"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Say it right..

Telnek a napok,ahhoz képest, még elég gyorsan is.
Tegnap megjártam a várost, aztán délután tanulás illetve pihenés következett. Úgy volt,hogy felmegyek megint barátnőmhöz, ugyanis amikor a múltkor fent voltam,akkor kicsit lelkisre sikerült a beszélgetés. Megkérdeztem tőle,hogy mit érez, az exe iránt, vagy egyáltalán miért van ott. Erre mondta,hogy nem tudja. Magyarul fogalma nincs arról,hogy mit tesz,vagy hogy mit akar most. Teljes káosz van odabent a lelkében.. Olyan mintha elmenne mellette az élet ő meg csak lenne.
A lényeg,hogy tegnap nem jutottam fel hozzá, mert elment az exével kocsikázni és elvoltak egész nap. Ezt megint nem értem,mert nekem még azt mondta Kedden hogy nem vonzódik hozzá és nem is szereti. Akkor miért megy vele? Meg egyáltalán miért van vele? Baj van itt,nem is kicsit. Megpróbálok neki segíteni, mert ez így nem állapot...

De közben még egy másik oldalon is káosz van. Ugyanis az a haverom, akitől volt barátnőmnek a pici,na ő sincs a toppon lelkileg. Sőt, a béka se**e alatt több száz méterrel,ahogy mondani szoktuk ilyen esetekben. Olyan dolgokat mondott el nekem, hogy csak lestem. Hogy már több éve nincs önbizalma és néha még az is gondot okoz,ha meg kell szólítania egy idegent. Őőő.. lesz itt is munka nem is kevés.
Egy volt osztálytársammal is így voltunk. Szegénykémet sok csalódás és fájdalom érte a suliban is meg a magánéletben is és összeomlott de totálisan. Másfél évig beszéltem neki,hogy ne csüggedjen nem lesz semmi baj, de hál' istennek hatott. Azóta is jól van.
Úgyhogy holnap még mielőtt kimennék Másik Felemhez,megyek ehhez a haverhoz kicsit elbeszélgetni vele, és valahogy megpróbálni felszedni a padlóról.. Nem lesz egyszerű...

Az éjjel ismét alig aludtam.. Amikor sikerült valami csoda folytán álomba szenderülnöm érdekes álomba csöppentem. Megint Másik Felem Apjával álmodtam, Apósommal, aki már nem él.. Beszélgettem vele.. Még én is furcsáltam a helyzetet mert annyira élethű volt az egész, hogy azóta azon gondolkozom,hogy valóban csak álmodtam-e. Azért fogalmaztam úgy,hogy megint vele álmodtam,mert ez már nem az első alkalom volt. Megálmodtam azt is,ahogy meghalt, hogy mi történt előtte. Brutális volt.. Amikor elmondtam Másik Felemnek közölte velem,hogy ez így volt. Igaz volt az,amit én megálmodtam. Utána álmodott vele Anyósom is.
Az érdekes még a sztoriban az,hogy amikor lent voltam most hétvégén, egyik este határozottan éreztem,hogy valaki figyel a szobaajtóból, de amikor odafordultam nem láttam semmit. Ha az ajtóval szembe feküdtem sem láttam semmit. Csak éreztem. Azt viszont nagyon.. Tudtam,hogy néz.. És nem ijedtem meg.. Lehet hogy Apósom lett volna az?
Hát nem tudom mi lesz,de álmomban is azt mondta,hogy azért keres engem, mert én vagyok a kapcsolattartó közte és a családja közt. Még mindig futkos a hátamon a hideg. Magyarul akkor még keresni fog. Kíváncsi vagyok rá nagyon...
Még nem mondtam el Másik Felemnek sem, mert ma még nem beszéltem vele, de kíváncsi vagyok arra is,hogy Ő mit fog erre reagálni.. Érdekes az biztos..

Láss csodát, láss ezer csodát..

"A szél fúj új napot a régi égre,
a szél fúj szerelmet az infarktus helyére,
a szél fúj, új életet fúj belém is,
hurrá működik a képlet mégis!!!" 

Hallottam a rádióban, egy Kaukázus zene, véleményem szerint el lett találva! ;)

Pénteken megint meg kellett hogy látogassam a fogorvost, de nem volt semmi félelmetes benne, csak kimosta. Egy pár perc volt az egész és már ki is szabadultam. Ma kell visszamennem.. De úgy vagyok vele,hogy ha kell,megyek én minden nap is,csak minél hamarabb legyen már kész a fogam.. Nem fáj már egyáltalán, csak akkor is idegesítő mikor nem rághatsz,csak az egyik oldalon, mindig tömd be vattával a fogad,ha valamit enni akarsz,meg egyáltalán nem túl jó érzés,hogy van egy hatalmas lyuk a fogadban...
Csak tudnánk már vele haladni...

