"This is my dream.."

"Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan."

Sikerült visszatérnem ismét, egy kis időre.

Lezajlott a karácsony, enyhe depivel,de hál' istennek túléltük.
Pénteken megint megjelentem imádott kis falumban, mondanom sem kell,a depim alábbhagyott és ismét szárnyaltam.
Az este folyamán rántott palacsintát ettünk,ittunk és szokásunkhoz híven ökörködtünk, de olyan jól éreztük magunkat, hogy csak fél 11 volt mire hazaértünk.
Utána nekem teljes csatt, ugyanis sikerült elrontanom a gyomrom a palacsintával. Úgyhogy a szombat azzal telt, hogy gyógyvizet ittam és fetrengtem,hol jobban voltam hol rosszabbul.Vasárnapra sikerült helyrejönnöm. Főleg,mikor hajnalban rájöttem,hogy ha cirógatom Másik Felem ajkát, hihetetlenül aranyos módon összeszorítja és megvakarja,mert csikis. Leírhatatlan módon édes tud lenni...
Vasárnap volt a nap,amikor hivatalosan is hazaköltöztem, és minden cuccom hazakerült és hatalmas jeep,egy nagyon aranyos dobos és Másik Felem segítségével.
Úgyhogy a mai napom pakolással telt el, de most nem kapott el a szomorúság,mert holnap visszatérek oda, ahol imádok lenni. :)
Holnap bulizzatok egy jót és tartalmasat, és ezúton is Mindenkinek Nagyon Boldog Új Évet!!!

Karácsony

Kissé ismét eltűnök egy pár napra,szóval ezúton is szeretnék Mindenkinek Nagyon Boldog,Békés Karácsonyt kívánni!
Egyetek,igyatok,érezzétek jól magatokat,de ami a legfontosabb, szeressétek egymást!! :)

Happy

Akadt egy kis időm,így kicsit visszatértem.
A hétvége istenien sikerült, abszolút jól éreztem magam.
Szombaton családias hangulat volt Másik Felem barátjáéknál,sokat beszélgettünk,iszogattunk,eszegettünk. Igaz,nagyon nem tudtam hozzászólni a témához, mert sok olyan dologról beszélgettek,ami még régebben történt,amikor még javában nem voltam a társaságban,ezért kicsit sejtelmesen csak hallgattam és figyeltem az eseményeket.De amúgy is bizalmatlan vagyok az emberekkel,amikor még először találkozom velük,így idő kell ahhoz,hogy feloldódjak és én is hiánytalanul része legyek a társaságnak.
Szegény Dadi szervezete felett megint győzött az alkohol,de ott volt velünk ő is,csak hát haza kellett vinni,mert feladta a harcot.. Beszélni már nagyon nem tudott, járni meg még úgy se,így hát így alakult.
De mi Másik Felemmel,jól éreztük magunkat, negyed 11-kor indultunk el haza! :)
Másnap nekem pihi,a Drágámnak meló, ebéd után alvás, kissé lázas készülődés majd indulás a Nagyfaluba.
Útközben sírásra nevettem magam, Másik Felem két barátján,de már neveket is írok,mert ez így nem lesz jó! :)
Tehát akinél voltunk Szombaton,ő Geri, nagyon rendes emberke,csupaszív és életemben nem láttam még senkit így dobolni,mint Ő. Érzi a zenét, imádja amit csinál és ez meg is látszik rajta.
A másik Meci, ha láttatok már őrült embert,na Ő az. Amúgy egy értelmes emberke,csak ha nem ismered,azt hiszed,hogy komolyan nem normális.
A sztorik Meci alkotásairól:
-Megálltunk egy benzinkútnál,a srácok kiszálltak,én úgy döntöttem maradok. Tudjátok,ki van készítve egy vödör,ha esetleg le szeretné valaki mosni a szélvédőt. Meci odaállt,arra készülve,hogy majd azt használja piszoár helyett,de kijött a kutas,így az akciót a wc-ben folytatta! :D
-Száguldunk az autópályán,egyszer csak megszólal:"Na jól van én most már befogom a pofám,és elkezdek félni.. ADJATOK SÖRT!!!
-Még mindig az autópályán,elkezd ordítani: VIGYÁZZ KOCSI!!!
Na szerintetek normális??? :D

