, nekem meg állandóan 95 felett van..Megkérdezte mi a munkám. Elmondtam, hogy lovász vagyok. Azt mondta, az nagyon jó, mert a lovak nagyon jó hatással vannak az emberre és azért élnek olyan sokáig, mert az ő pulzusszámuk alacsony.A beszélgetés nagyon jól alakult és pár perc után, már úgy éreztem, mintha egy barátnál ülnék épp és nem egy rendelőben...
Kicsit félek. A szívkatéterezéstől. Ugyanis unokahugom ugyanígy volt. De meglátjuk mi lesz...



Amikor végeztünk, Édesanyám visszament dolgozni, mi pedig meglátogattuk Anyóst. Gyors látogatás volt, mivel nem látogatási időben mentünk, így majdnem kizavartak bennünket, de kaptunk 5 percet. Így hát megbeszéltük a legfontosabb dolgokat,és kifaggattuk hogy van. Mint kiderült a pihenés nagyon jót tesz neki. Ki volt virulva és a kedve is jó volt, aminek nagyon örültünk. Azt mondta vigyázzunk magunkra, legyünk ügyesek és puszilja a cicákat. (Ez elengedhetetlen!! ;) ) Látogatásunk után beugrottunk még egy pár helyre, ha már bent vagyunk a városban. Aztán indulás haza, mert még rengeteg a dolog.

Begyújtás, majd el kellett hitetnem magammal, hogy én vagyok a konyha ördöge. Önálló főzés. Húha.
Természetesen tudattam Másik Felemmel, hogy menjen ki szépen, és nyugodjon meg, csak nem gyújtom már fel a konyhát, de így is ideges vagyok, hogy hogy fog sikerülni életem első Édesanyám féle zöldborsó levese, nem még ha itt van és bele szól. :)
Nekiestem, mondom kemény vagyok. Hát nehogymá' kifogjon rajtam egy kis leves. Mindent úgy csináltam, ahogy Édesanyám elmondott. És jelentem, dettó ugyanolyan lett, mint Édesanyámé. Teszem hozzá, iszonyatosan büszke vagyok magamra. :)



A mai napon reggeltől totális háziasszonyt játszottam. Megkávéztam reggel, majd mostam, sütöttem sertés tarját, csináltam hozzá krumplipürét, mosogattam, majd takarítottam egy kicsit. Természetesen szigorúan hangos zene mellett, hiszen úgy csak könnyebben megy a munka. :)
Délután pihentünk egy kicsit, majd legeltetés, és a szosásos teendők után ismét Iroda.
Holnap ismét megyünk be szülővárosomba, Anyóshoz, illetve drága szüleimhez.

Egyenlőre ennyi!
Nagyon szépen köszönöm, hogy erre jártatok!
Puszi Nektek!!!






Rossz kedv..

Sziasztok!

Sajnos a Western lovashoz nem sikerült ismét eljutnom, ugyanis amikor bejutottam Szülővárosomba, akkor Ő nem ért rá, így csak Anyukámmal illetve Barátnőmmel tudtam találkozni.

A hétköznapok gyorsan telnek, mi pedig teszünk-veszünk állandóan. De a múlt hétvégén még horgászni is eljutottunk, ráadásul most csak ketten Másik Felemmel. Ránk fért már egy kicsit, hogy együtt legyünk. Sikerült megfognunk egy pontyot, aminek én is és Másik Felem is nagyon örültünk, mert ez ebben az évben ez ritka pillanatnak számított.
A héten dolgoztunk folyamatosan, a Pénteki napom lesz utazós, mivel hónapok után eljutok Kardiológiára. Nagyon nem dob fel, a gondolat, főleg, hogy szinte biztos, hogy tovább fognak küldeni.. Ha végeztem, egyik ismerősömmel, meglátogatom a Mesteremet és utána még egy lovast, akit még egyelőre, nem ismerek, de kíváncsi vagyok rá, hiszen hallottam már róla jót is, rosszat is.