A délután folyamán ismét nyakamba vettem a nagyvilágot, ahogy szoktam. A busz ablakán izgatottan figyeltem az elsuhanó fákat,házakat és embereket, közben pedig nem tudtam másra gondolni,csak arra,hogy nemsokára már Vele leszek.. Fel voltam dobva,nem tagadom. Egy jó ismerősömmel utaztunk, így megint gyorsan eltelt a menetidő. :)
Kiértem. A busz megfordult. Leszálltam,de már a buszon megláttam a fekete Ignist, amire mosollyal reagáltam. Hátradobtam a táskám,majd beültem Mellé és egy csókot az ajkára lehelve próbáltam vele tudatni,mennyire örülök neki. :)
Akkor irány az Iroda. Megint szokásos arcok, és mosolyok fogadtak,amint beléptem az ajtón. Általában ilyenkor már megnyugszom. És felfogom,hogy már nem otthon vagyok, nem kell gondolni a bajokra és elkap egy olyan fokú nyugalom,amit eddig nagyon ritkán éreztem. Mellette ülök, belenézek a szemébe, rám mosolyog, és érzem ahogy a boldogság érzése ismét a hatalmába kerít. Magát az érzést is nagyon de nagyon szeretem, de még jobban szeretem azt az embert, aki ezt okozza. :)

A szombati nap nosztalgiázással, állatok közti mászkálással, jóslással és nagy beszélgetésekkel telt. Ja,meg tortakészítéssel. Szülinaposokat ünnepeltünk ugyanis este az Irodában és hogy néz ki egy ünneplés torta nélkül na. ;)
Két asztal köré gyűltünk, a társaság, akik két embert ünnepeltek. Sokan voltunk,úgy kellett összébb húznunk magunkat, de a családi hangulat fennállt. Iszogattunk, rengeteget nevettünk, (volt olyan pillanat is mikor már rendesen sírtam :D ) hógolyóztunk is, és egyszerűen élveztük,hogy jó társaságban vagyunk és élveztük az életet,megéltünk minden egyes pillanatot. Új barátnőm, Zsó, sokat telefonált, természetesen egy hím nemű egyénnel, már reménykedtem benne,hogy hátha valami jó fog történni, de 40 perc beszélgetés után kiderült,hogy nagyon úgy néz ki, a srác nem nagyon tudja mit akar. Ezért Zsó úgy döntött nem törődik vele, legalábbis ma este nem és elkezdte tényleg jól érezni magát. Társra is talált az egyik szülinaposunk személyében, turbózták egymás hangulatát rendesen.
Olyan fél 12 körül adtuk fel a harcot és mentünk HAZA.

A vasárnap tipikus vasárnap volt. Átaludtuk a napot. Élveztem, hogy Vele lehetek. Néha ismét elveszve a szemeiben csuktam be nyugodtan a szemem és szóltam az agyamra,hogy fogd fel végre,hogy megint boldog vagy!!! Komolyan leírhatatlan ez az érzés.. Nem tudom szavakkal elmondani,mert nem egyszerű.. sőt lehetetlen!
Ebéd után néztük a tévét,majd mind a ketten úgy döntöttünk elégetjük a kalóriákat, amiket elfogyasztottunk az ebédnél. Ennek egy nagyon kellemes formáját választottuk...Én kerültem felülre. Ráhajoltam. Hallottam,ahogy sóhajt. Ránéztem, ő is kinyitotta a szemét,majd megszólalt: "Nem jó?" Kicsit hunyorítottam, majd mondtam neki,hogy "Dehogynem!Nagyon is!".Mire mosollyal az arcán egy "Akkor csináld!" mondat hagyta el az ajkát. Ezzel annyira beindított,hogy az elmondhatatlan.. Imádom,mikor ilyeneket mond. ;)

Este megkértem rá,hogy masszírozza meg a derekam, mert valamilyen okból kifolyólag iszonyatosan fájt. A hasamra fordultam és már éreztem is a kezét a derekamon. Meleg volt, sőt már szinte forró. A masszírozás lassan simogatásba, majd cirógatásba ment át, a keze pedig lassan indult el lefelé. Csukott szemmel sóhajtottam fel és a hajába beletúrva tudattam vele,hogy részemről azt csinál amit akar. Megfordultam, hanyatt feküdtem. A keze pár pillanatig felfedezte,hogy hol érzékeny a combom, majd óvatos és gyengéd mozdulatokkal megtalálta legérzékenyebb testrészem. Megremegtem. Végigsimítottam a hátát, majd becsuktam a szemem és úgymond hagytam magam sodródni az árral. A keze mellé a nyelve is társult és én ebben a pillanatban gondoltam azt,hogy kikészülök. Az izmaim megfeszültek és testem kis remegéssel tudatta Vele, hogy ezt most nagyon eltalálta. Sóhajaim egyre szaporábbak lettek, minden egyes porcikámmal élveztem és éreztem ahogy eluralkodik rajtam a vágy, hogy az övé legyek. A testem felforrósodott és egyre jobban akartam. Őt akartam. Most.
Fölémhajolt és egy apró kacér mosollyal és csillogó szemeivel biztosított arról,hogy Ő is legalább annyira kíván engem mint én Őt. Lassan lettünk egyek. Becsukta a szemét én direkt nem. Pedig be szoktam de most nem. Látni akartam. Minden rezdülését, minden arckifejezését. Tetszett amit láttam. Szinte minden gondolata kiült az arcára. Néha rám pillantott, majd mikor észrevette,hogy őt figyelem elmosolyodott és újra becsukta a szemét. Beletúrtam a hajába. Megcsókolt. Az ajka forró volt és puha, hihetetlenül élveztem ahogy az ajkaimhoz ért. A nyelve táncot járt az enyémmel és a karjai közt egyre jobban éreztem,hogy már nem vagyok ura a testemnek. A vágy vezérelt csak és a szerelem. A testem a lelkemmel együtt lángra kapott,ébren álmodtam. Boldog voltam.

