"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Négy napos ünnep...

Üdv Mindenkinek!

Kicsit ismét sikerült visszatérnem Hozzátok! :)

A négy napos ünnepből a 23-át emelném ki most,főleg az estét.
Szokásunkhoz híven az Irodában töltöttük az időt, jó formán mindenki aki számít. Mivel az idő kellemesen telt egyre több söröcske gurult le a torkokon.
Így hát Másik Felem belelendült a "Nem érem már meg a fecskéket!" illetve a "Nincs sok már hátra!" mondatokba aminek köszönhetően bennem folyamatosan ment felfelé a pumpa. Ismételtem magam, ugyanis mondtam a többieknek, hogy totálisan nem értem, hogy gyereket akar de közben meg meg akar halni. A haverok fogékonyak voltak a "viccre" (ami szerintem viccnek is elég meredek!) így hát úgymond adták alá a lovat, szóval mosolyogva folytatta a hülyeséget. Aztán amikor közölte velem, hogy nyugodjak meg, mert akkor sem lesz semmi gáz, ha itt maradok egyedül a gyerekkel, mert hagy ránk annyi pénzt, hogy megéljünk belőle. Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy meg szakad a szívem, olyan szinten sikerült belemásznia a lelkembe.. Aztán odanyújtotta a kezét és megkérdezte: "Meg fogod a kezem, így halálom előtt?"
Válasz nem hagyta el a számat, helyette felálltam az asztaltól, magamra kaptam a kabátom és elhagytam az Iroda területét. Kis kerülővel haladtam az utcán, és könnyes szemmel épp azon gondolkoztam, hogy most mit csináljak, menjek haza, vagy mi legyen.
Amikor elhagytam a kanyart, megláttam egy ismerős autót.
A Főnököm barátjáét. Ami a régi iskola épülete előtt állt. És megjelent a villanykörte a fejem felett. Hirtelen ötlettől vezérelve eldobtam a csikkemet és bementem hozzájuk, ugyanis épp próbáltak. Gitáron.
A srácok kicsit meglepődtek mikor megjelentem az ajtóban, de egyből megkérdezték, hogy kérek-e valamit és hellyel kínáltak,így máris a dobok mögött találtam magam. Nem tudok dobolni, nem is nagyon próbálkoztam, de a zene és a hangulat kétség kívül magával ragadott.
Körülbelül 20 perc után megjelent Másik Felem is. Ami meglepő, hogy még hazamenetelünk után sem vesztünk össze. Inkább puffogtunk magunkban mind a ketten. De attól függetlenül összebújva aludtunk el..
Másnap reggel elindultunk rokonokhoz, ugyanis Másik Felem unokatesójának az anyukájánál elromlott a kazán, illetve bojlercserére is szükség volt. Fura módon egész úton jól elbeszélgettünk. Amikor leértünk a srácok reggeli után el is kezdtek dolgozni. Így én az anyukával, Icával beszélgettem. Elszaladt a délelőtt egyből. Sok dologról lehetett vele beszélgetni és elég jól meg is értettük egymást. Kedves volt, mondta, hogy érezzem magam otthon, nyugodtan csináljam azt,ami jól esik. Ha olvasni szeretnék, van egy csomó könyv, de ha netezni van kedvem, akkor nyugodtan foglaljam be a gépet.
Elég jól elvoltam,meglepetésemre nem unatkoztam egyáltalán.
Mivel Barátnőm, volt élettársam is felhívott, és beszéltünk másfél órát telefonon, végképp nem punnyadtam be.
Délután négy körül mindennel végeztek a srácok, addigra már meg is ebédeltünk.
A szombati nap szokásos teendőkkel telt el, takarítással, ilyesmikkel.
Az este folyamán pedig elmagyaráztam Másik Felemnek, hogy miért is hagytam ott azon a bizonyos csütörtöki estén. Elmeséltem neki, hogy mennyire rosszul érintett az, amit mondott. És egyáltalán hogy gondolhatott ilyet, hogy majd elleszek a gyerekkel meg a pénzzel?! Közöltem vele, hogy nem kell a k**va pénze, nekem Ő kell, nekem Rá van szükségem. És ezért léceltem le. Mint utóbb kiderült, ugyanis a többiek elmesélték, hogy szaladgált mindenfelé, annyira keresett és azért nem jött utánam rögtön, mert azt hitte, hogy csak egy cigaretta erejére szaladok ki. Aztán meglepődött, hogy nem megyek vissza, és csak utána esett le neki, hogy elhúztam.. Mondtam neki, hogy azért mentem be Főnökékhez, mert nagyon fontos számomra a zene és mindig megnyugtat. Meg a hangulat sem volt utolsó. Úgy tűnt, megértette, amit mondok, és eddig úgy is tűnik, hogy célba is értem ezzel. Nagyon remélem, hogy ez így is marad.
Tegnap ismét horgásztunk, de sajnos nem fogtunk semmit. Attól függetlenül jól elvoltunk és a reggeli köd és hideg ellenére a később megjelenő napocska jó hatással volt ránk.