Édesanyám már kezd ráhangolódni a Karácsonyra, de már azt is sikerült megbeszélnünk, hogy kinek milyen ajándékot szánunk. Azt is kitaláltam már, hogy Másik Felem mit kap, pedig nagyon nem volt egyszerű, mert szinte már az összes ajándékötletemet bevetettem..  3 ajándékot fog kapni, erről csak az egyikről tudja, hogy mi, a másik kettő titok marad, had legyen csak meglepetés.
Már most zajlott a matek a buksimban, hogy mindenkinek kijön-e az ajándék és meg tudom-e venni maradéktalanul, amit szeretnék. De eddig nagyon úgy néz ki, hogy sikerülni fog, aminek örülök.

A hangulatomnak nem tesz jót a rossz idő, de a gondolat főleg nem, hogy emiatt nem nagyon tudok most menni, lovagolni sem. De ismerősömmel összedugtuk a fejünket és elmondta, hogy neki vannak ismerősei egy szomszédos faluban, akik lovasok, és ha sikerülne velük megismerkednem, illetve eljárni velük, akkor a tanulás mellett még több az idő is, mivel nem kell órákat utazgatni egy lovaglásért. Még be is vállalnám, ha a pénztárcám el tudná viselni ezt a plusz terhet.

A múlt héten sajnos megtudtam, hogy Anyósom mennyi féle gyógyszert szed. Hát nagyon nem kellett volna, mert azóta, ezen kattogok. Ugyanis kiderült, hogy 28 féle gyógyszert szed, amiből legalább 25-öt minden áldott nap. Most felírtak neki még egyet, mivel magas volt a vérnyomása állandóan, ezért erre írtak fel neki egy plusz gyógyszert. Nagyon nem vált be neki, mert még mindig hihetetlen magas a vérnyomása, de hozzá még a cukra is hol lent van, hol az egekben.
Kifejtettem a véleményemet erről Másik Felemnek, hogy szabályszerűen örülhetünk neki, hogy még életben van. Ha még a betegségeit nem is nézed, csak annak a rengeteg gyógyszernek a mellékhatását, már az elég volna szerintem még két embernek is, nemhogy egy 67 éves asszonynak. De a problémához hozzátartozik, hogy rájöttem már, hogy kitől örökölte Másik Felem a makacsságát, ugyanis Anyósom dettó ugyanez. Próbáltam már rábeszélni természetes gyógymódokra, de közölte velem, hogy azok nem hatnak semmit, a gyógyszer az igen. De könyörgöm, 29???
A délután folyamán mentő vitte el. A háziorvos EKG után közölte, hogy rögtön kórház. Így hát hazahoztuk, összeszedte a csomagját és nemsokára már jött is a mentő. Holnap megyünk be hozzá.Kicsit hirtelen jött ez a kórházosdi, pedig számíthattunk volna rá. De már nem tehetünk semmit, csak reménykedhetünk abban, hogy jobban lesz..

Na röviden tömören ennyi!
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!!!
Sziasztok!


Élmények..

Sziasztok!

Megígértem Nektek, hogy megosztom Veletek a Western lovasról alkotott véleményemet, és az élményeimet első lovaglásomról a társaságában.