Tegnap elkísértem ultrahangra. Időpontra mentünk, de így is vártunk több mint egy órát. Nem találtak nála semmit. Ez rendben is lenne, csak így nem tudjuk mitől fáj megint az epéje és miért van egyre többször hányingere. Féltem nagyon.

Itthon lézengek, lassan összeszedem magam,elindulok a fogorvoshoz,aztán barátnőmhöz. Ránk fér egy kis dumcsi. Aztán suli. De jó óráim lesznek, úgyhogy jó lesz ez a nap.
Pár nap múlva pedig ismét eluralkodhat rajtam a fokozódó boldogság.. :)

Elmélkedés..

Végre Péntek van kitörő örömömre! ;)Amikor utoljára ide írtam ott tartottunk,hogy mentünk Barátnőmért a kórházba. Na ez meg is történt. Hazavittük, nem volt semmi gond és vele voltam amíg az exe hazaért. Beszélgetett, olyan kicsit kóma volt, de úgy látszott,hogy még hat nála az altató és ezen kívül semmi baja nincsen. Hazaért az ex. Erősködött,hogy hazahoz. Mondom legyen. Na ezt nem kellett volna.. Végig amíg hazaértünk és még a ház előtt is azt hallgattam,hogy nem tudja melyikünket bassza le jobban,amiért mi össze mertünk költözni, mert ha az nincs akkor ennek a műtétnek sem kellett volna megtörténnie. Meg,hogy ő hallotta Barátnőmtöl, hogy mi már babát szeretnénk Másik Felemmel, és közli,hogy jó lenne ha átgondolnám,hogy elég biztos-e a kapcsolatunk,ahhoz hogy baba legyen. Közöltem vele,hogy ehhez az ég világon semmi köze nincsen,jó lenne ha leállna. Be is fejezte, ki is szálltam a kocsiból. De én voltam olyan ideges.. Hogy a büdös francba meri egy utolsó, paraszt alkoholista megmondani nekem azt,hogy én mikor szüljek gyereket meg kinek? Hát ki az atya úristennek képzeli ez magát, hogy bele mer ebbe ugatni?? Hát gyerekek..
Reggel megint megjártam a fogorvost, de csak átmosta,semmi extra nem volt. Azt mondta szépen gyógyul. Kedden kell visszamennem,de már alig várom,hogy készen legyen és megint vigyoroghassak...
Össze kéne lassacskán szednem magam.. A busz indul és ismét elengedhetem egy pár napra minden gondom,meg minden olyan dolgot ami itthon idegesít. Na hajrá!!Búcsúzásul egy idézet,engem kissé megfogott:


"Olyan természetes volt minden, ami kettőnkről szólt. Tudta azt, hogy félelmekkel, démonokkal küzdök, ha arról van szó, valakivel együtt, párkapcsolatban éljek. Azt mondta: "Nem tudom, hogy lesz, nem tudom, mi lesz. Egyet tudok csak. Veled akarom megélni ezeket a pillanatokat, hogy segíthessek átvészelni őket." Gyönyörű ajándékot kaptam Tőle. Két szárnyat, amik óvnak minden percben és magasba repítenek. És kaptam két szárnyat saját használatra, hogy én is repülhessek. Szavai megnyugtattak és erőt adtak. Érezte, és tudta, hogy bár erős az érzelmi hullámzás, az ő támogatásával mégis sikerülni fog kialakítani egy EGYSÉG-et az együttélésben. Egy valamit "felejtettem" el. Hogy ő is ember, mint én. Hogy miközben engem véd, és él át velem mindent, aközben Ő maga is formálódik. Ő maga is ugyanúgy megkapja a tanításokat, ahogy én. Hiszen nem véletlenül kerültünk össze. Nem vettem figyelembe azt, hogy férfiként másképp viszonyul dolgokhoz, mint én nőként. Nem vettem figyelembe, hiszen nem tudtam róla, hogyan kell IGAZÁN nőként és férfiként viselkedni. Nem tudtam, mert minden párkapcsolatomból magam léptem ki önként, amit büszkén meséltem másoknak. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire rájöttem, ez nem büszkeség, hanem félelem. Félelem attól, hogy szeretnek, és attól, hogy szeretnem kell."