Bementünk a szórakozóhelyre, ámultunk és bámultunk,jó kis hely volt.
Geri elkezdett gyakorolgatni,mi úgy döntöttünk útra kelünk,mert volt még pár óra a koncert kezdetéig.
Így hát a három muskétás felkerekedett egy kis kocsmatúrára. Találtunk is egy kocsmát,ahol leragadtunk zárásig, sokat beszélgettünk és iszogattunk.
Aztán irány vissza a szórakozóhelyre,ahol már a kasszánál fel volt írva a nevünk,így bejutottunk ingyen. Hát na! ;)
Megtaláltuk Bátyámat és Főnőkömet egyben,M-et,róla már írtam. Néztük a koncertet,röhögtünk Mecin, cigizgettünk és Másik Felemmel folytattuk a beszélgetést. Sok témát érintettünk, őszinték voltunk egymáshoz, de ránk is fért már egy kis dumcsi.

Úton hazafelé felvettük Geri anyósát is,ő is nagyon rendes és aranyos nő.
Én elaludtam,nagyon fáradt voltam már, hiszen hajnali fél 3kor értünk haza. De nagyon jól éreztük magunkat,ez számomra egy hatalmas élmény volt. Régen is voltam már a fővárosban, koncerten is és hát a családias légkör mindig fennállt, ezért jó volt a hangulatom.

A mai nap folyamán Másik Felem hazaköltöztetett,így már itthon vagyok,de tényleg itthon,ahol felnőttem. Hogy is mondjam,olyan jó is meg nem is. Mert szerettem a helyet, ahol laktam, szerettem Másik Felem közelében lenni, de az Anyukám azt szokta mondani,hogy minden okkal történik és valószínű,hogy azért kellett hazajönnöm, hogy vissza tudjak menni. Most még nem akartam Másik Felemékhez költözni,egyrészt még korai lett volna, másrészt tudom,hogy belebolondultam volna abba, ha nincs munkám és nem tudok magammal mit kezdeni. Olyan hasznavehetetlennek éreztem volna magam és ez nagyon nem jó.De meglátjuk mit hoz a jövő, reménykedek a további jó dolgokban,hiszen hál' istennek ebben az évben nagyon sok jó dolog történt velem,meg fel is fordult az életem fenekestül.De nem bánom,hiszen jó irányba változott az életem is és én is,úgyhogy ez abszolút boldoggá tesz.
Meg az is,hogy megint Vele lehettem. Elmondtam neki,hogy egyre jobban szeretem és ez tényleg így van,napról napra jobban.Ragaszkodom hozzá és már természetes,hogy mellette vagyok. Nem tudom elképzelni az életem nélküle, annyira szükségem van Rá,mint a levegőre, kell ahhoz,hogy éljek. De tényleg minnél jobban megismerem,annál jobban szeretem.Büszke vagyok arra,hogy egy nagyon jószívű,segítőkész ember mellett lehetek és boldog vagyok,ha a közelemben van. Olyan érzésem van,mintha már évek óta így lenne. Hihetetlenül jó.
Olyan mértékű biztonságot ad,amiről eddig csak álmodni mertem és folyamatosan azt érzem,hogy ébren álmodom és a mai napig nem hiszem el,hogy ez velem történik meg. Mások egész életükben nem találják meg a Másik Felüket, az igazi nagy Ő-t, de nekem megadatott,hogy megismerjem és Rá találjak. Nagyon hálás vagyok és boldog. Őszintén és mértéktelenül boldog..


Hétköznapok..

Ezúton kérem szíves elnézéseteket,amiért egy pár napra eltűntem. 
A tegnapi nap folyamán már összepakoltunk Lakótársammal,így a cuccaink készen állnak arra,hogy elhagyjuk azt a házat,ami 3 hónapig a menedéket adta és a nyugalmat.. 
Lement az utolsó hét a munkahelyen is,még ma bemegyek a többi megmaradt holmimért amit nem sikerült tegnap hazacipelnem.. 
Tegnap kivittük az összes lovat a karámokba,meghajtottuk őket, és én kicsit el is búcsúztam. Igaz,tudom,nem megyek el végleg,meg fogom őket látogatni az biztos,de akkor is rossz érzés,hogy nem kell már oda mennem majdnem minden nap. 
Ahogy a nagy karám közepe táján álltam és az 5 ló vígan vágtázott körülöttem ismét rá kellett döbbenjek mennyire is szeretem a lovakat. Annyira lehetett rajtuk látni az örömöt, a vidámságot. Ez már rólam nem volt elmondható. Amikor beugrottak vágtába, a sok izom megfeszült és teljes erejükből nekiiramodtak. Elmondhatatlan látvány. Lehengerlő és félelmetes. 