Hát röviden tömören egyenlőre ennyi!
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok! Sziasztok!

Az egyik kedvencemet küldöm Nektek, kötelező maxon hallgatni!!! ;)

Rosszkedv..

Sziasztok!

Kezdem azzal,hogy a két csajjal az ominózus beszélgetésünk óta egyszer találkoztam, akkor is úgy, hogy Hugica lehajtott fejjel ballagott befelé az istállóba. Amikor egyedül maradt, gondolkoztam rajta, hogy bemegyek hozzá és elbeszélgetek vele, de úgy döntöttem, hogy ez még teljesen felesleges lenne. Majd amikor már elfelejtődik ez a dolog, és épp valamelyik borzasztóan hatalmas problémáját fogja nekem ecsetelgetni, na majd akkor fogom elküldeni sokkalta melegebb éghajlatra! :D

A hét elején viszont zajlott egy kis idegevés.
Drága unokahugomat műtötték szívre ugyanis ő is folyamatosan rosszul volt. De súlyosabban,mint én és gyakrabban is.
Megjárta a kardiológiát, a szívultrahangot és utoljára szívkatéterezték,hogy kiderüljön mi a baj. A műtét megtörtént és amikor magához tért elmondták neki, hogy nem tudnak semmit, magyarul teljesen felesleges volt a műtét.
Teljesen kiakadtam, mikor ezt megtudtam Édesanyám jóvoltából.
Sokáig a sírást sem tudtam abbahagyni, aztán lassan sikerült megnyugodnom. Az a legrosszabb az egészben hogy most kellett rádöbbennem arra, hogy mennyire fontos nekem. Olyan mintha a hugom lenne és tényleg közel áll a szívemhez. Aggódom érte nagyon, főleg most, hogy nem tudják mi a baja...

Ez az esős és szeles idő nagyon nem tesz jót a hangulatomnak.
Bár, tegnap este az Édesapámnak sikerült feldobnia, hiszen elmesélte, hogy az az igazság, hogy Ő azt tervezte, hogy szilveszterkor össze kellene ülnünk kártyázni egy jót.Ugyanis régebben,amikor még éltek a nagyszüleim az ünnepek arról szóltak, hogy összejött a család és éjszakákat átkártyáztunk. Ez hiányzik neki. Hogy együtt legyen a család és kikapcsolódhasson mindenki. Meg is értem és nagyon jó ötletnek tartom, nagyon remélem, hogy összejön.

Szerencsére tudtam találkozni Zsóval is. Beszélgettünk egy nagyot, olyan régi szép idők feeling-je volt. Szerelmes a drágám, de nagyon úgy néz ki, hogy most már minden rendben lesz, mert szereti a srác és nem csak kihasználja. Aminek nagyon örülök. Mert megérdemli, hogy végre egy normális srác mellett lehessen.

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok!
Sziasztok!!!

Érdekes emberek...

Üdv Mindenkinek!

A nem is olyan szürke hétköznapok közül most a Szombatot fogom kiemelni Nektek.