A félelmetes,hogy tényleg így van.. De most már kezdem kapizsgálni,hogy IGAZÁN Nőnek lenni! ;)

Szürke hétköznapok..

Hát tényleg szürke,mert ez az esős, borongós idő nem egy hangulatfeldobó dolog...

Túl vagyok a fogorvoson, Pénteken mehetek vissza,mivel megszívtam.. Ugyanis a fogamat már csak úgy lehet megmenteni,ha gyökérkezelik... Mikor ezt közölte velem a doki,azt hittem elájulok.. Pont nekem..Akinek világ életében olyan volt a fogorvos,mint a legrosszabb álma...Beleegyeztem,mivel sok választásom nincsen, lassan 23 évesen nem fogom kihúzatni a fogam..
Leérzéstelenített.. Kiültem barátnőmhöz a váróba,majd elkezdtünk ökörködni,mivel nagyon flash érzés volt,hogy nem érzem a fél arcom.. :D :D
Ezútán fúrás, reszelés, öblítés,minden amit csak el tudsz képzelni, de én ebből hál' istennek semmit nem éreztem. Konkrétan majd bealudtam. A kellemetlen része ennek az egésznek az,hogy nem rághatok a bal oldalon, és minden étkezés előtt be kell tömnöm a kezelt fogamat egy kis vattadarabbal, mert most ott van egy lyuk és hogy nehogy belemenjen valami kaja.. gondolhatjátok.... -.-
Hétfőn este bőgésig fajultam,mert annyira fájt a fogam,hogy szó szerint elviselhetetlen volt. Éjfélig szenvedtem, aztán elfáradtam és elaludtam. Azóta csak néha fájdogál de ezek semmik a Hétfő éjszakához képest.. Nem tudom mikorra lesz kész, de az biztos,hogy már alig várom...

Tegnap bevittük barátnőmet a kórházba.. Befektették,de én még a folyosóra sem mehettem be.. Azután hazajöttem, de egész nap folyamatosan tartottuk a kapcsolatot telefonon.. Ahhoz képest ami történik most vele, egész jól viseli. Ma már hívott, túl van a műtéten, nemsokára megyünk is be érte a kórházba. Velem lesz délután, amíg az exe dolgozik. Hát kíváncsi leszek,hogy majd délután hogy lesz...

Már csak kettőt kell aludni, és mehetek HAZA.. remélem gyorsan el fog menni. Nagyon hiányzik Másik Felem.... :(

Megint csak Hétfő...

Megint itthoni,városi légkör.. nem a kedvencem.

Pénteken újfent összepakoltam,majd a városnak búcsút intve elindultam,ahova szoktam! ;)
A buszon találkoztam új barátnőmmel, együtt mentünk hát az Irodába, találkozni az ismerős arcokkal és kicsit lehűteni magunkat egy kis Radlerrel. Nem voltunk olyan sokáig,hiszen csak haza kéne menni,hogy Anyósommal is találkozhassak! :D
Másnap délelőtt meglátogattam a volt munkahelyem, a barátokat és a lovakat.
Aztán ismét Iroda, csakis a változatosság kedvéért. Ebéd után szokásos szieszta, majd hozzáfogtam sütni. Kinder Bueno készült, kicsivel több,mint egy óra alatt készen is lettem vele, hála istennek finomra sikerült. Este az Irodába vittünk kóstolót is, mindenkinek ízlett,aminek nagyon de nagyon örültem. Előtte vadpörköltet ettünk,mert a nagy Morgoncnak most volt a születésnapja, úgyhogy családias légkörben mindenki elfogyasztotta az adagját. Körbenéztem, és boldogsággal töltött el a tudat,hogy olyan emberek között lehetek, akiket szeretek. Tényleg olyanok voltunk,mint egy nagy család. :)

A tegnapi nap folyamán az idő szomorkás volt, de a hangulatunkra ez nem tette rá bélyegét. Szaladgáltunk kint az állatoknál, legeltettünk, játszottam a kutyával,ökörködtünk és nosztalgiáztunk egy kicsit. Másik Felemmel beszélgettünk arról,hogy miket csináltunk még a kapcsolatunk elején, amikor még enyhe kifejezéssel élve tilosban jártunk. Hányszor bújtunk el minden idegen szempár elől, pár lopott csókért.. Annak is megvolt a varázsa, de sokkal jobb,hogy nyugodtan sétálhatok mellette,foghatom meg a kezét és csókolhatom meg anélkül,hogy azon kellene gondolkoznunk,hogy Jaj,ugyan ki lát meg. De azt meg kell hagyni,hogy megküzdöttünk egymásért. Nem is kicsit..