Csütörtökön ismét kedvenc falum kis kocsmájában találtam magam. Mondanom sem kell,hogy a megszokott arcok,sőt még Másik Felem egyik rokona is ott volt,aki meglehetősen nagy örömmel fogadott amikor beléptem a törzshely ajtaján. Nagyon jól esett,amikor megölelt és rokonnak hívott. 
Két jéger, és egy liter radler után már oldódtam. Nem vészesen,de azért éreztem hogy az alkohol dolgozik bennem. 
Na és egyszer csak megérkezett a Sztrávendég akire már vártunk. 
Másik Felem egyik jóbarátja,aki kint dolgozik külföldön,dobol és elég híres. Most hazajött a barátnőjével az ünnepekre. Elég rendes embernek tűnik,és a humorérzékével sincsenek problémák,főleg mikor megtalálja Főnökömet! :) 
Nem maradt sokáig,mert a barátnője beteg,de legalább beköszöntek és nekem is adott két puszit amikor elbúcsúztak. Utána már mi is mentünk haza és élveztük egymás társaságát. ;) 

Felettébb kellemes hétvégének nézek elébe,hiszen ma megyünk ehhez a bizonyos baráthoz, iszogatni,holnap pedig országunk fővárosába,egy koncert erejéig,amire már nagyon kíváncsi vagyok. Úgyhogy kissé ismét eltűnök hiszen sem időm sem energiám nem lesz írni,kb Hétfőig,ugyanis akkor költözöm vissza szülővárosomba, nem nagy örömömre. 

Úgyhogy kellemes hétvégét kívánok mindenkinek, érezzétek jól magatokat, ha tehetitek bulizzatok,pihenjetek, mértékkel és tartózkodással igyatok! 
Mérték a vödör,tartózkodás az asztal alatt!!! ;)

Wednesday

A tegnapi nap folyamán kissé besokalltam,ezért úgy döntöttem,nem érdekel semmi és kimegyek imádott kis falumba Másik Felemhez. 
Nagyon kellett,hogy Vele legyek. 
Tényleg elegem lett egy kicsit mindenből: Nem akarok visszamenni a szülővárosomba, nem akarom itthagyni a mostani életem,mert így szeretek élni és ezt nem akarom feladni. Így érzem jól magam és nem akarok ezen változtatni. Csak az a baj,hogy muszáj lesz,mert nincs más lehetőségem.. 
Így hát sikerült kedvemen változtatni,mert amikor kiértünk a kocsmába,máris jobb lett a hangulatom. Mentek a szokásos ökörködések, beszélgetések. Azért egy liter radler megállított. 

Ismét Nála. Végigfeküdtem az ágyán. Szétnéztem és akaratlanul is elhagyta egy mosoly az ajkam,hiszen örültem,hogy újra Vele lehetek.. 
Lefeküdt mellém, kacéran rámnézett, tippelhettek kettőt,hogy ez után mi következett! ;) 
Kapkodtam a levegőt és szinte azt sem tudtam hol vagyok. Megmozdulni nem volt kedvem és ismét táncoltak a boldogsághormonok. Egy szál cigi után viszont rádöbbentem,hogy meg kell keresnem az orrpiercing-em,mivel valahol ismét elhagytam. Meg is találtam a párnám alatt..Előfordulnak időnként ilyen balesetek... ;) 