Egyenlőre nem jöttem rá, hogy másik Mesterem miért mondta azt, amit mondott a Western lovasról, hiszen abszolút nem tapasztaltam semmiféle agressziót. De azt is hozzá kell tennem, hogy magától elmondta, hogy azért szokták rá azt mondani, hogy agresszív, mert feszítő zablával lovagol. De hozzá kell tenni, hogy máshogy nem is nagyon tudná megfogni a csődörét, főleg nem terepen egy kanca mellett….
Na de kanyarodjunk vissza a történet elejére.
Szombaton reggel beértem szülővárosomba és gyorsan meglátogattam Édesapámat, illetve találkoztam Édesanyámmal is.
Egy rövid beszélgetés után kis időre búcsút intettem Édesapámnak és elindultam, hiszen a Western lovas már jött értem.
Kiértünk hozzájuk, gyors átöltözés, kávé, lovak felszerelése és már el is indultunk.
Már az út elején kellemesen csalódtam a lovakban. A Csődör, kicsit táncolt lovasa alatt, de velem a kanca egész jól elvolt. Néha rázogatta a fejét, de azon kívül semmi extra nem történt. Pedig mellettünk elsuhant egy vonat, két kutyával találkoztunk, biciklis emberekkel, sínen mentünk át, de semmi. Számomra ez már csodálatos volt, hogy nem ijedős. Dombokon és meredek partokon sétáltunk, ügettünk és kétszer vágtattam is. A második vágta alkalmával lehagytuk a Western lovast és a Csődört. Amikor megkaptam az utasítást, hogy fogjam vissza, megoldottam, de a kanca úgy gondolta ő még menne, ezért oldalazva kezdett közlekedni, illetve táncolt. Egy hosszabb fő út végén odaszóltam Oktatómnak, hogy cseréljünk lovat, mert már nem bírok a kancával. Cseréltünk. Nem volt egyszerű, de hazaértünk, mondjuk nekem szerencsém volt, hiszen addigra már a Csődör kicsit elfáradt és bírtam vele. Vele is vágtáztam egyszer.
Hozzá kell tennem, hogy számomra a vágta egy élmény volt, mivel még csak futószáron vágtáztam kétszer vagy háromszor. De ilyen, hogy terepen, szabadon még nem történt. Az ominózus előzésünkkor már a beugrásnál tudtam, hogy be fog indulni. Az az erő, amit éreztem magával ragadott. Felálltam a nyeregben, rátámaszkodtam a ló nyakára és hagytam, hogy magával sodorjon az érzés. Igazán szabad voltam. Szárnyaltam a lóval. Imádtam.
A Western lovas pedig olyan igazi, tipikus lovas. Legalábbis eddig nagyon úgy néz ki. Ahogy beszél, amiket mond, a tapasztalatok, az érzései a lóval kapcsolatban, mind mind azt bizonyította, hogy vérbeli lovas.
Őszinte ember. Elmondta, hogy szerinte, semmi baj nincs a lovaglásommal, egyetlen gondom van csak: az pedig az önbizalomhiányom. Egyből leszűrte, hogy nem vagyok olyan határozott, mint kellene, és ez ebből fakad. Beláttam, hogy igaza van. Lovagolnom kell és az önbizalmamat felturbózni, aztán már semmi sem állíthat meg. Azokat a tanácsokat kaptam, hogy ne hallgassak senkire, hogy ha ezt akarom csinálni tiszta szívemből és soha ne adjam fel.
Úgy döntöttem megfogadom a tanácsát. Nem lesz egyszerű, de megpróbálom, azzal nem veszítek semmit és nagy valószínűséggel még az álmaimat is elérem.
Kezdőként olyan lovon lovagoltam, amiről azt sem lehetett tudni, hogy be van-e lovagolva, terepen pedig még nem járt az új otthona közelében. És nem történt baj. Emiatt bíztatom magam, hogy meg fogom tudni csinálni. Mert olyan nincs, hogy nem.
Holnap vagy Szombaton térek vissza ismét a kis tanyára és tanulok tovább.
Köszönöm, hogy itt jártatok!

Sziasztok!



Mindenszentek és egyebek...

Sziasztok!

Kicsit eltűntem megint, ne haragudjatok, meg mondom őszintén sok időm nem volt írni. De most megálltam egy pillanatra az élet sűrűjében és rászántam magam arra, hogy egy pár sort firkantsak Nektek!

Az elmúlt héten, a szerdai reggelen sajnos azzal kellett szembesülnöm, hogy szeretett tengerimalacom Zizi meghalt. 3 és fél év után, az örök mezőkre lépett és szerintem most is szaladgál és répát keres.. Szerettem azt a kis pofiját az biztos. Nyugodj békében kicsi Zizkó! Hiányzol!