Húzós hetem lesz, ma délután mehetek a fogorvoshoz, amitől iszonyatosan félek.. Holnap iskola,meg barátnőmet visszük be a kórházba, Szerdán műtik.. Csütörtökön ismét suli,aztán máris eljön a Péntek,ami az én napom, mert visszatérhetek oda, ahol önmagam lehetek és boldogan nézhetek annak az embernek a szemébe,akit annyira,de annyira szeretek... <3


Történések..

HellosziaMindenkinek!!!
Ismét sűrű elnézéseteket kell kérnem,amiért ilyen csúnyán eltűntem.. De most végre időm is van és az Édesanyámat is sikerült kicsit kitúrnom a gép elől,úgyhogy kihasználom az alkalmat.. Mondjuk van is mit írnom,az biztos.

Hol is kezdjem?
Talán ott,hogy tudjátok van az a barátnőm,akivel laktam, na most ő teherbe esett. Nem most tudtuk már meg..Múlt héten vele szaladgáltam a kórházba a dokikhoz,mert nem akarja megtartani,ugyanis egyrészt,nincs hova szülnie,másrészt a sráccal,akitől van a kicsi egy hónapja vannak együtt.. És igencsak érdekes lenne...
Én mindig tartottam magam ahhoz,hogy segítsek a barátaimnak. Mindig lehetett rám számítani,erre nagyon oda is figyeltem. De valamit akkor sem értek.
Az hogy van,hogy ismerem barátnőmet bölcsis korunk óta. Együtt élt az exével, több éven keresztül, nekem nem volt szívem csücske a csávó,a folyamatos alkoholizálása illetve önmaga magasztalása miatt. De nekem is felakad a szemem,amikor barátnőm közli,hogy hát ő több napot ott töltött a csávónál és sokat beszélgetnek meg mittudomén.. O.o Mindezt úgy,hogy két hete még szerelmes volt abba a srácba,akitől van a csepp...
De a legszebb a dologban az,hogy most hétvégén,amikor kint voltam Szerelmemnél,beszéltem bnőmmel telefonon és közli,hogy azt mondta neki ez a bizonyos ex,hogy szerinte én tehetek erről az egész teherbeesősdiről,mert én csaltam ki barátnőmet faluba,hogy lakjon velem...és hogy pont attól félt a csávó,hogy majd bnőmet felcsinálja egy idézem: "Falusi paraszt!"
Szépen meghallgattam ezeket a csodás dolgokat és most jön az én véleményem:
1. Amikor összeköltöztem barátnőmmel mondtam neki,hogy én nem mehetek el onnan,abból a faluból,a munkahelyem miatt, azt mondta semmi gond nincsen,ő amúgy is szeret ott lenni,oda akar jönni. Nem fogtam a fejéhez fegyvert, nem rángattam el,hogy "Te márpedig itt fogsz lakni!" innentől fogalmam sincs,hogy miért az én hibám lenne az,hogy neki sikerült teherbe esnie.......
2. Számomra mindig azt tanította az Édesanyám,hogy ne azt nézd,hogy valakinek mennyi iskolája van,hanem hogy miket tesz,hogy milyen ember. Nekem sincs diplomám,sőt nem is lesz. Édesanyáméknak sincs,a páromnak sincs,de EMBEREK vagyunk. Akik tudtak harcolni az életben és kiállunk egymásért is,meg magunkért is. Sőt,én jobban érzem magam falun, mint városban,pedig városban nőttem fel. Összegzés: Nekem ne magyarázzon egy olyan ember,aki szerint,ha nincs valakinek diplomája, az egy senki. Az embereket szerintem nem ebben mérik. Ugyanis nagyon is lehet ember egy olyan személy is,akinek nincs diplomája,vagy falun lakik. Mivel különbözik egy diplomástól? SEMMIBEN!!! Sőt a diplomásoknak a 80%-a bunkóbb,mint a parasztok a falvakban... Tisztelet a kivételnek,természetesen!!
Nagyon de nagyon felháborított ez az egész...De mellette vagyok,mert ez a dolgom. Csak az jár a fejemben,hogy segítenem kell neki, mert nem hagyhatom hogy egyedül csinálja ezt végig, mert az,hogy egy nőnek el kell döntenie azt,hogy elveteti a babáját, nagyon durva dolog. Egy nőnek nincs ennél rosszabb szerintem. Nem is folytatom...

Nálunk babafronton ismét semmi,ugyanis ma reggelre meglepett a havi baj, két és fél hét késés után.. No comment...