Hajnali fél 3kor felébredtünk. Nagyon álmos voltam,de kivételesen emlékeztem rá mit álmodtam. Másik Felem egyik rokonával beszélgettem,álmomban,és tudtam,hogy ő már nem él és Erzsébetnek hívják. Azt mondta nekem,hogy nem ért egyet ezzel a kapcsolattal,a korkülönbség miatt,meg a mondanivalójának a lényege az volt,hogy én egy senki vagyok. De reagáltam is rá, hiszen elmondtam neki,hogy mindennél jobban szeretem Páromat és 22 évesen két szakmával és jövőre már érettségivel igenis letettem már valamit az asztalra. Álmom végére megértette mit mondok és elfogadott. 
Megkérdeztem hát Drágámat,hogy volt-e olyan rokona,aki Erzsébet volt és a válasza: "Persze,a nagymamám!" volt. 
Azóta igen sűrűn ezen jár az eszem. Nagyon ritkán álmodok halottakkal és azt is tudom,hogy ez azért van mert üzenni akarnak. De hogy az Ő nagyanyja kapcsolatba lépjen velem... Magyarul akkor ő nem fogadott el minket csak most,hogy beszéltem vele vagy mi??! Na jó,ebbe nem megyek bele még jobban úgy érzem. 

Ma letelt, az utolsó előtti előtti napom a munkahelyen. Egyre jobban érzem mennyire fog nekem hiányozni.. Kész káosz.. 
Hosszú nap volt és egyre közelebb az év vége.. Olyan gyorsan telik az idő...


Monday

Tipikus Hétfő..
Nem sokat aludtam éjszaka,mondjuk járt is az agyam,ezért lehet,hogy ez volt az ok. Ködös, szürke idő volt,ami kicsit a hangulatomra is hatott még reggel.
Beértem a munkahelyre,ott már a többiek (a kis családom) oldották bennem a "feszültséget".
De folyamatosan gondolkozom. Mit kellene csinálnom,mi a legjobb döntés? Most tényleg hazaköltözzem az Ősökhöz? Vajon ha tényleg hazamegyek akkor vissza fogok tudni kerülni a mostani munkahelyemre?
De közben az izgalom is bennem van.Csütörtökön ismét Másik Felemnél alszom,mivel hazatér az egyik barátja külföldről,és ezt nem hagyhatom ki,főleg,hogy én még nem találkoztam Vele. De az alapján amit eddig beszélgettünk nagyon jó fejnek tűnik és nagyon jó embernek. :)
Vasárnap koncertre megyünk nagyon úgy néz ki. Legalábbis remélem! :D
Úgyhogy jönnek itt a jó programok,meg hát ugye a Karácsony. Na hát azt se tudom még,hogy az hogy lesz.
Idegesít ez a sok kérdőjel. De tényleg. Nem szeretem,mikor ennyi kérdőjel van a fejemben. Nagyon nem.
De úgyis mindegyik helyére pontot teszek majd kis idővel.. :)
Csak addig a rossz,amíg rájövök,hogy lesz a kérdőjelből pont...


Hétvége..