A Mindenszentek ünnepe miatt beutaztam szülővárosomba, hogy szüleimmel karöltve meglátogassuk az elhunyt szeretteinket. Pénteken este, amikor bementem, Édesanyám nagyban beszélgetett a közösségi oldalon, amin mindenki fent van..(de minek) és összespanolt egy lovas emberkével. Olyan szinten sikerült a barátkozás, hogy Vasárnap már kint találtuk magunkat nála. Két ló, csirke, kutya, macska, disznó, gyöngytyúk,liba,kacsa,galamb.. minden, amit csak el tudtok képzelni. Az állatkert ehhez képest semmi! :D
Western lovas. Nekem szimpatikus ez a fajta lovaglási stílus, mivel szerintem sokkal természetesebb, mint az angol. Többet nem mondok ezzel kapcsolatban, pedig tudnék, de nem akarok senkit megbántani, aki esetleg az angolt űzi. Szép, szép, de hogyismondjam nekem kevés..
Alapból rabul ejtettek a lovak. Nem nagyok, de csodaszépek. Ahogy a gazdájuk állt hozzájuk és mindenhez, az is tetszett, tehát megbeszéltük, hogy le fogok járni hozzá egy héten egyszer mivel sokat kell még tanulnom és úgy gondoltam, bőven ideje elkezdeni.

Beszéltem az első Mesteremmel. Remélem emlékeztek még Rá, vele kavarodott össze a volt élettársam, Barátnőm. A Westernes azt mondta nagy cimborák, a Mester már közel sem. Azt mondta őrült és tőle csak az agresszív hozzáállást tanulhatnám meg a lovakkal kapcsolatban. Meg hogy meneküljek.
Jelentem, én azóta is ezen agyalok, hogy most ez hogy van. Az egyik azt állítja, hogy világi haverok, a másik meg közli, hogy szóba ne álljak az illetővel. Amit én leszűrtem: Valamelyik tuti hazudik. És szerintem a Mester valami okból kifolyólag, nagyon be van rágva a Westernesre amit a Westernes nem is tud. Nem csodálom, hogy nem értitek, még én sem értem. De a végére járok az biztos!!!
Szóval elmegyek nyomozónak nagy hirtelen! :D

Visszakanyarodva az múlt heti hétvégére:
Olyat csináltunk, amit 11 éve nem. Ugyanis 11 éve hagyott itt bennünket a Nagypapám. És most először volt ott az összes gyermeke, a párjaik és az összes unokája egyszerre a sírjánál. Beszéltük is, hogy biztosan mosolyogva figyel bennünket odafentről. Jó volt látni az egész családom. Jó volt ökörködni az unokahúgommal, a másikkal pedig a lovaglásról beszélgetni. Jó volt látni, hogy mind két unokaöcsém, úgy nő, mint a gomba. Jó volt pár percre elveszni Keresztapukám ölelésében és látni Keresztanyám mosolygó két szemét. Mamikám pedig szokás szerint mindent vitt a szokásos kis beszólásaival. Annyira kellett már ez. Annyira szükségem volt már a családomra. Nem voltunk együtt órákig, de ez a kis együtt töltött idő nagyot dobott a hangulatomon és feltöltött életerővel. Egyszerűen szükségem volt már rá.

A szombat estét barátnőim társaságában töltöttem, ugyanis találkoztam mind a kettejükkel. Az egyik Angliából érkezett haza, a másiknak meg volt egy kis szabadideje. Így hát kicsit beleszaladtunk ismét az éjszakába és két malibu kóla után meg egy vodka narancs után már egész jól elröhögtünk minden kis hülyeségen. Fél 2-re már haza is értem, de nem is akartam sokáig maradni, hiszen másnap is temető látogatás volt az utána levő programot pedig már említettem. Holnap meglátogatom ismét a Western lovast és majd leírom Nektek, hogy milyen élményekkel gazdagodtam és hogy igazat mondott-e a Mesterem.

Egyenlőre, ennyi!
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!!!