Délelőtt meglátogatok egy tanyát,ami itt van a város szélén, munka illetve,lovaglás reményében. Szurkoljatok hátha sikerült fakítanom valamit!!! ;)

A múlt hétvégém ismét csodásan telt. Szombaton egész nap Szívecském mellett voltam. A szomszédnál, az állatoknál az udvaron,a volt munkahelyemre is bementünk, szóval kísértem mindenhova. Nagyon élveztem,hogy ott lehetek mellette. Szombaton este aranyosan megkérdezte,hogy muszáj-e hazamennem Vasárnap. Mondtam neki,hogy nem muszáj,úgyhogy hatalmas örömre maradtam is. Viszont volt egy pillanat amikor felhúzott. Soha nem volt még ilyen:
Beszéltük barátnőmmel, (mert nagyon összehaverkodtam drága kis falumban egy csajszival :D ) hogy hogy is történnek a dolgok a mai világban és mondtuk,hogy kiszámíthatatlanok a nők. Erre megszólal az Uram,hogy:" Látod,mondom én,hogy el fogsz hagyni!"
Az agyam olyan lett mint az EKG,amikor kisimul komolyan. Hát nem hiszem el.. Ugyanis ezt hajtja állandóan. Hogy majd elhagyom. A másik meg,hogy majd meg fog halni. Ó Édes Istenem...
A válaszom az volt, hogy ne hasonlítson másokhoz,mert én ÉN vagyok..  5 hónapja vagyunk együtt és ilyenekkel fáraszt. Összehasonlít másokkal mikor tudja,hogy nem vagyok olyan. És ez fáj. Meg az is fáj,mikor ecseteli,hogy ő milyen vén sz*r..Igen,sokkal fiatalabb vagyok,mint Ő. De tisztában voltam a korával,amikor összejöttem vele. Pont azért akartam vele lenni,mert nem érdekel a kora, másrészt meg nem néz ki 46-nak. De ő is tudta,hogy én hány éves vagyok, akkor meg hagy ne kelljen már állandóan ezt a két dolgot hallgatnom. Ez az el fogom hagyni is.. Ő is elhagyhat engem akármikor. Pont azért mert egy suttyó kis takony vagyok hozzá képest. Igen,én is gondolkodok rajta néha,hogy lehet,hogy elhagy,de nem mondom,mert elhessegetem azzal,hogy reménykedem,hogy velem marad. Sőt én is meghalhatok akármikor. Ki tudja,lehet holnap,ha megyek ki hozzá,elcsap egy busz.. Soha nem lehet tudni.
De Nyuszika, ez úton üzenem,hogy szeretlek,imádlak, de amikor ezeket a hülyeségeket hallgatom,az nekem fáj és bánt. Még ha viccből mondod is. Amikor már huszadjára mondod, eltűnik belőle a vicc...Úgyhogy ne gondolkodj ökörségeken,mert felesleges.Neked sem jó,meg nekem sem, szóval tessék ezt befejezni,és fogd fel végre, hogy senkit nem szerettem még ennyire mint Téged és soha nem foglak elhagyni,mert Te vagy a legjobb dolog az életemben. Nem beszélve arról,hogy hihetetlen módon ragaszkodom hozzád és szükségem van Rád.Amúgy is: Boldog vagyok melletted, biztonságban érzem magam,ha ott vagy és nagyon szeretlek! Akkor meg miért hagynálak el?? Bolondmanó...  Imádlak!!! <3

Köszönöm,hogy elolvastátok!!! :)

:)

"Most minden másképp lesz,elhiszem..
Minden másképp lesz, úgy akarom..
Most minden másképp lesz,nem csak ígérem..
Most minden másképp lesz!!!"

Furamód jó kedvem van. Már napok óta nem volt. Nem mintha nem élvezném,csak most rendesen furcsa! :D
Pedig Az Édesapámnak reggel sikerült megint egy pár pillanatra felidegesítenie, de azóta már úgy döntöttem,hogy lesz**om!
De egyébként unom már. Hogy minden egyes áldott nap be van csiccsentve. Ezzel nem lenne problémám,komolyan. Mert igya meg minden nap azt a kicsit. Ha nem lenne tőle hülye. De ő olyankor teljesen kifordul magából és nem értem,hogy mégis mi az oka annak,hogy ezt el kell játszanunk minden nap. És akkor még jön,hogy adjak neki pénzt. Na persze,majd még én adok neki hogy el tudja inni.

Jól érzem most magam. Olyan kiegyensúlyozottnak.Jól érzem magam a bőrömben. Holnap végre találkozhatom Szerelmemmel és mehetek HAZA. Alig várom..

Filozofálás és tanulás..