Péntek délután: Elkészültünk Lakótársammal és futás a buszhoz,hiszen már várnak ránk! ;)
Megérkeztünk,megtaláltuk Kandúrjainkat. A két párból egy lett miután elbúcsúztunk Lakótársaméktől,majd kicsit leragadtunk a helyi kocsmában,aztán irány a kis falu,amit annyira imádok! :) 
Kocsmában szokásos emberek, még mindig felhőtlen hangulat. Söröcske és jéger kísértek végig újfent a bűnös úton amelyet már hetetne végigjárok. De csak feloldódásig,nem tovább,szigorúan!!! :) 
Biliárdoztam is végre,igaz,a 4 jéger már hatott bennem ezért közel sem úgy játszottam,ahogy szoktam.. :) Fogalmazzunk úgy,hogy hagytam elverni magam! ;) 
De egy pillanat nagyon megmaradt bennem: Ültünk egymás mellett, Ő és én. Egyszer csak rámnéz,majd a legnagyobb őszinteséggel megszólal: "Fúú de szép vagy bazdmeg!" 
Tényleg őszintén mondta. Olyan jól esett.. Főleg hogy alapból nem tartom magam szépnek.Pl. smink nélkül nem nagyon lépek ki az utcára, mert az amúgy sem sok önbizalmam úgy nullára csökken.. Meg hát minden ember hiúságának jól esik,ha megdícsérik a külsejét,nem igaz? A bazdmeg pedig csak nyomatékosította az őszinteséget. 
Tehát a péntek 13-a ismét egy jó nap volt, főleg hogy ma lettünk 4 hónaposak Szerelmemmel. Repül az idő...
Szombat este ismét a szokásos találkozóhely. Újfent ugyanazok az arcok, és minden egyes alkalommal rádöbbenek,hogy szeretek Velük lenni. Jó fejek nagyon. :)
Zenét hallgattunk, sörözgettünk. Egyszer csak megjelent egy új arc. Mielőtt megfordulhatott volna a gondolat a fejemben,hogy "Ez vajon ki?" már előttem is állt az illető. 
"Szeretném bemutatni a Barátnőmet!"-szólalt meg Másik Felem kedvesen. 
A két idegen szempár rámszegeződött,majd a kezemet megcsókolva szólalt meg:
"Itt én vagyok a Körzeti Vadember!Egyébként J.(INKOGNOTÓ!!) De mindenki Vadembernek hív." 
Miután egy hatalmas mosoly elhagyta ajkaimat, leesett,hogy már hallottam róla. Úgyhogy,annyira nem is volt idegen. 
Kimentünk,hogy enyhítsük a nikotinéhséget,amely a tüdőnket kezdte támadni, amikor is Vadember félrehívta Dadit.(Dadi munkatársunk, persze van rendes neve is,de nem írom le ide,még mindig az inkognító miatt is és azért lett most Dadi,mert szegénykém dadog. De amúgy aranyos,rendes emberke! :) Csak túlzottan szoros barátságot ápol az alkohollal,de hát na.. Előfordul.. ) 
Nem sokra a kis félrehívás után,kiderült miben sántikál ez a két ember. Pálinkázni invitálta Dadit,Vadember de Dadi nem akart egyedül átmenni. Hívott engem is,hát hagytam magam és pár perc elteltével már Vadember házában találtam magam ahogy szembenézek egy kis kupica házi körtepálinkával. Én és a pálinka egyébként, nem vagyunk olyan nagyon jóban de nem is vetjük meg egymást. Miután Vadember a fél életét elmesélte,(amire már megmondom őszintén nagyon nem emlékszem,) és valahol bennem már a harmadik pálinkát dolgozta fel a májam,úgy döntöttem térjünk vissza a törzshelyünkre. A Másik Felem mellett kellemesebben érzem magam..
Így hát Dadival karöltve visszasétáltunk eredeti helyünkre. Drága Párom már az ultisokkal társalgott,így hát csatlakoztunk. 
Nem voltunk ott sokáig,mivel azon a helyen nem igazán van wifi,ezért kiültünk az asztalunkhoz. Ez után kezdett felpörögni a buli. 
Dadi szervezete már engedett a sok pálinka és sör csábításának ezért már feletébb vigyorgott és még jobban dadogott,mint általában. A mellettünk levő asztalnál ülő lányokat pedig rendszeresen felvilágosította arról a tényről,hogy tetszenek neki.. 
Viszont Dadi társra talált Kis Morgi személyében. (Őt még nagyon nem ismerem,de ami biztos,hogy jó fej ő is,csak ha iszik,enyhén átmegy agresszívba,tehát csak óvatosan kell vele bánni..de kezelhető! :) Jah és azért írtam így,hogy Kicsi,mert van az apja ő meg csak simán Morgi. Ő is rendszeres látogatója a kocsmának. ) 
Tehát ez a két ember felettébb élvezte egymás társaságát főleg,hogy már egyikőjük sem volt pontosan tisztában a történtekkel.. Jókat nevettünk rajtuk és pár képet is sikerült készítenem,amik csodásak lettek és tükrözik a hangulatot.. :D 
Úgyhogy így telt az este. 22 óra után mondtunk Viszlát-ot,Dadit még hazavittük, nem írom le hogy az anyja milyen kitörő örömmel fogadta kisfia újabb bűnbe esését..:)
Aztán mivel majdnem egy hétig "beteg" voltam engedtem én is egy csábításnak de az már nem az alkoholtól származott,hanem Másik Felemtől..Szó mi szó,úgy aludtam el,hogy éreztem,hogy a boldogság hormonjaim fel-alá táncolnak bennem. Úgy szeretem ezt az érzést... ;) 
Már itthon vagyok. Újfent egyedül. Jár az agyam egyfolytában. Mivel nagyon úgy néz ki,hogy vissza kell költöznöm szülővárosomba,mert az év végével megszűnik a munkahelyem és nem fogunk tudni Lakótársammal fenntartani egy albérletet,még akkor sem ha legalább az egyikőnknek lesz munkája. 
Úgyhogy beszélnem kell még az Ősökkel erről,Másik Felemmel is,mivel Ő van a közvetlen közelemben akire számíthatok és meghallgat, meg a Főnökömmel is,hogy akkor hány napot kell még menni dolgozni, mert akkor úgy kalkulálom a költözést. Nagyon nem rajongok érte,de nem tudok mit tenni.. Imádom a jelenlegi munkahelyem is,a munkatársaimat is meg a lovakat is,de nagyon úgy néz ki,hogy ha vissza is kerülök akkor is csak Áprilistól. Addig meg ki kell találni valamit.. 
Az ügyön rajta vagyok, úgyis megoldom. És végre nem csak magamra számíthatok,kimondhatatlanul jó érzés ám!!!!! ;)