Reggel elmentünk ismét horgászni, a kis csapattal: Kis Morgi, Pamacs, a producer haverunk és mi.
Mivel korán kellett kelnünk, a délelőtt folyamán próbáltam aludni egyet a kocsiban, de nem jött össze. Egy kis idő múlva,mikor már túl voltam egy kis olvasáson illetve eszegetésen, Morgi odaadta nekem az egyik botját.
Így hát elkezdtem úszózni. Már az első hal után majd kiugrottam a bőrőmből, ezután pedig már nem volt megállás. Nyolcnál álltam meg,mivel mentünk haza. Ebből hat kicsi, kettő pedig már kicsit nagyobb volt. :)
Amikor hazaértünk és elintéztük a szokásos tennivalókat, tiszteletünket tettük az Irodában.
Érkezésünk után nem sokkal csatlakoztak Morgiék is, ugyanis ők még egy kicsit lent maradtak a producer Úrral.
És akkor derült ki, hogy miért nem ment a többieknek a horgászat. Elmesélték, hogy amikor lement a nap, harcsák indultak el az egész tavon, csoportban vadászva. Előttük álltak meg. Ott vermeltek. Magyarul sikeresen leültünk egy harcsatanya felé horgászni.. Hát ilyen ez..

Az este folytatásában olyan szinten kiakadtam,mint a kakukkosóra.
Ugyanis megjelent a testvérpár, akikkel dolgozunk, illetve akiké a lovak az istállóban. Tudjátok, a két csajszi, úgy emlékszem, írtam már róluk.
Na most a fiatalabbik igencsak az alkohol hatása alatt állt már, amit rögtön észre lehetett venni,amint megjelent.
Beszélgettünk,egyszer csak félrehívott.
Már tudtam azt, hogy nem nálunk dolgozik,mert keveselte a fizetést és elment a Szülővárosomba fizetőképesebb munka reményében.
Mondta a magáét épp arról, hogy ha többet szeretnék tanulni, akkor amennyit csak tudok legyek a lovakkal, ismerkedjek meg velük és utána mindent megtanít majd amit kell. (Teszem hozzá, hogy mivel tavaly is minden áldott nap pucoltam a lovaikat, úgy érzem,megismertem már őket.. )
És egyszer csak kiakadt.
Elkezdett sírni, hogy arról beszélni, hogy megszakad a szíve,amiért ott kellett hagynia a lovakat, de ez így nem állapot, hogy megtette amit kért a munkáltató, lett egy lovas szakmája és ezután se veszik fel komolyabb alkalmazottnak, és még mindig milyen kevés a fizetése. Nagyon hiányzik neki a lova, stb.
Mikor kisírta magát a vállamon, megváltozott a tekintete és azt vártam mikor ugrik nekem. Akkor jött ki belőle, hogy ő tiszta szívéből gyűlöl engem, amiért átvettem a helyét és hogy jövőre én leszek odabent a főnök. Ez is csak azért van mert idézem: "Jó helyre házasodtam!" (Itt éreztem, hogy kezd eldurranni az agyam,mert ez volt az a pont,ahol nem kellett folytatni. )
Megjelent a nővére, ez volt, szerintem mind kettőnk szerencséje, különben egymásnak ugrunk. Mivel elment telefonálni, tudtam egy pár szót váltani a nővérével. Rögtön meg is kérdeztem hogy tényleg ennyire utálnak-e? Mire csak nézett rám, nagy szemekkel, majd elmondta, hogy ne foglalkozzak a hugával, mert féltékeny, amiért nem tudott ott maradni ahol volt. De különben is majd 23 évesen tartsa el magát, mivel eddig a nővére tartotta el és egy forintot se adott bele a rezsibe. Jah és nem kellett volna ennyire belesz@rnia az egészbe, ahogy tette.
A hugica is leállt és vigyorgott mint a tök,egyéb beszólása már nem volt.
Csatlakoztam Másik Felemhez, aki rögtön látta, hogy valami nem okés velem. Elmeséltem hát neki, a történteket, mire közölte hogy megveri. Természetesen nem hagytam. Megivott még egy sört és mentünk is haza.