Tegnap elkezdődött számomra is a sulis időszak,kezdtünk kapásból egy kis magyar vizsgával,de csak,hogy érezzük a törődést. Érvelő fogalmazás.Nyugodtan megmondhatod a véleményed,hiszen szinte nincs is rossz megoldás. Ezt már szeretem! ;)
A mai napot is tanulással kezdtem,mert holnap matek,angol majd történelem vizsga vár ránk. A töri sima ügy,de a matekkal meg az angollal bírkoznom kell. Még az angollal annyira nem is,de a matek valami borzasztó.
De most kicsit abbahagytam mert egyrészt már nagyon fáj a fejem, másrészt kezdek éhes is lenni,harmadrészt pedig kicsit elkalandoztak a gondolataim és ilyenkor inkább abbahagyom a tanulást és egy kis idő múlva folytatom.
3 dolog jár jelenleg az eszemben:
-Az első természetes módon Másik Felem. Vasárnap jöttem haza tőle és egy kissé már hiányzik. Na jó, nagyon durván hiányzik..
-A második dolog: másfél hete késik a havi baj, és hát Szerelmemmel nem fordítottunk nagy gondot a védekezésre,mert szeretnénk Apróságot, így hát igen csak benne van a pakliban,hogy amíg itt gépelek nagy nyugodtan, egy kis élet fejlődik bennem éppen..
-A harmadik dolog pedig,hogy idegesít Apám. Nem akarom nagyon felhúzni magam,de akkor is. Megint van benne egy kis harmatcsepp és már nagyon okos, de nem kötekszik most, tehát semmi extra, de már azzal a dologgal felidegesít,hogy egyáltalán ivott.. Nem tudom miért kell ezt csinálni folyamatosan,komolyan. Pont ezért menekülök itthonról 4 éve,de eddig mindig úgy alakította az élet,hogy vissza kellett jönnöm ide. Talán pont ezért,hogy megtanuljam kezelni a helyzetet,de még egyenlőre nem megy. Anyum már megtanult vele türelmesnek lenni és nem is tudja már felidegesíteni Fater,de engem még sajnos nagyon könnyen fel tud. Remélem a helyzet változni fog egy kis idő múlva és majd én is le tudom sz**ni magyarul.. Változni már 66 évesen nem fog.. Szóval csak az az egy lehetőség van,hogy én változtassak a szemléletemen. Csak az a baj,hogy ez nem olyan nagyon egyszerű..

Egy Müller Péter idézetet szeretnék ide kiírni,mert nekem nagyon tetszik. Minden tiszteletem az Övé,hihetetlen jó felfogása van az életről,a sorsról és nagyon sok erőt tud adni. Tehát:

"Boldog lelkek tánca... Akitől nem kell tartani, akiben megbízol. Akivel ha együtt vagy, úgy érzed, hogy nem vagy egyedül. És repül az idő. Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami időtlen jó érzés tölt el - mintha melegebb lenne a levegő s otthonosabb a hely, ahol ültök. Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél."

Szombat <3

Ha már Szombat este,akkor nem punnyadok itthon,illetve egyáltalán városban sem, ismét igénybe vettem hát a Volán szolgáltatásait és útra keltem, szokásos kedvenc helyemre.

Simsonnal száguldottunk Haza, egy élmény volt komolyan,soha nem ültem még Simsonon. :D
Természetesen irány az Iroda! ;)

10 óra körül már nagyobb élet volt komolyan mondom,mint némelyik városi szórakozóhelyen! :D
Találkoztam nem egy-nem kettő ismerőssel, volt osztálytárssal,volt munkatárssal,de én hű maradtam a megszokott kis bandámhoz.
Éjfél is elmúlt már mire hazakeveredtünk.
Az ágyon az ölelésében figyeltem,ahogy égett a tűz a szemében, aminek kicsit később hangot is adott,majd meg is mutatott.
Hozzámért,és elvesztem.Teljes mértékben. Az agyam ismét kikapcsolt állapotba került, a kezem magánútra tévedt, a szívem pedig ki akart ugrani a helyéről.
Megcsókolt. A vágytól alig kaptam levegőt.
Ahogy feküdtem és Rá néztem elmosolyodott. Szorított, a keze táncolva fedezte fel testem minden egyes zugát, én pedig csak élveztem a pillanatot. Nem bírtuk sokáig,se Ő,se én. De ebben a negyed óra,20 percben annyi szenvedély volt,ami puszta szavakkal leírhatatlan,mert ezt érezni kell.

A mai nap az ágyban jégkrémet csócsáltunk.Természetesen összekentük egymást, hogy utána lenyalhassuk,egy kis szórakozás gyanánt.Nagyokat és tiszta szívből nevetett,őszinte örömömre.
Délután a libákat és a tyúkokat legeltettük.Élveztem a friss levegőt és azt a tipikus falusi érzést. Sokkal jobb,mint a városban. Tényleg más még a levegő is. Magáról a légkörről és az alaphangulatról nem is beszélve. Imádom!!!
A valódi szabadság érzése,ami elkap ilyenkor.. Ahogy a lágy szellő belekap a hajamba, becsukom a szemem és hallom az állatokat körülöttem,ez nekem maga a mennyország. Felejthetetlen,szabad,és csodálatos...