Hajnal..

Nagyon nagyon álmosan,de még tartom magam. Irány a meló!
Tegnap lezajlott az utolsó nap is az iskolában,nagy örömömre. Úgyhogy legalább kb. két hétig nem kell ezzel foglalkoznom. Azért tetszik,hogy nem kötelező egy héten kétszer még munka után bemennem Egerbe estig... Dehát ilyen ez.. Ha érettségit akarsz,azért harcolni kell... 
Megint egyedül aludtam. Lakótársam a Kandúrt választotta.. De majd holnap sőt még holnap után is én is a Kandúromnál leszek!:) Fedob a dolog, mert nem tudtam Vele találkozni,se tegnap,se ma a nap folyamán, majd csak este. Úgyhogy estig kitartás!! ;) 
Na nekimegyek ennek a napnak is...

Egy kellemes este

Tegnap dolgoznom is kellett és suli is volt.  Ugyanis levelező tagozaton fogok érettségizni, májusban.. Holnap lesz az utolsó nap ebben az évben,a suliban,utána megérkezik a várva várt téli szünet. Aztán kezdődik a káosz.. Félek az érettségitől nagyon.. 
Amikor végeztem a suliban, örömmel hívtam fel,egyrészt hogy elújságoljam Neki,hogy ötöst írtam történelemből,másrészt,hogy hallhassam a hangját.. 
Megbeszéltük,hogy Nála alszom ismét, úgyhogy felettébb nőt az eddigi örömöm. 
Megérkezett a busz,megláttam a kocsit. Akkor már koccintsunk az ötösre,irány a kocsma! :) 
A szokásos emberek és a szokásos jókedv fogadott a kicsiny falu ivójában. Jól éreztem magam köztük és örültem annak,hogy ismét itt lehetek. Egy tátratea,egy kis sör és egy kis pezsgő után távoztunk. 
Fürdés és kaja, aztán kis pihi. 
Álmos voltam és fáradt,de azért arra még jutott energiám,hogy simogassam. 
Háttal feküdtem neki,így pont elértem a combját. Becsuktam a szemem. Éreztem a szívverésem és hallottam a sóhajokat. A kezem csak táncolt és játszott, hol a combja belső oldalán,hol a külső oldalon, hol a térdhajlatán. Sikert arattam. 
Egyszer el is aludt. De amikor a térdéhez értem megremegett. Úgyhogy játszadoztam még egy kicsit és közben ordítani tudtam volna a vágytól,hiszen mivel '"beteg" vagyok most nem jutottunk tovább. 
De jól esett ez is. Mellette aludni el. És reggel,mikor álmosan kinyitottam szemem Vele találtam magam szembe. Boldogsággal nyitott a reggel és ez feldobta az egész napom.