Meg mondom Nektek őszintén, még másnap délelőtt is ezen agyaltam a következő okok miatt:
- Borzasztó rosszul esett. Nem is az, hogy gyűlöl,mert az különösebben nem érdekel,nem kötelező engem szeretni. Meg amúgy sem lehetünk jók mindenkinek.. AZ a bizonyos mondat esett annyira rosszul. A jó helyre házasodtam.. Úgy kerültem oda a munkahelyemre, hogy még nem is ismertem Másik Felemet, hanem hajtottam az állást és hála istennek megkaptam, azóta is ott vagyok. Lehet, hogy abban már benne van Másik Felem keze, hogy hosszabbítottak, de ez meg olyan dolog, hogy senkinek nincs ehhez semmi köze, ha meg annyira tiltakoztak volna ellenem, csinálhattunk volna akármit, nem kerültem volna vissza.
- Mindig megtettem a tőlem legtöbbet tellhetőt a lovaikért, a mai napig imádom őket és valahogy mindig azt nézem, hogy a legjobb legyen neki.
- Engem hívott, amikor volt valami gond a munkahelyen és Másik Felemmel rendszerint meg is oldottuk.
- Úgy gondolom, nem tehetek arról, hogy neki el kellett mennie szeretett lovától, a pénzhiány miatt, nem is értem, hogy miért engem kell ezért "büntetni"...
- Soha nem bántottam őket semmivel sem, sőt elég sokat beszélgettem is mind kettejükkel, hol a lovakról, hol másról.

Ezek után kérdem én. Ezt érdemlem?
Azt eddig is tudtam, hogy lenéznek. Sőt inkább úgy fogalmaznék, hogy hülyének néznek, mivel én nem tudok annyi mindent MÉG a lovakról mint ők és nekem nincs lovam.
De azt nem tisztelték soha, hogy engem is hajt a lovazás utáni vágy, a tenni akarás, hogy idővel jobb és jobb lovas legyek és lovak között lehessek.

Mindenesetre a hugicának nem maradok adósa. Eddig tűrtem, hogy néha úgy néznek rám, mint a koszos kutyára, és susmusolnak mikor elmegyek előttük, illetve, hogy néha olyan hangnemben beszéltek velem, hogy a kutyámmal szebben beszélek...

Érdekes beszélgetés lesz, ha legközelebb találkozni fogok vele az biztos. El fogom neki mondani, hogy ez nagyon nem így működik. Mert egy szállal sem különb mint én,sőt. Ezt most nem folytatom, a lényeg, hogy tudok olyan dolgokról is, amiról nem kéne..
Azzal tisztában vagyok, hogy elő fogja nekem adni a ma született bárányt, hogy ő nem emlékszik semmire,nem akart megbántani és nem is így gondolja stb..
De mondhat már akármit. A közmondás is úgy tartja, hogy részeg ember mond igazat.
Nem fogom engedni, hogy lekezeljen, hogy azt gondolja, azt tehet amit akar.
Fel kéne nőni....

Köszönöm,hogy itt jártatok!!!
Sziasztok!

Sztrájk..

Sziasztok!

A héten a munkahelyen kisebb izgalmak merültek fel, mivel lejárt a szerződésünk a tegnapi napon. De már szólt a Főnököm, hogy hosszabbítani fognak, de pl. Másik Felemnek nem szólt senki csak ma.Így nem mentünk dolgozni, de amúgy is volt annyi dolog otthon, hogy nem unatkoztunk...