Megint vissza kellett jönnöm Szülővárosomba, nem nagy örömömre. Hihetetlenül várom a Pénteket,hogy ismét Vele lehessek és tiszta szívből érezzem,hogy szabad vagyok és tényleg élek...

Helloszia2014

Hát nagyon úgy fest,hogy megint eltelt egy év,és már átléptünk 2014-be...
Megmondom őszintén,kicsit tartok tőle. Határozottan tetszett a 2013,még ha fenekestül fel is fordult az életem,de mindenképp jó irányba és ennek nagyon örülök.
És ha változás következik be,valami olyan dologban,ami biztos,attól általában tartok.Mivel nem tudom hogy mit hoz a változás. És tisztában vagyok azzal,hogy ez nem jelent feltétlenül rossz dolgot,de én már csak ilyen vagyok.. :) 

A szilvesztert teljesen természetes módon imádott kis falucskámban töltöttem. 
Volt lakótársammal,barátnőmmel mentünk ki együtt a busszal,mivel Ő is ment a Szerelméhez. Jót beszélgettünk az úton, nem is tűnt olyan soknak a menetidő. Leszálltam,megvártam míg elmegy a busz,addig rágyújtottam. A busz elhajtott, megláttam azt a bizonyos gyönyörű fekete Suzuki Ignist,amit annyira szeretek. Beszálltam,majd Másik Felem ajkára csókot lehelve elindultunk Haza. Kisebb készülődés után ismét az Irodában kötöttünk ki, ami a kocsma álneve,csak így jobban hangzik! :D 
Nem voltunk sokan,de pont elegen,ahhoz,hogy a hangulat jó legyen. Kis idő múlva megérkeztek a többiek is, a világ legjobb dobosa, a párjával és Meci. 
Iszogattunk és izgatottan nézegettük az óránkat,hogy mikor üt már éjfélt. 
Szépen lassan eltelt az idő, elszívtuk az év utolsó cigijét,majd Másik Felem ölelésében hallgattam meg a Himnuszt. Aztán mindenkinek Boldog Új Évet Kívántunk, jól esett a sok ölelés amit kaptam. Telefonálgattam persze, de akit a legjobban el szerettem volna érni,a Testvéremet, a Bátyámat, nem sikerült felhívnom. 
Még 1 óra előtt otthon voltunk. 
Lefeküdtem mellé. Átölelt és megcsókolt. Annyira imádom,mikor az ajka az én ajkamhoz ér, majd érzem ahogy a nyelveink heves táncba kezdenek, majd elindulnak a kezek egy kis felfedező útra, és innen már minden megy magától. Nos,meg lettem izzasztva, a helyzetet, nagyon de nagyon élveztem és a sok lihegés után,amikor már teljesen ki volt száradva a szám, boldogan tekintettem Rá,az aranyosan mosolygó gyönyörű szemeibe és megint csak arra gondoltam,hogy mennyire hálás vagyok a sorsnak. 
A délelőtt folyamán ébredtünk fel. Annyira tökéletes délelőtt volt. Beszélgettünk, ettünk,ökörködtünk, egyszerűen csak élveztük a pillanatot és azt,hogy egymással lehetünk ismét. Elmondta,hogy nem volt még ennyit egy lánnyal sem, illetve,hogy mondta az egyik barátunknak, Gerinek (na ő a világ legjobb dobosa) hogy hiányzom neki,amikor nem vagyok ott,mert rossz neki,hogy nem vagyok mellette. 
A helyzetet átérzem. Nekem is rossz,amikor itthon kell lennem. Most ez lehet,hogy kissé furcsán hangzik,de sajnos tényleg így van. Itthon olyan nyomasztó a légkör, Édesapámnak köszönhetően,mert hajlamos arra,hogy belekössön mindenbe amit csinálsz és ez nagyon idegesítő tud lenni. Főleg,amikor már ez megy hosszú-hosszú évek óta. Nem csak idegesítő,de unalmas is.. 
Ezért is érzem magam jobban mikor kint vagyok abban a bizonyos imádott kis faluban. Főleg,ha azt is számításba vesszük,hogy azzal az emberrel lehetek,akit a világon a legjobban szeretek. Mert nincs másra szükségem csak Rá. De Rá nagyon!!! 
Barátnőm mondta ma nekem,hogy neki nincsen más csak én,akire számíthat. Jól esett nagyon,az igazat megvallva, nekem is csak ő lenne,de van ebben a dologban is egy kis bibi. Hogy Ő most már nincs mindig mellettem,amikor szükségem lenne rá. Egy ember van csak az életemben, akire mindig,maradéktalanul, őszintén és igazán számíthatok,akinek a nevét és születési dátumát a hétvége folyamán a jobb csuklómra fogom tetováltatni, és az Ő. Másik Felem. 
Kis könnycsepp jelent meg most a szememben,hiszen megint itthon vagyok,pedig legszívesebben még mindig Mellette illetve Vele lennék. Borzasztóan hiányzik...