Szokásos munkanap

Nem volt ez rossz nap.. :)
Végre jött dolgozni és nem hívták el sehova sem,Szerelmemet. 
Hát igen,ilyen ez,amikor összejövünk egy fontos emberrel. :)
Minden úgy ment ma odabent,ahogy lenni szokott. Ökörködtünk, beszélgettünk, olvastunk és dolgoztunk.
Szeretek a munkatársaimmal lenni. És a munkahelyemen is szeretek lenni. Ugyanis azon szerencsés emberek közé tartozom,akik szeretik a munkájukat.
De az még plusz szerencse,hogy a munkatársaimat is szeretem. Olyanok vagyunk,mint egy család. Legalábbis nekem Ők olyanok,mint a családom. Jó,nekem nem adatik meg az minden nap,hogy láthassam a szüleim és a barátaim..
A Főnökömre,M-re úgy tekintek,mint a bátyámra. 
Van két fiatal srác, nevezzük őket Á-nak és K-nak ( csak hogy az inkognitó fenn tartható legyen! ;) ) ők olyanok mintha a fiaim van az öcséim lennének. 
A másik munkatárs,F, na Ő olyan mint az apám,úgy is szólítom. 
Meg hát ugye Másik Felemről sem feledkezhetünk meg! :) 
A többiek nem állnak hozzám közel. Vagyis van még egy kolléganőm is, aki Anyukámat pótolja,de az a baj,hogy elég labilis személyiség és vele nem vagyok sokat együtt ha dolgozunk. Ezért szeretem,ha ott van és tudok vele beszélgetni,de akkor sem vagyok kétségbe esve ha nincs.. Most ez lehet kicsit durván hangzik de ez van..
Úgyhogy azt szoktam mondani,hogy ők a második családom. De így is érzem. Sok dolgot megbeszélek velük, és meg is hallgatom őket, nagyon jó érzés,hogy vannak nekem. 
De ez csak év végéig tartó állapot és nem tudom hogy mi lesz jövőre,hogy őszinte legyek,nagyon félek tőle. Hiszen szeretem amit csinálok és a társaságban is jól érzem magam. Nem akarom,hogy ez megszűnjön. Nagyon nem.. 
De nem is akarok még most komolyabban ebbe belegondolni,és tudom,hogy mindjárt eljön ennek az ideje,de akkor sem akarok ezen agyalni,mert elszomorít. De nagyon. A bizonytalanság. Hogy nem tudom mi lesz. A másik melóhely nem biztos és nagyon fog hiányozni a mostani munkahelyem és a kis családom is!! :( 
Nem akarok változást,nagyon nem!!!! 

A délután folyamán meglepett a nők havi betegsége, aminek nem örültem,de még mindig jobb,mintha délelőtt jelentkezett volna,vagy esetleg a hétvége folyamán. Most ügyes volt. :) 
De ez azt is magával hozza,hogy leszakad a derekam a fájdalomtól és néha olyan szinten begörcsölök,hogy nem tudok kiegyenesedni sem. Srácok,tegyétek össze a két kezeteket,hogy Nektek ilyen problémátok nincs!!! Ez valami borzasztó,de komolyan!! Persze,hogy még ennyi ne is legyen elég,érzékenyebb is vagyok. De nem vészes,kezelhető!!! 
Kibírjuk ezt is.. 

Úgyhogy a pihenést választottam,gyertyával és füstölővel,na meg a másik elengedhetetlen kellékel,a zenével. 
Imádom.. Nem tudok élni nélküle. 
Elnyúltam az ágyon,magamra húztam a takaróm, belebújtam a Macimba,becsuktam a szemem és kicsit kikapcsoltam. 
Annyira szeretem azt az érzést. Nincs más csak én meg a ritmus. 
Amikor meg már nem érzek mást,csak hogy lüktet bennem a zene,na akkor jó. Akkor kikapcsoltam. És indulnak a gondolatok. Szabad úton,se én nem szabok nekik határt,se senki és semmi. Aztán mikor milyen képek villanak be.. Ezt már nem írom le,marad az én kis titkom. :) Szükségem van ezekre a pillanatokra,de nagyon. Rájöttem,hogy amióta ilyeneket csinálok,nyugodtabb vagyok. Kiegyensúlyozottnak érzem magam és a problémát is jobban kezelem. 
Tehát:
Szánjatok időt magatokra is! Higyjétek el,jót fog tenni. Vagy sétáljatok egyet ( mondjuk ebbe a feletébb kellemes vacogós időbe ne! :) ) vagy hallgassatok zenét, vagy rajzoljatok,tök mindegy, csak egyedül legyetek kicsit. Csak Ti és a gondolataitok! 
Hajrá!!!