A tegnapi napon hajnal négykor már pattantunk ki az ágyból, hiszen közös baráti megbeszélés után elindultunk országunk egyik folyójához, horgászni.
Két autó, 5 ember ( A Főnököm, Kis Morgi, A producer barátunk illetve mi)  és rengeteg horgászcucc.
Az út háromnegyedén mi haladtunk elöl. Egy faluban kis vásárlás után a többiek léptek az élre, mi Másik Felemmel követtük őket. Végignéztük a napfelkeltét, majd szépen lassan megérkeztünk a célponthoz.
Kipakoltunk,majd mindenkinek reggeli. Kapások még a reggeli órákban voltak, de utána már nemhogy nem a víz,de még a kapásjelző sem mozdult meg még véletlenül sem.
Rengeteg beszélgetés, fűben alvás, illetve olvasgatás után elindultunk haza. Beugrottunk egy szomszédos faluba, ugyanis fagyiztunk egy jót, a producer barátunk által.
A cukrászdában kicsit sem meglepő módon sikerült megnyílvánulnunk. Mindenki kikérte, amit szeretett volna, majd kinn a teraszon leültünk.
Ekkora már megjelent Kis Morgi is, ugyanis meglátogatta a sarkon lévő kis bisztrót, amíg mi válogattunk a fagyikból.
Elmesélte, hogy teljesen ki van akadva. Ugyanis bement a bisztróba, mire a pultos csajszi megkérdezte tőle, hogy kér-e étlapot. Erre Morgi reakciója:
"Úgy nézek én ki mint akinek étlap kell?? Sört adjál!!"
A sztorin jót derülve mindenki nekiesett a saját kis fagylaltkelyhének, közben jókat nevettünk,és mire már mindenkinek elfogyott a kis desszertje és már csak én maradtam,nekem sikerült alakítanom.
Ugyanis rákötött a csoki a kehely oldalára, amit én úgy próbáltam meg eltávolítani, hogy elkezdtem feszegetni a kanállal. Az első darabbal még semmi probléma nem adódott, de a második konkrétan kirepült a kehelyből és a mellemen landolt.
Levettem és olyan szinten elkezdtem nevetni, hogy még a könny is kicsordult a szememből,aztán nagy nehezen sikerült megennem, de teljesen kikészültem! :D
Morgi megint beadta az ívet,ugyanis amikor felálltunk és elköszöntünk, nagy hangosan bekiabált a pultos csajnak, hogy "Csókolom!"
Mire én röhögőgörcsöt kaptam és az úton alig tudtam átmenni. Még pár perc múlva is ezeket röhögtünk, amikor megálltunk...
Különben nem is én lettem volna, ha nem csinálok semmi ökörséget az úton! :D :D

Szokásomhoz híven a vacsora utáni cigarettámat szívom, elnyúlva az ágyon, amikor a szoba másik végén megjelenik Másik Felem. Behajtja az ajtót. Következtetés: Akar valamit..
A szemem tágra nyílik és csak nézem, ahogy halad az ágy mellett egyre közelebb hozzám, majd mellém fekszik. Körülbelül a fél szál cigit elnyomtam, amikor megállt egy érzékeny pontomon a keze...
Fölémhajol, majd gyorsan elindul lefelé és a bugyim már rajtam sincs. Azt gondolom, kemény vagyok és nézem, de most nem megy. Hozzámért. A nyelvével. És nem bírom.
Fejemet a párnára hajtva kapkodok levegő után, és pár perc után már rám szakad a plafon. Pár perc és megtörténik ismét.
A szememet nem tudok kinyitni, de attól még hallom, ahogy lágy hangon megszólal:"Jó volt?"
Közlöm vele, hogy nagyon ,de szerintem ezzel tisztában van.. De nekem is szokott kelleni a megerősítés, szóval elnézem.
Ismét fölémhajol, majd már keményebb dolgot érzek a lábam között, mint a nyelve. És megszűnök létezni. Csak vergődöm, a szememet továbbra sem nyitom ki, és valahogy nagyon úgy tűnik, hogy nincs valami sok oxigén a szobában......
Pózváltás, mire az oldalamra kerülök és már kínomban, a második plafonrámszakadáshoz közeledve már a lepedőt harapom. Lehet, már ki is haraptam. Nem mintha érdekelne.
És újabb vergődés, a hangom elcsuklik, úgy érzem szét robbanok. A vér izzik az ereimben és teljesen elvesztem a fejem. Kicsit sem bírok magammal.
Harmadik világvége. Szabálytalanul veszem a levegőt,és érzem, hogy szorosan magához szorít. Beszélni is alig tudok és még mindig csak a szemhéjam mögül nézem a világot....

Köszönöm hogy itt jártatok!
Sziasztok! ;)