Péntek délután: Elkészültünk Lakótársammal és futás a buszhoz,hiszen már várnak ránk! ;)
Megérkeztünk,megtaláltuk Kandúrjainkat. A két párból egy lett miután elbúcsúztunk Lakótársaméktől,majd kicsit leragadtunk a helyi kocsmában,aztán irány a kis falu,amit annyira imádok! :) 
Kocsmában szokásos emberek, még mindig felhőtlen hangulat. Söröcske és jéger kísértek végig újfent a bűnös úton amelyet már hetetne végigjárok. De csak feloldódásig,nem tovább,szigorúan!!! :) 
Biliárdoztam is végre,igaz,a 4 jéger már hatott bennem ezért közel sem úgy játszottam,ahogy szoktam.. :) Fogalmazzunk úgy,hogy hagytam elverni magam! ;) 
De egy pillanat nagyon megmaradt bennem: Ültünk egymás mellett, Ő és én. Egyszer csak rámnéz,majd a legnagyobb őszinteséggel megszólal: "Fúú de szép vagy bazdmeg!" 
Tényleg őszintén mondta. Olyan jól esett.. Főleg hogy alapból nem tartom magam szépnek.Pl. smink nélkül nem nagyon lépek ki az utcára, mert az amúgy sem sok önbizalmam úgy nullára csökken.. Meg hát minden ember hiúságának jól esik,ha megdícsérik a külsejét,nem igaz? A bazdmeg pedig csak nyomatékosította az őszinteséget. 
Tehát a péntek 13-a ismét egy jó nap volt, főleg hogy ma lettünk 4 hónaposak Szerelmemmel. Repül az idő...
Szombat este ismét a szokásos találkozóhely. Újfent ugyanazok az arcok, és minden egyes alkalommal rádöbbenek,hogy szeretek Velük lenni. Jó fejek nagyon. :)
Zenét hallgattunk, sörözgettünk. Egyszer csak megjelent egy új arc. Mielőtt megfordulhatott volna a gondolat a fejemben,hogy "Ez vajon ki?" már előttem is állt az illető. 
"Szeretném bemutatni a Barátnőmet!"-szólalt meg Másik Felem kedvesen. 
A két idegen szempár rámszegeződött,majd a kezemet megcsókolva szólalt meg:
"Itt én vagyok a Körzeti Vadember!Egyébként J.(INKOGNOTÓ!!) De mindenki Vadembernek hív." 
Miután egy hatalmas mosoly elhagyta ajkaimat, leesett,hogy már hallottam róla. Úgyhogy,annyira nem is volt idegen. 
Kimentünk,hogy enyhítsük a nikotinéhséget,amely a tüdőnket kezdte támadni, amikor is Vadember félrehívta Dadit.(Dadi munkatársunk, persze van rendes neve is,de nem írom le ide,még mindig az inkognító miatt is és azért lett most Dadi,mert szegénykém dadog. De amúgy aranyos,rendes emberke! :) Csak túlzottan szoros barátságot ápol az alkohollal,de hát na.. Előfordul.. ) 
Nem sokra a kis félrehívás után,kiderült miben sántikál ez a két ember. Pálinkázni invitálta Dadit,Vadember de Dadi nem akart egyedül átmenni. Hívott engem is,hát hagytam magam és pár perc elteltével már Vadember házában találtam magam ahogy szembenézek egy kis kupica házi körtepálinkával. Én és a pálinka egyébként, nem vagyunk olyan nagyon jóban de nem is vetjük meg egymást. Miután Vadember a fél életét elmesélte,(amire már megmondom őszintén nagyon nem emlékszem,) és valahol bennem már a harmadik pálinkát dolgozta fel a májam,úgy döntöttem térjünk vissza a törzshelyünkre. A Másik Felem mellett kellemesebben érzem magam..
Így hát Dadival karöltve visszasétáltunk eredeti helyünkre. Drága Párom már az ultisokkal társalgott,így hát csatlakoztunk. 
Nem voltunk ott sokáig,mivel azon a helyen nem igazán van wifi,ezért kiültünk az asztalunkhoz. Ez után kezdett felpörögni a buli. 
Dadi szervezete már engedett a sok pálinka és sör csábításának ezért már feletébb vigyorgott és még jobban dadogott,mint általában. A mellettünk levő asztalnál ülő lányokat pedig rendszeresen felvilágosította arról a tényről,hogy tetszenek neki.. 
Viszont Dadi társra talált Kis Morgi személyében. (Őt még nagyon nem ismerem,de ami biztos,hogy jó fej ő is,csak ha iszik,enyhén átmegy agresszívba,tehát csak óvatosan kell vele bánni..de kezelhető! :) Jah és azért írtam így,hogy Kicsi,mert van az apja ő meg csak simán Morgi. Ő is rendszeres látogatója a kocsmának. ) 
Tehát ez a két ember felettébb élvezte egymás társaságát főleg,hogy már egyikőjük sem volt pontosan tisztában a történtekkel.. Jókat nevettünk rajtuk és pár képet is sikerült készítenem,amik csodásak lettek és tükrözik a hangulatot.. :D 
Úgyhogy így telt az este. 22 óra után mondtunk Viszlát-ot,Dadit még hazavittük, nem írom le hogy az anyja milyen kitörő örömmel fogadta kisfia újabb bűnbe esését..:)
Aztán mivel majdnem egy hétig "beteg" voltam engedtem én is egy csábításnak de az már nem az alkoholtól származott,hanem Másik Felemtől..Szó mi szó,úgy aludtam el,hogy éreztem,hogy a boldogság hormonjaim fel-alá táncolnak bennem. Úgy szeretem ezt az érzést... ;) 
Már itthon vagyok. Újfent egyedül. Jár az agyam egyfolytában. Mivel nagyon úgy néz ki,hogy vissza kell költöznöm szülővárosomba,mert az év végével megszűnik a munkahelyem és nem fogunk tudni Lakótársammal fenntartani egy albérletet,még akkor sem ha legalább az egyikőnknek lesz munkája. 
Úgyhogy beszélnem kell még az Ősökkel erről,Másik Felemmel is,mivel Ő van a közvetlen közelemben akire számíthatok és meghallgat, meg a Főnökömmel is,hogy akkor hány napot kell még menni dolgozni, mert akkor úgy kalkulálom a költözést. Nagyon nem rajongok érte,de nem tudok mit tenni.. Imádom a jelenlegi munkahelyem is,a munkatársaimat is meg a lovakat is,de nagyon úgy néz ki,hogy ha vissza is kerülök akkor is csak Áprilistól. Addig meg ki kell találni valamit.. 
Az ügyön rajta vagyok, úgyis megoldom. És végre nem csak magamra számíthatok,kimondhatatlanul jó érzés ám!!!!! ;)